Helyek

Szocialista bérház

2006.07.13. 11:48

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Pécs, Magyarország

Építészek, alkotók:
Csontos Györgyi

Csontos Györgyi írása tisztázni kívánja az alapvető különbségeket a panelházak, a szociális bérházak, vagy épp’ az átlagos, többlakásos lakóépületek között.

„Szocialista bérház" címmel írta meg tanulmányát egyik hallgatóm a közelmúltban Pelényi Margit pécsi szociális bérházegyüttesét elemezve. A rossz irányba ferdített címadás sajnos nem fineszes diákhumor volt, hanem egyszerűen a tudatlanságból és tájékozatlanságból adódó fogalomzavar. Az iskolában alkalmunk volt aztán tisztázni az alapvető különbségeket a panelházak, a szociális bérházak, vagy épp’ az átlagos, többlakásos lakóépületek között, de — a Pécs déli városnegyedében épült telepeket látva — felmerült bennem, hogy ki fogja tisztázni mindezeket az ilyen jellegű beruházásokat létrehozók körében?

Ugyan elismerésre méltó az a törekvés, hogy az említett helyszínen két lakótömb is épült a szociálisan rászorult emberek számára az utóbbi években, de az azért mégsem lehet mindegy, hogy hogyan, milyen színvonalon történt mindez. A probléma sajnos nem kizárólag Pécs-specifikus, de az itt kialakult sajátos építészeti kép miatt érdemes erről a konkrét esetről szót ejteni.

A korábbi, Pelényi Margit által tervezett tömb térfala farkasszemet néz a későbbi, Ráth Miklós által jegyzett, lazán beépített telekkel. Az építkezések ideje a látvány alapján azonban fordítottnak tűnik: Pelényi háza jól tartja magát, viseli a „belakás" által rákerült pluszrétegeket is (műanyag redőny és társai), míg az alig egy éve elkészült szomszédján még a meglévő rétegek is eltűnő félben vannak (a rossz minőségben kivitelezett vakolat igen hamar kezdi megadni magát).

Az utóbbinak igen „rosszul jött" az előbbivel való szomszédság, mert így könnyedén összevethető a kétféle telepítésből adódó óriási különbség. Pelényi háza a terep- és a helyi viszonyokhoz igazodó, „utcás" telepet hozott létre, a földszintre rakott garázssorral — különösebb anyagi, fizikai és üzemeltetési erőlködések nélkül. Az utca az „identitástudat" egyik hordozója, mely történeti városépítészeti elemet épp a paneles építkezések vertek szét. Itt viszont utcaszegletekbe, árkádokba és a terepszintre felkapaszkodó lépcsőkbe sikerült becsempészni valamiféle otthonosságot, mely valószínűleg a privát és a közösségi zónák helyesen megválasztott arányából is adódik.

A Ráthék-féle házegyüttes viszont a „senki földjén" úszó paneltelepek utódjaként, és az elidegenedett lakóparkok kortársaként a tömbszerű beépítéssel épült. Bár itt is látszódnak törekvések a szerethető helyek, szögletek kialakítására, de az alapkoncepció meglehetősen megnehezíti azt. Az ugyan nem az építészek számlájára írandó, hogy miért is kell állandóan lehetetlen alakú telkekre építkezni (erről inkább a településtervezőket kellene megkérdezni), de azt már az építészekére lehet, hogy ezen belül miért nem igyekeztek egy átlátható, racionális szerkesztésű épület-együttest létrehozni. Hiába ugyanis a játékos, színes, szétdobált ablakokkal ellátott homlokzat, ha a (szerencsés esetben munkából és autóval) hazatérő ember ebből — a mélygarázsba terelve — semmit sem lát. Azt pedig egyébként sem értem, hogy miért is kellett a költséges (de pillanatnyilag a befolyt víz miatt használhatatlan) autótároló opcióját választani egy olyan építkezésnél, ahol egyébként láthatólag minden máson spóroltak.

Persze, az előírás nagy úr: az építészeknek be kell tervezniük a megadott garázsszámot... De mikor írnak ki végre olyan pályázatokat, ahol nem a rossz beidegződések, és a területkizsigerelő beépítések lesznek érdekesek, hanem az alternatív megoldások keresése? Mikor lesz arra pénz és idő, hogy egy-egy ilyen témát, mint a szociális lakásépítés, először kutatások és akár elméleti síkon mozgó előkészítő tervpályázatok előzzenek meg? Miért nem érdekes a lakásépítéseknél — formálgatásokon túllépve — azok későbbi üzemeltetési kérdéseivel is foglalkozni? Ha ezek — a szóban forgó házegyüttesnél — kicsit is szempontok lettek volna, akkor talán most a mélygarázs rosszul megtervezett szellőzőcsövei helyett a napkollektorok csillannának meg a homlokzatokon, vagy az elgazosodott közpark helyén a földszinti lakások kiskertjei díszeleghetnének.

A rosszul értelmezett demokrácia jegyében azonban itt ismét az uniformizálás győzedelmeskedett: ha az emeleti lakónak nincs kertje, akkor a földszintinek se legyen, és aki másfél gyermeknél többet akar, annak pedig azonnal lehetetlenüljenek el az életkörülményei. Az ilyen módon a tulajdonostudattól megfosztott és a lakókörnyezet rendben tartásában nem érdekelt emberek valószínűleg hamarabb el is használják a rendelkezésére bocsátott lakóterületeket, és a mikrokörnyezetükbe kényszerűen bezárt lakókká válhatnak. A — mindössze kétféle lakástípus közül főleg a nagyobbikban található — belső vizesblokkok és „csőkonyhák" kialakításai is kísértetiesen emlékeztetnek az egykori „panelben gondolkodó" metódusra. A lépcsőházak ugyan tágasabbak és világosabbak, mint a panelben volt, a színtelen falanszter jelleg azonban átöröklődött azokból. Lehet, hogy igényesebb, mívesebb részletek kialakításával több eredményt el lehetett volna érni, mint a folyosók és a kidugott erkélyek tömegjátékával.

Pedig a színes társadalmi összetétel még a régi, századfordulós ingatlanspekuláció révén létrejött bérházakban is létjogosultságot nyert (hogy a kertváros mozgalomból kiinduló kolóniás építkezésekről már ne is beszéljünk). A színesség itt megmaradt az egyen fémspaletták szintjén, a szomszédban viszont — úgy tűnik — maga az élet lett színesebb: a masszív, időtálló árnyékolók alatt vidáman lengedeznek a lakások elé kiteregetett ruhák — a mediterrán Pécs levegőjével átitatva...

Csontos Györgyi
Megjelent az Echo 2006/3. számában

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk