Lőcse gyors fejlődését kiváló fekvésének köszönhette: a felvidéki bányavárosok és Buda közti útvonalak egyike mentén, már a 13. században árumegállítási joga volt a városnak. Ekkor kezdett kialakulni mai látható városképe.
A városfal mai formáját a 16. századra nyerte el, legfontosabb szerepe nem a török, hanem a Huszita támadások kivédése volt. Nagy része, három eredeti kapujával, és a 15-ből hat bástyával a mai napig áll.
A városközpont talán legpatinásabb bejárata a Kassai kapu. A boltív fölötti harmadik szint és a tető már a 20. század elején épült.
A belső városrész szűk utcáiban, a várfaltól a történelmi főtér felé haladva, egyre öregebb, de jobb állapotú épületek szegélyezik az utat.
A városi főtér az elmúlt években nagyszabású felújításon esett át. Hatvan épülete eredetileg gótikus és reneszánsz stílusban épült, ma mindegyikük része a város több mint 366 épületből álló műemlék listájának.
A tér egyik legismertebb homlokzata, a Thurzó-ház. Az egykori bányatulajdonos család otthona mai formáját 1902-ben nyerte el. Ma a városi levéltár működik benne.
A klasszicista megyeháza a tér legfiatalabb épületeinek egyike, 1981-re készült el Povolny Antal tervei szerint.
A város részben pompás főtéri házaival, de általános képével, városfalával és kulturális örökségével, 2009 óta az UNESCO Világörökség része.
A főtér felújításának egyik utolsó, még hiányzó lépése a Krupek-ház rendbehozatala. A 15. században épült homlokzat pompás sgrafittóinak helyreállítása a modern vékonyvakolatokkal aligha lehetséges, de a különleges feladat sokáig már nem halasztható.
A tér nyugati oldalának legmagasabb eleme a szomszédos Spillenberg ház. Jókai Mór regényének lőcsei fehér asszonya, a valóban is létező Géczy Julianna egykori lakhelye ma egy ír állampolgár tulajdonában áll, szépen felújított állapotban. Szemben a méltán híres városháza.
A főtér két monumentális épületének egyike a pompás városháza, ami közel hatszáz éve látja el a funkcióját (majdnem olyan rég, mint a kőszegi). Mai formáját 1893 és 1895 között Schulek Frigyes tervei alapján kapta.
A városházánál is bő száz évvel idősebb gótikus Szent Jakab-templom a város talán legértékesebb műemléke. Csaknem tucatnyi alkalommal átépítették, legalább háromszor leégett, de mai formájában is egyedülálló épített emlék. Hozzá igazodva (balra) épült a városháza harangtornya, 1651-ben.
A Szent Jakab-templom gazdagon díszített főbejárata. A 2015-ös pápai döntés óta éppúgy basilica minor templom, mint a város fölötti Mária-hegyi templom.
A Szent Jakab-templom ma álló tornya 1858-ra készült el. Közel ötven méteres magasságával a korábbinál alacsonyabb, de így is a város szinte minden pontjáról látható tájékozódási pont.
A városközpont másik nagy temploma már a városfal mellett, kései barokk stílusban épült Szent Lélek minorita templom és kolostor.
A város harmadik, távolról jól látható tornya a 350 éves gimnáziumé, amelynek korszerű bővítése 1913-ban, Hajós Alfréd tervei alapján épült. A jellegzetes fiatorony, mint díszítő elem Hajós másik korabeli művén, a debreceni Aranybika szálló homlokzatán is megjelenik.
A városközponttól távolabb, de még a falon belül, kevésbé értékes telkeken épültek és alakultak át a lakóházak, ennek folyamata ma is tart.
A város fölötti Mária-hegyen álló Szűz Mária Templom Szlovákia egyik legismertebb zarándokhelye. Az előtte álló nyitott oltárról pompás kilátás nyílik Lőcse városára is; 1995-ös látogatásakor II. János Pál Pápa is innen köszöntötte az összegyűlt hatszázezer fős tömeget.
A zarándokhely bő 800 éves története során négy templom épült, mind a korábbi helyén, azoknál nagyobb és korszerűbb formában. A ma álló templom Müller Antal lőcsi építész tervei alapján, 1914-re készült el neogótikus stílusban.
A templom előtti tisztás népszerű kiránduló és piknikezőhely, ahonnan látványosan elkülönül Lőcse történelmi központja, és a 20. században épült, újabb városrésze.
