építészet : környezet : innováció

Riedel Miklós Márton: Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola bővítése

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola hallgatói idővel a vizuális kultúra oktatói lesznek, olyan rajztanárok, akik a hatvanas, hetvenes évek korrekt építészeti közhelyei között tanulják másoknak átadni mindazt, amit környezetükben jelenleg az építészet nem mutat.

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola hallgatói idővel a vizuális kultúra oktatói lesznek, olyan rajztanárok, akik a hatvanas, hetvenes évek korrekt építészeti közhelyei között tanulják másoknak átadni mindazt, amit környezetükben jelenleg az építészet nem mutat. A főiskola nagy lehetősége most az uniós bővítés kapcsán a felsőoktatásba szabadult támogatás, amivel a húsz évvel ezelőtt ideiglenes jelleggel épített könyvtárpavilon és a jól sikerült nyári szabadtéri koncertek másnapjait idéző kert helyére egy felsőoktatási intézményhez méltó könyvtár épülhet.
A diplomamunkám alapjául szolgáló, a főiskola vezetői által idén kiírt és lebonyolított tervpályázat a könyvtár igényeit ugyan a kínos pontossággal határozta meg, de alapvetően hiányzott belőle a fejlesztés általam leglényegesebb részének tartott campus igénye. A nagy egyetemi együtteseket aposztrofálják a magyarul mezőt jelentő szóval, hiszen ezeknél rendező elemként jelenik meg az egyes épületeket összekötő, de azokat egyúttal el is választó központi térség, amely nem csupán közlekedésre szolgál, hanem teret ad a pihenésnek, az elmélyült tanulásnak, a sportolásnak és az intézmény társadalmi és kulturális életnek.
Az általam javasolt építészeti koncepció alapvetően a campus filozófiájának lett alárendelve. Így az udvart teljesen beépítő, a kert létrejöttét véglegesen megakadályozó többszintes könyvtár helyett egy értékes, rehabilitált belső udvar létesítését javasoltam. Az újonnan létesítendő, mintegy nyolcszáz négyzetméteres könyvtárat a térszint alatt egy vasbeton medencében helyeztem el. A beépítés építészeti karakterét így alapvetően a könyvtártér és a felszín közötti, négy elemből álló struktúra vetületei adják.
Az első elem: a tartószerkezetet tükröző harántirányú raszter, amely a fesztáv és a terhelés függvényében négy különböző rétegrendhez rendelt váltakozó felszíni kő-, fa-, fű-, és műanyagburkolatot kapott.
A második elem: a könyvtár funkcionális kialakítását a felszínre juttató, és egyúttal a kert közlekedési és zöldfelületi rendszerét a könyvtárba vetítő, a két eltérő funkció iterálásából adódott egynyolcvanas négyzetháló raszter, amely zónákra bontja a könyvtárteret és a kertfelszínt.
A harmadik elem: a térszínt és a térszín alatti tereket elválasztó vasbeton felülbordás födémet átlyukasztó kiegészítő építészetei elemek, a felülvilágítók, a bevilágító udvarok és az acél könnyűszerkezetes olvasódobozok rendszere, amelyek megjelenésével a könyvtártérben fénnyel jelölt iránypontok jönnek létre, és a kert háromdimenzióssá válik.
A negyedik elem: a két oktatási épület közé szorított szőnyegként terített kert bejáratát adó, a főiskolai épületegyüttes utcai homlokzatát befejező, a szomszédos két oktatási épületet összekötő, a könyvtártól független, pontmegfogású esővédő üveg függönyfallal burkolt, dilatált szerkezetű monolit vasbeton rámparendszer szövete, amely megoldja, hogy az egymáshoz képest félszint eltolásban épült középfolyosós épületek egy közös oktatási egységként működhessenek.

 

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »