Takarékos szerkesztés
A legfrissebb Ybl-díjasok munkáit bemutató sorozatunkban Zsuffa Zsolt XVI.kerületi családi házát belülről már láttuk: Papp Glória ezzel a belsővel nyert egy nagyon rangos nemzetközi díjat. Most bemutatjuk az építészeti terveket, rövid koncepciót és a külsőt is.
A Megbízó elvárásainak megfelelően fénnyel gazdagon átjárt, kortárs hangvételű épületet terveztünk, személyre szabott, jól átlátható terekkel, tiszta térkapcsolatokkal. A ház alaprajzi elrendezését és tömegformálását erősen befolyásolta a tájolás, az utca irányából érkező déli napsütés is. A funkciót finoman lekövető belső térforma minden feleslegesnek tűnő zugot mellőz, amely takarékos szerkesztés pontosan érzékelhető a külső formában és megjelenésben is. A kristályszerű, monolitikussá redukált épülettömeget csak a bejárat és a terasz bemetszései valamint a belső funkciót is megmutató ablakok mélyen ülő üvegsávjai törik meg, a kompakt forma pedig energetikailag is kedvező.
A homlokzatokon megjelenő finombeton anyag hangsúlyozza, egyben igazolja is a tömegformálást, az egyneműség erősítésére pedig a tetőzet fedését is betonkéreggel armírozott hőszigetelő táblák adják. A szerkezeti kialakítás teljes összhangba került az alaprajzi struktúrával és homlokzati anyaghasználattal; a belsőben nyersen maradó vasbeton tartószerkezeti vázat pórusbeton kitöltőfalazatok tagolják. Az épületbelső karakterének finomhangolására Papp Glória által részletes belsőépítészeti tervek készültek.
Zsuffa Zsolt
Családi ház a XVI. kerületben
vezető tervező: Zsuffa Zsolt
építész munkatárs: Nagy Gábor
szakági tervezők:
belsőépítész: Papp Glória
statika: Harsányi Csaba
gépészet: Fejes Tamás
fotó: Bujnovszky Tamás
generáltervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem
tervezés éve: 2007
kivitelezés éve: 2008
bruttó szintterület: 210 m2
építtető: magánszemély
kivitelező: Borsos Levente
16:40
szerintem ez egy szép kis ház. és precíz munka.
felesleges a kollégáknak azon vitázni, hogy szép e vagy sem. ez szubjektív kategória.
egyértelmű azonban, hogy ami látszik az arányos, szép tömeg, kívül belül átgondolt szerkesztés és jó érzékű formálás.
lehet benne hibát keresni persze, mint mindenben. a tetőtérépítész kollégák sem tökéletesek, sőt !!! talán éppen ennek a frusztrált helyzetnek a következmánye, hogy az egyértelműen elismerésre méltó alkotásokban is csak a hibát és gyenge pontokat keresik.
egy esetleges magukba szállás , talán rádöbbenthetnék, hogy a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" hozzáállás már ciki csakúgy, mint az okoskodás, hogy hova nyílik a budiajtó, meg mekkora az ablak..... és társai.
vegyük észre, hogy a jobbító kritika nélküli, szubjektív esztétizálás üres beszéd.
kis középület hatású, amit személyesen nehezen emésztek meg egy családiház esetén, de valószínű, hogy ez igény lehetett a megrendelő részéről csakúgy, mint a belső tér kialakítása. ebben az esetben pedig az építészek a lehető legjobban jártak e, amikor e kérést szakmailag preciz szerkesztéssel és biztos formaérzékkel elégítették ki.
ez egy nemzetközi viszonylatban is karakteres alkotás lett! gratula érte!
16:03
nekem az feltünő, hogy míg a szöveg a kedvezőtlen tájolásra panaszkodik, addig a házon szinte egyáltalán nincs ablak. Van persze, de ami van, az jórészt a kicsi, ezért sötét belsőudvarra nyílik. Apróság, de a lépcsőnek sincs ablaka, egyes mellékhelyiségeknek meg valóban csak a fentmondott belsőudvarokra. - - - nem luxus-e egy szabadonálló családi háznál teljesen hátatfordítani az udvarnak, és belső udvarocskákat létrehozni, amik óhatatlanul sötétecskék lesznek?... - - - a hetedik képen látszik: a főhomlokzat szinte csak „árnyékból áll”. mintha valahol japánban, egy nagyon-nagyon szűk és zsúfolt utcában állna. kár - pedig szép.
