Közélet, hírek
Még 3 bekezdés a Kamaráinkról
2010.03.26. 09:48
A kis területi kamarák regionális összefogása lehetővé teheti a gazdaságosabb és lényegesen hatékonyabb működtetést. Zsuffa Zsolt hozzászólása a MÉK-vitához.
A múlt pénteki közgyűlés ürügyén - felhasználva az Építészfórum igen látogatott médiafelületét - igyekszem a szakma nagy nyilvánossága előtt röviden, tömören, érthetően rögzíteni és megerősíteni, hogy a Budapesti Építész Kamara elnöksége messzemenőkig egyet ért a Magyar Építész Kamara új vezetése által javasolt szervezeti változtatásokkal, új és a szakmagyakorlók számára hasznos munkabizottságok létrehozásával! Mindenki erős, hatékonyan működő országos kamarát szeretne, hitünk szerint ez közös ügyünk, az építészek és az építészet ügyét szolgálja. Tegyünk ezért, és mindenek előtt tegyük tisztába a számszaki kérdéseket. Hiszen a BÉK egyet ért a többletforrások szükségességével is, nemcsak a közgyűlésen kért 25% de még 30% tagdíjrészesedés MÉK felé továbbításával is, akár idéntől !!! Ugyanis, mint köztudott (?) a kamara létrehozása óta „átmenetileg" a BÉK 31,7% részesedéssel járul a MÉK munkájához, míg egyes területi kamarák tagdíjbevételük csupán 5 százaléknyi részét továbbítják. Ezt az aránytalan helyzetet viszont szerintem meg kell változtatni. Természetesen bármilyen szervezeti átstruktúrálódásnak önszerveződően, alulról, a területi kamaráktól kellene kiindulniuk. Személyes véleményem szerint, a kis területi kamarák regionális összefogása lehetővé teheti a gazdaságosabb és lényegesen hatékonyabb működtetést, többek közt az elnökségek, munkabizottságok és adminisztratív tevékenységek összevonásával, helyiségbérletek csökkentésével (lásd a működő Dél-dunántúli jó példát!). Lássuk már be végre, hogy nincs szüksége egy ilyen kicsiny országnak húsz területi kamarára (lásd Ausztria, amely 4 területi kamarával elég jól elvan!). Ehhez nincs szükség jogszabályváltozásra sem (!!!), megmaradhat a kétszintű kamarai közigazgatás, viszont minden hatékonyabban és olcsóbban működhet, több juthat az országos szervezetnek. Önszerveződő módon és regionálisan. Ezt kizárólag mi, építészek, kamarai tagok kell eldöntsük, ezek mind kamarai önszabályozással kezelhető ügyek. Csak kezeljük már végre!
A MÉK bevételek növelésének egy másik és szintén szükséges módja, hogy az elnökségnek pénzt, állandó jellegű állami támogatást kell kijárnia az államtól átvállalt közcélú feladatok ellátására (talán majd a sokat emlegetett és nagy reményekre jogisító új hatalmi struktúrától). És persze a jövő évben van még az (inflációt meghaladó mértékű) tagdíjemelés lehetősége is, ami előtt viszont elodázhatatlan a befizetések rendszerének finomítása (sávos, munkaarányos, stb.). Itt a remek alkalom a javaslatok egyeztetésére, a módszer részleteinek kidolgozására és az őszi közgyűlésen máris el lehet fogadni. Ezt szintén kamarai hatáskörben eldönthetjük, megszavazhatjuk.
Másik fontos téma a joggal és rengetegszer említett kötelező díjszabás kérdése, mely eddig többször fennakadt a Versenyhivatal szűrőjén. Nehéz ügy, finomítani és próbálkozni kell tovább, de az alacsony díjazás ellen szerintem más eszközöket is érdemes bevetni: pl. könnyebben elérhetőnek tűnik minden esetre vonatkozóan kötelezővé tenni a kivitelezési tervek készítését, azzal együtt pedig saját (MÉK) hatáskörben meghatározni azok pontos műszaki tartalmát (ez utóbbit legalább megtehetjük kamarán belül, nem igényel törvénymódosítást). A kivitelezési tervek tartalmi követelményeinek meghatározása pedig nem csupán a megrendelőt védi, hanem a tervezőt is (lásd pl. a gyártmánytervek vagy a tervmódosítások kérdését), valamint nem elhanyagolható szempont az sem, hogy kötelező és pontosan definiált tartalmú kiviteli terv esetén vélhetőleg a mainál lényegesen kisebb lenne tervező és tervező közti árkülönbség is, ugyanis nehezebb lenne – kevésbé érné meg - durván alulvállalni egy munkát, tehát előtérbe kerülhet a minőség szerinti tervezőválasztás szempontja mindamellett, hogy a műszaki követelményszint növelésével a kivitelezési minőség is feltétlenül javulna.
Nem kis feladatok ezek, viszont jórészt házon belül megoldhatók, pillanatnyilag nem igényelnek többletforrást, de ezek nélkül szerintem nemigen javulhat szakmánk társadalmi pozíciója sem. Javaslom dolgozzunk ezekért területi kamaráinkban, egyúttal erőt és kitartást kívánok a MÉK vezetésének is!
Zsuffa Zsolt, építész
(BÉK FB.)
08:38
Kedves Zsolt!
Később olvastam írásodat, mint legutóbbi válaszomat elküldtem Mónus Jánosnak. Ezért a felvetett kérdéseidre részben válasz az, amit ott leírtam. Reflektálok mégis néhány témában, amit felvetsz.
A regionális kamarák megalakításának legfontosabb feltétele, hogy azt az érintett kamarák akarják. Budapestről én sem merek javasolni ilyesmit, csak mint választási lehetőséget tártuk fel eddig is. Ausztriában a kamarák önként társultak, ráadásul a régiók valós területi egységekre épültek rá, szervesen együtt fejlődve az államigazgatással. Nálunk ez nehezebb. A megyék jelentőségéről és jövőbeli szerepéről is van szó ebben a kérdésben. Ezt körül kell járni, a MÉK szerepe a javaslatok felvetése és integrálása lehet. Ha a javaslatok kidolgozásában részt kívántok venni, örömmel veszem.
Az állami támogatás kétélű dolog. A kamara decentralizált, állami feladatokat ellátó szervezet, mely tagdíjakból tartja fönn magát. Ez garantálja önállóságát. Állami támogatást csak korlátozottan, meghatározott feladatokra és átmenetileg tartok elfogadhatónak, mert az minden ponton zsarolási lehetőséget jelent. Nem véletlen, hogy külföldön a kamarák zöme elzárkózik az állami támogatás elfogadásától. A normális állapot az kell legyen, hogy az állam teremtsen olyan jogi-gazdasági környezetet, melyben nem a redisztribúció (fosztogatásból osztogatás - idézet Liska Tibortól) uralkodik, hanem az építészek stabil egzisztenciával rendelkeznek, és van elegendő pénzük arra, hogy megfelelő tagdíjat fizessenek, és életben tartsanak civil intézményeket, mint a kamara és a MÉSZ. 1945 előtt ez így volt, és az építészek - de más szakmák is - képesek voltak adakozásból felépíteni saját székházaikat, amiket aztán a kommunisták elvettek, és a mai napig nem kaptuk vissza. Rendezetlen máig a székház tulajdonjoga, jövője. Ezért kétes minden beruházás jövője, amit ráfordítanánk. Tehát óvatosan az állammal. Most is kapunk, de szigorúan tisztázni kell, mire és meddig. Például most azért szorulunk rá, mint MÉK, mert nem kaptuk meg a kért támogatást civil sorstársainktól, a területi kamaráktól, például Tőletek.
És ez a válaszom a harmadik kérdésben, amit mondasz, hogy tudniilik "házon belül megoldhatók, pillanatnyilag nem igényelnek többletforrást". Ez gondolod Te és a BÉK, és ebben van a probléma. Mert részben persze igaz, de nem "jórészt", hanem csak kis részben. Mert a MÉK mandátuma szól országos kérdésekre, a területi kamaráké területi kérdésekre. A területi kamarák megfogalmazhatják kérdéseiket, javaslataikat, de a MÉK feladata ezeket integrálni és a jogalkotásig elvinni. Újra hangsúlyoznom kell, kedves Zsolt, hogy a BÉK nem játszhatja az államot az államban. Ez a feladat bizony igényel többletforrást, nem is keveset. Könnyű egy ilyen kijelentést lazán megtenni, miközben mi 3 hónapig számoltuk, mi az a minimum többletforrás, amire szükség van. Az, hogy egy tökéletlen struktúra ezt lehetővé teszi, az közös terhünk. És hozzáteszem, hogy a MÉK minden tisztségviselője egyben területi kamarai tag is, mint ahogy én is a BÉK tagja vagyok, nem egy elszigetelt "fölső vezetés", akinek a céljai életidegenek és ellenségesek a területével. Ellenkezőleg.
Amíg ezt nem értitek meg, nem emelkedik mindenki felül helyi rész-érdekein, addig nincs esély a közös álláspontra, és az erőt és kitartást kívánó szavak üres frázisok. Álláspontotok átgondolásához pedig őszintén kívánok erőt és kitartást.
Baráti üdvözlettel:
Ertsey Attila
13:44
@Ertsey Attila: Kedves Attila!
