„Legszebb a köztes lét” – családi ház Dél-Budán

A Konkrét Stúdió tervei alapján megvalósult családi ház átalakítás és bővítés különleges, köztes téri helyzetei a megrendelői igények és a meglévő épületrész adottságainak összehangolásából adódnak. A végeredmény azt bizonyítja, hogy megfelelő tervezői-megrendelői együttműködés esetén a gyengébb minőségű meglévő épületállomány is építészeti értékké formálható.

A családi ház sokaknak egyfajta önmegvalósítás, amibe a megrendelők mindent is szeretnének, sokszor utólag realizálva, hogy szükségtelen volt. A Konkrét Stúdió által tervezett, Dél-Budán található családi ház esetében is egy hosszú listával kereste meg az építészeket a megrendelő arról, hogy milyen otthont képzelnek el maguknak, de mindezt racionális, a valódi igényeikre szabott módon állították össze – így a végeredmény egy mindezeknek megfelelő, szerethető családi fészek lett. De mielőtt ennyire előre szaladnánk, beszélni kell az előzményekről.

Anyag és tér körforgása

A körkörös gazdaság fogalma egyre szélesebb körben merül fel, mint az ökológiai válságra adott válasz. Ez a szemléletmód az építészet terén sem számít újdonságnak: a körkörös építészet alapelve, hogy új házak építése helyett a meglévő épületállományt kell újrahasznosítani. Ez az attitűd jellemzi például a nemrég Pritzker-díjban részesített Lacaton és Vassal építészpárost, de hazai viszonylatban is lehet olyan példát találni, ahol tudatos tervezői döntés eredménye egy újrahasznosított épület. Van azonban olyan eset is, amikor csupán a megrendelők racionális igényeiből következik olyan építészeti megoldás, amely ugyan szigorúan véve nem nevezhető „körkörös épületnek", mégis erre a tendenciára hajaz azáltal, hogy a bontás helyett egy meglévő épület átalakítását választja.

Egy ház megtervezése persze soha nem a „semmiből" történik: a helyszín adottságaihoz kell igazítani az épületet – még akkor is, ha a végeredmény a környezetétől élesen elkülönül (ez is egy kontextusra adott reakció). Sok szempontból mégis jóval komplexebb feladat, ha egy meglévő épület a kiindulási pont, hiszen ilyenkor annak dimenzióihoz is alkalmazkodnia kell a tervezőknek.

A szóban forgó családi ház is egy ilyen már meglévő, nem is túl régi, ám építészetileg nem túl igényes – „tervet valószínűleg soha nem látott" – épület átalakításával és bővítésével jött létre. Ez a meglévő épületrész sem tekinthető eredetinek: a régebbi felvételek alapján egy még korábbi épület bővítéseként jöhetett létre bő tíz évvel ezelőtt. Hosszas keresgélés és több helyszín bejárása után ebben a furcsa kompozícióban látta meg jövőbeli otthonát a megrendelő család, akik az újabb építésű, fő épületrész megtartása és bővítése mellett döntöttek. Ez a telek adottságaihoz mérten relatíve keskeny ház volt a kiindulópont, amihez a bővítést igazítani kellett.

Hogy miért választották ezt az utat? A válasz egyszerű: gazdaságosabb megoldás volt, mint egy üres telekre teljesen új házat felhúzni, vagy teljesen elbontani a meglévő épületet. Tehát nem fenntarthatósági szempontok vezérelték ezt a döntést, hanem egyszerűen a megrendelők lehetőségeihez mérten ez tűnt a legjobb megoldásnak. A végeredmény mégis egy olyan ház lett, ami részben akár a körkörös építészet keretei között is értelmezhető.

Részben, hiszen a körkörös szemléletmód az anyag újrafelhasználásán alapul, ami ezesetben az „újrahasznosított" épület szerkezetére vonatkozik. A házat lényegében szerkezetkész állapotig bontották vissza, és az így kapott vázba illesztették be a tervezők a család által igényelt funkcióknak megfelelő tereket: az alsó szinten nappali, szülői háló, fürdő, mosókonyha; az emeleten két további hálószoba és egy fürdőszoba kapott helyet. Az átalakítandó ház téri adottságai limitált mozgásteret hagytak az építészeknek, ennek ellenére sikerült a maximumot kihozni az ide kerülő helyiségekből. Ezzel szemben az új épületrész – ami tulajdonképpen egy tágas, egybenyitott konyha és étkező – ennél jóval nagyvonalúbb, hiszen itt kevesebb kötöttséghez kellett alkalmazkodni.

Az anyag mellett a tereknek is van tehát egyfajta továbbélése az új kompozícióban: a régi kis melléképület az új épületrészben éled újra – noha ez csupán ennek térbeli helyzetéből következik, és csak a korábbi állapot ismeretével fedezhető fel; a feketére pácolt vörösfenyő burkolat nem emlékeztet az előzményekre, de ez nem is cél –, az átalakított épületrész eredeti struktúrája pedig az új térszerkezetre gyakorolt hatást.

A családi élet (köztes) terei

A régi és az új rész közötti kontraszt a fent felvázoltakon túl a család igényeiből, életmódjából is következik. A tervezési folyamat során, az építészekkel való szoros kommunikációnak köszönhetően vált világossá, hogy a család valódi élettere – az első elképzelésekkel ellentétben – nem a nappali, hanem a konyha-étkező: itt töltik a legtöbb időt és itt fogadják a vendégeket is. A nappali ezzel szemben ennél jóval privátabb, „bekuckózós", félrevonulásra alkalmas tér lett, ahol a viszonylag alacsony belmagasság nem nyomasztó, sőt otthonosabbá teszi a szobát. A sokak számára egyértelmű megoldásnak tűnő tágas nappali hiánya nem a lehetőségekből fakadó kényszerből, hanem a megrendelői igények helyes belátásából következik.

A belső terek egységét a fehér falak és a fa felületek kombinációja adja meg, ami a nappaliban nyilvánul meg a legszembetűnőbben. A lépcső – szintén tudatos megrendelői kérésre – itt alap funkcióján túlmutatva bútor szerepet is betölt: egyfelől átfordul egy ülőfelületté, ami a beépített kandalló mellett, mint egyfajta újragondolt kemencepadka jelenik meg. Emellett az utolsó lépcsőfok önálló tömbje – ami szintén értelmezhető bútorként – vizuális kapcsolatban áll az előszoba és a nappali közötti szintkülönbséget áthidaló lépcsőtömbökkel. A lépcsőkorlátot egy karakteres könyvespolc helyettesíti, a lépcső feletti tetőablak pedig mintegy megkoronázza a kompozíciót.

Az építészek a tervezési folyamat során több lehetőséget is megnéztek arra, hogy hogyan lehetne a legideálisabban elhelyezni az új épületrészt: a meglévő ház „mögé" vagy „mellé" kerüljön-e? A kiválasztott – az utcafronttal párhuzamosan, a régi melléképület helyén lévő – pozíció ésszerű választás, hiszen így a ház egy kis előkertre és egy tágas, de privát hátsó kertre osztja a telket. E hátsó kertet egy teraszon keresztül, az étkezőből lehet megközelíteni, nagyméretű, üveg tolóajtón át. Az étkezőtér központi szerepére e (jó idő esetén) állandóan nyitva levő tolóajtó helyzetéből is következtethetünk – kint és bent határa itt elmosódik; az étkező átmeneti teret képez a befelé forduló, privát zónák és a kert között. Ezzel szemben az utcafront felé a konyhának mindössze egy széles, de alacsony ablaka van, ami elegendő természetes fényt biztosít, de a külvilág számára nem enged betekintést a családi fészekbe.

A fentiekben leírt telepítési módból adódóan a nappalit és a konyha-étkező terét – és egyben a két épületrészt – egy kis közlekedő köti össze. Ide nyílik a bejárati ajtó, tehát ez a kis tér tulajdonképpen az előszoba, ami családi házak esetében többnyire pusztán funkcionális szerepet tölt be, nincs kiemelten fontos szerepe.  Jelen esetben azonban ez a köztes tér talán az épület legizgalmasabb részlete. Az enyhe szögben találkozó két épülettömeg, a szintkülönbség a két térrész között, az ezt áthidaló, kőtömb-hatású lépcsőfokok, és nem utolsó sorban a nyílászáróknak köszönhetően hosszanti és keresztirányban is létrejövő fény-tengelyek összessége egyedülálló térélményt nyújt – olyat, ami nem jöhetett volna létre, ha teljesen újépítésű épületről lenne szó.

Összegzés

Ház kontrasztban – így hivatkozik a projektre a Konkrét Stúdió csapata, meglehetősen találóan, hiszen a két épületrész kompozíciója számos izgalmas kontraszthelyzetet eredményez: a már említetteken túl kiemelendő az átalakított épületrész hófehérre vakolt, vertikális irányultságú, hagyományos beépítési módot követő tömege és az új szárny fekete fa burkolatú, lapostetős, visszahúzódó tömege közötti ellentét. A ház azonban mégsem ezek miatt lesz jó.

Márpedig rövid személyes látogatásom tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy ez a ház működik: a megrendelők szeretnek benne élni, belakták tereit. Mindez nem nagyszabású, látványos, magas esztétikai élményre törekvő építészeti megoldásoknak köszönhető, hanem annak, hogy a tervezők meghallgatták és megértették a megrendelők igényeit. Az, hogy a végeredmény számtalan izgalmas, jól átgondolt részletet hordoz magában, melyek összessége még szép is, csak a hab a tortán.

Hulesch Máté

*A cikk címe a Kispál és a Borz együttes Fogás volt temérdek című számának egy sora