| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Épületek/Középület

Szélsőséges feltételek között - Clark Hotel

1/10

Clark tér régen

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry

DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry

DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry

A Budai Takarékpénztár székháza 1890 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

?>
Clark tér régen
?>
Clark Hotel - építész: Anthony Gall
?>
Clark Hotel - építész: Anthony Gall
?>
Clark Hotel - építész: Anthony Gall
?>
Clark Hotel - építész: Anthony Gall
?>
Clark Hotel - építész: Anthony Gall
?>
DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry
?>
DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry
?>
DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry
?>
A Budai Takarékpénztár székháza 1890 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
1/10

Clark tér régen

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

Clark Hotel - építész: Anthony Gall

DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry

DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry

DZ Bank, Berlin - építész: Frank O. Gehry

A Budai Takarékpénztár székháza 1890 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Szélsőséges feltételek között - Clark Hotel
Épületek/Középület

Szélsőséges feltételek között - Clark Hotel

2018.04.17. 16:08

Projektinfó

Szerzők:
Bojár Iván András

Térkép:
Clark Hotel

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Anthony Gall, Bara Ákos, Gall és Társai Építésziroda

Vélemények:
12

Clark Hotel

Építés éve:
2018

Bruttó szintterület:
677 m2

Stáblista

vezető tervező: Anthony Gall (Gall és Társai Építésziroda Kft.)

generál tervező: Grátzer-Páhoki Renáta, Biró Máté, Andriska Fanni, Keszthelyi Kristóf (LEAN tech mérnökiroda Kft.)

designer, építész, belsőépítész: Bara Ákos, Maximilián-Tóth Miklós (Bara Design Studio Kft.)

beefbar franchise belsőépítész: Emil Humbert (Humbert & Poyet architecture)

grafika: Baska Barbara, Lannert Ádám

lighting design: Be Light Kft.

villamos tervező: Üveges Zoltán, Fehér Szabolcs (Artrea Consulting Kft.)

A hetven éve megoldásért kiáltó Clark Ádám téri sarokfoghíj talán a mai budapesti építészet egyik legvitatottabb eleme. Hosszas előzmények után a problémára végül Anthony Gall adott választ a Clark Hotel épületével, ami így óhatatlanul is a városszövet részévé vált, tetszik vagy sem. Bojár Iván András írása. 

Megnyílt a Clark Hotel, a mai budapesti építészet szélsőséges állásfoglalásokat kiváltó jelensége. A tervező, Anthony Gall friss Ybl-díjas, talán nemcsak ezért az épületért, de életműve más érdemdús munkái, nagyszerű Kós Károly monográfiája miatt nyert most méltán elismerést. A hetven éve tátongó Clark Ádám téri sarokfoghíj megszűnt, nem kell nézni többé a szomszéd ház, a Hunyadi János út 1. számú ház lichthofjának eddig Lánchídra panorámás WC- és spájzabalakait, sem a holt tűzfalakat. Az új ház elkezdte életét. Keresi helyét, megfelelő viselkedését a városszövetben. A város immunrendszere azonban mintha még nem döntött volna, kilökje vagy magába fogadja a jövevényt.


Clark tér régen
1/10
Clark tér régen

 

Évtizedek során hasonló ugyanilyen vitákkal találkoztam: a budavári Hilton Hotel, a pesti szállodasor Finta József tervezte tömegei, a Bankcenter, a Kálvin tér üvegházai, a Vörösmarty tér üvegpalotája, és még sorolhatnánk jónéhány félmúltunkban született épületet, amelyek markánsan alakították át Budapest arculatát. A laikus, árnyalt szakmai mérlegelésre természetesen nem felkészült közönség sok épület esetében volt kezdetben nagyon elutasító. Tetszik - nem tetszik. Nagyjából ezen az alapon döntött a házak megítéléséről. Rendszerint lesújtóan. Aztán született egy új nemzedék, amely kész tényként kapta a korábban nagy vitákat generáló házakat, melyek aztán beépültek a város köztudatába. Ám az elsődleges megközelítésbe sokféle egyéb meggyőződés, ízlés szempont, sőt azokon túl, életstratégiai pozíció féltése vagy bátorítása is beleszorul. A modernitás értékeit homlokzataikon kiáltványszerűen képviselő acél-üveg technológiájú házak elutasítása vagy elfogadása. Alkalmasint elfogadása New York, Berlin, London vagy Bécs mai építészetében, de indulatos elutasítása Budapest kapcsán. A “régi szép" hamis beidegződés kritikátlan érvényesülése, amiből persze rendszerint az következik, hogy “minden, ami új az ronda is". A gyerekkortól megszokott és most radikálisan átalakuló városi látvány veszteségélménye, ami bekorlátozza, előjelekkel terheli a kapott építészeti megoldás tárgyilagos értékelését. Az ún. szakma is ugyanilyen építészeten kívüli élmények, érzelmi pozíciók felől közelít elsődlegesen, akárcsak a laikusok. Az építész is ember, ezt sose feledjük - nosztalgiákkal, ellenszenvekkel és vágyképekkel. A szakmai érvek csak ezeket az ösztönös reakciókat írhatják vagy nem írhatják fölül.

