építészet : környezet : innováció

Még 100 nap maradt a Széchenyi térre — Pécs EKF-2010 sorozat / 1

Pécs nagy versenytársakat megelőzve nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa – 2010 megrendezését, amelyet akkor a város hatalmas eufóriával ünnepelt. Mára, a kezdeti grandiózus, autópálya-fejlesztési, építészeti és városépítészeti elképzeléseket összevetve a már megkezdett építkezésekkel, egyértelműen elmondható: kissé túlnyerték magukat... A pécsi Széchenyi térről Bardóczi Sándor írt összefoglalót.

Pécs nagy versenytársakat megelőzve nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa – 2010 című rendezvénysorozat megrendezésének jogát, amelyet akkor a város hatalmas eufóriával ünnepelt. Mára, a kezdeti grandiózus, autópálya-fejlesztési, építészeti és városépítészeti elképzeléseket összevetve a már megkezdett építkezésekkel, egyértelműen elmondható: kissé túlnyerték magukat. Az okok természetesen sokrétűek, amelyek feltárására nem egy cikk, de egy kötet sem lenne elég. Az Építészfórum inkább arra vállalkozik, hogy sorra veszi azokat a pécsi projekteket a tervezéstől a megvalósításig, amelyek vélhetően az EKF program idejére legalább részben elkészülnek. A pécsi Széchenyi térről Bardóczi Sándor írt összefoglalót.


Titok, hogy mi épül
Az EKF-2010 öt kulcsprojektje közül a „közterek és parkok újjáélesztése” keretén belül, „Pécs Városközpontjának megújítása (PVK)” névre hallgat a pécsi Széchenyi tér és kapcsolódó közterületeinek nemrégiben kiviteli szakaszba ért projektje. Jelenleg még csak a bontási és közmű rekonstrukciós munkálatok zajlanak, ami azt jelenti, hogy a következő száz nap során erőltetett menetben fog a tér új ruhát ölteni. Azt pedig végképp nem lehet megmondani, hogy végül is mi fog itt épülni. Nem lehet azért sem, mert egyáltalán nem példátlan, de eléggé el nem ítélhető módon az EKF projektekben részt vevőket titoktartási záradék köti a hallgatáshoz. Európai, országos és helyi önkormányzati közpénzek felhasználásával épülő projektekről lévén szó, ez több mint kínos: az európai normákkal összeegyeztethetetlen gyakorlatról tanúskodik.

Az európai kultúrát tehát még tanulnunk érdemes, persze csak akkor, ha annak egyik fővárosává akarunk válni. Éppen ezért csak sejtéseink lehetnek arról, hogy a Pécs2010 Nonprofit Kft. anyagain, az önkormányzati nyilatkozatokon, sajtóhíreken, nyilvános jegyzőkönyveken, ötlet- és tervpályázati eredményeken, közbeszerzési értesítőkön és tervtanácsi véleményeken túlmenően milyen jelentős stratégiai és szerkezeti szűrőkön esett át a formálódó terv, arról pedig még csak sejtésünk sem lehet jelenleg: vajon minden megépül-e, és úgy épül-e meg, ahogyan azt a tervezők elgondolták.

 

az s73 2008-as nyertes tervpályázata
az s73 2008-as nyertes tervpályázata
az s73 2008-as nyertes tervpályázata

 

Az első bizonytalan lépések
Ha nem Ádámtól és Évától indítjuk a történetet, akkor fontos, és már majdnem szakállas dátum lehet a 2007. január harmadiki, amikor is kiírásra került a városközpont számos kiemelt közterületét egy (egyébként helyi szinten meglehetősen vitatott) tengelyre felfűző „A pécsi belváros észak-déli tengelye építészeti ötletpályázat”. A 2010-re kissé mediterrán ritmusban készülő Pécsnek ugyanis az EKF pályázat elnyerése után csekély 15 hónapra volt szüksége, hogy a közterületeiről történő átfogó gondolkodásra szólítsa fel a szakmát. És hol vagyunk még ekkor a konkrét tervektől? Az ötletpályázatra 19 pályamű érkezett be az április közepi határidőre. Az ötletpályázat értékelése szerint igazán átütő erejű pályamunka nem született, a bíráló bizottság hiányolta „az EKF –hez kapcsolható progresszív gondolatokat, ötleteket”. Ennek ellenére rangsorolás nélkül díjban részesített három pályaművet, amelynek szerzői a budapesti Archimago Kft., a pécsi illetőségű Pécsépterv Stúdió Kft. és a szintén budapesti S73 Tervezőiroda Kft. voltak. Nagyjából tehát az ötletpályázat nyomán előállt egy többé-kevésbé azonosítható irány a továbbtervezésre 2007 közepére.1

Másodikok, de kvázi elsők
Az EKF menedzsmentje ennek az azonosított iránynak a birtokában ismét általános és boldog sziesztába kezdhetett (mediterrán tempó rulez), mert a Széchenyi tér majd egy évre rá, 2008 márciusában bukkan fel újra, immár a Pécs város központjának megújítása c. nyílt építészeti tervpályázati kiírásában. Ez a kiírás már „vérre ment”, hiszen a pályázati dokumentáció tanulsága szerint az I. díjas pályamű szerzőjével a város vállalta a szerződéskötést az engterv és a tenderterv elkészítésére is.

A tervpályázat 2008 július végére hozott eredményt, I. díjat (természetesen, és ahogy ez már lenni szokott) nem osztottak ki. A II. díjat az ötletpályázati szakaszban már díjat nyert S73 tájépítészei söpörték be, kiegészülve Kecskés András festőművésszel, aki mint művészeti alkotópartner az ötletpályázati szakaszban még hiányolt „progresszív gondolatot” építette be egy „párnafelhő”-ként aposztrofált land-art formájában a koncepcióba. Más kérdés, hogy természetesen a későbbi szakaszban pont ez a progresszív gondolat vérzett el a terv fejlődése során. De erről később.

 

az s73 2008-as nyertes tervpályázata
az s73 2008-as nyertes tervpályázata
az s73 2008-as nyertes tervpályázata

 

Vázlatterv a köznek
Pályázni Európa kulturálisan szerencsésebb felén általában úgy szokás, hogy a tervpályázati kiírás előtt már teljesen letisztázódtak a stratégiai döntések, léteznek pontos adatok a tulajdonviszonyokról, közművekről, terepről, anyagi lehetőségekről és átment a lakossági – politikai – szakhatósági előszűrőkön a koncepcionális (funkcionális) elképzelés. Azaz letisztult, hogy mit akar (és mit tehet meg) a város. Mi nem ezen a szerencsésebb térfélen születtünk. A Széchenyi tér esetében így eshetett meg az a dolog, hogy az érvényes és eredményes tervpályázat után – melynek a kvázi nyertese egyetlen, akadálymentes forgalomcsillapított városi térré feszítette ki a korábban rendkívül tagolt, átjárhatatlan, egy térként alig értelmezhető toldott-foldott valamit – szóval ezután mondta ki lakossági nyomásra a politika: a Széchenyi téren ugyanannyi zöldfelületnek kell maradnia, mint annak előtte volt. A lakosság utóbb (és itt nem a lakosságban kell a hibát keresni, hanem az időzítésben) több egyéb olyan véleménynek is hangot adott, amit már régen (legkésőbb a tervpályázat kiírása előtt) a városnak tisztázni illett volna.2 Felmerült például, hogy a téren „ne legyenek nagy városi rendezvények” (ez bizony érdekes fejlemény egy kulturális rendezvénysorozatra készülő városban). Hangot adtak annak, hogy „nem kell még egy Jókai tér”, utalva a helyieket igencsak tematizáló térre (tervezője: Dévényi Sándor), ahol az adriai mészkő meglehetősen rosszul vizsgázott térburkoló anyagként a mi éghajlati viszonyunkon.

A pécsiek a 2008 decemberében lezavart lakossági fórumon nem csak a zöldfelületek elvesztését fájlalták, hanem a Körmendy Nándor építész tervei által korábban létrejött ülőfalak elvesztését is személyes sértésként fogadták. (A fórum időzítése egyébként érthetetlen logikai szempontból: nyilván ezzel kellett kipipálni az EU pályázat „partnerség” rubrikáját - jobb későn mint soha, és itthon nagyon jellemző alapon). Annyi azonban tény, hogy a december 5-én nyilvánosságra hozott vázlattervek tanúsága szerint maradó zöldfelületi aránnyal és ülőfalakkal kellett az egyszer már nyertes tervpályázati koncepciót szó szerint szétbarmolnia az S73-nak – tehát még a lakossági fórum előtt megkaphatták az erre vonatkozó városi ukázt. Vázlatterveik az eklektika jegyében vissza is csempésztek mindent, ami a pécsieknek oly elereszthetetlenül kedves volt. Neobarokk virágágyások keletkeztek és visszakerült a helyére minden színpadi kellék, amelytől a pécsi lakos otthon érezte magát. Ülőfalak is lettek dögivel. Csak a terv lényege veszett el.

 

a PVK lakossági fórumon bemutatott vázlatterve
a PVK lakossági fórumon bemutatott vázlatterve
a PVK lakossági fórumon bemutatott vázlatterve

 

Vissza a gyökerekhez
Ezekkel a vázlatokkal álltak aztán – valószínűleg maguk sem túl elégedetten a megerőszakolt koncepció miatt –a tervtanács elé. A Dévényi vezette tervtanács sem volt túl boldog, a tervpályázati eredmény ismeretében bátrabb, az eredeti tervpályázati eredményhez közelebb álló terv kidolgozására szólította fel a tervezőket. Dévényi az illetékes önkormányzati bizottságokat is megdolgozta ezügyben: így 2008 december 10-én a kulturális bizottságban már úgy nyilatkoztak, hogy a „térhez bátrabban kell hozzányúlni3”. Így esett, hogy az engedélyezésre a KÖH-höz már a vázlatterv és a lakossági fórum tanulságait is magába foglaló, de a tervpályázati eredményhez közelebbi terv került benyújtásra. Az S73 a tervpályázat utáni tervfázisokban igénybe vette az A+ pécsi építésziroda (a tervpályázat kvázi második helyezettje) segítségét is. Kecskés András felhői még mindig tartották a frontot, sőt három másik művész is bekapcsolódott a munkába. Balázs Péter a Hunyadi ivókút, Gálhidy Péter egy bronz „fűszál” és Kotormán László pedig a kaszkád rendszer és a Ferencesek kútja terveit készítette el.

Súlyos felhők
A tenderterv végéig – a látványtervek alapján - már zökkenőmentesebb lehetett a pálya, a tervezőknek igazából „csak” tervezniük kellett. Rögzítésre került, hogy a teret zömmel 8 cm-es gránit burkolat fedi majd, helyére került több részlet a burkolatkiosztást, növényzetet, bútorozást illetően. Egy nagyon fontos, és meglehetősen koncepcionális részlet azonban még ekkor sem derült ki teljes bizonyossággal, ez pedig a Szt. Bertalan templom sorsa. Mivel a város előzetes régészeti feltárásokra nem vállalkozott, a Dzsámi alatt és attól K-Ny-i irányban húzódó gigantikus rom feltárhatósága végig a levegőben lógott. A KÖH szerint a korábbi területrendezések miatt egyáltalán nem bizonyos, hogy az egykori plébániatemplom falai, vagy akár a kontúrja feltárható teljes pontossággal, így nem javasolta annak burkolati szinten történő bemutatását. Ezzel viszont ellentétesnek mutatkozott a lokálpatrióta szakmai vélemények sokasága. Nekik egy valami lebegett a szemük előtt: a Szt. Bertalant, azt gigászi épületet, ami egy árpádkori város elképesztő gazdasági erejét, közösségi teljesítményét jelképezi, az ő teljesen érthető szempontjukból nézve az EKF keretében egyszerűen be kell mutatni. A tér alatt végzett régészeti feltárás ráadásul a nyáron szenzációkkal is szolgált: egy a templomhoz kapcsolódó, száznál több ember földi maradványait őrző csontkamrát is találtak. A bemutatás és bemutathatóság kérdését csak az teszi érdekesebbé, hogy erre a vitára még a mai napig (azaz a kivitelezés megkezdésén már jóval túl) nem került pont.

 

A PVK tenderterve
A PVK tenderterve
A PVK tenderterve

 

Kecskés András filigrán párnafelhőit viszont, amit vékony pillérek szúrtak keresztül, a statika törvényei vaskoslábú gólemekké változtatták: ezt kívánta a szélnyomás elleni méretezés. Így a tenderterv tanúsága az lett, hogy a felhőket el kell engedni. Dodonai döntés született: a felhők megüresedett helyére a hírek szerint tervpályázatot hirdetnek.

Véget ért az s73 generáltervezői ténykedése is a tenderterv elkészültével. Az okok nem tudhatóak, csak következtethetőek. Azt a titoktartási záradék okán nem lehet ugyanis tudni, hogy miért nem a kvázi nyertesek jegyzik ma a Széchenyi tér kiviteli tervét is, de a titoktartási szerződésen kívül történhetett valami más is a tenderterv befejezése után a város, a kiválasztott kivitelező és a tervezők között, merthogy a kiviteli terveket most Keresztes Béla (Építész Kör Kft.) készíti.

Tervezd és építsd
Valószínűleg egy NFÜ agyrém: a „design & build” fantázianéven futó irányelv lehet mindezek hátterében, amely többek között a budapesti 4-es metró projektet is majdnem vakvágányra futtatta. Az elvről elöljáróban annyit, hogy Nyugat-Európában valami megmagyarázhatatlan ok miatt ez módszer remekül működik: itthon azonban képtelennél képtelenebb helyzeteket hozott. A „tervezd és építsd” metodikája ugyanis nagyjából arról szól, hogy a tenderterv birtokában történik meg a kiviteli munkák közbeszereztetése és a nyertes pályázó joga a tenderterv kiviteli tervvé történő átformálása. Azaz gyakorlatilag annak eldöntése: hogy a tenderkiírásban szereplő anyagokat milyen forgalmazó, milyen termékével kívánja megoldani; illetőleg azoknak az egyedi objektumoknak a konszignálása, amelyeket a tenderterv még nem részletez. Elvileg ez a gyártók versenyét, gyakorlatilag a kivitelezői – tervezői – megbízói ping-pong kezdetét jelenti. No ennek következtében (is) kerül például a 4-es metró vagy a Margithíd jóval többe, mint amit a tervezői prognosztizáltak. A „design & build”-nek tehát itthon az a gyakorlati haszna, hogy a közületi megrendelő kebeléről egy profitmaximalizálásra hajtó kivitelező karmai közé taszítja a tervezőt, aki vagy lenyeli a taszigálás következményeit és lantját áthangolva, a kivitelezőnek tetsző módon muzsikál, vagy szüzességének megtartása mellett dönt, és feláll a tervezőasztaltól.

Ebben az esetben megilleti őt a tervezői szakfelügyelet közületi megbízása – elvileg, de még ekkor sem teljesen tiszta a történet szerzői jogok terén. A „design & build” módszer tehát kiválóan alkalmas arra, hogy a tendergyőztes monopol helyzetbe kerüljön, és lenyomja a megrendelő torkán a saját anyagait és gyártásait – még abban az esetben is, ha azok nem a legjobb ár/érték arányt jelentik a piacon. Kiválóan alkalmas továbbá arra, hogy a tervezőket falhoz állítsa – már a mi határidőket, tervezői díjat, az eddig végigküzdött koncepciót vagy pusztán az erkölcsöt illeti, de egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a köz a pénzéért az ár/érték arányban legjobbat kapja.

