Léptékfolytonosság – a dmb műterem díjazott terve a Tata Szíve pályázaton

A dmb építész műterem a tatai önkormányzat által kiírt pályázaton második helyezést ért el. Tervezési alapelvük a szocmodern épületegyüttes léptékzavarának finomítása és a terület meglévő topológiai adottságainak erősítése volt. 

Tervezési alapvetés:

Koncepciónk célja, hogy a ‘70-es évekre jellemző, túlzó léptékű városközpont rehabilitációja során a meglévő épületek teljes felhasználásával teremtsük meg a megújulás térbeli kereteit. A szocmodernben létrejött épületegyüttes korához képest átgondolt alkotás, így helyénvalónak tartjuk megtartását és felhasználását.

Építészeti feladatunk egyrészt, hogy a keletkezésük korára jellemző léptékzavart beavatkozásunkkal finomítsuk, ugyanis az épületek jelenlegi léptéke jelentős városépítészeti feszültséget okozva kilóg a történeti város szövetéből.

Feladatunkként fogalmaztuk meg másrészt, hogy a tervezési terület meglévő topológiai adottságainak előnyeit erősítsük. Mivel a váralja terület karakteresen lejt a várárok falától kifelé a meglévő középületek zavaró mélyedésben állnak, így nem tudnak maguk körül minőségi városi közteret létrehozni. A mélyedés hátrányait felszámoljuk, előnyeit erősítjük, hiszen e lejtés méltósággal magasabbra emeli a vár sziluettjét, így az a környező terület minden pontjáról karakteresen érzékelhető, s ez mindenképpen pozitív adottsága a területnek.

A fenti két probléma alakította koncepciónk vezérfonalát. A léptéktelen és a város szempontjából kedvezőtlenül lejtő területet két, egymástól szintben eltérő térre osztjuk, egy jellemzően zöldfelületű váralja-kertre és egy burkolt intenzív használatú városi térre. A városi tér térfalait a szabályozás adta keretek között a meglévőnél intenzívebben körbeépítjük. Építészeti koncepciónk egy kedves, figuratív építészeti formálásmód, amely a város természetes összetettségéhez kíván újabb rétegeket hozzáadni.

Téralakítás: rétegzettség

Téralakítási koncepciónk tehát, hogy a vár előtti túlzó méretű és tagolatlan területet kettéosztjuk egy karakteres lépcső és támfalegyüttessel, amely a meglévő lejtés feltöltésével alakítható ki. Tervünk szerint a nagyjából kétméteres szintkülönbség egyben két eltérő közterületi minőséget is létrehoz. A várhíd előtt kialakuló váralja-kert jellemzően természeti környezet, a vár körül egykor létezett növénytársulásokkal, természetes, hézagos kőlap járófelülettel, a korabeli környezethez hasonló hangulattal. A lépcső előtti városi tér pedig intenzíven burkolt, modern közösségi tér, körbeépített, városias, élettel teli hangulatot áraszt. A tagolás egyszerre jelent hangulati szétválasztást és vizuális összekapcsolást, eredményezi a kialakuló együttes természetes téri rétegzettségét.

Ahogyan általában kisvárosainkban, Tatán is alapvető jellemzője a történeti városszövetnek a nőttség és a rétegzettség. A palota körül húzódó várfal, a várárok fal, az általunk elkülönített váralja-kert, az azt szegélyező elegáns lépcső és a városi tér rétegei izgalmas, dinamikus feltárulását nyújtják a tatai látképnek. Tervünkkel e rétegzettséget tovább differenciáljuk, a meglévő rétegekhez adunk hozzá újabbakat: a főterünkre érkezvén egy elegáns lépcsőn lehet fotózkodni, háttérben a várkert a várfallal és a vár sziluettjeinek egymásra épülő összképével.

Annak érdekében, hogy a főtér önállósága térileg definiálható legyen, a területet kettéosztó lépcső mentén térmeghatározó építményt terveztünk. Ez a baldachin szerű építmény, mely egyszerre elválasztja és összeköti a két kialakuló térrészt, kávézóként, zenepavilonként határozható meg, a téren rendezendő nagyobb ünnepségek esetén kiegészítő lelátója, díszlete lehet a városi térnek. E pavilon ünnepélyességét emeli a főtértől történő szintbeni elemelés. A szintkülönbséget egy ünnepélyes lépcsős alépítmény (krepidoma) hidalja át.

Városi tér: figuratív építészeti nyelv

A városi tér létrehozásának egyik lényegi kiindulópontja a jelenlegi beépítés sűrítése. Egyrészt a meglévő épületek gazdaságos, szerkezeti átalakítások nélküli továbbépítését tűztük ki célul, másrészt pedig a szabályozás adta keretek között a meglévő házak olyan toldalékokat kapnak, amelynek köszönhetően feszesebb térfalat tudnak képezni. Ezen sűrűsödés teszi lehetővé, hogy egyfajta léptékfolytonosság jöhessen létre a tervezett terület és a történeti városszövetek között. Az átalakítások következtében az épületek új, karakteres és identitásteremtő arculatot kapnak.

A fenti gondolatok vezéreltek minket a városi tér arculatának tervezésekor. Finom, figuratív építészeti formálás a kulcsa annak, hogy együttesünk ne csak önmagában álljon, mint a jelenlegi szocmodern környezet, hanem természetességével és összetettségével ágyazódjon be a történeti város nőtt elemei közé.

A felújítandó épületeket egyirányban álló tetők sorozatával fedjük, új fedésük hagyományos módon nyeregtetős, az eltérő traktusméret, az épületek téren elfoglalt pozíciója – hosszoldal, vagy végoldal – változatos épületformákat, ennek eredményeképp látványosan eltérő építészeti karaktereket eredményeznek. A főtéren ekképp létrejövő finom homlokzati figurativitás szellemileg kapcsolható a hagyományos történeti város épületalakzatainak összetettségéhez.

Szabadidőközpont

A tér rövid oldalán álló szabadidőközpont új fedése oromfalas homlokzatot eredményez, így az méltósággal uralja a kialakult teret. Az épület jelenlegi tetőidoma nincsen építészeti összhangban az alatta lévő belső térrel. Ezt mindenképp orvosolni kívánjuk, így a színházteret karzattal is ellátó új épülettömeg lehetőséget ad egy jól működő színháztér gépészet, zsinórpadlás, gépészeti szint kialakítására. Koncepciónk, hogy szerkezetét érintetlenül hagyva, az összes új közlekedőt, lépcsőt, liftet a homlokzat elé toldalékként építjük. Átalakításunk azzal számol, hogy a meglévő szerkezetet nem kell átalakítani egyáltalán, ami reális kivitelezhetőséget jelent. Ennek köszönhetően egy transzparens, fiatalos, erkélyekkel tagolt, belső életét változatosan feltáró középületet hozunk létre. Ebben a formájában a szabadidőközpont, három bejáratával a tér igazi éltetője lehet.

Youth Hostel és Kuny Domokos Múzeum

A tér hosszoldalán húzódó volt rendelőintézetből youth hostelt alakítunk ki. Az eredeti épület szigorú pillérvázas szerkesztése megegyezik egy szállóépület téri igényeivel, a tervezési programban megadott szobaszám kényelmesen kitölti a meglévő épületet. Az alagsor előtti lejtőt feltöltjük, így a magasföldszinten éttermet alakítunk ki, amely a térhez egy méterrel magasabban kialakított fogyasztóterasszal kapcsolódik. A múzeum és annak közösségi galériája új épületszárnyban kapnak helyet, a rendelőintézet jelenlegi féludvarának bezárásával a meglévő épület elé kerül, így szűkítve a főtér léptékét. Formálása hagyományőrző, lyukarchitektúrájának köszönhetően zárt, értéket őrző, azt sejtelmesen rejtő. Magassága tudatosan vállalt, a klasszikus olasz terekhez hasonlóan (városháza és külön campanile) jólesőnek látjuk a tér hosszoldalán egy második építészeti hangsúly kialakítását. Ilyen formában méltó módon fejezi ki a vár, a vármúzeum, a tatai történelem kulturális értékeit sűrítő Kuny Domokos Múzeum intézményének identitását.

dmb műterem

Szerk.: Hulesch Máté