Érdekes volt laikusok és szakmabeliek indulatos vitáit nyomon követni a közösségi médiában, ahol az elutasító és az elfogadó tábor képviselő is egyaránt szerepeltek. Többen voltak az elutasítók és csak nagyon kevesen a Clark Hotel építészetét pozitívan értékelők között. Én az utóbbiak közé tartozom.


Clark Hotel - építész: Anthony Gall
2/10
Clark Hotel - építész: Anthony Gall

 

Szerintem ez a ház rendkívül intelligensen és empátiával formálódott a szélsőséges feltételek ellenére. A Clark Hotel alaprajzának alapterülete mindössze 670 m2, egy kiadósabb villa mérete. Ez a csöppnyi telek, a lehető legérzékenyebb városképi helyzetben három bérháznyi homlokzatfelülettel, némileg agresszív kihasasodó íves fronttal áll be a Lánchíd és az Alagút látványába. Az alaprajz a hotel megtérülési lehetőségeinek is korlátokat állít: a szobák kiosztását és belső kialakítását ezt figyelembe véve kellett megoldani, üzletileg hatékonyan, mégis a lehető legmértéktartóbban. Anthony Gall ezeket az ellentmondó követelményeket összebékítette, ami nagy teljesítmény.

Épülete viselkedését a meglévő építészeti környezetben afféle modern klasszicista szellemben, ha jól értesültem, tudatosan Frank O. Gehry berlini, Pariser platzi DZ Banképületének karteziánus szigorát alapul véve szabta meg. Gall is markáns függőleges és vízszintes hangsúlyok alkotta rácsszerű megastruktúrát hozott létre, amelyet az erőteljes fény-árnyék hatásokkal játszó részletek, a váltakozó mélységű nyílások a Fő utca irányából az Alagút felé észrevétlenül sodródó dinamikával, élettel telítenek meg.


Clark Hotel - építész: Anthony Gall
3/10
Clark Hotel - építész: Anthony Gall

 

A belsőépítészeti munka Bara Ákos nevéhez fűződik. Az oroszlánfejes kapu - játékos applikáció. Mérete miatt elsőre érthetetlenül támaszt konkurenciát a híd kisebb léptékű kőoroszlánjainak. Aztán az épületen belül már érthetővé válik ez is: a Lánchíd metafora, mint a ház története, létoka, végigvonul a belső tereken, szobákon. Minden a lokációról beszél. Még a szinte teljesen sötét, minden felületén feketével burkolt folyosók is, ahol csak a fénylő szobaszámok és a bokamagasságú súrlólámpák segítenek a tájékozódásban. Ennek dramaturgiai oka van. Hiszen amikor e sötétségből a szobákba lépünk, a Lánchíd, a dunai panoráma szinte betörő látványa taglóz le. A kaputól induló, a recepción, lobbyn át a liften és folyosón végigjárt szabdalt térsor, mint történet ennél az élménynél ér véget: az építészeti tervezés ezt a hatást építette fel, ezt a célt kívánta elérni. Amikor az utcán állva, hunyorogva méricskéljük az Alagút száját és ezt a házat, még ha a legfontosabb, mégis csak az egyetlen szempontját tudjuk értékelni az építészeti teljesítménynek.


