Templomhiányos helyek - szekularizáció és szegregáció

Bár húsz éve megtörtént a rendszerváltás, a szocializmus szellemében épült lakótelepek csak lassan, nehézkesen jutnak szellemi táplálékhoz. Ezeken a területeken a templomépítés hiánypótló, egyben embert próbáló cselekedet, melynek kálváriáját Kulcsár Attila mutatja be nyíregyházi terve kapcsán.

Templomhiányos helyek keletkezése
A létező szocializmus nem szerette az egyházakat. Politikusai ateisták voltak, akik közül az idősebbek sikeresen elfelejtették, hogy valaha megkeresztelték őket, a fiatalokat meg már meg sem merték. Aztán beszippantotta a csókosokat az úttörő élet, a KISZ és a párt, ha megbízhatónak bizonyultak. Emlékszem a főnökömre, aki félt eljönni az egyházi szertartással eltemetett idős kollégája temetésére, nehogy rossz pontokat szerezzen odafenn, a pártbizottságon.

Az ősi templomokba az öregek jártak a városokban, falun is csak az idősebb korosztály, mert a gyerekeik a messze városba költöztek, - az úristen maradt csak otthon, - akinek az egyre közelgő színe előtti megjelenéshez némi protekciót szerettek volna szerezni. A fiatalokat a nagyvárosokba szólította az ipar, és a TSZ előli menekülés, kikerültek a nagycsaládi környezetből, a hagyományos paraszti életformából, a természet rendjéhez igazodó szokásrendből, új ideológiákat, ünnepeket, évfordulókat tanultak meg, és egyre ritkább volt a visszaút a hagyományokhoz, gyökerekhez. A kommunista modernizáció társadalmi mobilitást hirdetve - és megvalósítva - szétzilálta a nemzeti és vallási hagyományokat, elszakította a kulturális gyökereket. A szocialista brigád nem pótolta a régi közösségeket, az Élüzem cím és a Vörös Vándorzászló a régi értékeket. Viszont néhány év sorban állás után lakást kapott a nagyüzemi dolgozó a lakótelepen, ha bejelentett városlakó volt, és sorsára hagyta komfort nélküli szülői házát - a szüleivel együtt.

 

 

Így nőttek ki a földből a lakótelepek a városok szélén, és sokszor beljebb, a történelmi városszöveteket is szanálva: lakóházak, bölcsődék, óvodák, alapfokú kereskedelmi egységek és szolgáltatások. A lakótelep a modern építészeti mozgalom elvei szerint alvóváros, vagyis olyan hely, ahol csak laknak a városlakók.  Az alapfokú ellátásba nem tartozott a templom, akárhány lakosnak is szánták a várostervezők. A Szent István-i tíz falut jóval meghaladó népesség - ha hitét gyakorolni akarta -, a városközpontokban találta meg templomait.

A régi városok központját felmagasodó templomtornyok jelzik, amelyek a bevezető utak tengelyében állva messziről mutatják a város főterét, az agórát, a város szívét. De igaz ez a falvak templomaira is. „Hoc templum est" - jelölték ki a településeken az alapító atyák azt a kitüntetett pontot, amely központi fekvése és térszervező ereje révén hosszú időkre egy egyházi központ számára a legalkalmasabb hely lehetett.

A lakótelepeket is hasonló elvek szerint telepítették - hoc centrum est. Az alközpontot legtöbbször felmagasodó középmagas, vagy magas házak jelölték ki, itt voltak a szolgáltatások: a posta, ABC, OTP, orvosi rendelő, iskola, gyógyszertár. Ám a templomra nem gondoltak, mint a lakótelep alapfokú intézményére.

És Nyíregyházán is…
Városunkban, - de ez nem egyedi történet - az első lakótelep a hetvenes években épült, a második öt évvel később, és még egy a nyolcvanas években.  A Jósaváros egy dimbes-dombos homokdűnékre telepített szőlőskertben, a második - az örökösföldi - egy gyümölcsösre, középen egy nádassal. Az első lakáshoz jutók ma nyugdíjhoz közelednek, vagy nyugdíjasok, a második lakói munkanélküliek, vagy vállalkozással próbálkozók. De a korosztály szerencsére nem ilyen homogén: a tehetősebbek elköltöztek a keretvárosi övezetekbe és a lakótelepen maradtak a gyerekeik, valamint a lumpen elemek és a szegényebb alkalmazotti rétegek. A szegregáció itt is valós társadalmi veszély. Egyeseken csak az imádság segítene.  De hol és miként? Se keresztelés, se templom, se ismerős, aki megmutatná az odavezető utat.

A nyolcvanas évek elején Varsóban jártam az Ursus nevű lakónegyeden. A házak még be sem voltak vakolva, de már lakták őket, és egy teresedésben - a felvonulási épületből továbbépítve, hullámpalákkal fedve-burkolva, katolikus templom állt, fogadva a híveket.

