Református templom, Miskolc

@Yan Gable: nagyon tetszik

@Yan Gable: szervusz,

nem tudom mások mennyire partnerek ebben, de én például hajlandó vagyok akár egy évet is visszanyúlni egy témához. Ezt ugyan most csak pár nap távlatából mondom, mégis a fórum forgalma gyorsan elveszejt egy témát, úgy , hogy azt eléggé keresni kell.

szóval: a fenti idézet nem tudom kitől származik, valószínű, hogy általánosságban így zajlottak a társadalmi folyamatok. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az egyszerű embernek is elege lett már azokból a túlkapásokból amiket az az egyház addigra "művelt", különben nem terjedt volna futótűzként a mozgalom.

Az USA-beli példákkal sajnos így, hogy Florida, Ohio nem tudok mit kezdeni.

A nevén nevezett felhőkarcolóval pedig pláne nem. (???)

Az eddigi kritikáimból nem következik, hogy modern-ellenes lennék. Egyáltalán nem.

az építészetnek ill. az építésnek stílustól független szempontjait hoztam fel, de most nem is ismétlem magam.

Avval sincs bajom, ha valaki a történeti formákat ismételgeti, (sőt, ha valaki azokhoz egy lépéssel hozzátesz) de valójában ez a gyakorlati építészetben  érvényesül, egy diplomatémában tényleg az újkeres lehet az egyik cél.

 Avval nem értek egyet, hogy"... minden megváltozott abból, ami azokat a formákat létrehozta. Más a táj, a társadalom, a technika, a filozofia, más anyagok, más építészet."  Természetesen nem szó szerint, de ha  jobban belegondolok, valójában nem sok minden változott...

 Üdv

KP

@Bianki Dániel: Szervusz!

Az Ódor Tamásnak adott válaszomat folytatom nálad.

Nem tudok elvonatkoztatni több olyan tényezőtől, ami a református templom ill. a reformáció maga. A felhozott Karl Douglass idézetek szerintem billegő mankók az épületedhez, az új reformációról szóló könyve nem ebben a vonatkozásban érdekes, pontosítva, véleményem szerint nincs építészeti vonatkozása (sőt..) Az hogy "Luther szándéka az volt, hogy az egyház (üzenetének?)  külső formáját kora színvonalára emelje"kérdéses. Márminthogy mit is ért kora színvonalán.

A reformáció, a katolikus egyház  "ellenhatása"-ként jött létre, és létezik ma is. A katolicizmussal való szakítás mindig megmutatkozott az építészetben, az építészet minden rétegében.Falvaink református templomaink puritánsága, eszköztelensége tudatosan háttérbe vonult a katolikus templomok díszítettségével, magas tornyaival stb.szemben.

A református templomokat én  mindig az adott kor katolikus tempomaihoz viszonyítva nézem, valahogy úgy,ahogy az eszme maga létrejött. Nem értem ezek után, hogy miért kellene légiesen könnyed hatást elérnie a tempomodnak? Ez a szándék ill. a közelmúlból felmerülő (számomra negatív) példák (Meier:Vatikán, Ph.Johnson:Glass Temple) felvetődik bennem a kérdés, hogy a templomod , mely az egyszerűséggel leplezi a  technikai bravúkot és fölényt, miért is nem katolikus templom?

Yan Gable kérdésére is válaszolnám,(azaz hogy miért is ne lehetne formabontó?) Véleményem szerint azért mert egyrészt nem lehet a megépített múlttól ill. a megépített "református környezettől" függetlenül hitelesen cselekedni. A magyar építészet a kortárs református témában kiváló és világszínvonalú munkákat mutat fel, ezektől ekkorát "lépni" nem lehet.  Itt érzem a konzulensek valódi hiányát.

 Az, hogy ki a megbízó, az egyik elsődleges kérdés az építészetben. Ez gyökeresen meghatározza az épület  jellemzőit. Ezért nem mindegy, hogy milyen "ürüggyel" hirdeted meg a munkád témáját. Ódor Tamás hiányolta a tervezői célkitűzést, de az már egy célkitűzés, hogy ezt egy közösség építi. Na most szerintem egy ilyen formát  nem épít református közösség.Ilyet egy ember (tervező, lelkész, beruházó) akarata épít.