Clark Hotel - építész: Anthony Gall
4/10
Clark Hotel - építész: Anthony Gall

 

Ugyaninnen nézve nemcsak a ház belső - kortárs belsőépítészet és design terén - igencsak korszerű kialakítása nem látszik. Ahogy az a városszerkezeti roncsolás sem érzékelhető ma már, ami a Clark Hotel furcsa méretű és alakzatú telkének a létrejöttét okozta. Az a városléptékű építészeti és térkompozíció, ami egykor a Gresham Palota, mai Four Seasons Hotel túlparti főbejáratával indult, tengelyre fűzve végighaladt a Lánchídon, a budai oldalon megérkezett a két hídjegy pénztári pavilonhoz, majd a két hatalmas épülettömb szorításában föltáruló Alagút szájának tengelyén továbbhaladva szintén egy térfalközbe futott ki, s érkezik ma is a Budai Váron túl, egészen az Attila út sarkáig. Ebből a térsorból a második világháború, majd a múltat nem tisztelő és nem eléggé körültekintő várostervezés veszni hagyta a középső egységet: a mai Clark Ádám teret, a körforgalom helyén állt kereszteződést, annak házaival, térfalaival, arányaival, ritmusával.


Clark Hotel - építész: Anthony Gall
5/10
Clark Hotel - építész: Anthony Gall

 

Ha a Clark Hotel tervezése mindenekelőtt városépítészeti problémafelvetés formájában kezdődött volna, akkor az íves épület eleve lehetetlen helyzetére megelőző módon tudtunk volna megoldást kínálni. Nem történt meg, s ezért kényszerült a tervező egy majdnem lehetetlen küldetést végrehajtani. Ha utólagosan lehet ilyen felvetéssel élni, még most is, a slendrián módon kialakult városszerkezeti körülmények közé, megépíttetném a Clark Hotel hasonló íves homlokzatú ellenpólusát a tér túloldalára. Egy ilyen megoldás visszamenőlegesen adna értelmező kontextust a hotelnek, állítaná helyre az egykor egyértelmű városszerkezeti tengelyt, valamint helyezné ismét a látványhierarchia középpontjába az Alagutat.

Bojár Iván András

 

Vélemények (12)
lszb
2018.05.07.
18:54

Annak idején is sokat foglalkoztam tárgyi témával, az alaprajzi variációk mellett rengeteg homlokzati megoldást próbáltam ki és „illesztgedtem” a megadott környezeti felvételekbe. Sem „landmark”-ot, sem jó épületet nem voltam képes kihozni a szerintem hibátlan alaprajzi és funkcionális megoldásból. Mint irtam volt az előzőekben, feladtam a „küzdelmet”.

A hozzászólásokat végig olvasva, figyelmesen olvastam a „FenyvesiHK” 2018.04.18 véleményét. A Descart-i utalást – a legutóbbi  és meglehetősen implicit közleményt– úgy - ahogy értem. Bajban vagyok a fenti és  idézett irással. Valahogyan azt vélem tükröződni az irásból, hogy egy láthatatlan hatalom kényszeriti a városlakókra valamint a szemlélőkre a különböző helyeken megépült épületeket, közöttük a szóban forgó épületet is.

”A Clark ellen utálkozókat nem a másság irritálja, hanem az, hogy nincs közük hozzá.És ez tökéletesen beleillik a hatalmi ágazat egyéb,fej fölötti döntési mechanizmusába.Ki kérdezi meg manapság a város használóját, a városlakót, hogy mi a véleménye?”

Bevallom őszintén, hogy nem ismerem pontosan a tervezés és az épités történetét. Gyakorlatomból kiindulva, az a folyamat egy meglehetősen intenziv együttműködés a megbizó, az engedélyező (város, tanács etc.), az épitész valamint a vele társuló szakágak  között. Ebben a feszűlt és ellentondásokkal telitett „együttműködésben” az épitész az a személy – a szakma – a fórum, aki a város használóját, a város lakóját köteles reprezentálni. KÖTELES! reprezentálni. A megbizó, a tulaj maximális hozamra törekszik (minél alacsonyabb befektetési összeg létező legnagyobb haszonnal).  A jóváhagyó szerv – mivel politikus! – táncol a két pólus között, szeretné pozicióját a választások után is tartani ugyanakkor az adóból származó jövedelem is nagyon fontos.  Az épitész szeretne egy jó épületet „alkotni”, érti a kötöttségeket, pontosan tudja, hogy mit jelent a költségvetés felső határa és igenis! (az általánositó állitásokkal ellentétben!) az is állandóan fejében van, hogy a környezet nagyon de nagyon fontos (legyen az épitett vagy a természet által létrehozott).  Tisztában vagyok azzal, hogy az épitész „hatalma” erősen lehatárolt. Azt is tudom, hogy nem egy láthatatlan hatalom az, mely őt „ideális” működésében gátolja. Az épitész maga az a személy, aki pragmatizmusát illetve annak mértékét meghatározza. Valahogyan az a benyomásom, hogy jelen esetben a pragmatizmus határesetével állunk szemben.

Fentiek nem az emlitett irás kritikája. Csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon sok függ az épitész hozzáállásától.  

lszb
2018.05.06.
22:26

Tisztelt Zöldi Anna,

Köszönöm és nagyra értékelem az információt, mely a kérdéses témára vonatkozik. Sajnos nem volt alkalmam az emlitett vitán és értékelésen részt venni és minden bizonnyal elmulasztottam a jelenlegi fórumon követni a történteket. Valójában soha nem hallottam arról, hogy egy második pályázatot is rendeztek volna tárgyi témára. Lehet, hogy azt is illetve annak meghirdetését is figyelmen kivül hagytam.

Nem értem, hogy mit jelent azon döntés, mely szerint a tervtanács az „illeszkedést” tartja irányadónak. Szerintem a „landmark” jellemző nem zárja ki az illeszkedést s mindanyian tudjuk, hogy illeszkedéssel is lehet nagyon jó épületet tervezni illetve egy jó terv alapján kivitelezni, azaz egy „landmark” megvalósitható.

Nem tehetek mást, mint „épitészkedni” akkor, amikor a megépült épület értékeit s hiányosságait taglalom. Ismétlem, nem láttam az alaprajzot és a vonatkozó műszaki terveket. Kénytelen vagyok a képek szemlélete alapján véleményt alkotni. Meglehetősen zavarónak tartom a FG tervei alapján megépült bank épület terveivel történő ősszehasonlitást. Azon épület helye még véletlenül sem hasonlitható jelen feladat okozta környezeti nehézségekhez és azon épület homlokzati megfogalmazása még véletlenül sem nevezhető egy sablonos raszter megoldáshoz. Az alaprajzok ismerete hiányában is könnyen feltételezhető, hogy a függőleges ritmust a vendégszobák ritmusa diktálta. A nyugati irányban mélyülő „fülkék” utalnak arra, hogy a szobák hosszának egyenlősége egy alaprajzi köriv segitségével lett kialakitva. A függőleges hierarchiát nem arányok hanem egy esetlegesnek tünő „elhatározás” diktálta. (Miért pontosan ott kettős a függőleges osztás ahol az van és miért nem máshol hiszen egyik határoló épület sem diktálja annak helyét és miért nem hármas az vagy miért nem teljes magasságú, hiszen a vizszintes ritmust a vendégszobák belmagassága diktálta és a födémek lezárására millió megoldás van?) A nyugati oldalon, a meglévő épülethez való csatlakozásnál egy meglehetősen ügyetlen háromszög alakú padlástér lezáró tűzfal maradt exponálva, mely jól látható a közölt felvételeken.

Tudom, mind az előbbi nem több, mint falra hányt borsó. Engem azért zavar a megépült épület, mert munkáim során az esetek szinte száz százalékában ilyen és ehhez hasonló „rasztert” voltam kénytelen tervezni azon esetekben, amikor javasolt megoldásaimat a megbizó túl drágának találta. „Ez igy egyszerű, ilyen megoldással nem csinálhatok” hibát mondták volt mind a tulajdonos mind feletteseim. Mondanom sem kell: szállodákról volt szó!

 

  

 

FenyvesiHK
2018.05.07.
07:24

@lszb: Mi lesz veled Budapest,ha a karteziánus megastruktúrák jelentik mától az Építészetet.Mint minden kifejezési formának, úgy ennek is van helye és ideje ott és ahol.A mega egy városi szövetben egyértelműen a lebírást, uralkodást jelenti.A karteziánusság üdvözítőnek tűnő fogalma pedig nagyon veszélyes tud lenni,ha illetéktelen kezekbe kerül.Ld. SZOT szálló.Esetleg olcsóbb kiadású pragmatizmussá alacsonyodik,amiben már a (mega)szigorúság szépsége is elhamvad.

