Ők kaptak az idén Icomos-díjat

Régi budai Városháza

A volt budai Városháza közelmúltbéli helyreállítása, átalakítása az elmúlt évek egyik legfontosabb munkája. A tervező Hetedik műterem Szabó Levente DLA vezetésével olyan átfogó műemléki helyreállítást tudott megvalósítani, amely méltó módon folytatja a magyar műemlékvédelem jó hagyományait. Az Építészfórum itt számolt be róla. A művészettörténész- és régészkutatók folyamatos jelenléte mellett lehetőség adódott a ház történeti értékeinek, részleteinek feltárására és bemutatására. A városháza, bár egységes barokk homlokzatát ismertük, több középkori előzményt foglal magában. Az épület új funkciókkal, az Alapítvány székházaként vendéglátó, ill. üzleti terekkel született újra. Rehabilitációja során a leglényegesebb változás a pinceterek bemutatása mellett a tetőtér beépítése, a két udvar lefedése volt. Új elem az Úri utcai egykori kapualj kibontása és bemutatása. A történeti építészeti kompozíció, a terek, részletek kollázs szerű bemutatása az átfogóan végigvezetett kortárs építészeti nyelvnek köszönhetően harmonikus egésszé áll össze — melyet talán csak egy-egy nehezen értelmezhető részlet bont meg. A négy, karakterében alapvetően eltérő szint, a rendkívül összetett történeti, térbeli, anyaghasználati, szerkezeti adottságok mellett is ötletesen, egységesen kezelt, a megjelenés természetes. A különböző korokból örökölt épületrészek habitusa és térbeli struktúrája megerősödik, miközben a térfolyam egységes, természetes, friss, kortárs megjelenésű. Az új és régi árnyaltan feszített egymásmellettisége szép párhuzamokat teremt. Egyetlen, idealista kívánság maradt beteljesületlen: a hányatott sorsú épület nem budai Városházaként működik a jövőben sem... Az ICOMOS a díjat a helyreállítás példamutató gondosságáért, a kortárs elemek visszafogottságáért és rendező jelenlétért adta.

Budajenő, Magtár

Fehér, vakolt fal — mint egy magtárban. Bontott cserép a tetőn — mint egy magtáron. Téglapadló — mint egy magtárban. Deszkaajtó — mint egy magtárban. Az emeleten faoszlopok és fapadló — mint egy magtárban. Az épületet végigjárva az ember rácsodálkozik a beépített anyagok természetességére, egyszerűségére. A felújítás során meghozott építtetői-tervezői döntések (Csóka Balázs) magától értetődőek, az anyaghasználat, a szerkezetválasztás az épületből következik, nincs benne semmi erőltetettség. Ilyen egyszerű egy műemléket helyreállítani? Tulajdonképpen igen. Hiszen csupán ugyanolyan anyagokat kell használni, amiket korábban évszázadokon keresztül használtak, olyan anyagokat kell használni, ami az épületben már benne van, a hagyományossal azonos kialakítású szerkezeteket kell beépíteni – és a meglevő szerkezetek közül minél többet meg kell őrizni. És mégis milyen nehéz: a hagyományos anyagoknak, szerkezeteknek sok esetben hiányzik a minőségi tanúsítványa, a „korszerű" funkció korszerű építészeti megoldásokat követel meg. A budajenői magtár épületének felújításakor, az épületben rendezvényközpont, szálláshely szolgáltatás és kiállítótér kialakításakor sikerült a funkciót az épület jellegéhez hangolni, a földszinten kialakított közösségi terem az emeletre kerülő zarándokszállás és a tetőtéri kiállítótér kiválóan megfér az épületben, a szükséges kiszolgálófunkciók elhelyezése is szervesen illeszkedik az épület adottságaihoz. Az épület műemléki értékei: a földszinti háromhajós boltozatos tér és az emeleti háromhajós faoszlopos tér megmaradt, az új szerkezetek harmonikusan simulnak bele a történeti épületbe. Az anyaghasználat és stílus korszerű, ugyanakkor szerves folytatása a meglevő épületnek. Az ICOMOS a díjaz azért adta, mert a magház biztosítja az épület hosszú távú fenntartását, méltó módon szolgálja a falunak és vendégeinek igényeit, felújítása megőrizte az épület anyagait, értékeit, új részei szerényen illeszkednek hozzájuk és követik az épület hagyományos kialakítását.

Gacsály, Református templom

Gacsály temploma a 14. század elején egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület volt. A 16. század második felében a megtartott románkori toronyhoz a korábbinál tágasabb templom épült, sokszög-záródású, támpilléres, boltozott szentéllyel és sekrestyével. Oltai Péter felújítása tiszteletben tartotta a száz évvel ezelőtt kialakult képet, lényegében megmaradt a tömeg, a homlokzat és — az ezúttal cserépfedésű — tetőidom, ugyanakkor több korábbi részlet is bemutathatóvá vált. A falakon felületkövető vékony vakolat készült, amely olvashatóvá teszi a régebbi periódusok nyomait.

A déli falon lehetővé vált egy gótikus ablak bemutatása. A belsőben új téglaburkolat készült, a karzat alatt visszaállt az egykori padlószint. A hajó padlójában jelölték a templom első periódusának alaprajzát. A födém egykori szintjére emelkedett fel.
Az ICOMOS-díjat mindig egy-egy helyreállítás folyamata és eredménye kapja,
értelemszerűen az összes közreműködő. Ebben az esetben azonban a tervező, Oltai Péter külön kiemelendő. Több mint harminc éve tervezi középkori eredetű református templomok helyreállítását, folytatva az OMF legjobb ilyen hagyományait. Az alapos kutatáson alapuló helyreállításokat az épületek történetének bemutatása, biztos ízlés, mértéktartó hozzáállás és egyéni hangú építészeti invenció jellemzi. 

Az ICOMOS eddig minden évben citromdíjat is kiosztott, idén ez azonban elmarad. Tavaly a Budapest, VIII. kerület, Benyovszky Móric utca 42. számú lakóház lebontása, a váci Március 15. tér 7-9. irgalmasrendi kápolnája és a Wekerle-telepi óvodák ablakcseréje nyerte. Az idén ki tudja, miért nem osztották ki a díjat, tán annyi lett volna a holtversenyző?