Szóda hangulat

Interjú Kauteczky Dáviddal a Szóda-udvarról. Készítette: Somlyódy Nóra

Interjú Kauteczky Dáviddal a Szóda-udvarról.
Készítette: Somlyódy Nóra

Éf: Hanyadik interjúd ez ezen a nyáron?

KD: Sokadik. Mondjuk a tizenötödik, de a társam is adott jó néhányat.

Éf: Ez a második évetek a Szódával, ugye?

KD: Van egy zárt szórakozóhelyünk, a Wesselényi utcában, a Szóda kávézó. Nyáron, a jó időre való tekintettel, az emberek szívesen vannak kint, ezért gondoltunk a Szóda-kert megnyitására. Három évvel ezelőtt, azaz egy nyárral a Szóda előtt nyílt a Szimpla-kert. Azt lehetett tudni, hogy erre van igény, Európában sok városban vannak szabadtéri szórakozóhelyek. Udvari kocsmára csak Berlinben láttam példát, de a Hold udvarhoz vagy az Egyetem-kerti helyhez hasonló más városokban is előfordul. Ami nagyon nagy divat, a partyk, azok elhagyatott helyeken, gyárterületen mindenütt fellelhetők. Korábban nem is volt erre lehetőség, mert a házakban laktak, ebben a házban is, ahol most a Szóda van, nem olyan régen még laktak.

Éf: Te hogyan csöppentél mindebbe bele? Nehéz volt megnyitni az első helyet?

KD: Én vendéglátós vagyok, a társam pedig a reklámszakmában van. Persze, végig kell járni a hivatalokat engedélyért, de ahogy egyre több hely nyílik, valamivel egyszerűbb, van egy bejáratott rendszer, és működő szerződésminták. De nemcsak megnyitni, hanem nyitva tartani is nagy munka.

Éf: Igaz, hogy ezzel sok pénzt lehet csinálni?

KD: Itt mindenki azt hiszi, hogy sok pénzt lehet csinálni, mert sokan állnak a pultnál és sokat isznak. De ebből nagyon sok pénzt kell kifizetni, bérre, járulékokra, bérleti díjra, áfára.

Éf: Mennyi a bérleti díj, ez nyilvános?

KD: Több százezer forintról van szó. De minden pénzbe kerül: a szemétszállítás, az őrzés stb. Persze lehetne olcsóbban is üzemeltetni.

Éf: Most, hogy ilyen sok hely nyílt, nyilván van valamifajta rivalizálás köztetek. Ha az ember benéz egy-egy udvarba, azt látja, hogy mindegyik tele van. Első látásra nincsenek nagy különbségek.

KD: Az árakban tíz százalék különbség van.

Éf: És a külső megjelenésben?

KD: Mindegyik régi ház, van, amelyik kicsit barátságosabb számodra, van, amelyik kevésbé.

Éf: De mi a koncepciótok a megjelenésetekkel kapcsolatban?

KD: Van egy csapat, egy baráti társaság, van köztünk művész, van, aki a marketinghez ért, van, aki vendéglátós, ez így, nem tudatosan, összeállt. Mindenki ért valamihez. Nekünk az volt fontos, hogy vendégszemmel tudjuk szemlélni és üzemeltetni a helyet. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetünk a kiszolgálásra. Sok szakember dolgozik nálunk. Próbálunk odafigyelni, hogy ne kedvetlenül dolgozzanak a pultosok, hogy a vendéglátós nagykönyvben leírt aranyszabályokra, amiket mindenhol elmondanak a felvételinél, megpróbáljunk odafigyelni. A tulajok közül mindig itt van valaki, ami nem mondható el minden helyről. Mi megpróbálunk odafigyelni arra, hogy színvonalat hozzunk. Ha valaki sok jéggel kér valamit, akkor ne két jégkockát kapjon. Nem tudom, hogy ezt észreveszik-e a vendégek, de nálunk hűtve van a felespohár.

Éf: Térjünk vissza a megjelenésre. Volt konkrét elképzelésetek arról, hogy hogy nézzen ki ez a hely? Mi ennek a lényege?

KD: Ez marketingtitok. Ez ugyanolyan, mintha azt kérdeznéd, hogy honnan veszem a házi kóserszilvámat. Ezek vagy üzleti titkok, vagy olyanok, amit tanultunk.

Éf: Ez a hely más, mint a Wesselényi utcai Szóda kávézó. Egyrészt nyitott hely, másrészt adott a lepattant környezet, egy bérházudvar, ahol jövőre lehet, nem s tudtok újból kinyitni. Van egy átmeneti karaktere a helynek.

KD: Van egy olyan, hogy Szóda hangulat. Ha tavaly voltál a Szóda udvarban, és ezt a helyet is ismered, akkor tudod, miről van szó. Az adottságok miatt nem is tudom, van-e koncepció. Sokba is kerül egy csomó minden. Volt, hogy aszerint dőlt el, hogy valami fából lesz vagy vasból, hogy éppen az asztalos ért rá vagy a lakatos. Vagy az ára döntött. Ezek nem is titkok, inkább személyes dolgok, mint például az, hogy miért vannak pingvinek az erkélyen.

Éf: Miért vannak pingvinek az erkélyen?

KD: Egy profi azt mondaná, hogy azért, hogy megkérdezd. Pedig egyszer szombaton zárás után reggel nyolckor... hú, ezt nem is mondhatom el.

Éf: Ezekbe a bérházakba az ember nem sokat jár be, ha nem ott lakik. Amiatt, hogy sok ilyen hely nyílt, a kerületen kívülről is járnak be emberek. Ez megváltoztathatta azt is, hogy hogyan látják a saját városukat.

KD: Véleményem szerint, például a zsidó hitközség épülete az egyik legszebb ház a környéken. Ha arra járok társaságban, meg szoktam mutatni, hogy milyen szép, és akkor mindenki rádöbben, mennyire az. És így megismerik a várost. A Szóda udvar hasonló élmény lehet. Nekem nem új, mert én itt születtem, ilyen házban laktam. Ebben a házban is két barátom lakott. Sokan járnak ide azért a környékről is.

Éf: Körül tudod írni, hogy kik járnak ide?

KD: Szerintem hozzánk mindenki. Van, hogy a Price-ból [PriceWaterHouseCoopers, a szerk.] az üzletember a biciklifutárral, a főiskolással, a vízszerelővel, most olyanokat mondok, akik tényleg járnak ide. A filmkritikus és a világosító és a rendező - szerintem tényleg mindenki. Néha az idősebb korosztály is.

Éf: Ettől más ez a hely, mint mondjuk a zárt Szóda?

KD: Az is ilyen próbál lenni, de már a helyszűke miatt sem lehet ilyen. Tegyük fel, van két társaság, akik között lehetne vitapontot találni... Itt az egyik beül az egyik sarokba, másik a másikba. Ide könnyebb embert vonzani, mert különlegesebb.

Éf: Hirdetitek magatokat?

KD: Hagyományos formában nem, bár a PestiEstben van valami. Nincs irányított kampány, hanem egyszerűen sokat beszélnek a helyről. Tavaly hirdettük, biciklifutárokon keresztül, de nem igazán komolyan.

Éf: És mi a ház sorsa?

KD: Hát, lebontják, felújítják, eladják, valami ilyesmi.

Éf: És akkor merre mentek?

KD: Ha akarnám, se tudnám megmondani. Természetesen vannak ötleteink meg terveink, tárgyalgatunk dolgokról, de nem tudom még.

Éf: Volt valami érdekes ebben az épületben, amikor idejöttetek? Valami, aminek örütetek, hogy itt van, amit használni lehetett?

KD: Szerintem ennek a háznak semmi baja nem lenne, hanem lopták volna le róla az ereszeket. Amikor lelopták, elkezdett beázni a tető, és omladozni kezdett. Amikor berendeztük, az volt a helyzet, hogy ami jó lett volna, az túl drága volt. Ha valami nagyon szedett-vedett, akkor egy-két nap alatt tönkremegy, ki lehet dobni, olyat nem érdemes venni. Mindent használtunk a fenyőtől kezdve az OSB-lemezig, csináltattuk és csináljuk, erre is van egy csapatunk, asztalosokból. Ez a különlegessége a helynek, hogy mi építettük. A tulajok, üzletvezetők, a pultosok... egy-két szakmunkára persze szerelőt hívtunk ki. És ez a kinézetben nagyon sokat számít.