Az Iparművészeti Múzeum bővítése – Mecseki Dániel diplomaterve

2011 első felében készített diplomatervet Mecseki Dániel a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén az Iparművészeti Múzeum bővítésére, amely már akkor szerepelt az intézmény fejlesztési terveiben. A hallgatói koncepció a lechneri tervekben vázolt alapvetéseket fogalmazta újra és a meglévő együtteshez kortárs módon illeszkedő, fémlemez burkolatú épületet vázolt fel a hiányzó szárny helyére.   

Építészeti műleírás

A helyszín

A helyszín az IMM jelenlegi telkének Hőgyes Endre utca felőli hátsó sarka. Eredetileg Lechner Ödön tervei szerint ez a sarok sem maradt volna beépítetlen, de az 1893-1896-ig tartó építkezés során idő és pénz hiányában ez a szárny már nem valósulhatott meg. A múzeum építésére kijelölt telek az ekkor még viszonylag ritkán beépített, mai Belső-Ferencvárosban található. A környező házak is ebben az időszakban épültek (1845-1902), romantikus, eklektikus stílusban.

Fejlesztési tervek (2011)

A témaválasztás aktualitását támasztja alá a Múzeum vezetése által májusban leadott pályázat, mely a múzeum épületének rekonstrukciójára, valamint az új épületszárny emelésére irányul. A múzeum fejlesztési tervei szerint megváltozik a kiállítási koncepció.

· A jelenlegi zárt raktárak helyett korszerű bemutatótermek jöhetnek létre.

· A múzeum az „Ország kincsesházává” válhat.

· A művészettörténeti korszakok és technikák párhuzamos vonalakon jelenhetnek meg

· A primer kiállítás mellet létrejöhetnek tanulmányi kiállítások és látogatható raktárak

· A bútortörténeti kiállítás állandó helyszíne a Nagytétényi Kastélymúzeum lesz

A rekonstrukció megvalósításának feltétele a bútorgyűjtemény és a hozzájuk tartozó restaurátor műhelyek, valamint a MOME tanszékeinek elköltözése.A fejlesztés eredményeként létrejöhet egy új restaurátor bázis, magas színvonalú könyvtár és adattár, valamint a Magyar Design Múzeum.

A rekonstrukció során megoldandó az új gépészeti-, elektromos- és biztonságtechnikai központ kialakítása, a központi terek rekonstrukciója, esetlegesen az alagsor bevonása, a műemléképület mentesítése az alárendelt funkciók alól, az akadálymentes közlekedés biztosítása, esetlegesen az üvegcsarnok alápincézése és az ezáltal létrejött új kiállítóterek bevonása.

A rekonstrukció megvalósulásával az igazgatási funkció a Kinizsi utcai sarokszárnyba költözik; új kiállítóterek jönnek létre a földszinten, az első és második emeleten, valamint az üvegcsarnok alagsorában; a kiszolgáló funkciók az alagsorban, valamint a meglévő épület Hőgyes utcai  szárnyának végében kapnak helyet. A Kinizsi utcai bejárathoz az alagsori szinten létrejöhet egy korszerű múzeumpedagógiai központ. A tervezés során az aktuális igényeket próbáltam kielégíteni, amelyek tehát a következők:

· új logisztikai központ létrehozása

· a rekonstrukciós tervek szerint költözni kényszerülő könyvtár és adattár helyének biztosítása

· létrehozandó Magyar Design Múzeum kiállítótereinek megalkotása

· a múzeumot kiszolgáló restaurátor bázis létrehozása

· a múzeum épületét kiszolgáló gépészeti helyiségek biztosítása

Funkciók

A logisztikai központot a pinceszinten helyeztem el. Ezt a szintet a műtárgyszállító gépjármű autóliften közelíti meg, a garázstérből a klimatizált csomagolóhelyiséghez tolat, melyet a  légállapotok biztosítása érdekében a garázstértől a rakodás ideje alatt légfüggöny választ el. A  nagyobb műtárgyak szállítása, rakodása az utcáról az épület bejáratain keresztül történik. Az udvarba történő behajtás a kapu, illetve a szűk utca miatt is korlátozott. A műtárgyakat ezért megfelelő méretű szállítójárművekkel (kisteherautókkal, kisbuszokkal) kell szállítani. A logisztikai központban történik a műtárgyak átadása-átvétele, fegyveres őrök ellenőrzése mellett. A műtárgyakat az átvétel után az ideiglenes műtárgyraktárakba viszik, szükség esetén műtárgykaranténba helyezik. Ezek után a műtárgyak mozgatása teherliftek segítségével történik, a lehető legrövidebb útvonalon szállítják a végleges helyükre.