08:07
Finom ház szikár részletképzéssel, tetszik. Sokan szeretnénk ilyen megrendelőt és ilyen szabályozást, ami kilép az indokolatlan 45 fokos magastetőből és engedi a kísérletezést, a helyszín érzékeny értelmezését. A fotóst (BT) is meg kell dicsérni, ismét értelmező társa az építésznek. Akkor lenne teljes a publikáció, ha a bekerülési költséget is közölné.
Hadas László
09:06
@hady: Kísérletezés? Nem értem.
Talán munkahelynek megfelelő, de csháznak? A megrendelő bizonyára egy android.
Ez a ház csúnya, semmi kedvesség nincs benne. Semmi, ami arra utalna, hogy szeretet, melegség, kedvesség is helyet kaphat egy ilyen laborszerű épületben.
Igen a fotókon is jól látszik ez a hatás, meg kell dicsérni a fotóst. Sikerült ezt a kilúgozott világot átadnia.
Ebben az épületben nincs semmi személyes, csak tárgyak, szín nélkül. Semmi közöm ugyan hozzá, mert nem bírálhatom felül a megrendelői igényeket, de nagyon gyanús, hogy az épület inkább szellemi szegénység, sznobizmus képmutató példája.
Az építészeti és a természeti világ kapcsolatának egymással szembenálló jellegű bemutatása döbbenetes. De az is lehet - ha már ennyire a kísérletezésről van szó - hogy ez a épület egyben egy kérdésfelvetés (micsoda baromság). A magát művésznek képzelő mérnök, valós emberkísérletben, úgymond 1:1 léptékben szegezi nekünk kérdését: mire megyünk a technicista vívmányainkkal, ha csak a formát és külsősgekben megelégedő divatot tudunk belőle csinálni, korszerű, előremutató filozófiát már nem?
Egyébként a "takarékos szerkesztés" cím csak az épület dizájn-formájára értendő, vagy tud valami egyebet is?
13:52
@hady: Raktarnak nem is lenne rossz, de otthonnak?
15:03
@csipoficam: Kedves csipoficam,
Kerdenem, hogy on szerint mitol lenne ez, vagy ugy altalaban egy haz, otthonos, kedves?
Tovabba, arrol nem lehet szo, hogy van olyan ember, aki ilyen jellegu hazban erzi magat otthon? Mondjuk, aki vonzodik az ujdonsaghoz, kedveli az alternativ, egyeni latasmodot es a lakasat is mutargykent szeretne elvezni. Feltetlenul szellemi szegenysegre vallana on szerint az ilyen izlesvilag, nem lehet talan, pont szellemi fogalkozas, vagy muveszeti iranyu erdeklodes/muveltseg eredmenye?
A megbizo feletti itelkezest en sem javaslom.
Peter
23:37
@petrusmaximus: nem tudom, hogy ez a ház mitől lehetne otthonos, már késő, megépült...
és arra sincs receptem, hogy mitől otthonos egy ház, mindegyik más és más, sosem lehet egyforma, hiszen az lenne a legrosszabb
a szellemi szegénységet magára az attitűdre értettem. arra a megoldásra, amikor a divat miatt körömcipővel csesszük szét a lábunkat...
egy épület nem lehet maga műtárgy, kizárt, túl kevés ahhoz. ez is egyfajta szellemi szegénység, amikor azt hisszük, hogy képesek vagyunk egy nyersbetonnal művet, műtárgyat alkotni, kevés... nem elég. az építészetben épp az az érdekes hogy majdnem művi, de sosem éri el azt a szintet. nem is tudom, talán, mert működnie kell. és a használhatósága minden emelkedettségében lehúzza a profánba. például milyen szép egy barokk kastély, mégis mennyire használhatatlan egy mai ember számára.
nem hiszem el, hogy a hófehér előregyártott belsőépítészeti panel keverve nyersbetonnal valaki számára az alternatív(?) látásmódot, újdonságot, és különösképpen szellemi és művészet érdeklődés ihlette ízlésvilágot szimbolizálja. Erről a két anyagról, a berendezésről ordít a ZÉRÓ, a minimalizmus. Pont az zavar az épületben, mintha emberi kéz nem is érintette volna, minden előregyártott. Legalább egy kis dekadencia lenne benne, de az egész dögunalom.