Tematika: LAKHATÁS – II. rész

A MOME Építészeti Intézet MA 1. évfolyamos hallgatóinak a 2020/2021 őszi félév tervezési feladata az idei tanév ‘lakhatás’ tematikáján belül a Habitat for Humanity szervezettel közösen meghirdetett Modul Ház koncepció program volt. Az Építészeti Intézet cikksorozatának ezen részében a kurzus során született terveket mutatják be a hallgatók.

Laki Ábel:

Soha olyan tervezési feladatom nem volt még, ahol a szerkezet és a belső terek ennyire fej-fej mellett haladtak: egy jól eltalált szerkezeti megoldás legalább olyan fontossá vált, mint egy jól elhelyezett konyhaablak vagy egy világos gyerekszoba hozzá tartozó hatalmas káddal. A szerkezet és a belső tér ilyen mértékű egybeolvadása már a tervezés legelején megtörtént és végig meg is maradt: olyan függésben volt egyik a másiktól amiről korábban álmodni sem mertem. A tervezés távolítások és közelítések végtelen ismételgetése volt: a szerkezet és a belső tér gyakran ellenkező irányba húzott. A szerkezeti gondolkozás mindig közelítéssel járt, és gyakran mikor hátraléptem zavaróan katonás belső térrendezéssel találtam szemben magamat. Nem volt mit tenni, a lakást sokkal inkább érzelmi alapon közelítem meg – itt persze nem csak a hatalmas kádra gondolok -, így változtatni kellett rajta az otthonosság javára. Ahogyan puhult és keményedett a szerkezet úgy lazultak és katonásodtak a belső terek is. Én pedig az egyensúlyt igyekeztem fenntartani egy féléven keresztül.

Azért írok erről ilyen részletességgel, mert ezt a dinamikát a koncepcióm alapjának tekintem. Az volt az érzésem, hogy a szociális lakhatás olyan hitelességet és őszinteséget követel az épületeimtől, amit bármiféle szerkezeti bizonytalanság csorbítana. Egészen pontosan akartam látni, hogy az a tér ami a szerkezeten belül szorul nem csak könnyen és gyorsan létrehozható, de adódik is a szerkezeti megoldásokból és viszont. Szerettem volna lépésről lépésre látni az építés folyamatát, szerettem volna, hogy minimális hulladék keletkezzen és, hogy az építőanyagok feldolgozása pofonegyszerű legyen, így például, hogy a felhasznált építőlemezeket lehetőleg ne kelljen vágni, hanem a saját méretükben beépíthetőek legyenek. Ez a fajta rigorózus gondolkozás és a belső élet iránti romantikus, elfogult gondolkozásom alakították egymást.

A belső élet logikája nagyon egyszerű: két széles terasz között, az épületek belsejében sorakoznak az egy-, és kétszintes típuslakások (30, 45, 60, 75 és 90 m2),  amik a privát élet magjai. Olyan minimális terek ezek, amik önmagukban jól működnek, de azért elég feszesek: tavasztól, amikor megérkezik a jó idő, a belső funkciók kiterjednek a teraszokra, így jelentősen bővül a tér. Ezért aztán minden szoba terasz mellé került, hogy mind profitáljon ebből a bővülésből. A lakások több hosszú-házba rendeződnek, ezek az épületek pedig egymás felé fordulnak, maguk között csak a bütük mellett engedik besurranni az embert.

Gunther Júlia:

Számomra az volt az egyik legérdekesebb része ennek a feladatnak, hogy lényegében fordítva gondolkodtunk a tervezési folyamat során; az apró - még kontextus nélküli - egységektől a konkrét helyszínig, és egy telepítési javaslatig kellett eljutnunk. A félév során egy olyan modul-rendszeren dolgoztam, ahol az egyes elemek egymásból szigorúan építkeznek, és sokféle sorolási lehetőséget rejtenek magukban. Az egységekhez tartozó külső tereket nem konkretizáltam, azok a különböző elhelyezési lehetőségekből következnek. Az alapegységem a harminc négyzetméteres lakás lett, a nagyobb modulok ennek horizontális, illetve vertikális bővítésével jönnek létre. Egy másik alapelve a tervemnek az, hogy a nagyobb lakásokban, egy-egy válaszfal behúzásával változó mennyiségű, és funkciójú szobákat lehessen létrehozni. Így különböző családok számára eltérő élettereket lehet létrehozni.

A sajátos adottságokkal bíró zuglói telekre a rendszeremet egy több épületből álló társasház formájában képzeltem el. Ezeket a tömegeket egymáshoz képest úgy forgattam, hogy köztük különböző minőségű zöldterületek jöhessenek létre. Az első ütembe tervezett épületek egy kifelé is nyitó teresedést fognak közre. Ide nemcsak lakások, hanem a környéken élők számára is elérhető szolgáltatások nyílnak: egy pékség, zöldséges, kávézó, kocsma, kisebb rendezvény tér, közösségi konyha és kert. A második ütem épületei egy zártabb és intimebb zöldterületet kereteznek, ahová főként teraszok és kis kertek néznek. Itt a lakásokon kívül egy közös nappali, nyári konyha és egy gyermekmegörző is található. Az épületek karakterét az elől és hátul is végigfutó függőfolyosó, illetve teraszok sávja adja. Ezt a homlokzati rendszert a modulok méretkülönbségeiből adódó köztes terek tagolják, amelyek szintén fontos találkozási és kapcsolódási pontok lehetnek az egyes lakók számára. 

Bocska Beáta:

A tervezésnél a 30 négyzetméteres lakás volt az alapegységem. Ez egy 4,4 * 8,2 méter alapterületű, téglalap alaprajzú lakás. Ezt a téglatestet két részre bontja egy dobozszerű, bútorként értelmezett elem, ami a konyhapultot, a vizes helyiségeket, a tárolót és az átközlekedőt foglalja magába. A belső bútorelem koncepciója egy kicsit másképpen megismétlődik a bejárati zónánál is. Itt elválasztja a belső és külső közösségi tereket, és helyet ad a megérkezésnek, az előszobai szekrénynek, valamint a nappali részeként egy beépített ülőbútornak is. A lakás a két hosszabb oldalán teljesen zárt, ezért oldalirányban sorolható.

A nagyobb lakások a 30 négyzetméteres egység oldalirányú nyújtásával jönnek létre. A belső mag folyamatosan bővül, egyre több funkciót tartalmaz és egyre több helyen lehet rajta átközlekedni a hálószobák irányába. A koncepció fontos része volt az, hogy a lakás közösségi terei megnyithatók legyenek a terasz felé, ezzel egy kibővített élettér jöhessen létre.  A belsőépítészeti tervezésnél az egyszerűség és a természetes anyagok használata volt a fő szempont. A faanyagok dominálnak, fehér felületekkel kiegészítve.

A lakások összeépítését fogatolt lépcsőházakkal képzeltem el. A nagyobb lakásoknál a lépcsőházakból egyenesen a lakás saját teraszára érkezünk. A kisebb lakásoknál a teraszok között szabad az átjárás, és kialakul belőlük egy közösen használható nagy terasz. A lakások közé ékelődött lépcsőházak átközlekedési lehetőségeket biztosítanak, egyben teret adnak a közösségi funkcióknak is. Az első emeleten közösségi konyha és étkező, a második emeleten közösségi terasz és tároló található.

Telepítés:

A telek, amelyre a modullakások összeépítésével kooperatív lakóparkot terveztünk, Budapest 14. kerületében, a Csömöri út, az Öv utca, a Pöstyén utca és a Cinkotai út által határolt területen található. A közösségi funkciók mennyisége és minősége a tervezési feladat része volt. Én egyrészt a lakásokkal összeépítve, az Öv utca felől, trapéz alakú, a lakórésszel azonos módon háromszintes záróelemként (co-working irodák, gyerekmegőrző, kulturális létesítmények stb..), másrészt a zajos Csömöri út felől egyszintes sportközpontként képzeltem el közösségi tereket. A trapéz alakú közösségi terek a lépcsőházzal szervesen kapcsolódnak az épülethez.

Ezeken kívül a telek elkeskenyedő részében, a földszintre is közös használatú funkciókat terveztem (közösségi autóparkoló, étterem, élelmiszerbolt). Ezzel a koncepcióval az összes lakás zajtól védett helyre, parkosított zöldövezetbe kerülhetett.

A sávos beépítésű telken, a házak között, különböző minőségű zöldfelületek kaptak helyet pontszerűen elhelyezett játszóterekkel, sportolási lehetőségekkel, pihenőszigetekkel.

Kéry Dorottya:

Furcsa módszer volt a lakhatás tervezésekor az a megközelítés, amikor egy konkrét helyszínhez való kapcsolódás és az arra való reflektálás helyett egy bármilyen területre adaptálható modulrendszer létrehozása állt a középpontban. Érdekes kihívást jelentett később, a már létrejött egységeket telepíteni konkrét helyszínre úgy, hogy a kialakuló telep - moduláris jellege ellenére se keltsen idegen érzést.

A tervezett rendszer legelemibb előregyártható egységei a rétegragasztott fa keretek, melyek lineárisan sorolva alkotnak bordavázat.

Csak úgy, mint a tartószerkezeti elemek sorolásával bővülő lakóterek - maguk a lakóegységek is a lineáris sorolás elve mentén alkotnak épületet. Rövidebb, megnyitás nélküli oldalukkal kapcsolódnak egymáshoz, hogy a lehető legtöbb fényt biztosítsák minden helyiség számára, amit a bordák közötti tetszőleges számban kialakítható nyílászáró tesz lehetővé.

A legkisebb lakóegység kivételével minden lakáshoz fedett nyitott tér társul, amely időjárástól függően a lakótér kibővítéseként működhet. A loggia pozíciója lakáson belül igény szerint variálható, melynek eredményeként a szigorú raszter mögötti homlokzat a tömegek és „kiharapások" váltakozásától válik mozgalmassá.

Az így létrejövő keskeny épületsávok három emelet magasságig növelhetők, amihez a függőleges közlekedést egy külső, szerelt szerkezetű közlekedőrendszer biztosítja. A lakóegységek közül kikerülő lépcsőház bicikli és kukatárolás számára adja át a helyet. A homlokzatoktól távolabb elhelyezett lépcsők egyszerre két épülethez is csatlakozhatnak. A telepítés során az épületek között kialakuló sétányok és a fölöttük átívelő közlekedők érdekes téri helyzeteket, fedett-nyitott tereket, találkozóhelyeket teremthetnek.

A szociális otthonok kialakítása során a lehető legtöbb lakószoba elhelyezésére törekedtem, nagy mennyiségű tárolási lehetőséggel úgy, hogy a közösen használható nappali terek is élhetőek maradjanak. Fontosnak tartottam a modularitás megjelenését a lakások berendezése során is.

Alap koncepció volt, hogy a helyiségeket minden esetben a beépített - sorolható egységekből álló tároló bútorok definiálják, melyek - különböző funkciókat magukba rejtve - több oldalról és helyzetből biztosítanak használhatóságot. Jellemzően minden lakóegységben egy hosszában végigfutó fő bútorfal választja el az intimebb és a közösen használható helyiségeket, melyhez merőleges irányban további térelválasztó bútoregységek kapcsolódnak. A vizes funkciók szintén egy-egy bútor blokkban csoportosulnak, kijelölve ezzel a fürdőszobai és konyhai funkciók helyét.

Domokos Kázmér:

A lakások tervezése során számomra fontos volt, hogy olyan egységeket hozzak létre, melyek könnyen átszellőztethetőek átsöt rajtuk a nap és ha az ember haza érkezik akkor át is láthat a lakáson. Ezen szempontok mellet fontos volt, hogy szabadon eltolhatók legyenek egymástól, kis teraszok vagy kertek kialakítása érdekében. Ezen teraszok és a benapozás elérését az alaprajz 30 fokos elforgatásával értem el, az utcához képest. Így a lakások nyílásai keletre és nyugatra néznek. Ezeket követően létre jött egy alap lakásegység, mely a 30nm-es lakás alaprajza, amihez ha hozzáadunk + nappali elemeket, vagy megduplázzuk akkor megkapjuk a további lakás alaprajzokat is. 

A város szövetébe való illeszkedés során meghatározó volt, hogy egy már meglévő mintázatba jól tudjon illeszkedni az épületem. Beépítési koncepcióm lényege a környék beépítési mintázatának tanulmányozásán alapszik. A 11.es ábrán jól látszik, hogy a tervezési helyszínünket apró tömegű családi és ikerházak fogják közre, és abban a sávban amiben a telkünk található, nagy tömegű és határozott karakterrel rendelkező épületek helyezkednek el kissé rendszerkelenül. Egy olyan képet formálva , mintha egy szőnyegen szétszórt játékok heverésznének. Ezt a mintázatot követve az én beépítésem sem aprózódik el, hanem megpróbál egy határozott karaktert ölteni és egy játék ként viselkedni ezen nagy nappali szőnyegén.

Az épület alsó szintje közösségi funkciókat tölt be, és mivel ezek a funkcióknak nincs akkora igénye a napra mint a lakó funkciónak ezért ezek nem fordulnak annak irányába. A földszinten a környéken és az ott lakókat kiszolgáló funkciók mellet egy kis bambusz feldolgozó műhely és workshop található, mely a számára szükséges bambuszt az épület által bekerített kertből szerezi.

A cikk megvalósulását az NKA Építőművészet Kollégiuma támogatta.

Szerk.: Winkler Márk