A könyvtár a földszinten kapott helyet. Az új előcsarnok a könyvtár-adattár szinteket, a Design Múzeumot, valamint szükség esetén a múzeum teljes egészét is kiszolgálja. Ezáltal ezek a funkciók az Iparművészeti Múzeumtól szeparáltan is működőképes egységet alkotnak. Az adattár - mely egy szűkebb réteget szolgál ki - a könyvtár felett, az első emeleten található. A kölcsönzés az olvasóhelyiségekben történik, ezáltal az állandó kontroll biztosított.

A múzeum főszintjén található a Design Múzeum kiállítótere. Ez a szint rendezi az épületet, választja el a látogatói szinteket az üzemi szintektől. A kiállítótér a műemlék épülethez szintben kapcsolódik, a teljes szinten körbefutó kiállítóterek szerves része, mely igény esetén önálló egységként is képes működni. A látogatók ezeket a helyiségeket a műemléképületen keresztül vagy az új bejáraton át érhetik el. A jegyek ellenőrzése a szintre érve teremőrök segítségével történik. A kiállítótér egy flexibilis tér, mobil válaszfalak, paravánok segítségével mindig az aktuális igények szerint osztható, alakítható.

A restaurátor szintek a felső emeleteken kaptak helyet. Ezeket a szinteket csak kulcskártyával közelíthetik meg a dolgozók. Az első üzemi szinten található a szociális blokk. A különböző  restaurátor helyiségek a klimatikus igények szerint csoportosulnak. Ugyanezen a szinten kap helyet a kerámia- és az ötvös műhely. Ezek az anyagok a légállapot-változásokra gyakorlatilag nem reagálnak. A következő emeleten a vizes technológiát igénylő műhelyek, a szőnyeg és textil műhelyek találhatók. A tetőtérben kapott helyet a kisgyűjtemények (papír-bőr) műhelye. Ez a műhely igényli a legtöbb fényt és a legtisztább levegőt. A tetőtér megvilágítását felülvilágítók biztosítják.

A tetőtérben kap még helyet a gépészeti blokk. Itt helyeztem el a teljes múzeumot kiszolgáló kazánházat (2500 kW összteljesítménykazánokkal), valamint az új szárnyat kiszolgáló szellőzőgépház és hűtőgépház. A légcsatornák innen két aknán keresztül jutnak a megfelelő szintekre, az átrium térben elhelyezett „hidak” álmennyezetében.

Térszervezés

Az épület téralakítása a lechneri térstruktúrát követi. Az oldalszárnyakban oldalfolyosós, míg a hátsó szárnyban középfolyosós elrendezést követ az épület. A lechneri légudvar az új épületrészben is megismétlődik, az új igényeknek és követelményeknek megfelelően. Ez a többszintes, üvegtetővel fedett átrium tér kiválóan alkalmas arra, hogy kapcsolatot teremtsen a múzeum funkciói között. Ezt a nagyvonalú teret különböző szinteken kisebb-nagyobb teraszok osztják, melyek változatos térélményt, átlátásokat hoznak létre. Az új előcsarnokban is megjelenik ez a két szintet összefogó tér, megelőlegezve azt az élményt, amelyben a múzeum belső terében lesz majd része a látogatónak.

Tömegformálás

Az üresen álló sarok befoltozása az eredeti Lechner-terveket figyelembe véve történik, L alakú beépítéssel, a Hőgyes Endre utcai fronton a zártsorú beépítést folytatva. Az L alakú épületrész magastetős, nyeregtetős, hasonlóan a Lehner-féle épületrészekhez. A lépcsőház külön, kiemelt tömeget alkot, mint minden, a műemlék épület csuklópontjaiban álló épületrész. A lépcsőház lapostetős lefedést kap. Az új épületrészen semmiféle síkváltás nem jelenik meg, ezzel is kontrasztot teremtve a régi és az új szárnyak között.