Új templomok a szocialista időkben jobbára csak visszapótlásként épültek, mint Csaba László Hollóházi temploma 1967-ben, amely a porcelángyár fejlesztése útjában álló régi templom pótlása, vagy a mándoki görög katolikus templom 1970-ben, amely a Szentendrére került műemlék helyettesítése. A lakótelepeken a templomot sokáig senki nem hiányolta. Szabó István Külső-Kelenföldi református temploma is a lakótelep szélén, egy esetleges helyen valósult meg 1981-ben. De elég is volt a városközpontban évszázadok óta meglévő istenes hely annak a kevés templomba járó hívőnek, aki gyülekezeti közösségben akart imádkozni. A lakótelepekkel az egyházak is csak a rendszerváltás után kezdtek el foglalkozni, igény is inkább csak a kertvárosokban jelentkezett.

 

 

A házgyári termékű városnegyedekben a kilencvenes évek elején épültek az első templomok. Tiszaújvárosban, a néhai Leninváros lakótelepén 1993-ban római katolikus (Rátkai házaspár), ’94-ben református (Hoór Kálmán), ’95-ben görög katolikus (Bodonyi Csaba).  Mindegyik a panelházas beépítés szélén, egy új kertvárosi telekosztás első épületeiként épült. Dunaújvárosban 1996-ban épült 40.000 embernek a lakótelep peremén Nagy Tamás evangélikus temploma, bajor segítséggel. Kruppa Gábor katolikus temploma a 35 ezer fős Újpalotai lakótelep közepén, a kutyafuttató helyén 2008-ban készült el.

A visszatérés az egyházhoz a rendszerváltás után kezdeti fellángolás volt néhány tékozló fiú számára, mára a vallásosság visszasüllyedt Magyarországon is az általános európai liberalizmus trendjébe. Vagyis a legutóbbi népszámlálás adatai szerint nem vallásosnak vallotta magát a lakosság 25%-a, a maga módján vallásosnak 50%. Ez szerintem azt jelenti, hogy káromkodik istennel, fohászkodik otthon és bárhol, ha bajban van - vagyis hisz a létezésében - csak nem kér hozzá papi segítséget. Felekezethez kötődik 13%. Ez nagyjából lefedi az adójuk egy százalékát az egyháznak felajánlók számát.

Minden kis magyar falunak van temploma, a 100 fősnek is. A nagyobbaknak kettő, három is, attól függően, hogy milyen volt az egymást követő földesurak hite: cuius regio, eius religio, és aztán jött a türelmi rendelet. A nagyvárosi lakótelepek 3000- 4000 lakásnál kezdődnek, de tízezer lakással 30-40 ezer lakosa is van néhánynak. A rendszerváltásig az első településrendezési tervekben a tervek hosszú sorában nem voltak templomnak szánt helyek az intézményterületeken. Mára a képviselő testületek egyes egyházak felszólalásaira, vagy lakossági fórumokon a hívek kérésére jóváhagynak már olyan szabályozási terveket, amelyekben egy-egy házhelynyi templom telke is ki van jelölve. A demokratizmus elve szerint, hogy ne érje őket részrehajlás vádja, kapnak egy telket kedvezményesen a katolikusok, reformátusok és a görögök is, sokszor egymás mellett, hogy ne legyen vita a környezet miatt sem. Ezeken legtöbbször a parókia még elfér, de gyülekezeti ház, óvoda, iskola már nem. A szomszédos telkek beépülnek, az egyház sajáterős, hosszan elhúzódó építkezéseit a városfejlesztés és a piac nem győzi kivárni.

Az pedig a mai napig elképzelhetetlen, hogy az egyház - ahogy a múltban -, felekezeti tömböket alakítson ki, hogy a templom körül közösségei számára intézményeket építsen: bölcsődétől, szociális otthonig vagy akár kolumbáriumot - altemplomot. És milyen botrány van, ha mégis megvalósul egy kerítésbe rejtett urnafolyosó, mint Debrecenben a Tócos-kerti lakótelepen Lengyel István református temploma mellett: „nem akarunk temető mellett élni"- szólaltak fel a szüleik sírját csak halottak napján látogatók. Egy hagyományosan baloldali város, Nyíregyháza két lakótelepe jól illusztrálja a templomépítés helyzetét hasonló környezetekben.

 

 

A jósavárosi templom
Jósaváros a hetvenes évek végére lett kész. 12 ezer lakosa van a Debreceni Házgyár paneljaiból készült telepnek. Az országos statisztikából számolva, ebből nem vallásos kb. 3000 fő, katolikusnak keresztelt 5040, rendszeresen templomba jár 5%, vagyis 252 fő. Ez a mai magyar valóság, de a volt kelet-európai szocialista országokban se sokkal jobb a helyzet, utánunk csak a volt NDK városai következnek.

