építészet : környezet : innováció

Stavanger: ahol mindenben van valami fa

Milyen Skandinávia magyar szemmel? Milyenek a hétköznapok, és az épületek? Czáka Zoltán élménybeszámolóján keresztül egy építész szemüvegén át nyerhetünk betekintést Norvégia egyik nagyvárosának életébe.

Ha egy csűrben rakodtunk már szénásszekeret, ha álltunk székelykapu alatt vagy ültünk már szakállszárítóban, akkor biztosan megérezhettük a fa múltban vert gyökereit a hazai építészetben. Egykor vitathatatlanul uralkodott a fa, mint építőanyag. Az erdőgazdálkodás átalakulása, az építési technológiák és anyagok fejlődése, valamint az épített környezethez való viszonyunk változása a faépítészet jelentőségének csökkenését eredményezte. Ez Norvégiában sem történhetett másképp, vagy mégis?

 

Stavanger - fotó: Czaka Zoltán

 

Norvégia harmadik legnépesebb városában, Stavangerben terveztünk november elején a mindennapokból kiszakadva fellélegezni, új természeti, kulturális ingerekkel gazdagodni - mondhatni sikerrel.

A zord időjárás kissé leszűkítette az elsősorban természeti látványosságokra fókuszáló programot, viszont így több idő maradt betekintést nyerni a helyi építészet északiakra jellemző, eredeti, hiteles arculatába. Az épített környezet lenyűgöző rendszerezettsége a fejlett társadalmi és kulturális viszonyokat tükrözi, ahol különböző építészeti programoknak is megvan a sajátos nyelvezetük, eszköztáruk.

Lakóépületek

 

Stavanger - fotó: Czaka Zoltán

 

A belvárosban a kertes házak egységes képe a város jellegzetességeinek elengedhetetlen részei. A főként lakó funkciójú épületek meghatározó burkolata a fa lambéria, amelyet nagyon ritkán csak kezelten, többnyire azonban fehérre festve alkalmaznak.

A talán már szabályszerű formanyelvtől nem túlzottan eltérő, különböző árnyalatú szürke, és csak nagyon ritka esetben színes házak hasonló telekbeépítéssel és mérettel rajzolják ki a lakózónák sajátos világát.

Középületek

 

Stavanger - fotó: Czaka Zoltán

 

A középületek már változatosabb anyaghasználattal rendelkeznek. Az iskoláknál és közszolgálati épületeknél elsődleges a kerámia, a múzeumoknál megjelenik a látszó beton, valamint a különböző kő és fémburkolatok, de a hotelek és irodaházak esetében már jellemző a fa- fém- és üveg tömegek együttes alkalmazása is. Szinte minden épület burkolt, meglehetősen kevés vakolt felülettel találkoztunk.

Rendkívüli jelenségként érzékeltük, hogy akár nagy felületen, akár csak kis részletekben, de minden épületen megjelenik a fa.

Sétáink során a legkiemelkedőbb építészeti jelenségek számomra az óvodák voltak. A főként fával burkolt egy (vagy két) szintes épületek helyenként élénk színekkel élővé tett, egyszerű formavilága kiemelkedő építészeti minőséget képvisel.

 

Stavanger - fotó: Czaka Zoltán

 

A belvárosi épületrendszer a külváros felé haladva fellazul. Az itt tapasztalható, nagyobb volumenű épületek, merészebb építészeti megoldások, megszokottól eltérő anyaghasználat néhány esettől eltekintve hűen megőrzi azt a színvonalat amit a helyi környezet jogosan megkövetel.

Művészet

 

Stavanger - fotó: Czaka Zoltán

 

A város művészet iránti elhivatottságát a közterületeken fellelhető graffitik is tükrözik, amelyek a már többször is megrendezett, utcai művészeti fesztivál keretein belül születtek. A különböző emberi alakokat felvonultató szociális témájú képek mellett több izgalmas portugál tradicionális kerámiamintát idéző dekoratív felület is megtalálható itt- ezek megtekintésére pedig akár idegenvezetőt is fogadhatunk.

Közlekedés

 

Stavanger - fotó: Czaka Zoltán

 

A többnapnyi séta után nagyon hasznosnak találtuk a gyalogos és autós közlekedés kontinuitását elősegítő megoldásokat. Sok helyen alkalmazzák az autós csomópontok alatti gyalogos aluljárót melynek természetes megvilágítását a körforgalom közepe biztosítja. Nem hátrálnak meg a körforgalom fölötti gyalogos körhíd, de a belvárosi, több épületet összekötő felüljáró megépítésétől sem.

Természet

 

Stavanger - fotó: Czaka Zoltán

 

A táj ahol a sok szigettel körbeszőtt város gyökeret vert, felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg minket. Mondanám, hogy a képek önmagukért beszélnek, de még ezek sem képesek átadni amit akkor és ott tapasztalni lehetett.

A belvárosból kiérve, az északi tengerparton állva, ott, ahol a házakat a tengertől csak a szikláknak csapódó, habzó hullámok választják el, egyre jobban meggyőződtünk arról, hogy egy ilyen tájban még a kevés napsütés is kárpótol az egész napos esős, felhős, bár szomorúnak nem mondható hangulatért.

Negatív tapasztalatként nehéz bármit megemlíteni, de a villamos áram pazarlását mindenképpen érdemes, hiszen az általunk itt töltött 5 nap alatt szállásadóink házában szó szerint éjjel nappal világított minden egyes lámpatest.

 

Stavanger - fotó: Czaka Zoltán

 

Az óvodák és a fa általánosan közértéket képviselő jelenléte mellett még sok kis dologban ért minket pozitív meglepetés. Amellett, hogy öt napig kellett keresni míg végre kátyút találtunk egy mellékutcában, a legmeglepőbb mégis a szemetes kuka volt aminek digitális kijelzője jelezte, mennyire van tele és megköszönte, ha eldobtunk valamit. Ezek mind hozzájárultak az általános jólétre reflektáló, számunkra különleges, furcsa képhez. Ezt néha kénytelenek voltunk a magyarországi viszonyokkal hasonlítgatni, főként kirándulásunk végéhez közeledve, amikor fájdalmasan vettük tudomásul, hogy ideje hazatérni, vissza a mi valóságunkba.

Czáka Zoltán

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »