Pécsi építészhallgatók installáción hívják fel a figyelmet a hajléktalanságra

A PTE-MIK Építész Szakmai Intézete, a b2 Szakkollégium és A Város Mindenkié pécsi csoport egy olyan kétnapos workshopot szervezett, ahol építészhallgatók, oktatók és hajléktalanok közösen gondolkodtak a lakhatás kérdéséről. Az itt felmerülő ötletek végül alumínium italos dobozokból álló köztéri installációban öltöttek formát.

A program története

LAKNI KELL, és ennek megfelelően mindannyian lakunk is valahol, valamilyen körülmények között. Nagyvárosban, tanyán, falun, egyedül, baráttal, barátnővel, családdal, közösségben, lakótelepen, családi házban vagy egy raklapokból tákolt kunyhóban. Az, hogy fedél van a fejünk felett, nem feltétlenül jelenti azt, hogy otthonunk is van. Holott az otthon az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Ahova jó visszatérni, ahol várnak ránk, ahova emlékek fűznek, ahol szeretnek bennünket, ahova elbújhatunk, ahova vendéget hívhatunk, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol emberhez méltón élhetünk. Ezt a szerepet egy éjszakai menedékhely sosem fogja betölteni. Az a több ezer társunk Magyarországon, akiknek nem lehet ebben az érzésben része, megérdemli, hogy mi, akiknek van otthonuk, és mi, építészek, akik otthonokat teremtünk, odafigyeljünk rájuk.

A Február Harmadika Munkacsoport idei gyorsjelentése alapján kijelenthető, hogy az adatgyűjtés napján legalább 2300 ember aludt fedél nélkül az országban. Ez az adatfelvétel a hajléktalan helyzetben lévők életkörülményeiről és annak aktuális változásairól nyújt átfogó képet. Ez, valamint a szállások forgalmi adatai alapján arra következtettek, hogy 2019 elején egy időpillanatban körülbelül 15000 ember lehetett hajléktalan helyzetben, főként a nagyvárosokban tartózkodtak.

Pécsen, a Támasz Alapítvány adatai szerint megközelítőleg 1400 hajléktalant  tartanak nyilván. Helyi szinten erre a súlyos társadalmi problémára igyekszik felhívni a figyelmet a 2016-ban, Pécsett alapított Szolidáris Építészet Kutatócsoport, amely évről-évre február harmadikán – az év statisztikailag leghidegebb napján, figyelemfelkeltő rendezvényeket szervez a témában. A hagyományt folytatva, idén a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának Építész Szakmai Intézete, a b2 Szakkollégium és A Város Mindenkié pécsi csoport közösen szervezte meg LAKNI KELL elnevezésű eseményét, melyen egy kétnapos workshop keretében egyetemi hallgatókkal közösen gondolkodtak, alkottak. A résztvevők feladata olyan köztéri, alumínium italos dobozokból álló installáció tervezése volt, amely képes a városlakókat megszólítva felhívni a figyelmet a hajléktalanságra. A kétnapos program során a hallgatók előadásokat hallhattak a témával kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatásokról, míg az AVM hajléktalan aktivistái segítségével testközelből is betekintést kaphattak a hajléktalan emberek mindennapi küzdelmeibe.

A 23 résztvevő diák négy csoportba osztva kereste a legjobb megoldást. A tervezési folyamat alatt segítséget nyújtottak a kar oktatói, a Breuer Marcell Doktori Iskola hallgatói és az AVM munkatársai. Az elkészült munkák értékelése során fontos szempont volt a tervezett alkotás által közvetített üzenet, a megvalósíthatóság, a gazdaságosság és a minél kisebb környezeti terhelés. A győztes csapat (Engel Ágnes, Gábris Katinka, Guzsvány Réka, Ördög Valentina, Szücs Evelin, Tisóczki Patrícia) számára a hajléktalanokat érintő problémák közül a kirekesztés, elszigeteltség, kitaszítottság és az integrálódás hiánya voltak a tervezési koncepciót alakító legfontosabb gondolatok. Ezek köré szervezték FEDÉL NÉLKÜL névre keresztelt installációjukat, melyet a szervezők, résztvevők és segítők közösen építettek meg Pécs főterén.

A köztéri pad, a hajléktalanság szimbólumaként jelent meg a nyertes koncepcióban, így lett alkotásuk kiindulópontja a város főterén található élő fa köré rendezett pad. A körülötte elhelyezkedő befejezetlen házat szimbolizáló konstrukció a vágyott otthont jelképezi. Ha ez a ház félbehagyott, jelentheti az otthontalanságot, kiszolgáltatottságot vagy akár a ház megépítésének, folytatásának lehetőségét is. Az installáció középpontjában álló fa a kint- és bentlét meghatározhatatlanságát, az életutat és az abból való kitörés lehetőségét szimbolizálja. A tervezési helyszínként meghatározott pécsi Széchenyi tér a város egy frekventált területe, melynek padjai pihenést és a mindennapi társas kapcsolatok megélésének lehetőségét nyújtják. A hajléktalanoknak azonban ez nem megengedett, felszólíthatók a közterület elhagyására. Az installáció legalább egy napra változtatott ezen a helyzeten. A meglévő pad köré épített alkotás tovább erősítette a pad eredeti funkcióját. A befejezetlen házat idéző, alumínium dobozokból épített konstrukció ülőfelületet kínált a párbeszédre a hajléktalanok és a városlakók, az elesettek és a segíteni akarók között.

A figyelemfelkeltésen és a társadalmi párbeszéd generálásán túl cél volt effektív módon is segíteni a hajléktalanokon. Az építkezéshez felhasznált kb. 4000 visszaváltható aludobozt és az újrahasznosítható építőanyagokat az installáció lebontása után felajánlottuk a rászorulóknak. Emellett az eseményről - annak előzményeiről, a workshopon résztvevő csapatok munkáikról-, LAKNI KELL címmel 350 példányban kiadvány készült, melynek terjesztését és az abból befolyt összeget szintén felajánlottuk számukra.

Azok a diákok, akik részt vettek az idei workshopon, jó példával szolgálnak arra, hogy a hajléktalansághoz hasonló súlyos társadalmi problémák megoldása csak úgy lehetséges, ha nyitott szemmel, nyitott szívvel és empátiával tekintünk embertársainkra. Bár február harmadika az egyik leghidegebb napja az évnek, – s így a hajléktalanok életének legnehezebb időszakához tartozik, – az ehhez hasonló programok reményt adnak arra, hogy a jövő generációjának lesznek a megoldásra váró szociális kérdések iránt érzékeny és fogékony tagjai.

A 2016-ban indult programsorozatot szeretnénk évről-évre megismételni, és bízunk abban, hogy egyre szélesebb közösséget tudunk megszólítani egy közös gondolkodás és alkotás keretében.

dr. Dányi Tibor Zoltán, dr. Rétfalvi Donát, Szintén Bianka

A projekt:

az installációt tervező csapattagok: Engel Ágnes, Gábris Katinka, Guzsvány Réka, Ördög Valentina, Szücs Evelin, Tisóczki Patrícia

a 2019-es LAKNI KELL program szervezői: PTE MIK Építész Szakmai Intézet, b2 Transzdiszciplináris Szakkollégium, A Város Mindenkié Pécs, Dr. Dányi Tibor Zoltán PhD, Dr. Rétfalvi Donát DLA, Szintén Bianka BMDI hallgató

résztvevők: dr. Bachmann Erzsébet, dr. Kondor Tamás, dr. Kósa Balázs, dr. Széll Attila Béla, Aladics Gergő, Aradi Fanni, Bodolai Henrietta, Borbély Fruzsina Anna, Fábos Attila, Fekete Eszter, Fodor Tamás, Gazdag Gábor, Gyenei László, Juhász Hajnalka, König Zsófia, Kurucz Zalán, Ledinszky Ferenc, Molnár Eszter, Molnár Kitti Emília, Motasem Altamimi, Nemes Zsuzsa, Omar Mohammad Khalaf Alnair, Rácz Viktor, Sinkovics Marcell, Szarka Áron, Szigony János Gergely, Szücs Gábor, Tóth Levente, Varga Dániel, Varga Lilla, Varju Kata, Vukovics Vivien, Zrena Zoltán

fotók: Dr. Kovács Éva, Gerstenbrein Dominika, Lukács Barnabás, Novák Viktor, Paári Péter

Felhasznált források:

• https://februarharmadika.blog.hu/
• https://www.pecsistop.hu/tartalom/cikk/498512_tovabbra_kozel_1400_hajlektalan_el_pecsen