SZ.U.M. MA - kiállítótér és kávézó

Zsámár Dóra diplomaterve 2008BME Urbanisztika Tanszék

Helyszín:
A Százados úti művésztelep Budapest VIII. kerületében, Józsefvárosban található. A Százados út a Kerepesi útról nyílik, a Hungária körúttal párhuzamos.

Történet:
Az 1800-as évek végén a magyar művész-ifjúságnak nem volt sok lehetősége: sem képzésükkel, sem megélhetésükkel nem törődött senki. Sokan közülük külföldön tanultak, főként Münchenben, Rómában, Brüsszelben, Párizsban élő magyar művészek körében.

1882-ben a magyar kormány hazahívta Benczúr Gyulát külföldről azzal a megbízatással, hogy létesítsen és vezessen egy képzőművészeti mesteriskolát. Így a fiatalok közül egyre többen haza készülődtek.

A Milleniumi ünnepségek pozitív lendületének vonalába tartozott a nagybányai, a szolnoki, a szentendrei és a gödöllői művésztelep kialakítása. A közös bennük a megfelelő munkalehetőségek biztosítására tett erőfeszítések mellett az azonos világlátás és egységes művészeti irányzathoz való tartozás.

Az itthon alkotó ismert, nagy mesterek, mint Stróbl Alajos, Zala György, Fadrusz János legtöbbször a saját villájukban rendezték be műtermüket, vagy pedig mint tanároknak a főiskolák biztosítottak teret a munkájukhoz.

A külföldről a fővárosba hazatért fiatal művészek részéről – akik mögött még nem álltak megrendelések – egyre sürgetőbben jelentkezett az igény korszerű műtermek bérlésére. Kallós Ede a századelőn húsz művésztársának aláírásával beadvánnyal fordult a székesfővárosi tanácshoz, a „műteremhiány orvoslatának" módjairól. A főváros élén Bárczy István állt, aki minden olyan kezdeményezést felkarolt, ami a várost világvárossá való fejlődést segítette. Neve Budapest igazgatásának történetében korszakot jelöl. A művészházak ügyének is „zöld utat" adott. A tervek megszülettek az akkor még a város szélén lévő területre, a bolgárkertészek egykori káposztaföldjére.

A Százados úti művésztelep közel száz éves múltra tekint vissza, 1911-ben készült el. Európában először itt létesült a művészeknek egész évben otthont adó alkotóhely.

 

A művésztelep jelene:
Jelenleg is főként festők és szobrászok laknak itt, de van néhány restaurátor, ötvös, fotóművész, grafikus, divattervező, citerakészítő is. Ez egy sajátosan zárt világ, hiszen a telep a művészek számára nem csak alkotóhely, hanem egyben az otthonukat is jelenti. Ez persze megnehezíti a művésztelep propagálását, hiszen nem minden alkotó áll készen egy „ismerkedési rohamra" és ugyanúgy védi magánéletét, alkotó pillanatait a hívatlan látogatók elöl, mint műtárgyait. Mégis, úgy gondolom, hogy a telepet sokan látogatnák, ha létezése közismert lenne.

A 90-es évektől a művészekben is egyre természetesebb igényként fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a Józsefvárosi Művelődési Házon kívül más helyszíneken is megmutatkozzon a telep, ismert legyen, és ennek szervezeti formáját is megtalálják. 1997-ben egyesületet alapítottak. Az önszerveződés céljai között szerepelt többek között:

• művészeti séták szervezése a telep megismerésére, s ily módon akár szponzorok, mecénások szerzése
• a telep bevezetése az idegenforgalmi, turisztikai kínálatba
• pályázat figyelés, - írás
• a telepről szóló prospektusok, könyv készítése
• művészképzés a telepen, workshopok szervezése
• kiállítások szervezése
• egy állandó, saját kiállítótér létrehozása

A létesítendő építményre tehát valós az igény. Három alapfunkciót lát el: kiállítások helyszíne, alkalmas workshopok megrendezésére, a kávézó pedig fellendíti a telep közösségi életét, s e három funkció remélhetőleg a külvilággal is megismerteti a telepet.

 

 

Koncepció:
A telep jelenlegi bejárata a Százados útról nyílik. A házak (mindegyik lakáshoz műterem is tartozik, nagy északi üvegfelülettel) szabályos rendben helyezkednek el a telepen, egy központi udvart körülölelve. Ezen kívül a telep déli oldalán található egy kis szabad zöldterület. A kiállítótér helye tehát adott volt, a telep közepébe idegeneket beengedni nem akartam, így a Stróbl Alajos utca mellett fekvő déli területet választottam. Az utca túloldalán négyemeletes panelházak találhatók, illetve a Képzőművészeti Egyetem kollégiuma.

Ebbe a környezetbe kellett beillesztenem a kiállítóteret. A központi négyzetes udvar ellenpontjaként a szabad területen egy 35m x 35m –es négyzetet 0,5 m-rel a talajszintje alá süllyesztettem. A kialakuló kis támfalak egy jelképes kerítést képeznek, hogy az idelátogatók ne zavarják a művészek magánéletét, de a telep miliője is érezhető legyen.

A telep déli oldalán a házak a telekhatártól 8,50 m-re helyezkednek el. Ehhez az építési vonalhoz illesztettem az épületet, amely így a süllyesztett teret két kisebb részre vágta: az utcai oldal külső „városi" tér, a telep felőli oldal szabadtéri kiállítótér.

A telep száz éves házaihoz nem formailag akartam igazodni, de egy olyan épületet létrehozni, amely a szűkebb (telepi), és a tágabb (panel épületek, Képzőművészeti Egyetem kollégiuma) környezettel is együtt él. Úgy gondoltam: a tervem „műalkotás", makettje egy kisplasztika. Az épület ennek felnagyított mása, a kiállított szobrok, képek visszafogott fekete-fehér háttere.  Ugyanis az épület két tömegre tagolódik, kívülről két egyszerű doboz, de leginkább csak két lemez. Két fal elindul egymással szembe; az egyik a telep belsejéből, a fehér, a másik, a fekete, a „külvilágból". Amennyire lehet nem érnek egymáshoz, csak kerülgetik egymást. A térben kanyarognak, töredeznek, és az épületben egymásba csavarodnak. Pontosan úgy, ahogy a művészek most összetalálkoznak a külvilággal.

 

 

A fehér lemez a nagy belmagasságú kiállítóteret foglalja magába, és egy padban végződik. A fekete áthalad a kiállítótér alatt, annak padlójaként, majd a kétszintes épületrészben a közösségi tereket határolja: az emeleten található az előadóterem, ennek a födéme „ lehajlik", a földszinten egy fal lesz , majd ismét padló, amelyből egy ellenkező irányú töréssel kialakul a kávézó pultja. Majd a fekete lemez elhagyja az épületet, és egy kapuban végződik: ez a ház külső bejárata.

Ahol a fekete és fehér felületek nem érnek egymáshoz, ott a falakat üvegfelületek teszik folytonossá. Egyébként a két lemezen nincsenek nyílászárók, mindkettőn csupán egy-egy „lyuk". Ahol a fehér áttöri a feketét, ott található a kiállítótér bejárata. Ahogy a fekete pedig kilép az épületből, a fehéren át: az adja a főbejáratot.

Az épület szerkezeteinek kiválasztásakor több alternatíva is felmerült. Döntésemet az építészeti koncepció határozta meg. Fontos volt számomra a „lemezszerűség", hogy a felület kívül-belül ugyanolyan legyen, ugyanaz az anyag. Illetve a fal ugyanolyan vastagságban forduljon át födémmé. Ezért döntöttem a fekete és fehér látszóbeton felületek, az öntöttfalas szerkezetek, a feszített födém mellett. Így olyan az épület, mintha „odaöntötték" volna, mint egy szobrot.

Név:
A ház neve SZ.U.M. MA : Százados Úti Művésztelep MA
A név azonban több szinten is adott volt:
Ahogy a két lemez egymásba csavarodik, olyan mint egy matematikai képlet.
A művészek számára a műveik összessége.
Számomra: a diploma egy összegzés.


Zsámár Dóra
BME Urbanisztika Tanszék

Konzulens: Benkő Melinda
Opponens: Gaul Cicelle