építészet : környezet : innováció

Kolon-tavi Madárvárta és Ornitológiai Központ

A Kiskunságban található Kolon-tó és környéke a madarászok kedvelt helye. A különleges természeti környezetettel a diplomamunka készítője, Ordasi Ágnes néhány éve egy festőtábor alkalmával találkozott, és utóbb a meglevő madárvárta felújításának és kiegészítésének megtervezése jelentette tanulmányai lezárását.

Kolon-tavi madarászok
(részlet)

Kolon-tavi madarászok.
Sárban térdig tocsorásznak,
Háló mélyén kotorásznak.

Kolon-tavi madarászok!
Ma veletek madarászok!
Vízbe lépek, nádba mászok,
Hálótokban kotorászok -
S közben vígan dudorászok!
(Gryllus Vilmos)

Témaválasztás

A diplomatémám kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja számomra az volt, hogy egy örömfeladattal zárjam tanulmányaimat. Néhány évvel ezelőtt egy festőtábor alkalmával ismerkedtem meg a Kolon-tavi madárvártával, mely izgalmas helyszínt biztosított számunkra az alkotáshoz. Ekkor tapasztaltam meg, hogy az efféle táborok, és a madárgyűrűző állomások rendkívül izgalmas, sehol máshol meg nem tapasztalható élményeket kínálnak a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt, legyen szó akár egynapos látogatásról, akár több napos részvételről. A madármegfigyelés, a kézbe fogható madarak, a természetközeli életmód, a közösségi élmények és az esti tábortűz nemcsak életre szóló emléket jelentenek, de sok gyereket a természetvédelmi, biológus, ökológus vagy agrár pályára irányítanak.

A Kolon-tavi Madárvárta és Ornitológiai Központ

A Kolon-tavi madárvárta varázsa mindenképpen kézzelfogható így is, ahogy jelenlegi állapotában van. Azonban a megnövekedett igényeket, a sok érdeklődő látogatót, a rengeteg önkéntest, aki itt tevékenykedik, már nem tudja kényelmesen kiszolgálni. Azt remélem, hogy építészeti tervezésemmel egy olyan élménnyel tudom gazdagítani az idelátogatókat és az itt dolgozókat egyaránt, amely segít népszerűsíteni az ilyen létesítmények kultúráját és fontosságát ma Magyarországon. Ahol együtt tud működni egy fontos ornitológiai tevékenység, kutatások, gyűrűzések ugyanakkor az oktatás egy nagyon fontos helyszíne is, ahol a látogatók különös kapcsolatba kerülhetnek a természettel.

A tervezési helyszín ismertetése
A Kolon-tó

Izsák város nyugati oldalán fekszik a Kiskunsági Nemzeti park egyik legjelentősebb területe, Közép-Európa legnagyobb édesvízi mocsara, mely a háborítatlan természet páratlan csodájaként, egy 2962 hektár kiterjedésű vizes élőhely a homoksivatag közepén. A tó medre egy észak-déli irányú, a Homokhátságba benyomuló holocén Duna-ágból alakult ki. Egy 25-30 ezer éve létező tó elöregedésével keletkezett a mai mocsár, melynek növény- és állatvilága Európában is ritkaságnak számít, ezért a térség szigorúan védett terület. Szinte hihetetlen, hogy a homoksivatag közepén sikerült fennmaradnia, határán átmenet nélkül váltja egymást a félsivatagi és a mocsarakra jellemző élővilág. A területen számos védett növényritkaság honos, többek közt kilenc orchidea faj. Az itt-ott fennmaradt tölgy, kőris, szil ligeterdők a Duna-Tisza közére egykor jellemző tájképet idézik. A nyugati oldalon emelkedik egy 126 méter magas homokbucka, a Bikatorok, a környék legmagasabb pontja. A Kolon-tó több nemzetközi egyezmény hatálya alá is tartozik: ramsari-egyezmény, UNESCO Bioszféra rezervátum, Biogenetikai rezervátum.

A Kolon-tavi Madárvárta és Ornitológiai Központ

Jelenlegi állapot, problémafeltárás

A tanya élete, forgalma a madarászok lelkes és sikeres munkájának köszönhetően szerencsére az elmúlt években nagy mértékben megnövekedett. Egy-egy gyűrűzés során akár 50-60 önkéntes is részt vesz a munkában, ami nemzetközi szinten is óriási szám. Természetesen ilyenkor a környező tanyák is besegítenek az elszállásolásban, de ideiglenes szállásként funkcionál minden, ahová egy hálózsákot ki lehet teríteni, így akár még a madárlesek is. Azonban a munka és a közösségi élet központja mindenképp a Madárvárta.

Emellett környezetei nevelési célokból évente 3-4 ezer látogató érkezik a tanyára, főleg óvodás és iskolás csoportok, családok, de felnőtt és külföldi vendégek egyaránt megfordulnak itt. Nem ritka a több napos programra, táborba érkező csoport sem.

Jelenlegi állapot

Ezenkívül van néhány rendszeresen visszatérő vendég (fotósok, hobbi madarászok, természetkedvelők), akik néhány hétre évente leköltöznek a Madárvárára. Ilyenkor a környéken bóklásznak, inspirálódnak és alkotnak, a madarászok legnagyobb örömére.

Mindeközben a Várta egy állandó munkaállomásként is működik, ahol egész évben folynak az ornitológiai kutatások. Ezen összes tevékenységet jelenleg egy kis tanyaépület szolgálja ki. Terei sokkal több funkciót látnak el, mint amit elbírnának.

A Kolon-tavi Madárvárta és Ornitológiai Központ

A szerkesztés alapelemei

Az épületem három fontos fő elemből áll.

A padló, amely összeköti, vagy hiányával éppen elválasztja a funkciókat egymástól, a földtől eltartva kacskaringósan vezet minket a területen. Szerepe azért is nagyon fontos, mert a terepszint a telken egyenetlen, ezért az akadálymentes közlekedés érdekében mindenképp szükség volt a palló kialakítására.

A tető, amely néhol megszakadva ugyan, de hűen követi az alatta kanyargó pallósort, és ami még az alaprajzi tájékozódásban is segítségünkre van. A közlekedők mindig egyfajta áttört, levegősebb, világosabb lefedést kaptak, míg a fontosabb funkcióknál ez a pallófedés besűrűsödik. Azonban teljesen a vizet elszigetelő lefedést csak a szállásépületek kaptak.

Az elválasztó falak, melyek a tetőhöz funkciójukhoz mérten hol áttörtek, ahol csak részleges takarásra van szükség, hol pedig besűrűsödnek.

Az új épület szerkesztése olyan erővonalak keresésével jött létre, amely valamilyen módon igazodik a már meglévő épülethez, a szintvonalakhoz, a közlekedési útvonalakhoz.

Tervezési program és az épület leírása

A tervezésem fő célja elsősorban a fent említett problémák megoldása volt. Elengedhetetlennek tartottam a kétféle célcsoport útvonalának bizonyos szintű szétválasztását. Célom volt; megtervezni egy olyan beépítést, amely a tanya adottságainak maximális kihasználásával lehetővé teszi, hogy ne zavarja egymást az idelátogató, előadást hallgató vagy éppen az udvaron hancúrozó gyerekcsoport és a munkáját végző, pihenő vagy szabadidős tevékenységét itt folytató madarászcsoportok.

A funkciók csoportosítása után elkezdtem azokat a használókhoz rendelni. Így alakult ki egy meghatározott közlekedési útvonalra szerkesztett elrendezés.
Ennek egyik ága szolgálja ki a vendégfogadást. Ez az, ami gyakorlatilag a tanösvény egy fedett részévé válik, hiszen két végpontja a tanösvényhez csatlakozik. A jelenleg a telken álló épület - amely most a Főépület nevet kapta - a telek hátsó harmadában helyezkedik el. Azonban én fontosnak tartottam, hogy az új épület már a megérkezésnél fogadja a vendégeket. Így az ide látogató a tanösvény felöl sétálva a telekhatárt átlépve gyakorlatilag be is lépett az épületbe. Ez egy szélesebb egyik oldaláról zártabb folyosórészlet, amely jobb oldalt szabadon hagyva a látványt, az itt folyó tevékenységet be is mutatja a látogatóknak. Innen néhány lépést megtéve meg is érkezünk az előadótérbe. Ez gyakorlatilag egy félkörívben elhelyezett, dobogós beépítéssel kialakított amfiteátrum, ahol az előadót, gyűrűzőt kényelmesen körbeülheti a hallgatóság.
Innen továbbhaladva érkezünk meg a röpdékhez, amik eddig a ház mögött, rejtett helyzetben álltak. Mindenképp fontosnak tartottam, hogy a korábbinál egy sokkal központibb helyre kerüljenek, hiszen egy különleges élmény nagy madarakkal (ölyvekkel, sasokkal, gólyákkal) ilyen közelségben találkozni. Így a röpdék a fedett tető alatt kényelmesen körbeállhatóak.