Homlokzatképzés

A Hőgyes Endre utcai homlokzat síkját az utca vonalától hátrahúztam. Ezáltal biztosított a csatlakozás a régi épület sarokarmírozással ellátott végfalához. Az épület sarkán a homlokzati sík ismét kiugrik az utcavonalig, létrehozva egy rizalitot, ezzel zárva le a múzeumépületet. A homlokzat síkjának hátrahúzása magában hordoz egy gesztust, mellyel a főbejáratnál megfigyelhető Lechneri térsort követi az új épületrész. A síkugrással kialakulhat az előkert – fedett-nyitott előtér – fedett előtér térsor. Az épületrész impozáns, két szint magas kapuja intenzív kapcsolatot biztosít az utca és a nyitott kiállítótérként is működő múzeumkert között. A kapu tölcsérszerűen vonzza be a látogatátokat, a bejárati fal enyhe töréssel mutatja meg magát, mintegy hívogatva a közönséget.

Az utcai homlokzaton megjelennek a lechneri alapsíkok, a tömör lábazati, és a felfelé egyre oldottabbá váló felületek. Az új homlokzat teljesen sík, a régi épületrész tagoltsága csak a burkolati osztásban köszön vissza. A lábazati sávban - a tömörség hangsúlyozása céljából - az üvegfelületeket lamellás árnyékolók takarjál el. A főszinten a kiállítótér ablakai találhatók, amelyek mérete idomul a meglévő homlokzaton található nyílásokhoz, de a bevilágítási igények kielégítésére egy tömör köpenyt kapott. Az így létrejövő slicceken keresztül bejutó fény a teljes ablakfelületen oszlik el. A feljebb lévő szinteken az ablakok mögött cellás terek találhatók, az axisok határozott rendben követik egymást. A régi homlokzattal párhuzamot vonva, a nyílásokat kettesével, illetve hármassával csoportosítottam.

Az IMM épülete a ornamentikájától válik azzá, ami. Ezzel a díszítéssel nem lehet, nem szabad konkurálni. Az új épületrész homlokzatai az ornamentikától, a téglaszalag-keretezéstől, a díszeitől megfosztott Lechneri épületet próbálják megmutatni. Bármilyen szilikát anyagú homlokzatburkolat csak konkurálna a műemlék épület burkolataival, ezért egy teljesen más jellegű anyagot, fémet kap az új épületszárny burkolatként. A homlokzatburkolat Cor-ten acél fémlemezből készül, amely átfordul a tetőre is, ezzel is erősítve a tömegszerűséget és a kontrasztot a régi és az új között.

A burkolólemezeket a kéregpanelek rögzítési elve szerint lehet elhelyezni, a nagyméretű táblák által nagy sík felületek jönnek létre. A lábazati részek és a lépcsőház tömegének burkolatának anyaga tálcás fémlemez. A belső oldali homlokzatokon a burkolatosztás a mögöttes terek struktúráját követi: a cellás üzemi szintek hálós osztást, míg a többszintes közönségforgalmi szintek kötésben elhelyezett burkolatosztást kapnak. A hátsó keresztszárny az eredeti Lechner-tervek szerint 3-4-3-as axisosztást kapott volna. A  középrizalitból végül csak egy axis épült meg. Az új épületrész nyílásosztása az eredeti tervek rendjét követi. A gépészeti kivezetések, kémények, szellőzők fontos elemei a lechneri tömegnek, ezért ezek az új épületszárnyon is határozott elemként jelennek meg.

tervező: Mecseki Dániel
tervezés éve: 2011

konzulensek:

építészet: Pazár Béla
épületgépészet: Szikra Csaba
épületvillamosság: Dr. Vidovszky Ágnes
épületszerkezettan: Dr. Fülöp Zsuzsanna
építéskivitelezés: Dr. Vidovszky István
tartószerkezet: Csuka Bernát
opponens: Golda János