„Nem mondhatom azt, hogy kezdjünk mindent elölről” – interjú dr. Szaló Péterrel (I.)

Fél évvel ezelőtt egy felmérést készítettünk az építészek körében. Elsöprő többségük a jogszabály-alkotás éles kritikáját fogalmazta meg. A munka erőltetett tempóban folyik a minisztériumokban, az építésügyben 2013. január 1-től új élet kezdődik. Azzal a céllal indultunk dr. Szaló Péter területrendezési és építésügyi helyettes államtitkárhoz, hogy kiderítsük, mi az oka az építészek által kaotikusnak értékelt helyzetnek, és mi várható a jövőben. Bár az interjú hosszúra nyúlt, mégsem teljes, mivel a helyzet túlságosan is összetett: egyszerre érvényesek a korábbi nemzeti, önkormányzati, fővárosi és a fokozatosan bevezetendő uniós direktívák. Dr. Szaló Péterrel Huszti István és Pásztor Erika Katalina beszélgetett.

Fél évvel ezelőtt egy felmérést készítettünk az építészek körében. Elsöprő többségük a jogszabály-alkotás éles kritikáját fogalmazta meg. A munka erőltetett tempóban folyik a minisztériumokban, az építésügyben 2013. január 1-től új élet kezdődik. Azzal a céllal indultunk dr. Szaló Péter területrendezési és építésügyi helyettes államtitkárhoz, hogy kiderítsük, mi az oka az építészek által kaotikusnak értékelt helyzetnek, és mi várható a jövőben. Bár az interjú hosszúra nyúlt, mégsem teljes, mivel a helyzet túlságosan is összetett: egyszerre érvényesek a korábbi nemzeti, önkormányzati, fővárosi és a fokozatosan bevezetendő uniós direktívák. Dr. Szaló Péterrel Huszti István és Pásztor Erika Katalina beszélgetett.

Alább olvasható az interjú I. része.

---

 

Huszti István: Az OTÉK-előterjesztés anyagát néztem át és annak egyes pontjaihoz fűztem kérdéseket, észrevételeket. A könnyebb követhetőség miatt ennek sorrendjében haladnánk. Az OTÉK 2. §-ban megváltozott a szöveg, amelyben utalás van arra, hogy a településrendezési eszközök hatásköre egy újabb rendeletben fog megjelenni. Megtudhatnánk erről részleteket?

dr. Szaló Péter: Fogalmazzunk pontosan: a településrendezési eljárások egy újabb Kormányrendeletben fognak megjelenni. A KET (a Közigazgatási Eljárásokról szóló Törvény) nagyon világos határvonalat húz és elkülöníti egymástól az anyagi jogot és az eljárási jogot. Ennek a törvényerejű rendelkezésnek kell megfelelni. Eddig az OTÉK-ban benne voltak a településrendezési eljárások is. Ezek most kikerültek belőle, de együtt fognak hatályba lépni jövő év január elsejétől. Ehhez persze törvényi pontosítások szükségesek – az anyagi jellegű szabályok uniós notifikáció alá tartoznak, ezért a műszaki előírások második része, az OTÉK jelenleg Brüsszelben van, s Brüsszel egyetértését követően lehet majd kihirdetni. 2013. január elsejére minden együtt lesz.

Huszti István: Mennyire tájékozódhat erről előzetesen a szakma? Milyen szervezetek vesznek részt az előkészítésben?

dr. Szaló Péter: Az Országos Építésügyi Fórum az a szervezet, amely gyakorlatilag minden jogszabály előkészítésében részt vesz. Nagy módosítást ezen a téren nem tervezünk, de a kör ennél egy kicsit tágabb. Az önkormányzati törvény újrafogalmazza a főváros és a kerületek közötti munkamegosztást. Ennek is meg kell felelnünk, így politikai egyeztetések szükségesek a fővárossal és a fővárosi kerületekkel. Szakmai szinten Hutiray Gyula főpolgármester-helyettessel, illetve Pongrácz Katalin (akkori) megbízott fővárosi főépítésszel külön, a kerületi és az állami főépítészekkel pedig együtt is egyeztettünk, amelynek során mindig a rendszer egészét, nem pedig az eljárási szabályokat vizsgáljuk. Alapvető kérdés, hogy mi a fővárosi, illetve a kerületi szabályozás tartalma.

