Kórház a város közepén

A Medicover nemrég megnyílt magánkórháza építészeti kialakításában szakít az általunk megszokott egészségügyi világgal. Meleg terei, tudatosan végigvitt arculata inkább egy szállodára emlékeztetnek, a vezető tervező Fejes Gergő, a belsőépítészeti társtervező pedig Nógrádi Tamás volt. Bán Dávid írása Batár Zsolt fotóival illusztrálva.

Kórházba kerülni, ritka kivételektől eltekintve, nem jó dolog. A hazai kórházakról kialakult általános kép pedig nem segít abban, hogy rossz érzéseinket legyőzze, hiszen többnyire egy végsőkig elhasználódott térséggel találkozunk, ahol úgy érezzük, életünk nincs biztonságban. Ha pedig véletlenül megújult vagy új építésű térbe kerülünk, ott általában a túlzott sterilitás érzete, a fehér falak, hideg fények, fémesen csillogó kiegészítők és végeláthatatlan folyosók összhatása miatt válhatunk nyugtalanná. Inkább kísérleti laborban érezzük magunkat, távolról sem egy megnyugtató környezetben.

A Medicover magánklinikái épp ezekkel a korházi percepciókkal kívánnak szakítani. A terek kialakításában, a színek és anyagok használatában már építészetileg is gondosan ügyeltek arra, hogy a páciens ne a megszokott kórházi miliőbe érkezzen, hanem kellemes és praktikus közegben találja magát. Az intézmények elhelyezkedése sem megszokott, hiszen általában frekventált irodaházakban, új építésű központokban alakították ki a rendelőket, kórházakat, tehát kevésbé szeparáltan a hétköznapi környezettől.

Ezt a koncepciót követve nyílt meg a Medicover Kórház is a Váci úti Vision Towersben. A bő 3000 m²-es, jól megközelíthető, metróállomás melletti intézmény a háromrészes épületegyüttes keleti tömbjének alsó három szintjét foglalja el. Az utca felé kirakatszerűen nyitott, azzal kommunikáló tér betekintést enged belső világába, így már az első lépésnél meggyőződhetünk arról, hogy nem egy megszokott egészségügyi intézménybe csöppentünk.

A belső tér kialakítását tervpályázat útján a szállodákban, irodaházakban és kereskedelmi terekben járatos Plusdesign Studio Kft. nyerte el, a koncepciót pedig Fejes Gergő készítette. A végiggondolt, egyéni arculatú térkialakítás tehát már az utcai szinten elkezdődik azzal, hogy egy nyitott, kellemesen, de nem fényűzően reprezentatív világba invitál, ahol minden szinten törődnek az emberrel, akit nem a tömeg részeként, hanem egyénként kezelnek. A belsőépítészeti megvalósítás alapvetően trendkövető lett, visszafogott szín- és formavilágával nem hivalkodik vagy csillog, inkább a minimál irányzatok felé húz. Anyaghasználata is ezt tükrözi: beton, látszóbeton, cement padlóburkolat, fából készült berakások, helyenként megjelenő tükrök. A kórház tereiben tudatosan vonulnak végig egyes arculati- és dizájnelemek, így a megtalált hatszögletű kaptármotívum – amely a földszinti recepciós pulttól egészen a vizsgálók és szobák jelzésrendszeréig végigkísér – vagy a mindenütt felbukkanó növények és természeti minták.

A tervezés első fázisában a megrendelő és a belsőépítész pontosan tisztázta a költségvetési kérdéseket és a magas színvonalú, a higiéniát minden szinten szem előtt tartó anyaghasználatot, amely végigkísérte a kivitelezés folyamatát. A kivitelező Swietelsky Magyarország Kft. a szerződésben meghatározott anyagokat építette be, azoktól nem tért el, így az elkészült kórház és az előzetes látványtervek között nem volt számottevő különbség. A kivitelezők szerkezetkészen, gépészeti kiépítéssel vették át a teret, amibe azonban az irodaháztól eltérő funkció miatt helyenként erőteljesen bele kellett avatkozni. A belső lépcső kialakításához a födémet áttörték, ugyanakkor a homlokzatot is megbontották.

