építészet : környezet : innováció

Márványi Luca: Erős vár

Evangélikus templom Szentendrén
Építész: Kocsis József

Amikor megérkeztem, Novotny Dániel evangélikus lelkész éppen a postaláda ideális helyét igyekszik meghatározni. Míg Kocsis József építészre várunk, körbevezet az új templomon és a melléképületeken. Kicsivel később már hármasban ülünk a lelkészi hivatalban, a beszélgetést néha megszakítja a kalapács és az ütvefúró hangja - ezek az utolsó simítások. Az új evangélikus templom készen áll az augusztus 21-i felszentelésre.

Templom-történet
1951 húsvétján szentelték fel a bontott anyagokból épített evangélikus gyülekezeti házat. Két egymásba nyíló iroda, egy vizesblokk, és egy nagyobb, templomként funkcionáló terem szolgálta egészen tavalyig a szentendrei hívek igényeit. A gyülekezetnek ekkor még állandó lelkésze sem volt: a Budapestről hetente egyszer kijáró lelkész egyetlen nap alatt bonyolította le az istentiszteleteket, a hittanoktatást, s minden egyéb hitéleti szolgálatot. A templomot azonban, melynek padjaiban 24-en fértek el, kinőtte a hitközség, s tetőszerkezete is kezdett lassan veszélyessé válni. A helyzet orvoslására 2000 októberében az evangélikus egyház meghívásos tervpályázatot írt ki. A pályázatot - egyetlen szentendreiként - Kocsis József, és a vele egy teamben dolgozó Kocsis Barnabás, Kocsis Gáspár, és munkatársuk, Kutasi Attila tervei nyerték. Az egyház már ezzel a tervvel pályázott központi támogatásra, melyet (mintegy százmillió forintot) el is nyertek. Az engedélyek beszerzése után, 2003. szeptember elsején megkezdődött az építkezés, 2004. szeptember 15-i határidővel.

Térszervezés
Egy kevéske koncentrációval minden szentendrei képes felidézni a templom telkét: a Bükkös Part, a patak és a patakhíd által közrefogott, kicsiny és keskeny parcella sok szempontból előnytelen, és nehéz döntésekre kényszeríti az építészeket. Elsősorban azt veti fel: merrefelé adhatja fő nézetét az épület. Első látásra két lehetőség van: az utca, és a hídfő-templom által közrefogott terecske. Az utca helyi mércével mérve rendkívül forgalmas, és a telek felőli oldalán járda sincsen: az istentiszteletről egyszerre távozó hívek számára jobb esetben csak hangulatromboló, rosszabb esetben balesetveszélyes. A híd felőli oldalon a tér olyan apró, hogy éppen csak elegendő a nyaranta odahurcolkodó gyümölcsárus asztalának, meg a néhány foglalt helyű üldögélőnek - és ezzel ki is merültek a lehetőségek.

Ezt a gordiuszi csomót vágta át Kocsis József, amikor a templomot egyszerűen megfordította - befordította a patak irányába. Szentélye keleti tájolású (a tér felé), fabejárata a belső udvarról nyílik. Az utcafrontra kerültek a vakolt melléképületek: a lelkészi hivatal és a parókia. Ha most gondolatban átsétálunk a Bükkös-patak túloldalára, elámulhatunk a látványon. A két gesztenyefa között, ahol tavalyig egy közömbös fal mutatott hátat a bámészkodóknak, most az új templom legszebb nézetét kapjuk. Innen tárul fel teljes szépségében a belső udvar, a kétféle anyagból épített filigrán harangtorony, a templom romános egyszerűségű tömbje. Az aprócska telek kinyílik, kiszabadul az eddigi észrevehetetlenségből, látványa elválaszthatatlan lesz a patakpartétól, amivel együtt szemléljük - kölcsönösen gazdagítják egymást. Ez a megoldás Kocsis József tervének rneghatározó vonása.

Szentendreiség
Ez a nehezen meghatározható fogalom a vesszőparipája mindenkinek, aki városunkban új épületet engedélyez vagy kritizál. Nem ártana lassan tartalommal is megtölteni a kifejezést; hiszen a szólamszerűen hangoztatott lózung, miszerint Szentendre dalmát kisváros, egyedülálló barokk műemlékekkel - nem állja meg a helyét. Dalmátok ugyan laktak itt - de Dalmáciában másként fest egy város, és egyedi barokk műemlékek sokhelyütt vannak Magyarországon - például Egerben vagy Sümegen. A fogalom mégis létjogosult lehet - árnyaltabban megközelítve, gondosabban szemügyre véve a kérdést, a várost.

Az építész Hamvas Bélára hivatkozik: "Szentendre utánozhatatlan levegőjére éppen a nem ritkaság a jellemző". Értsd: a város nem kitüntetett, műemléki, vagy muzeális ritkaságokból, nem különleges szépségű elemekből áll össze - nem-ritkaságában értékes arca mégis jellegzetes légkört sugároz. A város szerkezete egyértelműen középkori, bár erre természetesen minden korszak ráépítkezett saját igényei és ízlése szerint. Kocsis József nem titkolt építészeti célja, hogy erre a középkoriságra reflektáljon a feszített hangulatú belső udvarocskával, a templom román kort idéző tömbjével. A színes, vakolt melléképületek az utcának másik felén álldogáló házak, tágabban egész Szentendre lényegében esetleges építészetével feleselnek. Mindennek hozadéka, hogy a templom nemcsak beleillik a város légkörébe: kiegészíti, gazdagítja azt. A szakember szerint az utóbbi ötven évben alig-alig jött létre ilyen jelentőségű épületegyüttes - új szentendrei képeslapra kívánkozik.

Lábjegyzet: ez utolsó fordulat nagyon is gyakorlatias. A turisták, amióta áll, lelkesen fényképezik az új templomot. Abban a néhány napban, amikor még a kapuk nem voltak felszerelve, hajnali kettőig-háromig is érkeztek, besétáltak, körbefotóztak mindent. A híd túlsó pillérénél pedig mindig látni egy-egy elámult helybelit, aki hosszú ötpercekre ottfeledve magát, elbámészkodik.

Erős vár
A templom, térszervezésének köszönhetően, hátat fordít a zajos hídnak és utcának, védett, meghitt tere átöleli a benne járót. A torony könnyített nyersbeton és kő architektúrája mintha a harangzúgás térbeli megfogalmazása volna. A templom belső terének velencei stukkót idéző, műgyantás, tükörfényes, kék színű felülete transzcendens hangulatot kölcsönöz a teremnek - elmélyülésre csábít.

Fülep Lajos, a kiváló művészettörténész-filozófus mondta: egy épület nem attól értékes, mert korszerű, hanem attól korszerű, mert értékes. Az új evangélikus templom nem erőltet modernnek szándékolt formákat. Képletszerűen tiszta vonalvezetésű tömbje nem hivalkodik, hanem szolgál: szépségével a várost, funkciójában és szellemiségében a híveket. Szürke, puritán bogdányi kőböl rakott tömege szótlan megvallása az evangélikus erős vár hitvallásnak.

Márványi Luca
A cikk megjelent a Városképek 3-4. számában.

vélemény írásához jelentkezzen be »