Pákozdi Imre
2018.05.07.
07:33

@lszb: Frank Gehry itt többször hivatkozott DZ-Bank épülete a berlini Pariser Platzon nem a térre néző, raszteres homlokzata miatt híresült el, hanem az átriuma miatt. (A Pariser Platzra néző raszteres homlokzatnál amúgy sokkal "gehrysebb" a nagy, hajlított, izgő-mozgó felületű hátsó homlokzat.) Javaslom, nézzék meg a képgűjteményt az alábbi Wikipédia-cikk WEBLINKS címkéjén: https://de.wikipedia.org/wiki/DZ-Bank-Gebäude_am_Pariser_Platz 

lszb
2018.05.06.
17:55

Valószinüleg még sokan emlékeznek arra az épitészeti tervpályázatra, melynek témája a jelen telekre épitendő szálloda volt a feladata. A tervezési program technikai része mellett, egy meglehetősen hangsúlyozott determináns volt a tervezett épület „landmark” karaktere. A pályázaton nyertes terv egy meglehetősen sajátos megoldással lepte meg a biráló bizottságot. A vendégszobák látványa mellőzte a folyóparti panorámát. Szokatlan kialakitás, szálloda tulajdonosok és mindazok, akik felelősek az üzemeltetés helyes voltáért, az esetek nagy százalékában, elutasitják az ilyen vagy ehhez hasonló tervet. Ha jól emlékszem, az épitészeti szakma képviselőin kivül, a tulajdonos képviselője is tagja volt a tisztelt biráló bizottságnak. Nem tudom a pontos összetételét a zsűrinek. Feltételezem, a szakma képviselői voltak túlsúlyban s mint olyan – követve a „landmark” fonalat valamint a kifejezés értelmének meglehetősen erős befolyását –  ők döntöttek a nyertes terv javaslat mellett, az mellett mely  nem tervezett vendégszobákat a kivánatos látvány irányába. Számomra nehezen érthető, hogy a jelen lévő és a tulajdonost vagy az üzemeltetőt képviselő személy nem hivta fel a figyelmet arra a „hiányosságra”. A szakma képviselőinek döntését megértem, hiszen a javaslat igazán sajátos és egyedi volt  (ne felejtsük: „landmark” karakter!).   Alaposan elemezve a nyertes által javasolt homlokzati megoldást, még az is a szakma javára irható, hogy a nyertes terv homlokzatát képező anyag és textura eléggé semleges volt annyira, hogy képes volt valamilyen átmenetet képezni a két határoló épület alapvetően különböző épitészeti stilusa között. Nem ismerem a pályázatot követő „történelmet”. A lényeg az, hogy a nyertes terv szerzői eltüntek a porondról és egy másik , a pályázaton tudomásom szerint nem résztvevő, épitész kapta meg a tervezési feladatot  s tervei alapján ma már ott áll az épület.

A közlések környezeti felvételeket mutatnak be, eddig nem találtam alaprajzokat és hasonló műszaki terveket. Azok nélkül az ember sokszor a sötétben tapogat. Pályafutásom alatt nagyon sok szállodát terveztem s szinte minden egyes azokból megépült. Volt közöttük „Westin”, „Holiday Inn”, és még sok más, sőt egy alkalommal még egy „Ritz Carlton” is. Gondoltam, gyakorlatom elegendő ahhoz, hogy induljak ezen a bizonyos pályázaton is. Hozzákezdtem és rövid idő eltelte után minden helyére került. A homlokzat képzés nem ment. Nem voltam képes „landmark”-ot produkálni az egyébként tiszta és rendszerezett alaprajzi és tömeg kialakitásból. Nem akartam alkalmazni azt az olyan sokszor rám kényszeritett „pragmatikus” megoldást, azt a megalkuvást, mely egy „elfogadható” és meglehetősen semmit mondó épület megépitésében végződik. Nem vettem részt a pályázaton. Véleményem szerint a megépült épület sematikus és karakter nélküli, nagyon messze van a „landmark” s valójában egy igazán jó épület jellegzetességeitől. Az alkalmazott „raszter” utalhat iroda épületre, utalhat lakóépületre és természetesen utalhat egy bármelyik láncot reprezentáló szálloda épületre. Egy jó arányokkal szerkesztett, „punch window”-kal áttört és egy magassági hierarchiát reprezentáló homlokzati megoldás jobban alkalmazkodott volna a meglévő környezethez.

