Talpalatnyi Távol-Kelet: A Zelnik István Aranymúzeum kertje

Vízesés, párafelhő, bambusz, rododendronok és kenderpálma. Az Andrássy út nagypolgári miliőjéből pár lépéssel egy autentikus ázsiai világba juthatunk, ha betérünk a Zelnik István Aranymúzeum kertjébe. Az épület belső kialakítását már korábban ismertettük, most a Hlatky Katalin és Szakács Barnabás tervei alapján elkészült kertet mutatjuk be, ahol az ötletes megoldások a kis tér ellenére is képesek megteremteni a távol-keleti atmoszférát.

A Zelnik István Aranymúzeum kertje

A Zelnik István Aranymúzeum és magángyűjtemény Budapesten történő elhelyezését a gyűjtő a 2000-es évek közepén határozta el. Ekkor a KOGART mellett nagyszabású, a térszín alatt összekötött múzeumfalu építéséről álmodoztak a beruházók, melynek része lett volna az Aranymúzeum. Ez az elképzelés az időközben kitört  gazdasági válság miatt egyenlőre nem valószínű, hogy megvalósul, de szerencsére az Aranymúzeum elkészült, amelyben különleges - a világ legnagyobb ázsiai műgyűjteményeiben is ritkán előforduló - tárgyakat láthat a múzeumlátogató.

 

 

A feladat az épülethez és a gyűjteményhez hangulatot teremtő délkelet-ázsiai kert megtervezése volt úgy, hogy pontosan nem tudtuk, mi kerül a kertbe, könyvből és a Néprajzi Múzeum Aranymaszkok kiállításról ismertük csak a kiállítani szándékozott tárgyakat, melyekből a kertbe is akart a gyűjtő elhelyezni. 2008-ban kezdtük el a tervezést – ekkorra a múzeum építészeti és belsőépítészeti  kialakítása tisztázódott. A múzeum alagsori szintjén helyet kapott egy teázó, melynek kerttel való kapcsolatát meg kellett teremteni. A szintkülönbségek adottak voltak, a megrendelő kívánsága volt a nagy vízfelület, mely különleges mikroklímát is ad a növényzetnek. A viszonylag kis alapterületű kertet a teraszok szintsüllyesztése kicsit tágasabbá teszi, a medence felett átívelő hídon a kert hátsó részeiben is lehet sétálni, a kőpadon szemlélődni.

 

 

A belsőépítész tervezőkkel egyetértésben két javaslatot tettünk, az egyik, hogy a villa kertjét övező, silány minőségű épületeket el kell takarni, a másik, hogy a nagy, geometrikus vízfelületet egy íves, organikus formájú szigettel oldjuk. Az anyagválasztásnál, burkolatok megtervezésénél a fekete-aranypettyes gránit alkalmazása a múzeum témája miatt is fontos volt mindannyiunk számára – ezt a megbízó Ázsiából hozatta. Ezzel képez ellentétet a sétányokon és teraszokon alkalmazott világos homokkő, melyet falburkolatként is használtunk. A medence burkolata fekete gránit, melyből a sziget kiemelkedik íves, finom formájával. A felső medencéből a teázóhoz vezető terasz szintjére vízesésként érkezik a víz –ezt filmszerűen vagy esőszerűen lehet állítani, hogy a csobogó víz hangulata is Ázsiát idézze. A víz fűthető, így télen sem szükséges a medence takarása – ekkor a vízesés nem működik a hőveszteség mérséklése miatt. A vízgépészet része a párásító berendezés, mely részben a fehér sziget alól, részben a növények közül kelt az ázsiai köd-erdőkre emlékeztető hatást.

Zelnik úr kívánsága volt, hogy sok virágzó és örökzöld növényt alkalmazzunk, ami a délkelet-ázsiai kertkultúra jellemzője. Az eredeti koncepcióban a teázóból a teraszra kilépve – jobbról balra – a mérsékelt égövi virágzási ritmusnak megfelelően tavaszból őszbe, télbe forduló kiültetést javasoltunk sok örökzölddel, ami a kert egész éven át tartó szépségét és egyfajta állandóságát biztosítja. A kertben látható eredeti műkincseket, szobrokat, reliefeket maga Zelnik úr helyezte el a növények között és a vízben úszó szigetre. Mivel az ünnepélyes megnyitó szeptemberben volt, az évszakokhoz kötött virágzási ritmust némileg felül kellett bírálni, hogy ebben az időpontban legyen a kert a legszebb. Várhatóan tavasszal a törpemandulák és rododendronok szépek lesznek, de a kiegészítésül bekerült hortenziák, hebék stb. majd nyáron mutatják legszebb arcukat a tavaszi oldalon.

 

 

A főbejárat térdelő elefánt szobraitól a kenderpálma mellett vezető, kőburkolatú járdát sűrű bambuszsáv kíséri, további elefántszobrokkal díszítve. Bambusz került a kertet határoló növényfuttató rácsok mögé, a rácsra különféle borostyánfajták és lombhullató kúszónövények (Akebia, Hydrangea petiolaris, Wisteria fajták) kapaszkodnak. A kapu mellett három pálma áll, a fekete-arany talapzatra állított Buddha este is ráirányítja a tekintetet az épületre. A bambusz mellett a  kínai kenderpálmák utalnak Ázsiára, melyek a tapasztalatok szerint jól bírják a mi klímánkat is. A Cykasz pálmák télen fedett helyre kerülnek. A belső terekben is gazdag növénydíszítés egészíti ki a kertben látottakat.

---

a kert vezető tervezői: Hlatky Katalin, Szakács Barnabás (Lépték Terv Tájépítész Iroda.)
munkatárs: Jávori Krisztina
tervező: Orbán Csaba, Tölgyesi-Morvai Krisztina (Artonic Design Kft.)
belsőépítészet: Varga N. Dániel, Pálffy György, Hagiwara Kenichiro, Lovák István (Pálffyarchitects)
munkatársak: Horváth Tamás, Gulyás Bence, Farkas Anita, Kabdebó Zoltán, Görbicz Máté, Virág Péter (Pálffyarchitects)
világítás: Farkas János (ERCO Kft)
kert kivitelező: Deep Forest Kft
vízgépészet: Technoconsult Kft

 

Kapcsolódó oldal: 

Ázsia pompája az Andrássy úton – Zelnik István Délkelet-Ázsiai Aranymúzeum