Nézőpontok/Vélemény
”Kedves Bálint!” – Sáros László György levele
2022.06.21. 10:22
Június 30-án a FUGA Budapesti Építészeti Központ megszűnik az eddig ismert formájában és a galéria – 13 év után – bizonytalan időre bezár. Sáros László György, a MÉSZ egykori elnöke a május 26-i BÉK küldöttgyűlésen felolvasta Nagy Bálintnak írt levelét, melyet most beleegyezésével közreadunk. A levelet Vincze László előszavával közöljük.
A FUGA helyzetének értéséhez ismerni kell a közelmúltban történteket.
2020-ban indult el a tulajdonos Budapesti Építész Kamara és a FUGA közötti vita, majd megegyezés hiányában a válság elmélyült, méltatlan helyzetbe sodorva Nagy Bálintot, munkatársait.
A BÉK Elnökség szándéka az intézmény átalakítása volt, a FUGA vezetőségének megbízatása 2022 nyár végi határidővel megszűnt.
Az Elnökség pályázatot írt ki az intézmény átalakítására, kezdeményezésükkel helyet kívántak adni új kulturális irányoknak, más vezetői ambícióknak.
Eredménytelenül.
Február 4-én Nagy Bálintot elvesztettük.
A FUGA bezárása az elmúlt hónapokban kritikus közelségbe került.
A sikertelen pályázat után kibeszéletlen, lezáratlan kérdések maradtak válasz nélkül.
Az Elnökség az április 26-i Küldöttgyűlés után egy nappal lemondott, miután a küldöttek elutasították az elnöki beszámolót.
A BÉK 2022. június 23-án Rendkívüli Tisztújító Taggyűlést tart, a budapesti építész szakma lehetőséget kapott új Elnökség választására.
A tagság számára lehetőség ez az etika, a szakma megerősítésére, békekötésre, okulásra, a FUGA értékeinek megmentésére, továbbépítésére.
Vincze László
2/2
Nagy Bálint a FUGA 10 éves ünnepi megnyitóján - fotó: Kocsis Ferenc
Nagy Bálint a FUGA 10 éves ünnepi megnyitóján - fotó: Kocsis Ferenc
Kedves Bálint!
Már 54 napja, hogy eljöttem a Fiúmei úti temetőből, ahol otthagytunk. Ez persze nem igaz, mert velem vagy, velünk vagy, csak már soha többé nem beszélgethetünk. Már soha többé nem megyek csak úgy arra, hogy lássalak ülni a "kirakatban", hogy aztán bemenjek. Csak úgy. Mert ott jó volt lenni. Matatni a könyvek között. Ami nekem olyan volt, mondjuk, mint egy könyvesbolt New Yorkban. (Tudom, Neked is.) Például beszélgetni Veled. Így aztán most kénytelen vagyok levelet írni, hogy az, ami bizonyosan siettetett elmenned, az most hol tart. Sehol.
Most még mindig azt kell bizonygatni, hogy amit létrehoztatok, a Fuga, az kell. Az nagyon kell. Mert miért is?
Azért, mert az már régen nem szakmai "kisközösségi magánügy". Üdítő sziget, ami magától értetődő. Elképesztő látókörrel. Ahol már régen nem igaz, hogy csak egyféle látókör létezik. Az meg végképp nem, hogy az egyik csak ártalmára lehet a másiknak. Mit "a másiknak"? A rengeteg másiknak. Itt már nem lehet felsorolással élni, mert akkor félni kell, ha valami kimarad. Mert a "kimaradás" az itt és ebben az esetben – a FUGA esetében – sértő lenne. Az olyan lenne, mintha kivágnának egy rákos daganatot. Mert, hogy arra nincs szükség. Még mit nem? Azzal vesződni? Ha az baj, akkor szüntessük meg. Az meg, hogy az másoknak mit jelent, azzal törődjenek mások.
Tudod, most összejöttünk, hogy beszéljünk másról. Hogy döntsünk fontos, meg fontoskodó dolgokról. Ahogy kell. Avagy ahogy szokás. Olyan nagyfiúsan. Ja, hogy ebből kimarad a lényeg? Majd megszokják. (Majd megszokjátok.)