 

Zöldi Anna
2018.05.06.
20:04

@lszb: Kedves lszb,

a MÉSZ rendezett egy beszélgetést a témában, és ott kiderült, hogyan alakult tovább a pályázat, illetve az éf clark hotel mappájában is van nyoma, még perika csinált interjút az akkori nyertesekkel, akiknek a tervére hivatkozik. onnan elég jól kiderül, mi történt, a lényeg, h a kiválasztott terv megvalósíthatatlannak bizonyult, ezért ejtették. A Mézs vitán pedig kiderült, hogy a bp-i tervtanács egy ponton úgy döntött, hogy mégis az illeszkedést tartja e telken irányadónak, és az a pályázó kapta a megbízást - ANthony Gall is indult a pályázaton - akinek a terve ezt előlegezte. a MÉSZ vitáról részben talál infot az én cikkemben (Clark hotel másképp) a többiről pedig az említett dossszié cikkeiben

üdv

zöldi anna

Pákozdi Imre
2018.04.18.
14:16

"...megépíttetném a Clark Hotel hasonló íves homlokzatú ellenpólusát a tér túloldalára." Frappáns felvetés, vonzó is, mert szimmetriát teremtene az Alagút körül. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a ma nyitott, Sikló felőli oldal járműforgalomtól mentes, parkszerű képződmény, míg a hotel oldalán az intenzív forgalommal terhelt Hunyadi János út nyílik. A Széchenyi tér-Lánchíd-Alagút tengely szerintem így is létezik, sőt, a budai oldalon éppen a körforgalmú tér miatt vált nagystílűvé.

Mizsei Anett
2018.04.20.
13:54

@Pákozdi Imre: Még nagystílűbbé pedig nem feltétlen további épületektől, hanem attól válhatna, ha nem a dugóban üléstől kivörösödött arcú sofőrök keringenének ott 24/7, hanem a Lánchíddal együtt létrehozott gyalogos-kerékpáros tengelyre fűződő kiteresedésként tudna működni. Ez a terület alkalmatlan az autós közlekedésre, ahogy a pestioldalon gyakorlatilag a Kiskörút mentén és azon belül minden.

arja
2018.05.06.
15:37

@Mizsei Anett:

 "tudatosan Frank O. Gehry berlini, Pariser platzi DZ Banképületének karteziánus szigorát alapul véve szabta meg. Gall is markáns függőleges és vízszintes hangsúlyok alkotta rácsszerű megastruktúrát hozott létre, ....."

 

Kapcsolódó kép

Ezek szerint Vass Antal (KÖZTI) 1969-ben valóságos váteszként vágott bele ebbe a kartheziánus szigorba. SZOT szállója építés közben, egy kicsit arrébb a Rózsadombon. A rácsszerű megastruktúra is hibátlanul megvan.Én nem is értem, mit értetlenkednek sokan,nem illeszkedés ez a javából? na jó van egy kis materialista 1 szubsztanciás beütés  semmi áramlás meg változó mélység.Csak descartesi beton racionalizmus.

Pákozdi Imre
2018.04.17.
20:43

A háború előtti, az Alagútra rávezető utca, mint budai hídfő, kicsit szűkkeblű megoldás lehetett. A körforgalmú tér a késő negyvenes-kora ötvenes évek (ma eleve gyanúba fogott) belbudai alkotásainak egyike. Pedig a Lánchíd utca dunai oldalának lebontásával, a Buzogánytoronnyal, a Királyi Palota helyreállításával, a Dísz tér, a Balta köz ötszintes bérházainak és a Hadtestparancsnokságnak a lebontásával, a Külügyminisztérium saroképületének eltakarításával, a Rados Jenő-i Pénzügyminisztérium felépítésével, a Levéltár tornyainak visszabontásával egyetemben - bármi is történt akkoriban a magyar politikában - a Budai Vár és környékének fejlesztése helyes irányba indult el. Anthony Gall épülete pedig szerintem is a legjobb megoldás arra a sarokra.