 

 

A jogszabályokkal kapcsolatos elégedetlenség nagyon nagy részben a fővárosi szabályozásra vezethető vissza. Egyrészt olyan fogalmak vannak a hatályos BVKSZ-ben (Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat – a szerk.), amelyek az OTÉK-ban nem szerepelnek, így alapvetően nem felelnek meg az OTÉK-nak. Gyakorlatilag 1998 óta nem sikerült a fővárosi rendezési eszközöket, a kerületi szabályozási keretterveket megfeleltetni az OTÉK-nak, ami minden szinten súlyos jogértelmezési problémákat generál. Csak egy pontra utalnék, a szintterület vitatott kérdésére, amit az építészek rajtunk kérnek számon, mondván, hogy akkor nem fognak tetőteraszok épülni, nem lesznek árkádok, loggiák, mert ellenérdekelt a rendszer. Több éven keresztül próbáltuk rávenni a fővárost, hogy értelmezzék a fogalmakat és mi előkészítjük a rendelet módosítását, mert akkor végre helyre lehetne tenni az egészet. Igazából ex lex állapot van – ami összefügg egy másik, politikai jellegű kérdéskörrel is. Gyakorlatilag szinte lehetetlen módosítani a kerületi és a fővárosi terveket, mert egymásnak véleményezői, egyetértői. A korábbi rendszerben a főváros és a kerület egymás fogságában vergődött – ezt is szeretnénk az új tervek meghatározásánál kiküszöbölni.

Huszti István: Mi a helyzet a zárt kerti övezetek módosítása, átminősítése terén? Vizsgálták-e összefüggéseiben a helyzetet, készültek-e hatástanulmányok?

dr. Szaló Péter: Mi ezt módosításra javasoltuk, de az utolsó percben a vidékfejlesztési tárca kérésére kivettük, mondván, hogy ez egy nagy, átfogó átgondolást igényel. Számunkra is sok aggályos elemet tartalmaz, de azt mindenki elfogadta, hogy valamit tenni kell. Szembe kell néznünk a valósággal, hogy emberek százai vagy ezrei kerültek ki – különösen Szeged, Debrecen, Kecskemét környékén, de tulajdonképpen az egész Alföldön – korábbi zárt kertekbe. Egy részük nagyon jó minőségű lakóterületté vált, ezeket az önkormányzatok nagyon szívesen belterületté minősítik, viszont egy másik részük szlömösödni kezdett. Az élethelyzeteken nemigen lehet változtatni, mert adott esetben egy nem feltétlenül önszántából zárt kertbe kiköltöző család föladja városi lakását és kivisz egy teherautónyi bútort. Először valami tetőt barkácsol, majd a tűzifának is helyet kell biztosítani. Mivel harminc négyzetméteren nem férnek el, elkezdődnek a különféle toldások, engedély nélküli építkezések. Ennek a folyamatnak az elnézésében nagyon sok szereplő hibázott – az érintett építésügyi hatóságok és önkormányzatok is –, de az biztos, hogy számolni kell a kiszoruló rétegekkel is, és feltételeket kell számukra biztosítani. Az egyik lehetséges alternatíva az volt, hogy emeljük fel 2%-kal a beépítés mértékét, viszont az ehhez kapcsolódó előkészítő szakmai vitát nem tudtuk időben lezárni, s inkább azt mondtuk, hogy majd később visszatérünk rá. A helyzet vizsgálata és a különböző hatástanulmányok készítése még folyik.

Huszti István: Az előterjesztés szövegében jól hangzik, hogy az építészeti érték, a településkép-formálás tekintetében nagyobb szerepet kapnak az önkormányzatok. Az előkészítő anyagban csak általános megfogalmazások szerepelnek. Saját tapasztalataim alapján a helyi önkormányzatok eltérő módon ítélik meg az építészeti értéket és a tájba illeszkedést. Mennyire kézzelfogható ez a szabadság, amit a helyi önkormányzatok kapnak? Mik legyenek a vizsgálati szempontok?

dr. Szaló Péter: Nagy vitát okozott az előkészítés során, hogy mennyire legyen részletes a meghatározás. Végül csak átfogó mondatokat határoztunk meg. Három alpont van, ezek ott szerepelnek az OTÉK elején: az első a település és a táj szerves kapcsolata, ez a „környezetbe illeszkedés", a második a település értéket képviselő építészeti arculatának megőrzése, a harmadik pedig az építészeti értékek megóvása és az építészeti minőség emelése. A jogszabálynak ezen pontjaira tud hivatkozni szakmai véleményében a Helyi Építészeti Tanács, vagy – ahol van – a főépítész, de ezen túl viszonylag nagy szabadságuk van. Gondoltunk arra, hogy készítünk egy segédletet a jogszabályon kívül – ha ezeket rendeletbe foglalnánk, lefagyna, megmerevedne a rendszer. Rengeteg eset adódhat, amelyben az építész, a gondolkodó alkotó és kultúrával rendelkező ember kialakítja az álláspontját az adott helyzetnek megfelelően. Ezen persze lehet vitatkozni, de éppen ez adja meg a szakmaiságát a dolognak.

 

 

Huszti István: Ha jól értem, az a távlati cél, hogy a főépítész és a szakmai környezet megerősödjön.

dr. Szaló Péter: Így van, ezt nagyon markánsan deklaráltuk is az építési törvénycsomagban. Itt nagy változásra készültünk. Arra számítottunk, hogy az építésügyi hatóságok átkerülnek a járási hivatalokba. Ez azt jelentené, hogy az önkormányzat ügyfél lehet, véleményezhet. A jelenlegi helyzetben, amíg a jegyző látja el az építéshatósági feladatokat, az önkormányzatiság nem tud kiteljesedni. Úgy gondoltuk, hogy ha elkerül az önkormányzatoktól az építéshatósági feladatkör, akkor végre középpontba kerülhet a településrendezési eszközrendszer – a szabályozási terv, a helyi építési szabályzat és a szerkezeti terv –, hiszen ezeken keresztül fogalmazza meg a vízióját az önkormányzat, és szabályozza a helyi viszonyokat. Ettől a perctől kezdve felértékelődne a főépítész szerepe is, hiszen a megelőzésre kerülne a hangsúly. Úgy tűnik, hogy nem lesz a kormányhivatalokon belül elsőfokú építési hatóság, hanem marad jegyzői hatáskörben. Tehát nem tudunk bevezetni minden intézményt, amit korábban kidolgoztunk. Ettől függetlenül lesz számos olyan település, ahol az építés nem jegyzői hatáskör lesz. Koncentrálódik a hatóság: a 3200 településből hozzávetőleg 200-ban lesz építési hatóság. A rendszer fontos eleme a településkép védelme, hogy a polgármester véleményt nyilváníthasson az építés engedélyezése során, továbbá, hogy a főépítész véleményéhez kötötten szülessen az állásfoglalás.

Huszti István: Van-e vétójoga a főépítésznek vagy csak véleményezhet ebben a rendszerben? Véleményem szerint kívánatos lenne a vétójog bevezetése, mind a tervezőkkel, mind az engedélyezési hatóságokkal szemben. A következő lépés ezután a felülbírálat lehetőségének megteremtése lehetne.

