Külön utakon a francia építésznők? – ARVHA Prix Femmes Architects 2019

Építésznőknek hirdette meg nyílt, nemzetközi pályázatát a minap a Franciaországban működő ARVHA (Város- és Lakóhelykutató Egyesület), idén már hetedszer. Catherine Guyot, az ARVHA vezetője azzal indokolta a külön női pályázat meghirdetését, hogy az 1975 óta meghirdetett nemzeti építész nagydíjat eddig csak férfi építészeknek ítélték oda. A jelentkezők a hónap végéig, azaz július 31-ig küldhetik el pályázatukat négy + egy kategóriában.

Évente változik a nemzetközi, de többségében frankofón összetételű zsűri, két éve például volt brit, osztrák, és olasz tag is a szlovák Andrea Klimko elnökletével. A tavalyi díjazottakat október 31-től most már igen népes, 16 fős zsűri értékelte a növekvő számú pályázatok miatt, közülük már öten külföldiek voltak (eggyel több, mint ) – Angliából, Dél-Afrikából, Németországból és Svájcból -, és december 12-én a párizsi Arzenál Pavilonban hirdetik ki a győzteseket. 2016-ban a 170 nevező 768 művel indult, 2017-ben a 280 induló 820, tavaly pedig a 300 induló 840 pályázatot küldött be. 

Catherine Guyot az ARVHA vezetője, aki egy 2011-ben adott interjúban azzal indokolta a külön női pályázat meghirdetését, hogy az 1975 óta meghirdetett nemzeti építész nagydíjat eddig csak férfi építészeknek ítélték oda. Ezt elégelték meg 2011-ben, és szervezték meg két évvel később az eleinte csak országos, majd tavaly óta már nyílt versenykiírást. Guyot egyik nyomós érve szerint a franciaországi építészek harmada nő. 

Az első kategóriában az év női építészét díjazzák, akinek legalább három-öt terve épült meg. A zsűri döntése szerint 2018-ban a belsőépítész Nicole Concordet-t illeti meg ez a kitüntetés. Méltatása alapján az 1967-ben született Concordet egész pályafutása során hű maradt belsőépítész mivoltjához, ennek egyik ékes példája Saint-Denis-ben a Gérard Philippe Színház belső tereinek átalakítása (előcsarnok, fogadóterek, raktárak stb.).

A tavalyi év újdonsága, hogy egy nem franciaországi születésű építésznő is a díjazottak közé került, akinek a hazájában 3-5 projektjét építették meg, és országában tagja az építészkamarának is. A tavalyi nyertesek közül mindenképpen a nemzetközi kategória nyertesét, a brit-walesi Amanda Levetét kell kiemelni a többiek közül. Már csak azért is, mert az ő neve a legismertebb, és az ő munkája a lisszaboni Művészeti, Építészeti és Technológiai Múzeum (MAAT), amelyet a két évvel ezelőtti lisszaboni triennáléra tervezett és partot érő nagy hullámra emlékeztet és, amelyről itt írtunk korábban, ahogy az Arch Daily is figyelemre méltó terjedelemben foglalkozott az épülettel.

Az 54 éves Levete pályafutásában egyébként sokat számított az a tény, hogy gyakornokként dolgozhatott a Pritzker-díjas Richard Rogers (2007), és a már csak néhai Will Alsop cégében. Sőt Levete projektjeiben szintén tetten érhető a 2009-ben elhunyt Jan Kaplický, az organikus formákat kedvelő neves cseh építész hatása is, akinek 2006-ig volt felesége.

Bathilde Millet az eredeti tervezés kategóriájában nyerte el a zsűri különdíját a 217 szobás kollégium megtervezéséért (a történelmi iparvidéken Roubaix – Észak-Franciaország, Lille szomszédságában), amelyet csapatával egy pályaudvar közvetlen szomszédságában kellett megterveznie.

A francia és amerikai állampolgárságú Marie Zawitowski a kiemelt kategória győztese. A Párizsban született építésznő férjével, Keith Zawitowskival együtt szándékosan tervez kis léptékű épületeket, az Egyesült Államokban, mert szerintük csak úgy lehet tartós, időtlen és örök érvényű építményeket emelni, ha többek között a hely szellemét és lakóit is tökéletesen megértik. Nyugodt helyeket keresnek, és mindenre szánnak elegendő időt, sőt nagy előszeretettel saját kezűleg építik meg projektjeiket.

Ezenkívül az a 40 évesnél fiatalabb építésznő is díjat kap, aki három-öt tervet adott be, de nem számít, hogy megépültek-e vagy sem. Tavaly Sandra De Giorgio, a párizsi székhelyű NZI stúdió egyik építésze részesült ebben a megtiszteltetésben. Ennél sokkal több nem derült ki róla a méltatásból, csak annyi, amennyit eddigi munkáiból ki lehet következtetni: elsősorban a környezettudatosság – épületeihez tudatosan alkalmazza a fát és a szalmát - iránti elkötelezettsége jellemzi tervezéseit, és közösségi vagy szociális lakásokat tervez. 

Sobieski Tamás