De ha már célkitűzésnek írod a családias hangulatot, azt nem értem, hogy ezzel a légtéraránnyal és a nyílások megváalsztásával miért nem az áhitatost, az ünnepélyest céloztad meg. Mindentekintet  felfelé és kifelé, és nem befelé és egymásra irányul...

Az Ó.T által éle kritikának minősített hozzászólásomat nem szeretném, ha tehernek éreznéd. Egyrészt a büszkeség mellett bátor dolognakm tartom egy diplomaterv nagyközönség előtti "második" és talán valós megmérettetését ill. a mellette való kiállást.

 Azért szóltam hozzá, mert nem közömbös a téma, és azok a szempontok, miket felemlegettem, igenis fontosak. Azt is újra elmondom, hogy formailag és előadását tekintve is minőségi munkát végeztél,ehhez mindenképpen gratulálok.

Üdv

Kühn Péter

@Kühn Péter: Kedves Péter és Dániel!

Nagyon örülök Péter ez újabb hozzászólásának, mert sokmindenben világosságot teremt:

Igazán nagyra értékelhetjük, ha egy diplomázó hallgató a szélesebb szakmai nyilvánosság mércéjén is igyekszik megméretni magát, nem csupán egy - esetleg - elfogult, vagy egyoldalú diplomabizottság előtt.

Kühn Péter hozzászólásából egyértelmű, hogy jóindulatú kollegiális észrevételeket tesz, nem a személyeskedés, vagy az ifjú titán szárnyainak megnyesegetése a célja, hanem a józan személyes véleményének elmondása. Örülök, hogy Péter is fontosnak tartja a hallgatói kísérletezés támogatását, és azt, hogy bátorítanunk kell a fiatalokat az egyéni útkeresésükben. Ehhez, szerintem, kifejezetten példás az a hangnem és az az érvelési színvonal, amellyel Péter segíteni igyekszik Dánielt a saját útkeresésében.

Sajnos nagyon ritka itt az építészfórumon az őszinte és jószándékú szakmai társalgás. Egyszer már azt is leírtam itt, hogy magam is szakmai fórumot kerestem itt, de vélhetően eltévedtem. Kühn Péter tartalmas hozzászólása némi reményt nyújt arra, hogy mégis kibontakozhat érdemi szakmai társalgás is e fórumon.

Dánielnek természetesen én is gratulálok a bátorságáért, a motiváltságáért és az igényes formai kísérletéért. Az imádkozó kéz metaforája a magyarázata nélkül is sejthető volt, de Kühn Péter érvelése mégis helyénvaló: egy ötlet nem elegendő ahhoz, hogy abból egy spirituális közösség számára megfelelő alkotás váljék. Dánielnek mondom: gondold el, hogy az imádkozó kéz mennyiben fejezi ki magát a református gondolatot és hitet? Kissé tágítom Kühn Péter asszociációs terét: az imádkozó kéz a református mellett nem csak a katolikus hívőknél, hanem (sok egyéb vallás és hiedelem mellett) a hindu és buddhista hívőknél is természetes motívum. Ha így nézzük, sokkal inkább az ökumené gondolatát fejezi ki, mint a reformációét. De ez semmiképpen sem a te terved fogyatékossága, kedves Dániel! Éppen ezért kísérik figyelemmel konzulensek a hallgatók munkáit, hogy az ilyen pontokon megfelelő tanácsokat és információkat tudjanak adni a hallgatóknak. Péternek szerintem is igaza van abban, hogy ezen a ponton a konzulenseid elengedték a kezedet, és a végeredményből sokkal inkább az ő teljesítetlen feladatuk, mint a te tévedésed olvasható ki. Hiszen mindaz, amit Kühn Péter teljesen megalapozottan észrevételezett, egyelőre még nem feltétlenül elvárható tőled, hogy önmagadtól is felismerd, a konzulenseidtől azonban már elvárható lett volna. Remélem, hogy Péter szavaiból lejött számodra, hogy "érted haragszik". Egy apró technikai észrevétel: nem értem a harangok elhelyezésének módját sem a tervedben. Szimbolikailag és technikailag sem. (Szimbolikailag) Mit keresnek a harangok egy imádkozó kézben? (Technikailag) Merre terjed a harangok hangja a két kéz közötti résből? A hang terjedésének ugyanis gátat vet a két határoló oldal. Akusztikailag mindez hogyan volt átgondolva? Úgy érzem, hogy semennyire, ugyanis a harang üzenetet közvetít, és ezért a hang terjedése elé nem szerencsés technikai akadályt állítani. Az itt látható harangelhelyezést a harang céljával összehasonlítva kifejezetten disszonánsnak (számomra viszolygást keltőnek) érzem.

További sok sikert kívánok neked, Dániel, a szakma rögös útján!

ÓT

szabadalkotok.hu

@gramercy: (egy szubjektív vélemény)

I think so. Az épület gyönyörű, a forma tökéletes és még annál is több, a látánytervek profik, de ez nekem nem templom csupán a parasztokat elvakító klubhelység. Soha nem találnám meg benne azt amit ott keresek. Ideje lenne újraértemezni a templom fogalmát és a vallás fogalmának értékét is. A templom nem OSZTÁLYTEREM! még, ha azt is szoktuk meg. Ha az életben egyetlen alkalom is lesz templomot terveznem biztos nem egy osztályteremhez hasonló padsorral "áldom" meg. Egyébként maga az épület brilliáns, XXI. századba illő. Gratulálok :)

@Kühn Péter: Szeretném egy kicsit tompítani ezt a nagyon éles kritikát. Ami a DLA konzulenseket illeti, őket nem kívánom menteni, de a diplomázó építészhallgatóval szemben nem lehetünk ennyire kemények. Mikor bontakoztathatná ki jobban egy leendő építész az alkotói szabadságát, mint a diplomamunkájában? Ne bátortalanítsuk el a hallgatókat, sőt inkább bíztatni kellene őket az ennél is izgalmasabb önálló útkeresésre. A diploma egy nagyon komoly műfaj, amely ugyanakkor tág teret ad a a szakmai kísérletezésnek, útkeresésnek is, súlyosabb következmények nélkül. Mindenképpen szerencsésebb így kísérletezni, mint kint a valóságban, élő vér-hús embereken. A magam részéről inkább azt szorgalmaznám, hogy legyen határozottan kijelentve: a diplomamunka a bátor kísérletezés elfogadott terepe. Mégpedig olyan terep, amely tapasztalatait a már gyakorló építészek is kamatoztathatják, anélkül, hogy ők maguk kísérletezgetnének a valóságos világban. Értékelni kell ezért, szerintem, az olyan hallgatói bátorságot, amelyik vállalja az ismeretlen ösvények bejárását. A diplomamunkák értékelésénél ugyanis igen gyakori hiba, hogy az oktatók nem veszik eléggé figyelembe (vagy akár egyáltalán nem) a hallgatói célkitűzést, és nem aszerint értékelik a művet, hogy a hallgató mennyire felelt meg az önmagának felállított célkitűzésnek és mércének, hanem alapvetően a saját aktuális alkotói szemléletük szemüvegén szűrik át a munkát.

A jelen esetben hiányzik ennek az előzetes hallgatói célkitűzésnek az ismertetése. Így a művet nem tudjuk összehasonlítani azzal, hogy az mennyire tudta megközelíteni az eredeti célkitűzést, és ez egy diplomamunka értékének megítélését szinte lehetetlenné is teszi. Mondok egy példát: elképzelhető lenne, hogy egy hallgató olyan feladat elé állítja önmagát, hogy kizárólag újrahasznosítható, környezetbarát, netán biológiailag aktív anyagokból kíván templomot építeni. Tiltsuk meg neki, hogy kipróbálja önmagát? Szerintem nem, sőt, méltánylandó a bátorság és a törekvés, hogy nem akarja lekoppintani a diplomamunkájában a svalbardi egyetem épületét (ahogyan azt pld. Turányiék a valóságban megtették a Csörsz utcai sportkomplexumuk tervezésekor.) A diploma eredményét ezután természetesen azon a mércén kell megmérni, hogy miképpen jutott előre azon az előtte járatlan úton, amelyet önmagának kitűzött.

Mindenezeken túl, természetesen, nekem is van saját véleményem a műről. Ebben nagyrészt egyetértek Kühn Péterrel, de hozzátenném: ezt az alapján mondom, amit itt láthattunk és olvashattunk. A felvezetés ugyanis nem avat be bennünket a terv formai és szerkezeti komponálásának mélyebb rejtelmeibe és elveibe. Nem derül ki semmiből sem, hogy ez a templom miért lett éppen ilyen. Az alkotói törekvésekből mindössze ennyit ismerhettünk meg:

"Az épület tömegének megfogalmazásakor arra törekedtem, hogy megjelenésével ne konkuráljon a környezetével."

Valljuk be, ez igazán nem sok akkor, amikor egy spirituális töltetű építmény az alkotás célja. Ilyen alkotói motivációt inkább egy helyi buszpályaudvarhoz tartanék méltónak. Aki nem képes átélni és megfogalmazni azt a spirituális élményt, amit számára egy templom belső tere és külső megjelenése jelent, az ne tervezzen templomot. Hiszen diplomamunkának simán lehet buszpályaudvart is tervezni. De ma a templomtervezés a trendibb, a szakmailag presztizsértékűbb.

Nem tudhatjuk, hátha mégis volt a hallgatónak belső affinitása a templomtervezéshez, csak ez nem derült ki eddig semmiből. A reményt azért ne vessük el...

ÓT

szabadalkotok.hu

@Kühn Péter: "Csak azt nem szeretném, hogy a szerző azt higgye, hogy ez egy református templom. Nem. Ez inkább egy ufóleszálló, tudományos központ, bármi,  szép forma, csak nem az az ürügy, aminek elneveztetett."

 

Péter, ezt vagy te sem gondoltad komolyan, vagy ezt én nem gondoltam volna rólad. 

@Ódor Tamás: Szervusz,

A diplomamunka valóban a kísérletezés elfogadott terepe, de végül is az egész egyetem(főiskola) is az. (lehet). A kísérletezésre általában nem buzdít senki, az belülről jön. A kísérletező kényes terepre lép: jóval többet kell tudnia környezeténél, hogy végül helytálljon. Meg kell győznie környezetét, különben az a kísérleti ág, melybe belekezdett egy jó időre zsákutca marad, mert a bukását leírják.

A templommal kapcsolatban továbbra is azt mondom, hogy nem az elkészült alkotás minőségével van bajom, hanem a kiinduló gondolatból fakadó válasszal. 

Nem tudom mellőzni az alábbi idézetet: "Rossz kérdésfelvetésre adott zseniális válasz", ha jól emlékszem, ez Le Corbusier véleménye volt a gótikus katedrálisokról.

Ha én az éles kritkai hang vagyok, akkor megkérdőjelezem azt is, hogy "az épület megjelenésével ne konkurráljon a környezetével". Ezt a mondot, a párja mellett ( " az épület illeszkedjen a környezetébe") ebben a felkiáltásban az építészet egyik gyilkosának tartom, de nem azért mintha alapvetően nem lenne igaz, hanem mert ócska közhelyként éppen azokban a stratégiai vagy fogas kérdéskben kerül elő elmarasztalásként, ahol pont a fordítottjáról van szó. 

Bianki Dánielnek adott válaszomban folytatom

 Üdv

kühn p

 

@Yan Gable: Akár meglepőnek is mondhatnánk, hogy senki nem kívánja korrigálni ezt a kommentet: ennek a műnek az alkotója nem Dr Bachman Zoltán DLA, hanem Bianki Dániel végzős építészhallgató. Igazából azonban nincs min meglepődnünk: Pécs a Bachman család feuduma, így a kezük nyoma mindenütt ott van, és ez a magától értetődő természetesség.

Ezúton is gratulálok a Bachman családnak, főképpen az apukának, hogy Bálintnak nem kevés atyai hátszéllel sikerült a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar dékáni tisztségét megcsípnie. (hosszantartó együtemű taps)

ÓT

szabadalkotok.hu

@Yan Gable: T. Gable,

a terv alkotója, Bianki Dániel (a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar diplomázója), nyilván örömmel fogadja az Ön gratulációját. Mint szerkesztő, ily módon is felhívom figyelmét a kommentjében olvasható tévesztésre, Bachman Zoltán a terv konzulense volt.

a szerk.