FenyvesiHK
2018.04.18.
12:48

@Pákozdi Imre: A bédekkerkultúra beteríti az épületekről való kritikáinkat.Van egy ház, amit kiragadunk a környezetéből és steril egységként beszélünk erényeiről,hibáiról. Ezt támasztja alá az épületfotózás világdivatja is,hogy lehet olyan észvesztő képeket csinálni egy épületről, ami felnagyít,lehengerel,elbűvöl,meggyőz. Aztán odamegyünk, körülnézünk és földet érünk. Azok akik Anett képeit lájkolják nem a Mari néni ízlésének is megfelelő régiségértéket ünneplik,hanem azt a töténeti értéket, ami egy akkor külvárosnak számító bérházban is az embert óhajtotta megszólítani.Na persze a pénztárcáján keresztül, de valamit nyújtani is akart, nem csak profitot termelni.Mert az akkor élt ember talán nem a ráöntött kényszerek elfogadásában élt. Ma ez nem így van, azok akik iskolai végzettség és műveltségi különbségektől függetlenül lázadnak a Clark féle „új” ellen(és ez nem csak a „modern”elutasítása)azok ezt az "új" megszólítást nem képesek elfogadni.A Clark ellen utálkozókat nem a másság irritálja, hanem az, hogy nincs közük hozzá.És ez tökéletesen beleillik a hatalmi ágazat egyéb,fej fölötti döntési mechanizmusába.Ki kérdezi meg manapság a város használóját, a városlakót, hogy mi a véleménye? És erre nem lehet soha azt válaszolni semmilyen szinten, hogy a városlakó véleménye nem eléggé kifinomult, nem eléggé felnőtt, hogy megítéljen bármit. Készen kapunk döntéseket, meghatározó építéseket,amikről kevés kivétellel a befektetői és/vagy politikai arrogancia szól hozzánk.És ebben az építésznek csak olyan szerepe van/lehet, hogy megpróbálja kihozni a megerőszakolt építési programból a lehető legjobbat.Holott mi a jóra vágynánk.Mari nénik és építészettörténészek, városlakók ás városhasználók. És közben nézzük, mert mást nem tehetünk, ezt a „rosszabb  is lehetne” megoldást. A Lánchíd oroszlánja egy városnak őrzi a hídfőt.A Clark oroszlánja  a befektető profitját őrzi és az általa létrehozott luxus limitált használóit fogadja. Így lesz egy 677 m2-es telek hátán (ahol hatósági közreműködéssel, a 3,3-as szintterületi mutató hirtelen 5,5-é növekedett) 3713 m2-t hordozó épületből a köz számára egy aligha szerethető városi élmény. Minden más építészeti érdem beleolvad ebbe a kellemetlen érzésbe.

Mizsei Anett
2018.04.17.
20:26

Kiváló írás! Ezúton szívből gratulálok a Fórumnak és új főszerkesztőjének egymáshoz!

Izgalmasak a kortárs befogadását érintő felvetések, ezek a kérdések nagyon erősen foglalkoztatnak mostanában. Félig-meddig az említett, üveg-acél építészetbe "belenövő" generációhoz tartozva meg kell mondjam, az a bizonyos "elfogadás" sok esetben inkább csak "beletörődés". Elfogadás csak olyan értelemben, ahogyan a megváltoztathatatlan(nak tűnő)t fogadjuk el.

A másik gondolatra reagálva: megérdemelne egy terjedelmesebb írást az a kérdés, hogy ha nemcsak a köz, de még az építész szakma gyakorlói is annyi nosztalgiával rendelkezik és elutasítással fordul a mai házak zöme felé, akkor vajon biztos-e, hogy jól csináljuk...? Meglepő és spontán kísérletet végeztem a minap, ami egész véletlen ide kapcsolódik. Megosztottam az elképesztő Thököly úti szecessziós bérház körgangjának fotóját. Tetszett, na meg ott járok el napi szinten előtte. Az ismerősemből, szakmabeliekből és teljesen laikusokból egyaránt hihetetlen reakciót váltott ki ez az egyetlen kép a hámló vakolattal, elszíneződött festéssel, kicsit rozsdás korlátokkal. Soha még ilyen egyöntetű, tömeges pozitív visszajelzéshullám egy építészeti témájú posztomra sem érkezett. Miért van az, hogy mégis minden irányzat közül a modernista hagyomány tartja magát ilyen makacsul a szakmai elit világképében? Lassan 100 éves, gyakorlatilag ennyi idős korára történetivé öregedett minden más az elmúlt pár évszázadban, illetve beilleszkedett egy fejlődési sorba, amibe a modern tulajdonképpen sosem tette.

Félreértés ne essék, én a Clarkot támogató szűk tábort erősítem, pusztán Iván erős nyitó gondolatsorára nem tudtam nem reagálni.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Gül Baba utca // Egy hely + Építészfórum

2024.01.30. 16:22
8:55

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

Nézőpontok/Történet

Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény // Egy hely + Építészfórum

2024.01.16. 11:41
9:03

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.