Madármerengő - Korhán Marcell diplomaterve

Korhán Marcell, a Debreceni Egyetem hallgatója diplomamunkáját Zsombolyára tervezte. A Madármerengő koncepciójával a helyszín atmoszférájára és az általa kiváltott, belső folyamatokra fókuszál.

Zsombolya a Bánát térségében található település, melynek ma is érzékelhető településszervezési karakterjegyeit a 18. században alapozták meg. A Habsburg birodalom felfedezte a területben rejlő gazdag erőforrásokat, így a térségben radikális emberi beavatkozás vette kezdetét. A termelés kiszolgálása végett, a már meglévő természeti dimenzióba egy várost telepítettek, melynek négyzethálós strukturális utcarendszere egyértelműen emberi minőség. Az idő múlásával a bányászati és településfejlődési tevékenységek által az emberi dimenzió egyre jobban terjeszkedett, majd később történelmi és gazdasági okok miatt visszább szorult.

Az elhagyatott bányák medrét tavak töltötték fel, a tavak körül dús nádas nőtt, a fák ágain madarak énekelnek. Az egykoron ipari tevékenységet ellátó épületek alkotóelemeit elhordták, a valaha emberi beavatkozások emlékét sejtető maradványok, mint tájat kiegészítő – azzal kontrasztban álló – emberi lenyomatokká váltak. Ezen maradványokat később benőtte a növényzet, magába fogadta a tó vize, körül ölelte a fák sokasága.

Az idő múlásával a természeti közeg teresedéseiben az emberi dimenzió újra tetten érhető: A fák hűvöseiben falócák pihennek, mellettük gyermekek kalandoznak a mászókákon, a téglákkal kirakott tűzhelyekben pattog a parázs. A természet és ember kapcsolatának ciklikus váltakozása örök.

Meditáció során az érzékeink felerősödnek, a szervezet lelassul, a lélek megnyugszik. Minden környező elemet képesek vagyunk külön-külön egyesével érzékelni ugyan azon momentumban. Nem csak önnön magunk, de az ember és idő viszonya is változik. Időérzékünket elvesztjük, az idő megtorpan. Minden, ami eddig statikusnak tűnt megmozdul, minden, ami dinamikusnak, megáll. A madarak csoportos repülésének áramló mozgása, mintha pont ezt az állapotot írná le. Sok apró élet hol összesűrűsödik egy pontba, hol kitágul az égbolt egészére. Hol lelassul, hol megelevenedik. A folyamat hatására megállunk és elménk merengése kényszerül.

A választott helyszín a tó-komplexumon belül az északi kiterjedésű tálcaszerű tó, melynek különlegessége, hogy északi és déli oldala merőben más dimenzióval rendelkezik. A déli oldal a városhoz közeli, emberi léptékű, mely a tavak centrumhelyzetében helyezkedik el, míg az északi rész sokkal inkább természeti léptékű, a centrumtól távoli. A tó tálcaszerű hatalmas hosszanti elhelyezkedése kvázi „színpadszerű" karakterrel rendelkezik, melynek hatalmas kimerevített egésze zavartalan szemlélődést nyújt a megfigyelő számára. Habár a részletekre nem vagyunk képesek fókuszálni, a tág horizont miatt a táji élővilág finom mozdulatai mégis meghatározók. A centrumhoz képest átellenes oldal hatalmas távolsága, a tó sekély vize, és az ember által szinte teljesen érintetlenül hagyott környezet mind elősegítik a gazdag madárpopuláció fennmaradását és a kétoldali táji dimenziók békés együttélését.

A táj feldolgozása installáció alapú. A felfejtés az átélt tapasztalatok és ösztönös észrevételekre alapozott metódus. A helyszínen átélt benyomások és a környezet matériájával elvégzett kísérletek megismertették a választott tó valódi karakterjegyeit és jellemvonásait, melyek az asztalon aztán építészeti megfigyeléseket és döntéseket szültek. A keresztirányú sávozódás, a hosszirányú hullámzás, a végelláthatatlan lépték mind-mind olyan attribútumok, melyek gyakorlati megismerés segítségével váltak felfedezhetővé.

Az épület a tó déli, forgalmasabb oldalán van elhelyezve. Az itt található magas partfal tetején alakult ki az épület fogadó tere, melyet a mellette húzódó főútról közelíthetünk meg. A megérkező tér a természetes és az épített közötti átmenet, melynek pálcás szerkezete a vele szemben található fasor mesterséfes mása, kiegészítése.

A partfal tetején elhelyezett épületrészben kiszolgáló funkciók találhatóak, melyek rendeltetésükből adódóan a lehető legszabadabb téri helyzeteket igénylik, így a téri minőségeket bútorszigetek választják el egymástól, melyek minden funkciót magukba foglalnak. Az egyes tereket a helyi növényzettel megtöltött, meditációt segítő kertek kötik össze. Olyan zártabb terek, melyek a bennük rejlő buja növényzet által, az ember-természet-elmerülés új kapcsolati minőségét hozzák létre.

A gyors aszály miatt, a hirtelen meredek partfal és a víz között létrejött hiány egy sávot rajzol ki, melyet nádas borít. Ennek sűrű szálszerű jellege kiváló leshely a természetet megfigyelni kívánók számára. Itt található az épületegyüttes legfontosabb funkciója a merengősáv. Pozíciója és léptéke szándékos, a színpadszerű tó „kifeszített nézőtéri" eleme.

Szerkezeti és tömeg kialakítása a nádas rengetegéből kibúvó madárles asszociációjára épül. A nádas felett finoman „ellebegtetett" szálszerű vertikális szerkezet idomul a nádas jellegéhez, míg a benne sejlő zártabb világ, mint a sűrűből kibújó megfigyelő helyezkedik el. A sávban található zártabb merengő és a nyitottabb, stégszerű téri minőség egymást váltva sorakoznak. A zárt merengődobozok az elmélyülést segítő, a táj egyes részeit kiemelő, koncentrált terek, - míg a nyitott stég, a természethez közelebbi, azt jobban tapintható, érezhető világ.

Az épület tömegének összessége madártávlatból szándékosan egyetlen mozdulat, mely reagál a környezetben hagyott emberi lenyomatokra, emlékekre.  Azokra a tájban hagyott építményekre, melyek a terület jellegzetességeivé és fragmentumaivá váltak. Egy olyan felvállalt mozzanat, mely folytatja az emberi és természeti dimenziók körforgását, illetve a terület egyedi és furcsa történetét.

Szeretném megköszönni a sok éves munkát, a rengeteg értékes gondolatot, az összes lerajzolt vonalat és persze a folyamatos bíztatást és hitet konzulensemnek, Zombor Gábornak!

Korhán Marcell

A diplomaterv a Triplex Confinium Erasmus+ partnerség keretében tervezett és kidolgozott módszertan és oktatási tevékenységek felhasználásával készült.

Szerk.: Bendicskó Laura