 

A PVK tenderterve
A PVK tenderterve
A PVK tenderterve

 

Egy feltúrt belváros és a szégyen vagy a drágább de időre rendezett tér?
Erre kiváló állatorvosi ló a Széchenyi tér és kapcsolódó közterületeinek esete, ahol kivitelezés becsült költsége a tenderterv szerint a PVK területén mintegy 1,6 Mrd forintot taksált volna. Bizonyára a véletlenek megismételhetetlen, és szerencsétlen közjátékáról van pusztán szó, de a városközpont kivitelezésre irányuló közbeszerzési eljárásra kiírt tenderen csak egy konzorcium indult, és végül meg is nyerte azt. A Bayer Center Kft. - Reneszánsz Kőfaragó Zrt. alkotta konzorcium mintegy 400 millióval magasabb árajánlatával a városvezetést meglehetősen kész tények elé állította. Elvben ott állt a lehetőség, hogy a körülmények miatt új közbeszerzési eljárást folytassanak le, de 2009. májusát írjuk ekkor: esély sincs újabb közbeszerzési eljárás lebonyolítására, ha komolyan akar Pécs számolni a 2010 január 1-i átadással. A mediterrán tempó megérlelte fanyar gyümölcseit. Ebben a helyzetben Páva Zsolt polgármester egy huszárvágással ment a politikai blamázs elé: telefonos közvéleménykutatásba kezdett a pécsiek körében, amelyben három kérdést4 szegezett a lakosságnak:

„1. Fontos-e, hogy a kulturális főváros évében már ne legyen feltúrva a belváros, és megfelelő körülmények között fogadjuk a látogatókat?
2. A város fogadja-e el a magasabb összegű ajánlatot, de még ebben az évben zárja le a beruházást?
3. Fontos, hogy pécsiek végezzék a Széchenyi tér felújítását?”

Természetesen, mindhárom „fontos” volt. Az utóbbit, miszerint „pécsiek végezzék a Széchenyi tér felújítását” valószínűleg nem a Reneszánsz Kőfaragó Zrt, hanem a Bayer Center és tulajdonosa, Bayer József vállalkozó személye hivatott garantálni (bár ő meg igazából cserkúti5). Így esett, hogy 2009. május 29-én a „közvéleménykutatás” pozitív visszajelzéseinek eredménye után a polgármester ünnepélyes keretek között szolid légkalapácsolásba kezdett a téren6, jelezve: a Széchenyi tér átépítése elől immár minden akadály elhárult.

De akkor mégis mi épül?
Ám, hogy mennyire nem lehet még ma sem tudni, hogy tulajdonképpen mi fog épülni a Széchenyi téren, arra egy 2009. augusztus 27-i közgyűlési előterjesztés7 (előterjesztő Páva Zsolt polgármester) a bizonyíték. Az előterjesztés tanúsága szerint időközben olyan kérdések kerültek a felszínre a tér rendezése kapcsán, amelyek a KÖH által kiadott építési engedély módosítását is megkövetelik. Mintegy 26 ponton. Bár ezek többsége részletkérdés, „költségkímélés” címszó alatt itt-ott gránitburkolat változik aszfaltra, burkolatmintában történő bemutatás marad el a Kaposvári kapu és a Siklósi kapu helyén, a Hunyadi kút változik egyszerű ivókúttá. Azaz: a szalámizás - a design&build jegyében - megkezdődött. Közben természetesen zajlanak a kiviteli munkálatok, csak jelenleg azt nem tudja senki teljes bizonyossággal, hogy a jogerős módosított engedélyezési terv és az ennek alapján módosuló kiviteli terv hiányában tulajdonképpen mi is épül itt. Reméljük a Széchenyi tér és reméljük Európa – egyik – Kulturális Fővárosa.

Bardóczi Sándor


1 Forrás: ddek.hu
2 Korb Zoltán: Széchenyi tér: ilyen lesz 2010-ben, Pécsi újság 2008. december 5.
3 Korb Zoltán: Széchenyi tér: van másik! Pécsi újság, 2008. december 10
4 Ny. Sz.: Széchenyi tér: a háromszázmillió forintos kérdés, BAMA.hu, 2009. május 25.
5 forrás: Körmi Attila: EKF Pécs: elfolyó százmilliók, hazugságok, nemtörődömség, hírszerző.hu, 2009. augusztus 25.
6 Cseri László: Páva Zsolt kezdte meg a Széchenyi tér felújítását, BAMA.hu, 2009. május 29.
7 Széchenyi tér építési engedély módosítása (EKF) Iktatószám: 02-2/101-34/2009.

3 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »