építészet : környezet : innováció

"Nem hivatalnokokat és specialistákat képezünk" - építészoktatás Sopronban

Február 22-én, kedden este került sor a Földalatti beszélgetések - Őszintén az építészetoktatásról sorozatának újabb felvonására. A helyszín ezúttal Sopron volt, ahol a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán működő Alkalmazott Művészeti Intézet (NYME-AMI) építészképzése került terítékre. A meghívott vendégeken kívül hallgatók is szép számmal képviseltették magukat.

Mészáros György intézetigazgató bevezetője után Pásztor Erika Katalina, az este moderátora köszöntötte a megjelenteket és emlékeztetett arra, hogy néhai Vargha Mihály főszerkesztő kezdeményezte az építészoktatás helyzetének tisztázását szolgáló párbeszéd létrejöttét. Makovényi Ferenc, az eseménysorozat kurátora röviden vázolta a végzett építészhallgatók számának a közelmúltban történt országos szintű, ugrásszerű növekedését (korábban 100, jelenleg mintegy 500!) és kitért az egyes intézmények önazonosság-tisztázásának, küldetés-tudatának fontosságára.  

 

Mészáros György - fotó: Garai Péter
Makovényi Ferenc - fotó: Garai Péter
Csíkszentmihályi Péter, Fekete Szilárd - fotó: Garai Péter
 

 

Csíkszentmihályi Péter, az Építész Szak képzési programjának egyik kidolgozója ismertetőjét rövid visszatekintéssel kezdte. A soproni építészképzés mintegy 15 éve indult, eredetileg az Iparművészeti Egyetem másod-intézményeként jött létre, a Faipari Mérnöki Karon belsőépítész és formatervező szakokkal. Három évvel később, az akkreditációs eljárás során az építészképzés került előtérbe, belsőépítész szakiránnyal. Ennek megfelelően a jelenlegi képzés az építőművészet, mint alkotó tevékenység egészét igyekszik átfogni, amelyben azonos súllyal kapnak helyet építészeti-, belsőépítészeti-, és kreatív (bútor-)tervezési stúdiumok. Az oktatás alapvetően a kiscsoportos, közvetlen mester-tanítvány viszonyra épül, nem válik benne szét élesen az építészeti és belsőépítészeti irány, továbbá a különféle művészeti-elméleti tárgyak kiemelt fontosságot kapnak. Az osztatlan ötéves képzés idén kifutóban van, jelenleg már csak a kétlépcsős rendszer működik. A szakembergárda biztosítása tekintetében az intézmény célkitűzése alapvetően a regionális irányultság, ám az ország egészére jellemző erőforrás-szegénység ezt felülírja, ezért az egyetemen számos meghívott, utazó oktató tanít. A szakmagyakorló építészek sokszor erősen hiányolják az itt végzett hallgatók műszaki-technikai ismereteit.

 

U.Nagy Gábor, Supka Kovács Tamás, Csíkszentmihályi Péter, Fekete Szilárd - fotó: Garai Péter
Fekete Szilárd, Bácsi Balázs, Fabricius Csaba
Földalatti beszélgetések Sopronban, 2011. február 22-én - fotó: Garai Péter
 

 

Makovényi Ferenc a belsőépítészet jelenlegi, jogilag lehetetlen helyzetére hívta fel a figyelmet és a kreditalapú jogosultság kérdését boncolgatta. A hozzászólók (köztük Kőnig Tamás) az építészet egészének művészeti jellegét, összetettségét, a műszaki háttér szükségességét hangsúlyozták, valamint az építészet mibenlétét firtatták. A belsőépítészet legalizálásra tett egyik kísérletként üdvözölték a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezési Tanszékének belsőépítész szakmérnöki képzés beindítására vonatkozó kezdeményezését.

Pásztor Erika Katalina jövőképre irányuló kérdésére Mátrai Péter, az MA képzés vezetője a meghitt, személyes hangulatú művészeti képzés megtartásának igényével reagált. Az egyetem erősségeként említette a képzés "monolit" jellegét, amely a tárgy-, a ház-, és a környezettervezést is magában foglalja, gerincét pedig az érzékenység több irányban történő növelése, a kreativitás és az absztrakt feladatok megoldása képezi. Kiemelte az itt végzett hallgatók változatos - akár kamarai jogosultságot nem igénylő - elhelyezkedési lehetőségeit (díszlettervezés, bútorgyárak, belsőépítészet) és az oktatás ember-függőségét: "Ha nincsenek koponyák, be lehet zárni a kaput." A kétszintű képzés kidolgozásakor az alapképzésbe a szükséges alaptudást adó tárgyak kerültek sűrítve, a mesterképzést pedig felszabadultabb, kísérletező-kutató jellegű két évként képzelték el.

 

Herczeg Tamás, Kőnig Tamás, Makovényi Ferenc - fotó: Garai Péter
Supka Kovács Tamás - fotó: Garai Péter
Földalatti beszélgetések Sopronban, 2011. február 22-én - fotó: Garai Péter
 

 

U. Nagy Gábor hozzászólásában "művi balhénak" ítélte a jogosultsággal összefüggő kérdéseket, amerre a beszélgetés fonala elterelődött. Meggyőződése, hogy "az építész nem hivatalnok és nem specialista. Az építészet nem is a ház, az építészet néha születik. ... Az építész megteremti azt a szellemi struktúrát, amitől a ház építészetnek nevezhető vagy nem nevezhető." A komoly felvételi már önmagában erős szűrőt jelent az ide érkezők körében, az alkotóvá válás pedig kizárólag az intenzív mester-tanítvány viszony keretei között lehetséges, ahol egy oktatóhoz maximum 5-8 hallgató tartozik (ez az arány a BME-n jelenleg 30-50 fő). Az általános műveltséget és a műszaki ismereteket az építészeti műveltség részének kell tekinteni és úgy kell átadni. Hangsúlyozta a művészeti módszerű építészképzés létjogosultságát, amelyre a soproni intézmény - léptékénél és struktúrájánál fogva - igen alkalmas. Makovényi Ferenc reakciójában - a másik oldalról közelítve - a projektalapú oktatást tartotta egy lehetséges megoldásnak és a bürokrácia útvesztőit hibáztatta a kialakult jogi helyzetért. A bolognai rendszer az elágazások révén jó alkalmat kínálna az egyes intézmények közötti átjárhatóságra, ám hazánkban ez kevésbé működik. A NYME-AMI Bsc képzésén résztvevők 90%-a továbbtanul az Msc-n a tapasztalatok szerint.

 

Földalatti beszélgetések Sopronban, 2011. február 22-én - fotó: Garai Péter
Kontár Noémi, Hornyák István, Balázs Líviusz - fotó: Garai Péter
Balázs Líviusz, Mészáros György, Pásztor Erika Katalina - fotó: Garai Péter
 

 

Csíkszentmihályi Péter rámutatott arra, hogy immár 5-10 éve tervbe van véve a helyi utánpótlást is biztosító, önálló Művészeti Doktori Iskola létrehozása, amelynek fő gátja - az anyagi nehézségek mellett - a sajnálatosan alacsony saját oktatói létszám. A lokalitás biztosításához valójában a mostani létszám három-négyszeresére lenne szükség, amelyben az állandóan jelenlévő doktoranduszok nagy szerepet kaphatnának. Makovényi Ferenc a hazai doktori iskolák együttműködését és (a nemzetközi gyakorlatban már létező) építész doktori iskolák létrehozását szorgalmazta és felhívta a figyelmet a közeli nagyvárosok (Graz, Bécs, Pozsony) egyetemeivel való kapcsolatok kihasználására. Mészáros György kiemelte a linzi egyetemmel fennálló jó kapcsolatot, továbbá kitért arra, hogy korábban az itt tanulóknak a képzés alatt viszonylag sok lehetőségük volt európai tanulmányutakra - ezek száma a források csökkenésével sajnos jelentősen beszűkült. Az egyetem pozitív megítélését erősíti, hogy több hallgató már külföldön szerzett diplomát, illetve ottani felsőoktatási intézményben dolgozik, immár oktatóként.   

 

dr. Jereb László dékán
Herczeg Tamás, Kőnig Tamás, Makovényi Ferenc, Kontár Noémi, Hornyák István - fotó: Garai Péter
Bácsi Balázs, Fabricius Csaba, Hadas László - fotó: Garai Péter
 

 

Dr. Jereb László villamosmérnök, a Faipari Mérnöki Kar dékánja hozzászólásában a helyi értékteremtés szükségességét és egyfajta soproni arculat megfogalmazásának igényét vetette fel, valamint jövőképként a sokféle, kis létszámú képzést nyújtó, a régióban unikális elit-egyetem vízióját vázolta fel. Pásztor Erika Katalina igen fontosnak és országosan egyedülállónak ítélte a képzésbe beépített, jelentős súllyal bíró közgazdasági-marketing ismereteket, amelyeket a végzettek a tervezési program-előkészítésben egyfajta mediátorként, kreatív szerepben kamatoztathatnak. Hornyák István végzett hallgató az oktatási színvonal emelésének egyik fő elemét a sokszor tapasztalható hallgatói közömbösség feloldásában, az oktatókkal való partnerség kialakításában látta.

 

Földalatti beszélgetések Sopronban, 2011. február 22-én - fotó: Garai Péter
Földalatti beszélgetések Sopronban, 2011. február 22-én - fotó: Garai Péter
Földalatti beszélgetések Sopronban, 2011. február 22-én - fotó: Garai Péter
 

 

A Sopronban végzett hallgatók alkalmasságát firtató kérdésre Supka Kovács Tamás helybeli építész kiemelte az itt végzettek belsőépítészeti készségeit, viszont hiányolta a hallgatók műszaki ismereteit és az erre épülő gyakorlat-orientáltságot: "Mindenkinek teljes értékű harcosnak kell lenni és állni az ütéseket, amik kívülről jönnek." Ezt a hallgatói hozzászólások saját tapasztalatok alapján is megerősítették - a piac által megkívánt azonnali munkaképesség nem biztosítható az egyetemi képzés keretein belül. Csíkszentmihályi Péter a diploma utáni, elengedhetetlenül szükséges többéves, egyfajta rezidens-jellegű gyakorlati-tanulási idő finanszírozási feltételeinek megteremtéséhez a Kamara segítségét kérte. Balázs Líviusz ezzel kapcsolatban egy körvonalazódó tehetséggondozási program elemeit vázolta fel.

Makovényi Ferenc zárszavában a soproni ötéves képzés mielőbbi európai akkreditációját szorgalmazta, hangsúlyozva, hogy ez megfelel az elvárt követelményeknek, miszerint az építészképzésnek folyamatosan a tervezés köré kell épülnie. Hazánkban a nyolc érintett intézményből jelenleg kettő - a BME és Győr - rendelkezik már ezzel (Pécset immár hatodik alkalommal utasították vissza Brüsszelben - mondván, hogy túl műszakias), Európa mintegy 400 építészeti iskolájából pedig csupán 50-60 büszkélkedhet ilyen elismeréssel.  

Garai Péter

vélemény írásához jelentkezzen be »