Tudod, én most keresek valakit, aki elmagyarázza nekem, meg – persze Nektek is, – hogy erre miért van szükség? Komoly lehet, hogy akkor most a legjobb lenne, ha megszűnne az egész? Mer’, hogy minek? Minek itt nyűglődni? Jut eszembe.
A FUGA az enyém is. Egy kicsit. Egy icipicit. Persze csak annyira, hogy ne lehessen megkérdezni, hogy akkor nekem mi közöm hozzá? Ehhez az egészhez? A szó, avagy a fogalom nem anyagiasult értelmében.
Ha kérhetek valamit. Nevedben is Bálint. Ugye megengeded? Addig innen el ne menjünk, amíg ki nem mondatik, hogy a FUGA marad. Mert ha nem, úgy nem tudom, mit lehet azoknak mondani, akik ezt eddig vitték? Mondjuk Neked, Bálint? Akkor ez eddig mire volt jó? Ja, mert jó volt. Nagyon jó.
Én csak megköszönni tudom. Mindenkinek, aki "benne volt", de leginkább Neked, Bálint. Majd "megoldatik" ez is. Nyugodj békében! Ám nekünk még nem lehet. Ha még emlékszel rám: a Sáros
Sáros László György, Budapest, 2022. május 26.
A FUGA instagram oldalán a fenti posztot tették közzé a mai napon.
Szerk.: Hulesch Máté
14:15
Nagy Bálint egy felejthetetlen N&n Galériát hozott létre a 90-es évektől még kulturálisan dübörgő Budapesten, majd ennek a szellemiségét vitte tovább a FUGÁ-ban, mint egy szellemi elitklubban. A gazdaságilag szörnyű, közben kulturálisan felszabadító 90-es évek menthetetlenül elillantak. Nagy Bálint elment, itthagyta Budapestet. Most már végérvényesen. Budapestnek, a budapesti építészetnek és a budapesti építészeknek szüksége van a FUGÁ-ra. Egy ilyen kulturális központnak azonban vagy mecénásokra (vö. AzW költségvetésének 2/3-át Bécs és az állam állja), vagy önkéntesekre van szüksége. Jól látszik például, hogy a KÉK rengeteg önkéntest meg tud mozdítani az egész Budapesten látszó programjaira, mint pl. az Építeszeti Filmfesztiválra, vagy a Budapest100-ra. Megszavazna-e a 4.500 budapesti kamarai tag évi 15.000 Ft-os tagdíjkiegészítést, amiből csak óriási lelkesedés mellett tudná egy 3-4 fős csapat továbbvinni a Budapesti Építészeti Központot (vö. pl. a DAC Dán Építészeti Központ 30 alkalmazottjával)? Vagy lenne-e akár csak tíz százalék a fővárosi építészek közül, aki beletenne akár egy hét önkéntes munkát a FUGÁ-ba? Miért tudta a KÉK túlélni a drámai pénztelenséget? Talán azért, mert lelkesíteni tudott az építészeti aktivizmus iránt egy új generációt, akik magukénak érzik a KÉK-et, mivel ők maguk is KÉK-esek. A budapesti építészek szélesebb körének is szüksége lenne egy KÖZÖS találkozóhelyre, és a FUGA lehetne egy ilyen hely. A FUGÁ-t meg kell őrizni nyitottnak, az építészetet, mint kultúrát bemutató központnak, ami képes a megújulásra. A FUGA, az Ötpacsirta és a KÉK Budapest földrajzi aranyháromszögében vannak. Már csak jól össze kell kötni ezeket a pontokat!
15:28
@zim: Az ún. kulturális szegmens a hazai nemzeti össztermék és állami költségvetés elenyésző részét képezi (másutt is, nem csak Magyarországon). Nagyon kevéssel kellene megtoldani, és európai rangú építészeti központot működtethetne Budapest. Elhatározás és nem pénz kérdése, hogy az Építészeti Múzeum és/vagy FUGA milyen felállásban haladjon tovább. A szakmai önkéntesség a diákszférában jól működik, de a FUGA esetében nem biztos, hogy ez a helyes léptékválasztás.