dr. Szaló Péter: Így van, ha ez megvalósulna, akkor mindenképpen jogorvoslati módszer is tartozna hozzá. Ezen az egy ponton nagy vita folyik a szakmán belül. Kíváncsi leszek az igazságügyi tárca véleményére is. Egy nagyon kényes ponthoz érkeztünk, hiszen ezek jogszabályban nagyon nehezen lebontható tartalmak. Könnyen a visszájukra fordulhatnak, ami miatt sokan aggódnak. Tudjuk, hogy megoszlanak a vélemények. Az építészek egy része nagyon jónak tartja a tervtanácsot, hiszen van egy eszköz az építészeti minőség biztosítására. A másik oldal pedig azt mondja, hogy más ízlésű emberek korlátok és felelősség nélkül „belekotyognak" a tervekbe. Ez két szélsőséges álláspont és vigyázni kell. Mi azt képviseljük, hogy amennyiben az önkormányzat rendeletet alkot a nem engedélyköteles építmények vonatkozásában – beleértve a reklámfelületeket is –, akkor erős jogosítványokat tud adni a Helyi Építészeti Tanácsnak vagy a főépítésznek. Építéshatósági ügyekben ez a vétójog nagyon kérdéses. Értjük az építészek kérését, de ennek a megítélése a szakmán belül is ellentmondásos.

 

 

Huszti István: Létezik a tervezési program intézménye, amelyben a beruházónak és a tervezőnek, illetve a projektmenedzsernek a beruházással szemben támasztott követelményeket kell meghatároznia. Az én logikám szerint ez akkor működik jól – és ez az építész felelőssége –, ha tervezőként olyan szerződést kötök, amelyben már figyelembe veszem azokat a szabályokat, amelyek a tervezési területen érvényesek, tehát előtanulmányt kell készítenem a helyszínről. Ennek alapján kidolgozom az engedélyezési tervet, amelynek ma is melléklete a tervezési program. Az engedélyezés során tapasztaljuk, hogy számtalan eltérő szempont, jogértelmezés lehetséges. Nem veti-e fel ez a lépés a mostani eljárás felülbírálását, a tervezési program prioritása érdekében?

dr. Szaló Péter: Ebben az esetben azért nem, mert az engedélyezés egy jogalkalmazói feladat, tehát ami kőbe van vésve, azt a hatóságnak számon kell kérnie, legyen ez helyi építési szabályzat vagy országos építési követelményrendszer. A többihez a hatóságnak nincs köze. Az építészeti minőséget nem kérheti számon, ezért kell ehhez szakmai állásfoglalásokat bekérnie. A tervezési programhoz sincs köze, ez egy magánjogi megállapodás az építtető és az építész között. Ez a kérdés szorosan összefügg az egész OTÉK-módosítás céljaival. Ha eltörlök „buta" központi szabályokat, mert elavultak és értelmüket vesztették, akkor ki gondoskodik a törvényben meghatározott 6+1 (a megújulóval kiegészített) építési követelményrendszer végrehajtásáról, betartatásáról? Ha egy biztonsági részlet szabályt kiveszek az OTÉK-ból, attól még a biztonságról gondoskodni kell. Abban maradtunk az Országos Építésügyi Fórummal, hogy igen, elfelejthetünk egy csomó szabályt és az építész megmondja, hogy például biztonsági üveg kell-e vagy korlát – az adott helyzetnek megfelelően. Ez növeli az építész felelősségét, kockázattal is jár, de ezt mindenki vállalta. Az építési törvényekben az elmozdulás iránya a lazítás, de bizonyos területeken – tűzvédelem, katasztrófavédelem, környezetvédelem – a szabályok differenciálódtak, bonyolultabbá váltak. Azokra több energiát kell fordítani.

Huszti István: Arra gondoltam, hogy járható út lehetne-e az, hogy a programterv egy vázlattervvé bővülne és ezt bírálná felül az építési hatóság a jogszabályok szempontjából, majd utána a műszaki megoldásokat valóban bízzák rá a tervezőre? A mostani engedélyezési dokumentációban számos olyan munkarészt be kell adni, ami műszaki kérdés és érdemben nem vizsgálja a hatóság. Nem lenne-e egyszerűbb mindenkinek az élete, ha ezeket csökkentenénk, illetve más szintre helyeznénk át? Ezzel szemben azt tartanám jónak, hogy erősödjön meg a kivitelezési dokumentáció szerepe. Van-e erre vonatkozó szándék?

dr. Szaló Péter: Ez így nem fogalmazódott meg, hogy az engedélyezési tervet az elvi engedély irányába kellene eltolni, és nem akartunk ilyen funkciót adni a tervezői szerződésnek sem. Az elvi engedély elmélyítése valóban lassan megközelítette az építési engedély tartalmát. Most bevezetjük a tervezési szerződést és megnézzük a működését ebben a formában. A jogszabály-alkotáshoz hozzátartozik az utólagos értékelés, visszacsatolás és módosítás is. Ha abba az irányba megy a dolog, hogy elkezd rajzi mellékletekkel kiegészülni, akkor valóban meg kell vizsgálni az engedélyezési tervvel való összefüggését. Mi a tervezői szerződést egy előzetes, magánjogi műfajnak tekintjük, és nem a hatósági folyamat részének.

 

 

Huszti István: Pozitív lépésnek tartom, hogy a parkolási szabályzat kap egyfajta szabadságot. Jelenleg a parkolóhelyek számítása korlátozó szerepet is betölt, például irodaházak esetén. Ha viszont ez lazul, a helyi önkormányzatoknál ez túlépítésekre, a környezeti terhelés növelésére adhat lehetőséget.

dr. Szaló Péter: Ez ugyanaz a kérdés, mint az, hogy nem félünk-e attól, hogy az építész elvtelenül kiszolgálja a megbízót. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem vezet túlépítésekhez és biztosítani kívánjuk a mérlegelés lehetőségét. Látom a nem életszerű helyzeteket. Például az egykori Intercontinental – ma Marriott – szálló parkolóinak a felét kiadják, mert a szálloda vendégköre nagyrészt repülővel és taxival érkezik. Számos példa mutatja, hogy ezt központilag, normatív módon nem szabad meghatározni. Irányokat lehet kijelölni, hogy egy iroda egy négyzetméteréhez mennyi parkolóhely tartozik, de a helyi testületnek kell az összes szempontot mérlegelve döntenie – például az időbeliséget figyelembe véve sportcsarnokok, színházak esetében. Biztosan lesznek majd olyan önkormányzatok, amelyek visszaélnek ezzel a lehetőséggel és tönkreteszik az adott városrészt, de azt nem akarjuk, hogy egy-két vétkes miatt mindenki szenvedjen.

Huszti István: Lehet-e ezt a döntést helyi hatásvizsgálathoz kötni, hogy az intenzitásalapú szemlélet érvényesüljön a normatív szemlélet helyett?

dr. Szaló Péter: A helyi parkolási rendelet hozzátartozik az OTÉK előterjesztéshez. Akkor lehet eltérni ezektől a szabályoktól, ha a helyi testület parkolási rendeletet alkot. Ez viszont meghaladja az építésügy hatáskörét.

Huszti István: A következő kérdésem apróság, mégis a szakma egyik kedvenc témája: az építménymagasság. Értem a szándékot, hogy a szokásos átlagszámítás mellett más szempontokat is figyelembe lehet venni és tágabb lehetőségeket kívánnak adni, de valóban egyszerűsíti-e ez a helyzetet? Az építménymagasság-korlátok a tervezőket sokszor műszaki anomáliákba kergetik. A jelenlegi szabályozás régi örökségként a 2,70+0,30 m-es szintmagassággal számol, ami sok esetben nem teljesül, így például irodaépületek esetében. Készült építészettörténeti elemzés, amely szerint városképi és sok más szempontból is célszerűbb lenne a szintszámok szabályozása, sokkal nagyobb szabadságot nyújtva abban, hogy racionálisabb legyen az épület.

dr. Szaló Péter: A szintszámmal is vissza lehet élni, de a kezdeti javaslatunk ellenére végül azért hoztuk vissza a szintterületi mutatót, mert az ingatlanosok, az építész kamara és a többi résztvevő az mondta, hogy ez egy igen fontos mutató, a telek értékét és az építési lehetőségeket ez érzékelteti a legjobban.

Huszti István: A szintterületi mutatót és a szintszámot együtt gondoltam alkalmazni...

dr. Szaló Péter: A kettő együtt már izgalmasabb. Vannak olyan helyzetek, amikor lehet alkalmazni a régi magasság-számítást – amit nagyon sokan bonyolultnak és kijátszhatónak tartanak –, de előfordulhat olyan eset is, amikor a párkány vagy épp a tetőgerinc magasságának meghatározása városképi szempontból fontosabb. Az OTÉK módosításával rendelkezésre áll egy összetett eszköztár és az önkormányzat kombinálhatja ezeket, meghatározva, hogy az adott területen mire van szükség. Azt látjuk, hogy sok esetben a szabályozások nyújtotta lehetőségek jóval tágabbak, mint amelyek – például a főváros esetében – átkerültek a kerületi tervekbe; tehát mégiscsak létezik egy önkormányzati felelősség, ami kitapintható a helyi rendeletekben. A szabályozás nagymértékben befolyásolja a telekárat. Ha például nagyon zsúfolttá teszek valamit, akkor kiderül, hogy ezzel leértékeltem az összes többit. Ha alacsonyabb szintszámot határozok meg és több zöldet hagyok, értékesebbé teszem a területet. Egy nagyon bonyolult játékról van szó. Azt szeretnénk elérni, hogy a jövőben minél kevesebb rendezési tervet kelljen készíteni egy-egy telekre.

Huszti István: Az általános jellegű kérdések közül az első a helyi anyagok használata, újrahasznosítása lenne. Ez most is lehetséges lenne, az Unió jogszabályaiban és az Eurocode-ban is szerepel. Valójában azért nem működik, mert a minősítés nehézkes, költséges és időigényes. Az OTÉK hatásköre mellett van-e olyan elképzelés, hogy adott helyzetekben egyszerűbbé tegyék a minősítés rendszerét vagy állami támogatással segítsék?

dr. Szaló Péter: Jövő év január elsejétől hatályos az Európai Unió termékpiacokkal kapcsolatos szabályozása. Az építési termékek új rendszerben lépnek piacra. A nemzeti hatáskör szinte teljesen megszűnik. Mi csak hatóságokat jelölünk ki, akik a gyártó által készített tanúsításokat ellenőrzik. Mindez a piacfelügyeletről szóló törvény alá rendeződik, amelynek egy szegmense lesz csupán az építőipari termékek piaca. Az uniós direktíva három pontban ad szabályozási lehetőséget a nemzetállamoknak: ezek az egyedi épület, a hagyományos építőanyagok és a történeti épületek csoportjai. Ebben mindenképpen szeretnénk előrelépni, mert van egy jogalkalmazói probléma: elvileg szabad alkalmazni a helyi anyagokat, de a gyakorlatban szinte lehetetlen. Meg akarjuk ezt oldani, mert elkötelezett vagyok a hagyományos építőanyagok irányában.

 

 

Szerettük volna már Ócsánál is – a közmunka során – korszerű formában elősegíteni a hagyományos építőanyagok használatát. Ezzel kapcsolatban sok probléma van, például a vagyontörvény. Javaslatot tettünk a társtárcának, hogy szabályozzuk le ezt a kérdést, mert mint kiderült, a vagyontörvény nem rendelkezik arról, hogy például kitől és milyen úton kell megvásárolnom a saját telkemen kinyert vályogot, míg a bányatörvény a bányatelkekre vonatkozóan ezt nagyon pontosan meghatározza. Javaslatunkról már döntött az Országgyűlés, az építés során kitermelt homok, agyag térítésmentesen felhasználható. Tárcánk nagyon nagy lehetőséget lát az önfenntartás mértékének növelésében. A helyi anyagok hasznosítását segíti az ún. „kazánprogram", melynek keretében faapríték tüzelésű kazánok beszerzését finanszíroztuk a településeknek, továbbá 3-4-5 településnek közösen egy-egy aprítékot előállító gépet, hogy tegyék rendbe környezetüket, a biomasszát raktározzák el és azzal fűtsenek. Akár 40 %-os fűtési költségcsökkenést is el tudtak érni. De vissza az építési termékekre: ennek a szabályozásnak azért tulajdonítunk nagy jelentőséget, mert egyfajta iránymutatásként is szolgál majd, miközben persze szabványosítási feladatok is fölmerülnek, ahogy például Németországban is van a könnyű vályogra szabvány.

Huszti István: Jobb híján ezeket a szabványokat használjuk itthon is, csak az önkormányzatok nemigen fogadják el.

dr. Szaló Péter: Igen, ezeket lehet is használni, csak az ismereti szintünk alacsony még, elsősorban a hatóságok részéről.

Huszti István: Régen léteztek az építőipari kivitelezési szabályzatok (ÉKN). Ennek van vályogról szóló fejezete, amit az ’50-es években adtak ki. Elképzelhetőnek tartanának-e egy olyan szabályozást, hogy adott épülettípus, vagy méret esetén a felelős műszaki vezetőnek jogában állna módosítani illetve minősíteni a betervezett anyagokat, a helyi anyagok alkalmazása érdekében?

 

 

dr. Szaló Péter: Amennyire lehet, lazítanánk, bizonyos esetekben, például a bontott anyagoknál ez a jogköre megvan a felelős műszaki vezetőnek, hogy az anyag beépíthetőségéről döntsön. Pár hónappal korábban egy tájékoztatót küldtünk ki a hatóságoknak a természetes anyagok használatáról, de a tájékoztatót nem mindenki alkalmazza, ezért a szabályozás mindenképpen elengedhetetlen. A másik szál emellett az ÉMI szerepe (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. – a szerk.). A minap egyeztettem az új vezérigazgatóval arról, hogy a legnagyobb problémát és kritikát az építőanyag-gyártók oldaláról az ÉMI eljárások költséges volta jelenti, ezért a kis szériában gyártók és a természetes anyagokat használók kiszorulnak a piacról, mert nem tudják megfizetni a milliókba kerülő minősítést. Az árból az ÉMI nem tud engedni, mert szolgáltatást végez és számára közömbös, hogy kis-, vagy nagyvállalkozás-e az ügyfél. A kisvállalkozók támogatására viszont sokféle konstrukció létezik, például az, hogy a beruházási hányadot fizeti az állam. Azon kezdtünk gondolkodni, hogy talán megoldást jelenthetne egy olyan vállalkozási támogatás, ami 50%-os arányban az anyagminősítést finanszírozná. A fennmaradó összeg még így is magas, de egy bizonyos idő után behozható a munkák révén.

Pásztor Erika Katalina: Miért van erre egyáltalán szükség? Ez csak növeli az engedély nélküli építkezések számát.

dr. Szaló Péter: Ha valaki vállalkozóként erre áll rá és elkezd mondjuk szalmabála-házakat építeni, akkor 30-40 után már megtérülhet a befektetése. Valamilyen szabályozás mindenképpen kell és mi ezt próbáljuk valamelyest olcsóbbá tenni.

Huszti István: Korábban dolgoztam az ÉMI-ben és minősítettem szerkezeteket. Akkoriban a sorozatban gyártottakra volt minősítés, az egyedileg gyártottakat tervező, szakértő stb. véleménye alapján lehetett beépíteni. Ha jól tudom, ez megszűnt, pedig nem volt egy rossz intézmény. Hasonlóképpen megszűnt és a mai magyar szabályozásban sem látom a kísérleti építkezés támogatását.

dr. Szaló Péter: Úgy gondolom, a kísérleti építkezések beletartozhatnak az egyedi épületek kategóriába. Az ÉKN füzetsorozatai valóban nagyon jó kézikönyvek voltak. Sajnos az uniós szabályozás miatt ezeket kidobhatjuk. Volt egy kis elmozdulás a kisvállalkozások irányába, de csak ezen a minimális téren. Így amit lehet, az említett uniós szabályozásból a nemzeti kormányra telepített rendeletbe kell belepréselni.

folyt. köv.

Huszti István, Pásztor Erika Katalina
lejegyezte: Garai Péter