építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Kordában tartott komplexitás

"A tájépítészetben elválaszthatatlan egységben áll az alkotói gondolat, funkció, esztétikum, praktikum, gazdaságosság és környezeti felelősségvállalás. Hát lehet egyszerre ennyi szempontnak megfelelni? Pápai Veronika példája a válasz, hogy igen, lehet ennyire összetett módon tervezni." Varga Csilla laudációja.

Én nem vagyok tájépítész, de mióta beszélgettem Pápai Veronikával a munkájáról, én is az szeretnék lenni. Annak ellenére is, hogy rögtön az elején kiderült: őrületesen komplex ez a hivatás. Ahogy mesélt, szavaiból sugárzott a szakmája iránti elkötelezettség és szeretet, ettől vált számomra is átélhetővé ez a világ. A tájépítészetben elválaszthatatlan egységben áll az alkotói gondolat, funkció, esztétikum, praktikum, gazdaságosság és környezeti felelősségvállalás. Hát lehet egyszerre ennyi szempontnak megfelelni? Veronika példája a válasz, hogy igen, lehet ennyire összetett módon tervezni. Ezt ráadásul sokrétű munkákban bizonyítja: Land-art projektektől kezdve, az installációs kerteken keresztül, a kis költségvetésű kertépítészeti alkotásokon át a nagy beruházásokig. Munkássága nem pusztán a látványos, fényképezőgépnek szóló, pillanatnyilag működő nagy dobásokról szól, hanem hihetetlenül összetett szempontokat figyelembe vevő, hosszú távra végiggondolt folyamatokról. Ő az a fajta alkotó, aki nemcsak az óriási sztárprojektekben látja a kihívást, hanem a munkája során napról-napra felmerülő helyzetekből is hatalmas értéket hoz ki.

Pályafutása során dolgozott hazai és nemzetközi irodákban is, cirka tíz éve a Főkert tervezője. A Főkertről mi sem bizonyítja jobban, hogy kiváló munkahely, minthogy 2014-ben már adott Év Tájépítésze döntőst Szalkai Adrienne személyében. Közös csapatuk a kiemelt zöldterületek fejlesztéséért felelős, ami hatalmas területeket jelent - lépten-nyomon találkozunk Veronikáék munkájával, még ha ez nem is tudatosul bennünk. A rutinszerű zöldfelületfenntartást progresszív szemlélettel formálták, többletjelentést, grafikai játékot vittek az ottani gyakorlatba. Veronika gyerekkorából hozza magával a művészetek szeretetetét és tehetségét – ez látszik projektjeinek esztétikai minőségén a tudatosan végiggondolt, évszakonként változó színkombinációkból, a land art elemekből. A kezdeti fenntartások ellenére bebizonyosodott, hogy a hozzáadott jelentéstartalom és funkcionalitás hibátlanul megférnek egymás mellett. Minden projektjüknek - legyen akár egy apró szeglet, akár egy hatalmas léptékű fejlesztés – átfogó témát adnak, amely vezérfonalként segíti a formavilág, az anyaghasználat, a növényalkalmazás, az épített elemek, és az utcabútorok kiválasztását. A végeredmény egyáltalán nem didaktikus, a felhasználót a miliő egységességének ereje érinti meg.

A Főkertnél töltött idő során az üzemeltetői ráció visszahatott rájuk - így alakult ki az a ritka szemlélet, mely a magasan kvalifikált tervezői habitust a megvalósíthatóság, kivitelezhetőség és üzemeltethetőség ésszerűségével ötvözi. Ennek eredményeként olyan zöldfelületi értékeket hoznak létre, melyek nemcsak a tervezőasztalon mutatnak jól, hanem a valóságban is esztétikusak és működőképesek. Egy közterületnek, parknak a kivitelezés után még évtizedekig a terveknek megfelelően kell kinéznie, ez pedig elképesztő összegeket emészthet fel, már ha egyáltalán sikerül tartani az eredeti elképzelést. Ezért fontos a tervezői tudatosság, mely a fenntarthatóságra épít - Veronika is így dolgozik.

Számára a tájépítészeti tervezés ökológiai megközelítése és a növényalkalmazás izgalmas megfogalmazása mindig is fontos volt, és egy pályázat keretében megismerkedhetett a Züriche Hochschule für Angewandte Wissenshaften által régóta kutatott, a hely saját ökológiai potenciáljára építő metódussal is. Az ökológiai szempontokat elemző, biodiverz növényalkalmazást a hazai tervezők számára is elérhető könyvvel és előadásokon terjeszti. Ez a szemlélet a gyakorlatban annyit jelent, hogy a tervezési terület ökológiai adottságainak figyelembevételével növényfajok változatos keverékét telepítik, amik így csekély további beavatkozással, önfenntartó rendszerként maguktól fennmaradnak, ráadásul a diverzitásnak hála ellenállóbbá is válnak a betegségekkel szemben. A fenntartói, lakossági és környezeti érdekek ezen a ponton egybeesnek. A gondozási költségek minimálisra csökkennek és a díszítő érték is megmarad - igaz, a vadvirágos esztétika nem megszokott az urbánus környezetben. Gyönyörű megvalósult példája e felfogásnak a Lánchíd déli oldalán, a MAHART kikötőben található növénykiültetés, melynek természetes megjelenése mögött alaposan átgondolt szerkesztettség húzódik.

Laikusként egy parkban főként a rekreációs funkciók tűnnek fel, de a városi parkok ennél sokkal összetettebb hatással bírnak. Valamennyi zöldfelület a városi ökoszisztéma része, így fontosak klimatikus és infrastrukturális értelemben is. Veronika ezért dolgozik, hogy a közparkok és terek a civilizáció okozta problémák feloldásában is szerepet vállaljanak. Ebbe a nagyobb egységbe ágyazva foglalkozik minden feladattal, miközben az optimális megoldást, a különböző szempontrendszerek közös nevezőjét keresi - legyen szó bármekkora léptékről. Azért képes erre, mert minden feladatot a maga egyediségében közelít meg - nem sablonmegoldásai vannak, hanem jól működő, átfogó szempontrendszere. A legszűkösebb szituációkban is megtalálja a lehetőségeket, és a helyszínre szabott ötlettel kezeli a problémát - például a József Attila Színház előtti tér esetében betonfestéssel és eltalált utcabútorokkal kis költségvetésből alkottak látványosat. Nagy felelősséget és ezernyi szempontot átlátó gondos tervezést igényel egy jól működő park, köztér létrehozása - csak kivételes szakemberek képesek erre. Pápai Veronikát ezért javaslom a díjra, mert újra és újra sikerül kordában tartania ezt a komplexitást.

Varga Csilla

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »