építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Praxismodellek 1.

Az építészfórum új székhelyét egy elméleti klub elindításával ünnepli. Ennek része az a sorozat, amely az építészeti praxis kiépítésének és fenntartásának feltételeit és lehetőségeit igyekszik felderíteni profi moderátor segítségével. Az első este tanulságainak összefoglalóját az alábbiakban olvashatják.

A beszélgetés-sorozat előzménye az a 2015-ben rendezett konferencia, (Praxismodellek-okos építészet) ahol több olyan iroda, illetve kezdeményezés mutatkozott be, amelyek különféle kapcsolódó tevékenységekkel bővítették a hagyományos építészeti tervezés profilját. Az innovatív termékeket és a társadalmi innovációkat kínáló építészeti projektek megvitatása során derült fény arra, hogy magának az építészeti praxisnak mennyire nincs Magyarországon kiépült PR-ja – holott egyre inkább szükség lenne rá. Klinger Gábor coach egyenesen arról beszélt, hogy az építészek hidegrázást kapnak a brandépítés és a marketing fogalmától, miközben az építészeti tevékenység alapvetően mégiscsak üzlet, amiből egy irodát el kell tartani. Még ha ez némi túlzás is, az biztos, hogy a legfiatalabbakat leszámítva a reklámot, a médiaszereplést a szakmai elit afféle lenézett, művészhez nem méltó attitüdként tartja számon.

A beszélgetés érdekes tanulságai épp abból adódtak, hogy a meghívott két iroda e tekintetben nagyon különböző pozíciót foglal el - nem csak életkoruk, de méretük és profiljuk miatt is. A Position Collective jelenleg hat fős iroda, amely hat éve, a válság közepén kezdte meg működését. Tagjai pályakezdők, akik mellett ma már külön szakember foglakozik a cégépítéssel, üzleti tervezéssel, mint az iroda csapatának teljes jogú tagja. Profiljuk a belsőépítészeti tervezés mellett a saját bútormárka létrehozása, gyártása és forgalmazása, azaz a tervezési szoláltatás mellett saját terméket is kínálnak. A másik meghívott az Építész Stúdió, a szakma egyik legrangosabb, nagy és ismert projekteket maga mögött tudó tervező irodája, amely működésének 25 éve alatt immár a harmadik generációt neveli ki és integrálja az iroda életébe.

A két csapat képviselőivel folytatott párhuzamos beszélgetés látszólag evidenciákat nyújtott azok számára, akik ismerik valamennyire a hazai tervezési gyakorlatot és szemléletet. Ám az előre borítékolható válaszok nyomán kibontakozó kép összességében és folyamatában kiemelte a módszer szükségességét és eredményességét. A kívülálló, szakmán kívülről érkező profi moderátor szükségképpen „naiv”, és pont ezért húsbavágó kérdései, illetve egymás eltérő válaszai nyomán a résztvevők fokról fokra jutottak el saját kezdeti meggyőződésük óvatos megkérdőjelezéséig, illetve álláspontjuk tisztázásnak igényéig, szakmai hitvallásuk sarokköveinek rögzítéséig. A látszólagos evidenciák új arcukat mutatták az eléjük tartott, szakmai torzításoktól mentes tükörben. Az ily módon akár iroda léptékű önismereti tréningnek is titulálható sorozat célja éppen ez: az önreflexió segítségével kapaszkodót, eszközt adni a vállalkozások kezébe a sikeres öndefinícióhoz, ami a tartós piaci érvényesülés és ezzel a túlélés záloga. Ahogy a sorozat 2015-ös indulásakor a szervezők fogalmazták:

annak kutatása, milyen régi-új modellek, milyen eredményességgel működnek a 21. század elején Európa közepén, Magyarországon. A folyamatos szellemi és fizikai értelemben vett fennmaradáshoz sokszor olyan tudásra, tapasztalatra van szükség, amelyet az építészképzés során nem tanítanak, s amelyhez nehéz hozzáférni. Fontos tehát, hogy az építész praxist minél mélyebben és részletesebben, de egyszersmind átfogóan is vizsgáljuk, hogy képesek legyünk a projekt végén általánosabb érvényű kijelentéseket tenni.

Az elhangzottak teljes egészében meghallgathatóak, így itt csak a tanulságokat összegezzük a beszélgetés struktúrájához illeszkedve, a fókusztémák és a moderátor kérdéseire adott válaszok párhuzamos felidézésével ott, ahol a válaszok eltértek, és együtt, ha a válaszolók véleménye egyezett. Az olvasó számára hasznos gondolatkísérlet, ha maga is válaszokat keres az alább ismertetett kérdésekre.

Az est második felében a beszélgetés nyitottá vált a közönség előtt is. Pásztor Erika Katalina (Építészfórum), Dúll Andrea környezetpszichológus (ELTE), Soltész Noémi (Nanavízió), Varga Csilla (MOME), Borsay Attila (MCXVI Építészműterem) és Malinák Judit (Wiesner Hager) vettek részt az inspiráló vitában, véleményüket a szövegbe ágyazva idézzük.

A résztvevők a Position Collective (PC) részéről: Simonfalvi Bence és Molnár Csilla, az Építész Stúdió (ÉS) részéről: a középgenerációt képviselő Fialovszky Tamás és Félix Zsolt, valamint a legifjabbak közül Kenéz Gergely. Az irányított kérdéseket Klinger Gábor tette fel.

Brand és identitás: Milyen szerepet játszik a „self branding” az irodátok működésében? Megfogalmaztátok-e saját identitásotok jellegzetességeit? Miről ismerhető fel az iroda a hazai piac palettáján?

ÉS: Az elmúlt húsz évben nem a brand, hanem a csapatépítés került az iroda működtetésének fókuszába, amit a nemrég beszerzett, kör alakú tárgyalóasztal jól szimbolizál. A brandet – azaz a beazonosíthatóságot, ami a piaci érvényesülés feltétele - az építészet esetében a megépült épületek jelentik. Tudatosan nem törekedtünk saját identitás formálására, organikus következménye az iroda működésének, amelynek legfőbb jellemzője a csapatszellem, és a jó hangulat, amiben a döntések közösen születnek.

PC: A kettős profil folytán (tervezés és termék) a piaci ismertség elérése tudatos brandépítést és marketingstartégiát kívánt, ami azonban az iroda működésén belül hasonló nyitottságot eredményezett. A válság közepén indult vállalkozás számára a személyes ismertség elérése létfontosságú volt, a későbbiekben azonban a személyre szóló megkeresések már gátolták az iroda felexibilis működését, új munkatársak bevonását, a hatékony munkavégzést, így ezen is változtatni kellett.

Marketing: Kell-e az építészeknek marketing? Ti éltek-e vele? Miért nem akarnak a tervezők branddé válni Magyarországon? Hogyan találnak meg a megbízóitok?

ÉS: Valószínűleg kellene tudatos marketing, de nem igazán foglalkozunk vele. Részben lustaságból, részben nincs rá idő - bár ez a válsággal megváltozott – de leginkább személyiségbeli okai vannak: a szigorú gazdasági szemlélet távol áll a habitusunktól, általánosságban az alkotói hivatástól. A marketing eszköze szerintünk maga a ház. A válság előtt főként pályázatok útján jutottunk munkához, jelenleg a meglévő kapcsolatainkon keresztül, ez egyelőre működik.

PC: Fontos a szakmai marketing, ami alatt nem az üres hírverést értjük, hanem a projektjeink rövid, néhány fotóval kísért bemutatását az internetes felületeken. A Facebook posztok vagy az Instagramra feltöltött képek számunkra nem jelentenek terhet, szívesen foglalkozunk vele. A megbízóknak is igénye a kész munkák bemutatása design vonatkozásban, ami szintén a tudatos marketing irányába visz. A munkák egy kiépült klienskörön keresztül, kapcsolatok útján érkeznek. Az első két évben, a válság közepén nulla nyereséggel működtünk, az ingyen munkák elvállalása is belefért. A pénzt kezdettől tudatosan visszaforgattuk az iroda működésébe. Ma már saját munkatársunk van, aki csak az üzleti tervezéssel foglalkozik.

Piac és Honorárium: Ma Magyarországon nincs pénzügyileg igazán sikeres építészeti vállalkozás. Míg egy ingatlanügynök átlagosan 5 százalékért dolgozik, addig az építészeti tervezés esetében ez elképzelhetetlen.
Van-e szerintetek összefüggés a cég neve és a honorárium között? Mit jelent a nv, a márka? Miért működik ez másképp a házak, mint egyéb fogyasztási cikkek esetében, annak ellenére, hogy a ház az életminőségünket leginkább meghatározó személyes tulajdonunk? Miért tud a megbízó sikeresen alkudni? Rosszul érzitek-e magatokat, ha kétszer annyi pénzt kérnétek egy munkáért?

ÉS/PC: Nincs ilyen összefüggés, a megbízó az ár alapján választ tervezőt. Az építési tevékenység produktuma a folyamat kezdetén nem látható, és az átlagos megbízó nincs tisztában az építészet minőségi kritériumaival, így az ár számára döntő, és legfeljebb bízik a jó végeredményben. Mivel az épületek esetében nem kötődik egy-egy ismert márkához – mint pl. cipő esetében az Adidashoz - elvárt minőség, üzenet, mítosz, így a névnek önmagában kisebb a szerepe. Ez annál inkább furcsa, mert épp az építés szolgáltatás jellege folytán a bizalom itt nagy szerepet játszik, és evidens lenne, hogy ez névhez, személyhez kötődjön. Az ismert praktikus okok között élen jár az építésztársadalom erőtlensége, a nem hatékony szakmai szervezeti rendszer. Nem tettünk szegénységi fogadalmat, de az építész alkotói habitusából következik, hogy olykor olyan feladatot is elvállal, ami nem jelent üzleti hasznot. A tervező nem tudja az üzleti szempontokat következetesen képviselni – ilyen szempontból hasznos egy közgazdasági szemléletű munkatárs.

Üzleti tervezés: Hogyan hat az iroda légkörére egy önálló gazdasági szakember jelenléte?

PC: Aki a mi üzleti működésünket kézben tartja, ugyanúgy cégtulajdonos és a társunk, annak ellenére, hogy gazdasági szakember lévén a tervező munkába nem szól bele. Az ő feladata az elvállalásra érdemes munkáktól a ráfordítható optimális időn át az árszínvonal pozicionálásán keresztül addig, hogy kell-e kávét venni, vagy a céget bővíteni, mindenre kiterjed. Az így létrejövő jó szerződés és kiszámíthatóság számunkra biztonságot jelent, a felszabaduló energiánk a szakmai munkára fordítható. Egyelőre az a döntés, hogy a céget nem bővítjük.

ÉS: A mi csapatszellemre épülő struktúránkban a sikeres együttműködés nyilván a manager személyén múlna. Az azonban elvben is kérdéses, hogy a csapat mennyiben tudná elfogadni, hogy egy adott munkát a manager kiikszel, hogy mennyiben kérdőjelezhető meg, ha valaki valamilyen érzelmi oknál fogva ingyen is szívesen dolgozik. Természetesen az idő és energia-ráfordítás optimalizálása, a pénzügyi tervezés hosszú távon nem megkerülhető, de egyelőre működik önálló manager nélkül is.

A nyílt beszélgetés során a közönség további kiegészítésekkel élt, melyek árnyalják az irodák által vázolt képet, és reflektálnak az elhangzottakra. A beszélgetés végén Klinger Gábor összefoglalta az addigra cseppet sem meglepő tanulságokat.

Építész-betegség, hogy mindent magunk akarunk csinálni, ezen tudatosan változtatni érdemes. A Nanavízió több év után most ért abba a fázisba, hogy az irodai arculatot már szakemberrel tervezteti. Az üzleti terv része a tudatos piaci pozicionálás is, amit egy építész irodának a kezdet kezdetén meg kell tennie. A termékhez azonnal árszínvonalat is pozícionálunk, ez az építészeti produktum esetében is kívánatos lenne. Átmeneti fázisban vagyunk, amikor a régi, kapcsolatrendszerre épülő stratégiák még működnek, de hosszú távon valószínűleg elkerülhetetlen a tudatos piaci tervezés. Fontos, hogy a célok, és a létfontosságú célok között világos különbséget tegyünk, az építész irodák esetében az utóbbi nyilván a túlélés, a megélhetés. A közgazdasági racionalizálás a minimum követelmény. Az identitás tudatos döntések nélkül is épül, a rossz döntések évekre szólnak.

A sikeres piaci jelenlét feltétele, hogy reálisan tudjuk a tevékenységünket pozícionálni, és a megbízó döntését befolyásolni - ehhez egyrészt pontos öndefiníció, másrészt tiszta koncepció szükséges. A helyes belső kép, az identitás talaján alakul ki a meggyőző imidzs, a külső megjelenés, amit azután hatékonyan kell kommunikálni a marketing eszközeivel. Alapvető, hogy az így kommunikált egyediség, a brand közérthetően és egyszerűen jelenítse meg és egyértelműen fedje le a tevékenységet – pályakezdőknél jellemző, hogy előbb van a brand, mint a tényleges tartalom, az egyensúly pedig alapvető.
A média sokat tehet az építészet presztízsének emeléséért, de maguknak az építészeknek is feladata, hogy a médiát ne ellenségnek, és ne felületes szócsőnek tekintsék, hanem hatékony eszköznek a magukról és munkájukról szóló kommunikációban. Azt veszik komolyan, aki önmagát komolyan veszi, és az működik komolyan, akit/amit mások komolyan vesznek.

Hiába tűnnek a felsorolt tényezők pofonegyszerű és magától értetődő igazságnak, strukturált tudatosításuk új felismerésekhez vezethet, és ezt az est látványosan bizonyította. Erénye egyebek mellett az értelmes párbeszéd lehetőségének megteremtése, amire nem csak ki van az építész társadalom éhezve, de talán nem túlzás azt állítani, hogy profi üzleti tervezés ide, vagy oda, ez a túlélés igazi záloga. Az alapok tisztázása után kíváncsian várjuk a következő alkalmat, mely már praktikus területre kalauzol, témája: a célok meghatározása az Archikon és a Minusplus irodák tevékenységének tükrében, Boer Tamás moderálása mellett.

Zöldi Anna

 

vélemény írásához jelentkezzen be »