Örülök, hogy a dolgok nagy részében egyet értünk, még ha feltűnően különböző módon is magyarázzuk azokat. Mindketten tudjuk, hogy az általatok felvázolt és valóban támogatásra érdemes program megvalósításához szükségesek többletforrások, igyekeztem ezt én is érthetően megfogalmazni, mint ahogy azt is, hogy az általam leírtakhoz nem kellenek (amire a zárszó vonatkozott). Aki figyelmesen olvassa a szövegeket, azt is észreveheti, hogy a kamarák regionális összefogását is mindannyian alulról szerveződően, saját belátás alapján gondoljuk csak megvalósíthatónak (ha egyáltalán), semmiképp sem valamiféle „felső” arroganciával kikényszerített módon. Az is nyilvánvaló, hogy a MÉK feladata a tagság igényeit programjába integrálni és azt a jogalkotásig elvinni. Pont ezt várjuk el, de igyekszünk is segíteni javaslatokkal, munkával vagy akár látszólag felesleges kérdések megfogalmazásával (nyilvánosság)! Természetesen még a kamara és az állam viszonyára vonatkozó intelmeidet is abszolút el tudom fogadni. Az viszont nem tiszta, hogy miért akarsz egy az országos kamara és a BÉK közti szembenállást kivetíteni, amikor ilyen szerintem nincs, úgyhogy ne is gerjesszünk! Szerintem egyet értünk, abban is, hogy az inspiráló hatású környezetalakításhoz illetve az épített környezet minőségének javításához szükséges feltételek megteremtése minden építész közös ügye (nem budapesti részérdek), közös álláspont kialakításához viszont széleskörű egyeztetések szükségesek (ígérem holnap „hivatalos” javaslatot is teszek erre).
Mivel sem BÉK elnökségi tag, de még szavazati joggal rendelkező küldött sem vagyok elsősorban az FB-beli munkával, javaslatokkal vagy buzdítással állhatok elő, ezt teszem most is, még ha kissé csalódottá is tesz, hogy őszinte és nyilvános bíztatásom Számodra üres frázisnak tűnik csupán, de hátha…
Baráti üdvözlettel:
Zsuffa Zsolt
14:02
@Zsuffa Zsolt: Kedves Zsolt,
örülök, hogy konvergálunk. A félreértések elkerülése végett a részérdeket nem a mindenki által helyeselt célokra értem, hanem a pénzre, amit oly nehéz odaadni.
Ebben persze Neked nincs szavazatod - nekem sem -, de meggyőző erőd annál több. Ha meggyőztelek, hogy házon belül nem lehet mindent megoldani, az már jó. Ha erről azok is meggyőződnek, akik nemmel szavaztak, még jobb.
Egyeztetésekre is szükség van, egy közös álláspont eléréséhez, ebben egyetértünk. Remélem, visszatérünk még a témára.
A többit köszönöm.
Üdv:
EA
17:53
Remélem nem veszitek tolakodásnak, hivatkozni szeretnék 2008-as írásomra:
http://www.epiteszforum.hu/node/11184
ezzel is támogatva jelen írást.
Huszti István
12:30
A „regionális kamara” legfeljebb Budapestről tűnhet költségcsökkentő csodaszernek, de szerintem onnan is csak a felületes szemlélőnek. Könnyű például a fővárosból osztogatni az észt mondjuk egy balassagyarmati kamarai tagnak, hogy ugyan már ne Salgótarjánba utazzon a kamarai ügyét intézni, hanem utazzon három-négyszer annyit Miskolcra, mert azzal milyen rettenetesen sok pénzt takarít meg a kamarának, és ez milyen jó őneki!Kiszámolta már valaki annak, hogy a megyei kamarák efféle „szisztematizálása” mekkora megtakarítást eredményezne a kamarák összeségének és mibe kerülne az egyébként is hátrányos helyzetű „vidéki” tagságnak? Nem csak a többletköltségekről és időráfordításról beszélek, hanem az amúgy is meglévő elszigeteltség növekedéséből következő erkölcsi kárról is. Ameddig nincs ilyen összehasonlításunk, addig miről beszélünk?Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a mostani működési (vagy inkább nem-működési?) modell a lehetséges modellek legjobbika, mert kétségkívül rossz. Azonban a költségcsökkentés felől megközelíteni a kérdést éppen olyan zsákutca, mint a kizárólag megszorításokra épülő látszat-gazdaságpolitika.
15:47
@zapata: Azt hiszem igazad lehet, amit a távolság hatásáról írsz, mert a tisztújító küldöttgyűlésre az 5 nógrádi küldöttből egy sem ment el... (forrás: közlöny, 2010.január/5.o)
15:56
@zapata: Regionális kamarák létrehozásának nem csak költségcsökkentő hatása lenne, hanem az ereje, jelentősége is megnőne az egyes kamaráknak. Lehet hogy messzebb kell menni (bár nem tudom egy "mezei" tag ma hányszor megy be a kamarába) de legalább partnerré vállna a nagy kamarák mellett.