Megemlékezés Molnár Farkasról

A MOLNÁR FARKAS díj átadásán, június 21-én Janáky István emlékezett az építészre.

Beszéd Molnár Farkasról
a róla elnevezett díj kiosztásán,
az N&n galériában.

Hölgyeim és Uraim!

1945. áprilisának végén, egy borús háborúvégi napon, Molnár Farkas kilépett Lotz Károly utcai házának kerti kapuján és elindult, hogy találkozzon megmaradt barátaival. Munkára jelentkezett, és mint annyi más építésztársa, a következő egy-két évet bombakárok felmérésével, romos házak megerősítési terveinek készítésével töltötte. Gyermekei szépen cseperedtek és a ´34-ben elkészült otthon, ahol akkoriban Gropiust is fogadta, kikapcsolódást nyújtott neki a napközben látott rémségek után.

Az újjáépítés évei lázas munkával terltek. Molnárt is lelkesítette a feladatok sokasága és az, hogy a bauhausi építészet katonássága után szabadon lehetett formálni, tanulságul használva a modern építészet összes eddigi invencióját. Molnár folytatni tudta az alakításnak azt a felszabadult módját, aminek nyomában 1937-ben a Pasaréti úti ház tervezésénél elindult, amikor szakított addigi dogmáival. – Az a néhány gyönyörű ház, amiket ez időben tervezett, teljessé tette a magyar építészetnek a háború és a szocreál között keletkezett pazar oeuvrejét.

Amikor aztán a párt összevonta szemöldökét, felemelte véres mutatóujját és Révai József ráripakodott az építészekre, akkor néhány napig Molnár is kétségbeesetten tanakodott, hogy mit tegyen. 52 éves volt ekkor, nevét ismerte a kényes nyugati világ, kint élő Bauhausos barátai nagy irodák felvirágoztatásán dolgoztak, Gropius levélben is invitálta őt, legyen a társa, építsen a nagyvilágnak, gyermekeit neveltesse híres iskolákban, éljen boldogul. – Ő azonban úgy döntött, hogy itthon marad és hasonlóan bátor építész társaihoz, megmutatja, hogy - ahogy évezredeken át a jó építészek megmutatták -, az igazi magas építészeti minőség létrehozható a politikai, uralkodói, despotikus parancsok közepette, kegyetlenségük és laikusságuk ellenére is.

1957-ben ünnepelte 60 éves születésnapját, Rimanóczy Gyula, idősebb Janáky István és Szendrői Jenő köszöntötték. Néhány kedves harcostársa, Nyíri István, Lauber László már nem élt.

1960-ban nagy szerencse érte, megbízást kapott a félbe maradt Szentföld templom befejezésére. A művészetpolitika sunyisága ellenére, érdekes módon mégis kisebb volt a megbízói szorongattatás most, mint annakidején az egyházi, amikor Mór atya terrorizálta építészünket. A munka befejezésekor, az átadásnál szájtátva nézelődő építészek ekkor látták meg, hogy milyen remekművű volt a templom 40-es évekbeli alapvetése, mert a 20 évvel későbbi molnári kiegészítés építészete megragadóan simult a maradványokhoz.

Molnár Farkas 1969-ben, 72 éves korában, Ivánka András győri korházi étterem-könyvtár épületének átadásán halt meg. Utolsó pillantása, megnyugodva, e szép épület téglafalára esett.

Ám mindez csupán vágy – Molnár Farkas 1945. január 12-én vesztette életét, alaktalan repeszek sokaságával testében, a Széher úti kórházban.

Janáky István