építészet : környezet : innováció

Ősfalu a Nánási úton

Hétezer éves újkőkori település részletét tárták fel az óbudai Duna-parton egy lakóparkos beruházás előkészítéseként. A teljes egészében rekonstruálható újkőkori ház a legkorábbi, egészében feltárt lakóépület Óbudán.

Több mint hétezer éves újkőkori település részletét tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum Ős- és Népvándorlás kori Osztályának munkatársai a óbudai Duna-parton. A kutatások erdményeképpen egy teljes újkőkori ház rekontruálhatóvá vált, amely eddig ismert legkorábbi, egészében feltárt lakóépület Óbudán.

Középső rézkori oszlopszerkezetes épület feltárás után
A 2008. évi feltárás helye délről (fotó: Rákóczi Gábor)
A feltárt terület részlete északról és az újkőkori oszlopvázas épület nyomai. Előtérben a római kori árok

A Nánási út, Rozgonyi Piroska út és Római part által határolt területen, a Duna magas árterének keleti peremén, 2007-2008-ban a BRUESA-RÓMAI Kft. megbízásából, lakópark építését megelőzően végeztünk régészeti feltárást.
 
A régészeti jelenségek döntő többsége a középső neolitikum időszakából származott, de felszínre kerültek a középső rézkor emlékei és egy római kori, vélhetően a Duna-part menti terület víztelenítését szolgáló árokrendszer részletei is.

A rétegtani megfigyelések szerint a területen észak déli irányban egykor megtelepedésre kevéssé alkalmas természetes mélyedés húzódott. Ettől keletre, közvetlenül a Duna-part mentén - feltehetőleg az áradásokkal összefüggésben – csak gyérebb településnyomokkal találkoztunk.

Ezzel ellentétben, a mélyedéstől nyugatra, a Nánási úthoz közelebb fekvő az áradásoktól jobban védett magasparton egy újkőkori település nyomai rajzolódtak ki.

A település a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának fiatalabb, kottafejes és Zseliz fázisát képviselte (i.e. 5200-4900), a jelenségek huzamosabb ideig tartó vagy többszöri megtelepedésre utaltak.

Az újkőkori épület előzetes rekonstrukciója (rajz: Illés László)
Az ásatás légifotója a feltárt házakkal (fotó: Rákóczi Gábor)
Az épület előzetes rekonstrukciója (rajz: Illés László)

Ebből az időszakból egy nagyjából észak-déli tájolású, 20 méter hosszú, 6 méter széles, oszlopos szerkezetű épület teljes alaprajzát dokumentálhattuk, illetőleg több hasonló ház részletét figyelhettük meg. Az épületek tartószerkezetét a korszakra jellegzetes módon, öt párhuzamos oszlopsor alkotta. A településen több földbe vájt kemence maradványát is feltártuk, egyikük alját kőtöredékekkel rakták ki.
 
A leletek többségét - csiszolt és pattintott kőeszközöket, bemélyített vonalakkal, és többször festéssel is díszített edénytöredékeket - a házak mellett és között létesített gödrök szolgáltatták. A kerek, lefelé szélesedő oldalú, méhkas alakú tároló vermekbe kevesebb hulladék került.A feltárás során megtaláltuk a középső rézkori Ludanice kultúra (i.e. 4000-3800) településének nyomait is. A korszakot mindössze hét gödör képviselte a lelőhelyen; az újkőkoriaknál nagyobb méretű méhkas alakú gödrök egymástól nagyobb távolságra, három helyen csoportosulva kerültek elő a feltárt területen. Típusa és szerkezete alapján a legnagyobb valószínűséggel ehhez a középső rézkori településhez kapcsolhatjuk a közel 5 x 5 méter alapterületű, középtengelyében 3 tartóoszloppal ellátott épület nyomait is.
    
M. Virág Zsuzsanna ásatásvezető régész

A cikket a Budapest Történet Múzeum régészeti oldala - Kincsek a város alatt bocsátotta rendelkezésünkre.

vélemény írásához jelentkezzen be »