Jerzy S. Majewski: Lengyel építészet a kilencvenes években (I.)

A tanulmány I. része

A fordulópont

Az 1989-es év Lengyelország számára nemcsak radikális politikai és gazdasági változásokat hozott, hanem hatalmas lehetőséget is a lengyel építészet fejlődése számára. Az innen számolt tíz évet legalább három szakaszra lehet bontani.

Az első periódusban a korábbi évek kevésbé figyelemreméltó tervei valósultak meg. Ugyanakkor "import" designból építettek, másod- és harmadrangú nyugati "ejtőernyős" építészek munkáit: az üveg függönyfal volt a csúcs, ami csak leplezte a formai megoldások csekélységét. Ebben az időszakban alig építettek középületeket, és a kereskedelmi építészetben a gyors profit és a költségmegtakarítás keresése fontosabb volt, mint a minőség.

A második időszakban a Lengyelországba érkező vállalatok elegáns irodák építésébe fogtak; a legtehetségesebb tervezőknek adtak megbízásokat, és pályázati úton keresték a legjobb projekteket. Ezzel egyidőben számtalan tervező stúdió jelent meg a piacon, fiatal és lelkes építészekkel, akik készek voltak a piac számára dolgozni.

A harmadik periódusban, a késő kilencvenes években hatalmas fejlesztő cégek jelentek meg, akiknek a piaci siker pontosan ugyanannyira volt fontos, mint a vonzó környezet kialakítása és a megfelelő építészeti minőség. Ezek a cégek nemegyszer a világ leghíresebb építészeinek adtak megbízásokat. A varsói Saski téren álló Opera ilyen példa, amivel a fejlesztők Sir Norman Fostert bízták meg. Ricardo Bofill spanyol építész a varsói Praski Port fejlesztésében vett részt. A neves chicagói Pedersen, Kohn and Fox cég szakértői a varsói Pénzügyi Központ felhőkarcolójának építésében közreműködtek - minden bizonnyal ez a legjobban megtervezett lengyel felhőkarcoló.

A kilencvenes években a lengyel építészeti központok tisztán megkülönböztethetőek egymástól. A meglehetősen kaotikusan fejlődő, az egész ország építészetére kiható kozmopolita Varsó mellett a legérdekesebb központoknak Krakkó, Felső-Szilézia és Wroclaw bizonyultak. Krakkó vezető építészei a modernista hagyomány gyökereihez térnek vissza (DDJM, Romuald Loegler, Wojciech Obulowicz). Felső-Szilézia építészeit a régió ipari jellege nyűgözte le, amit a dekonstrukció és a picit nosztalgikus, de merész, acéllal kombinált téglahomlokzatok alkalmazása jelez (Andrzej Duda, Henryk Zubel, Malgorzata Pilinkiewicz, Tomasz Studniarek). Wroclaw építészete a spektrum másik végét foglalja el (Wojciech Jarzabak, Edward Lach, Stefan Müller). Itt nem a város fenséges modernista múltjához nyúltak vissza, hanem inkább a posztmodernizmus távoli visszhangja, egyfajta hedonista tendencia és a színek szembeszökő keverése érvényesült.

Középületek

A kilencvenes évek egyik legérdekesebb és legkreatívabb építészeti eredménye a Varsói Egyetemi Könyvtár épülete. Az 1993-as pályázat nyertes terve Marek Budzynski és Zbigniew Badowski és társaié volt. Az alacsony, de tágas vasbeton épületet a tetőn elhelyezett botanikus kert zöldje hatja át. A szerkezet, a múlt század művészeti templomaival rokonságban, összetett ikonografikus dekorációt hordoz. A belső, bár többemeletes, tulajdonképpen egy szinten van a könyvgyűjteménynek (kb. kétmillió kötet) otthont adó polcokkal és az elszórtan elhelyezkedő félreeső olvasóhelyekkel. A könyvtáregyütteshez két irodaépület csatlakozik, melyeket Andrzej Kicinski tervezett. Egy apró posztindusztrialista épület - mintegy angyalérintésre - alakult át mini-irodablokká, melynek udvarára mélyített kertet terveztek. A kert látványa az udvar felett átívelő rozsdamentes acél- és fahídról szemlélhető. A másik irodaház, egy régi épület felújítása, a Szürke Villa néven is ismert Varsói Egyetemi Alapítvány épülete. Az épület új tornya üvegborítású, melyen keresztül látható az acélváz. Figyelemreméltó a részletekre irányuló aprólékos figyelem és a Lengyelországban újnak számító technikai alkalmazások.

Az építészeti szempontból legérdekesebb középület a korai kilencvenes években készült krakkói Manggha Japán Művészeti és Technológiai Központ, melyet Andrzej Wajda kezdeményezésére hoztak létre (tervezte Arata Isozaki & Associates, Tokyo, és Ingarden-Ewy & Jet Atelier, Krakkó). Az épület a Wavellel szemben emelkedik. A tervező szándéka az volt, hogy az épület - két kultúra találkozási helyeként - japán inspirációk forrása legyen. Az épületek hullám-formájúak, japán fametszetekre emlékeztetnek és a Visztula íveihez igazodnak. A nyugtalan, hullámzó tető a Wavel dombról nézve a látvány szobrászati elemének tűnik. Az épület kivételesen tágas belső terei a hagyományos építészeti anyagok esztétikáját ötvözik a fejlett technológiával és a merész szerkezeti megoldásokkal.

A Varsói Tőzsde épületét eleganciája különbözteti meg másoktól (tervezte Stanislaw Fiszer, Andrzej Choldzynski). Ez az egyik első varsói épület, melyben az építészeti forma egyszerűsége kontrasztot képez a természetes anyagok kezelésével. Az épület osztatlan terű - minden tér a következőbe nyílik, a látogatók vagy járókelők tekintetének egyaránt ki van téve - és egy tizennyolcadik századi parkos tájra nyílik. A tisztaság iránti modernista vágy az ideális szépség iránti romantikus kereséssel társul.

Kereskedelmi épületek
Irodaépületek

1990 után az ingatlanpiac megnyílt a külföldi befektetők számára. Kezdetben az irodaépületek és luxusszállodák emelése volt a leghasznosabb befektetés, majd kicsit később jöttek a nagyszabású kereskedelmi épületek. A külföldi székhelyű építési vállalkozók közül a svéd Skanska és az osztrák ILBAU volt a legenergetikusabb. Beszálltak a fejlesztési munkába, a befektetések finanszírozásába, az építkezésbe, az épületeket pedig saját, házon belüli embereik tervezték meg. Az ebből születő építészet nem volt éppen a legmagasabb színvonalú - mégis, ezek voltak az első olyan épületek, melyeket nyugati mércével is mérni lehetett. A sikeresebb projektek az Ilbau megrendelésére a horvát Miljenka Dumencic nevéhez fűződnek (szczecini Hotel Radisson és Pazim irodaház; a varsói Pekao Bank épülete; a gdyniai Városi árkád). A Skanska varsói megrendelései egy konzervatívabb építészet irányába mutatnak (Átrium Üzletközpont, tervezte Derek Frazer, Tomasz Kazimierski és Andrzej Ryba). Az egyik legimpresszívebb varsói irodaépület Tadeusz Spychala későmodernista Kolmex épülete. Meleg kő- üveg- és acélhomlokzatai egy visszafogott dekonstruktivista szemléletet vittek Varsó építészetébe.

A varsói Zielna Point irodaház (tervezte Stefan Kurylowicz, Piotr Kuczynski, Katarzyna Flasinska-Rubik, Maria Saloni-Sadowska, Fryderyk Szymanski) cetbőr finomságú szürke mészkő homlokzataival a főváros legjobb kortárs saroképülete. Az építészek mesterfogása a magasföldszintre vezető belső acéllépcső.

Szerényebb építészetet képvisel a zsebméretű varsói Dipservise irodaház (tervezte Konrad Kucza-Kuczynski, Andrzej Miklaszewski, Piotr Kudelski). Naplemente után, mint a színházban felemelkedő függönynél, az irodaépület enteriőrjét fény járja át. Kissé visszafogott módon, de szintén egyfajta steril hipermodernitást tükröz a varsói Sluzewiec kerület hatalmas irodaépület-együttese, egy tönkrement gyár épületei helyén (tervezte JEMS).

Templomépítészet

A kilencvenes évek templomépítészetének legszebb eredményei a kis épületek voltak. A krakkói Kegyelmes Isten templomban (tervezők S. Niemczyk, M. Kuszewski, 1991-94) a legapróbb részlet is pontosan végiggondolt, és a kecses épület az expresszionista művészet és az art deco kortárs feldolgozásának tűnik. A bialy bori görög-katolikus templom hasonlóképpen kicsiny, de ott a külső szerénysége mellett a belső, szent világ a fontosabb - ami kevésbé az építésznek (B. Kotarba, 1992-97), mint Jerzy Nowosielski festő munkájának köszönhető. A továbbiakban említhető egy építészeti szempontból szintén érdekes és kivételesen apró épület: a poznani Szt. Adalbert templom kriptája (tervezte J. Gurawski, 1997), ahol a templom falainak részleteit és a hagyományos térfelosztást az építész kortárs anyagokkal és formai megoldásokkal ötvözte.

Fordította: Somlyódy Nóra