A földszinti rész alapvetően egy recepciós pultból és az utca felőli kirakatban kialakított kanapézott várórészből áll, valamint innen indul a lift és a lépcsőfeljáró a kórház nagy részébe. Itt történik az érkezők elsődleges orientációja, akik aztán az emeletre felérve már egy lényegesen tágasabb váróhelyiségben találják magukat, ahol egy köztes recepciós pult fogadja őket.

A váróban az egyedileg tervezett kanapék szigetszerű elhelyezése lehetővé teszi, hogy mindenki kicsit intimebb közegben, másoktól valamelyest szeparálva várhassa meg, amíg a kezelőorvosa szólítja. A teret, akárcsak az egész kórházat, a melegebb színárnyalatok jellemzik, a világosbarnás kávészín köszön vissza a falakról, az ajtókról és a vezetőként is szolgáló, padlóba helyezett mintázatról. A formák – többek közt az egyedileg tervezett bútoroké – jól követik az épület jellegzetes háromszög alakú kiszögelléseit, s rendszeresen bukkannak fel egyes betonfelületekbe maratva az alapmotívumként használt kaptárminták is. Az anyaghasználatot nagyban befolyásolták a higiéniai előírások, így sok helyen alkalmaztak antibakteriális PVC felületeket, fahatású burkolatokat, de fontos volt az orvostechnikai előírásoknak megfelelő festékek, ragasztók használata is. A kórház ugyan minél természetesebb, zöldebb alaphangulatra törekszik, de a csíramentesítés miatt ezt csak műnövényekkel lehetett megoldani. A térbe néhány egyedi, réz hatású világítótest lóg be, a földszinti fogadótérben pedig néhány filigrán Sattler lámpa köríve adja meg az alapvilágítást. Az álmennyezetben mindenhol finoman elrejtett LED sorok nyújtják a szükséges technikai világítást.

Az előtérből folyosórendszer vezet a rendelőkhöz, illetve egy elzártabb bejárat a fekvőbetegek szobáihoz. A folyosók is szakítanak a hagyományos kórházi képpel, nem vesznek a végtelenbe, hanem – kihasználva az épület szokatlan kiszögelléseit – egyfajta körutat járnak be. A megrendelő és a tervező elképzelései szerint a kórházi miliő helyett inkább a szállodák világát hozták be a belső terekbe. A folyosók falain folytatódik a már megszokott melegebb kávébarna színhatás, a padlóburkolat rajzos mintázata végigkísér a folyosókon, a falak mentén pedig zöld (mű)virág kompozíciók dobják fel a teret. A falakra a megrendelő mindenképp valami dekorációt, képeket képzelt el, amire Fejes Gergő egy egységes világot talált ki: egyes falszakaszokra természetközeli fraktálokat, egy-egy természeti motívum monokróm, kinagyított képet nyomta fel. A további mintázatban pedig következetesen bukkan fel ismét a recepciós pultnál elindított, az egész kórházat végigkísérő kaptármotívum.

A rendelők és a betegszobák visszafogott belső tereiben a praktikum és a kényelem a legfőbb szempont. A rendelőkben a célnak és az igényeknek megfelelő fehér bútorokat helyeztek el, az egyágyas betegszobák melegebb színvilága és berendezése viszont szintén inkább szállodai hangulatot, kényelmet és nyugalmat idéz. A betegágy körül minden jól elérhető, a bútorok praktikusan beépítettek, a világítás is célzottan szabályozható. A kísérők számára kisebb ülősarkokat képeztek ki, de gondoltak arra is, hogy ha valaki éjszakára is ott maradna, egy fotelágyon ő is pihenhet. Minden szobához kapcsolódik fürdő, amit szintén az orvostechnikai szempontok figyelembevételével kellett kialakítani. A második emeleten, amelynek tere az első letükrözése, a műtőket helyezték el, a szintek között pedig - egészen a parkolóig - a közönségtértől szeparált beteglift is működik.

Noha a Medicover Kórház magas szinten ügyel a higiéniára, belsőépítészeti megvalósításában nem a megszokott rideg kórházi, sokak számára ijesztő steril világ köszön vissza, hanem egy melegebb, emberközelibb hangulat. A megközelítés sikeresnek látszik, mert a Medicover más intézményeit, rendelőit is hasonló szellemben kívánja a jövőben átalakítani.

Bán Dávid