Megálló – Szakonyi Luca hallgatói terve

Szakonyi Luca tervében a köztéri szituációk vizsgálatán keresztül képzelte el Dél-Komárom új főterét. A Jan Gehl gondolataiból építkező projekt egy park, egy központként szolgáló eseménytér és egy piactér köré szerveződik.

Város és helyszín

Dél-Komáromnak, a város kettészakítottságából adódóan jelenleg nincs egy valóban jól működő központi főtere. A település története során inkább Észak-Komárom szolgált a város központjaként, Dél-Komárom elsősorban az ipari tevékenységek helyszíne volt. A város szerkezete is ennek megfelelően alakult ki. Míg északon belvárosi utcácskákkal, hangulatos terekkel találkozunk, addig a déli oldalon elhagyott gyárakat, személytelen, forgalmas utakat találunk. Éppen ezért Dél-Komáromban korlátozottak a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek, így a lakosok legtöbb esetben északon töltik szabad idejük nagy részét.
Ezt a problémát fontosnak láttam orvosolni, hiszen, ha nem teszünk lépéseket, idővel a két városrész közötti szakadék egyre mélyülni fog. Az egységesebb városélmény megteremtése hozzájárul ahhoz, hogy Dél-Komárom önállóbb városközponti szerepet kapjon, és vonzóbbá váljon mind a helyi lakosok, mind pedig a turizmus számára.

A jelenlegi buszvégállomás területe ideális volt elképzeléseim helyszínének. Közel helyezkedik el a vasútállomáshoz, a Duna-parthoz és az Erzsébet hídhoz is. Korabeli térképekről kiderül, hogy már a 19. század elején „Ló vásár tér"-ként, majd „Vásártér"-ként ábrázolták a város ezen területét. Valószínűleg ennek köszönhetően költözött be ide a buszvégállomás, ugyanis a széles utcán könnyedén vissza tudtak fordulni a buszok, emellett az elhelyezkedése is roppant kedvező volt. Így alakult tehát, hogy mára a buszpályaudvaron sétálva az az érzés fog el bennünket, mintha egy fő utcán járnánk, a probléma csupán az, hogy nem lakosok jönnek szembe, hanem buszok.
A terület határai minden oldalon eltérőek. Északról a vasútállomás, keletről családi házak, délről a forgalmas Klapka György út, illetve egy malom gyárépülete, nyugatról egyrészt a gyönyörű Komáromi Jézus Szíve templom, másrészt társasházak sora határolja. Ennek köszönhetően a terület már most összetett és változatos.
Tervemben a busz- és a vasútállomás összevonásával egy intermodális csomópont létrehozását javasoltam, melynek hatására a vizsgált terület felszabadulhatna.

Jan Gehl – Life between buildings

Jan Gehl, dán építész és várostervező Life between buildings című könyvében három csoportba sorolja a szabadtéri, köztéri aktivitásokat. Vannak szükséges, választható és szociális tevékenységek. A szükséges tevékenységek a mindennapi életünk elkerülhetetlen eseményei. Például iskolába, munkába járás, bevásárlás, postai vagy egyéb ügyintézés. Ezek a tevékenységek szinte minden körülmény között zajlanak. Választható tevékenységet akkor végzünk, ha azt megtehetjük. Van rá időnk, kedvünk, jók az adottságok. Ilyen például az ücsörgés, napozás, sétálás. Itt már nagyban befolyásolja a környezet, hogy ezek a tevékenységek hol és milyen mértékben jelennek meg. A szociális tevékenységek mások jelenlététől függenek. Ide tartozik a köszönés, beszélgetés, de egyéb passzívabb tevékenységek is, mint például egymás hallása, látása, érzékelése. Ez a tevékenységcsoport csak akkor jöhet létre, ha a másik két típus már jelen van.
Gehl könyvében továbbá meghatároz puha és kemény határokat. Míg a kemény határ elzár, leválaszt, addig a puha határ vizuális és funkcionális kapcsolatot teremt, kijelöl.

Elméletből gyakorlat – tevékenységek

Ebből kiindulva célom lett, hogy mindhárom fajta tevékenység egyszerre jelenjen meg a tervezési területen, így ugyanis a tér élettel teli lesz, az év minden napján lesz használója. A terület méretéből adódóan szükség volt kisebb egységek létrehozására. Ebben a becsatlakozó utcák szolgáltak segítségül, a területet három részre osztottam: park, központ és piac.

Dél felől, a Klapka György útról belépve a parkba érkezünk. Mivel a közelben több óvoda és sok lakóépület található, fontosnak tartottam, hogy legyen egy nagyobb, összefüggő zöldfelület. Ez nem csak a kikapcsolódás helyszíne, de a sűrű városi szövetet is fellazítja, a forgalmas út zaját eltompítja.
Továbbhaladva a központba lépünk be. Nagyvárosi szituációkban egy templommal szemben sokszor alakul ki egy tér. Itt gyülekeznek a hívek, árusok, karácsonyi vásár és bazárok települnek ki, valamint koncertek és városi események zajlanak. A központi résznek tehát a fő eleme a tér, melyet kis bazárépületek szegélyeznek. Ezekben kiszolgáló funkciókat találunk (pl. street food, posta, wc, tároló stb.). A terület déli oldalán, a park mellett egy kávézó, étterem található, mely egész évben üzemel.
A terület végén helyezkedik el a jelenlegi buszállomás épülete, melyet egy piaccá alakítottam át. Az épület szerkezetét megtartva költözött bele a funkció. Az előtte és mellette található tér ideiglenes kitelepülésre ad lehetőséget, fix pad-asztalok jelölik ennek helyét.
A sok kisebb egységet egy nagy, összefüggő, könnyűszerkezetes „felhő", azaz egy tető fogja össze. Az egyes épületrészek a tető mellett (piac), alatt (bazárok) vagy pedig annak részeként (kávézó) jelennek meg. A kávézó épülete a tető folytatása, belső szerkezete annak logikáját követi.

Elméletből gyakorlat – határok

A tevékenységek után a Gehl által megfogalmazott határokat is vizsgáltam. Összegyűjtöttem olyan eszközöket, melyek tervemben puha határként tudtak viselkedni. Ide tartozik például a burkolati váltás, az oszlopok sűrűsödése, a sorolt kültéri asztalok egysége, ülőfelületek, növényzet, vízfelületek, süllyesztések vagy kiemelések.

A parkban kialakított dimbek-dombok személyesebbé, izgalmasabbá, zegzugosabbá teszik a területet, főleg a gyerekek számára. A központi fő tér egy tálként kissé be lett süllyesztve a talajba. A befelé lejtő felület arra ösztönöz, hogy leüljünk a szélére, középre figyeljünk, így a használók egymás felé fordulnak. A piac épületén található perforált lemez tolóajtók szintén csak részleges határt jelentenek, ezáltal válik a belső tér átmeneti térré.

Összegzés

Összességében számomra az egyik legizgalmasabb feladat ebben a tervben az volt, hogy rátaláljak azokra az összefogó elemekre, amelyek segítik a nagy terület egységes működését. A legnagyobb tanulságot pedig az jelentette, hogy egy apró részlet is lehet ugyanolyan jelentős, mint például az egész területet lefedő nagy tetőszerkezet.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-24-2-BME-425 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Szerk.: Borenich Levente