Látványterv

A látogatók számára a Főépület mögött biztosítottam egy könnyen megközelíthető, intim helyzetben lévő mosdót 4 darab komposzt wc-vel. A Főépülethez kapcsolódó tűzifatárolót is itt helyeztem el, ami így az épületből könnyen, gyorsan megközelíthető.

A röpdék mellett halad el a pallósor, amely kivezet minket a Bikatorok-tanösvényre. Az innen elágazó másik útvonalra telepítettem a madarászok, táborozók kiszolgáló épületeit. Az igényfelméréseket figyelembe véve lényeges volt a szálláshelyek számának jelenlegihez képest való megnövelése. Fontosnak tartottam a többféle minőségű szálláshely létrehozását. Lehetőséget szeretnék adni annak is, aki sátrazni szeretne, vagy akár egy függőágyban elszenderedni, de annak is, aki szívesebben szállna meg zártabb, szélvédettebb helyen, annál is inkább, mivel a tavaszi gyűrűzésekkor még sokszor hűvösebb, esősebb az idő. Ugyanakkor az összes szálláshely közös nevezőjeként megmaradt a hálózsákos forma, ami az itt folyó munka jellegéből adódóan természetes. Így alakult ki a „lábasházak” melyek alsó szintjét szabadon lehet használni sátrazásra, pihenésre, beszélgetésre stb. A zárt lépcsőfeljárót úgy alakítottam ki, hogy egy plusz tároló is tartozzon a házakhoz.

Az emeleten pedig egy osztatlan tetőtéri „szobát” találunk. Belül síneken eltolható ablakokat helyeztem el, amik így a homlokzaton nem jelennek meg, viszont a hézagos lécburkolatok közt könnyen át tud szellőzni a tetőhelyiség. Igyekeztem a szállásépületeket a tanya egy védettebb, a forgalmasabb zónáktól minél távolabb eső pontján elhelyezni, ezzel is biztosítva a lehető legzavartalanabb pihenést az ittlévőknek, hiszen legtöbbször a gyűrűzések hajnalban és este történnek, ezért elengedhetetlen a napközbeni ejtőzés. Itt is nélkülözhetetlennek tartottam a megfelelő számú és minőségű WC és vizesblokkok elhelyezését, külön a látogatókétól. Itt találjuk az általam dühöngőnek elnevezett fedett-nyitott közösségi teret, ami ellátja a nyári konyha és ebédlő funkcióját, de közös szabadidős tevékenységek színhelye is. Ide került egy raktárépület is, ahová be lehet pakolni az éppen használaton kívüli berendezéseket, eszközöket.

Makett

A Főépület jelenleg egy vakolt vályogház. Az idők folyamán egy része ledőlt, lebontották, majd igény szerint hozzátoldozgattak. Jelenlegi állapotában méretével, a fent említett átépítéssel, átcsoportosítással azonban kiszolgálja a rá rótt feladatot. Mivel úgy ítéltem meg, hogy adottságai, arányai, állapota megfelelő, a környékre jellemző építészeti hagyományoknak pedig méltó képviselője, mindenképp szerettem volna megtartani. Az új tetőszerkezet kialakítása után hőszigetelésképpen az egész ház kapott egy 35 cm vastag vakolat nélküli nádburkolatot, és egy nádtetőt. Az ház két vége faburkolatot kapott. Ugyanez a faburkolat köszön vissza a bejárati oldalon lévő falon is, ebben a fa betétben helyeztem el a nyílászárók nagy részét.

Fontosnak tartottam azt is, hogy a telepítést a jelenleg is szabadon hagyott udvar köré szervezzem. Így ezt szabadon használhatják játékra, heverészésre a tanösvényeken elfáradt gyerekek, de szükség esetén akár sátrak felállítására is alkalmas marad.

Ordasi Ágnes

 

vélemény írásához jelentkezzen be »