A történelmi egyházak nem matematikáznak, hanem építkeznek. Az egyre idősebb hívőket és a fiatalokat egyaránt megszólítják és gyülekezetet építenek, új vallásos közösséget hoznak létre. Nyíregyházán az egyházi kárpótlások fejében a városközpontban nem kapott vissza iskolákat a katolikus egyház, így a jósavárosi lakótelepen kért egy kiüresedő oktatási intézményt helyettük, és ez jó csere volt. Azóta itt épült fel a Szent Imre Római Katolikus Iskola és egyházi központ. Ma már általános iskola, kollégium és gimnázium működik falai között. A többcélú nagyterem-aulában a hétvégeken a lakótelep híveinek miséznek, gyülekezet jött létre, plébánia működik. Vagyis itt elegendő hely van egy klasszikus egyházi központ létrejöttéhez, a hosszú távú építkezéshez. Ennyi hely kellene máshol is.

A jó ház mindent tud. Az épületegyüttest Boruzs Bernát Ybl díjas építész tervezte 1974-ben. A rendszerváltásra kiüresedett és a városnak nem esett nehezére felajánlani az egyház számára. Eredetileg 8 tantermes általános iskola, 100 fős óvoda és 80 fős bölcsőde volt itt konyhával, tornateremmel, aulával, szövetszerkezetű rendszerben, belső átrium udvarokra szervezve. Még a szocialista időkben helyenként magastetős lefedést kapott a beázások ellen, és ez a további fejlesztések forrása lehetett.

A kápolna - úgy is, mint többcélú nagyterem - helye az aulához kapcsolható belső udvar beépítéséből adódott. Itt lehetett egy nagy légterű, felülvilágított templomteret kialakítani, amely a földszinten az aula folytatása, és az emeleten egy körfolyosóval galériás térbővületet kap. Ez a folyosó tárja fel egyúttal a tetőtérben kialakított tantermeket is.

S hogy hogyan lehet egy iskolai kápolna a szalagtűző bálok és végzős diákok vidám vetélkedőjének színtere? Hát úgy, hogy a padsorok négyszemélyesek és szétcsavarozhatók, hogy táncterem lehessen itt; hogy az úrasztala a gyertyával együtt a sekrestyébe begördíthető; a papi székek, ambó és szentségtartó tabernákulum és az örökmécs elé a hátsó fal előtt egy takaró lamella függöny húzható, és a szentély pódiuma a világi szórakozás színpadává válhat.

A belső tér szakralitását a valamikori külső panelek mészhomok burkolata biztosítja, amikor is három szint magasan a keresztek hierarchikus plasztikája "ráterül" a falakra. A dongaboltozat végein íves bevilágító ablakok és oldalt a szerkezet rendjéhez illeszkedő hegyesszögű ablakok adnak lebegést a tetőnek és jó arányú légteret a nagy létszámot befogadó kápolnatérnek. A henger alakú lépcsőház rendhagyó módon a szentély felett kialakított karzatot szolgálja ki, a kórus és az énekkar helyének megközelítésére szolgál.

Az iskola többcélú terme mára a lakótelep temploma. Hétvégeken a hittantanár misézik, aki parókiát is kapott az épületben. Az előcsarnokban tolóajtókkal sikerült olyan közlekedő sávot kialakítani, hogy az áhítatra érkezők nem tévednek el az iskola tágas tereiben. A templomnak még nincs tornya, harangja hiányzik, de az iskola diákjainak és a lakótelep öregjeinek a harang belülről szól.

 

 

Az Örökösföldi lakótelep temploma
Az Örökösföldi lakótelepet is tízezren lakják. Egy 80 éves püspöki helynök, Várady atya fejébe vette, hogy templomot épít a lakótelepre. Meghívásos pályázatot írt ki, kiválasztott egy tervet és a nyertes még további hármat készített, amíg a püspökség és a tervtanács jóváhagyta az utolsó változatot.

Megbabonázott az öreg pap hite, ügybuzgalma, megszállottsága, aktivitása. A lakótelep öregjei nem képesek már bejárni a Nagy Virgil tervezte társszékesegyházba a főtérre, akármilyen szép. De a lakótelep belső útjain elcsoszognak majd az isten házába, ha közel lesz - érvelt, magára is gondolva. Kilincselt, gyűjtött, az önkormányzattól egy aprócska telket könyörgött ki, egy reszli területet két lakóház között, ahova már nem lehetett megépíteni még egy társasházat sem.

Közgyűlésekre jártunk, hogy a telek beépítési előírásait magasabbra emeljék, hogy egy 200 fős templom egy hittanteremmel elférjen rajta. Magam is kihívásnak tekintettem a feladatot a négyszintes, loggiás lakóházak közvetlen szomszédságában. Milyen tömegű legyen egy viszonylag kicsi ház, hogy ne tűnjön kutyaháznak; illeszkedni próbáljon, vagy álljon a semleges házak előtt, mint egy szobor?

Végül is úgy döntöttem, hogy egy csomó jelképrendszerrel dolgozva feladom a leckét a nem vallásos szemlélőknek, hogy hátha a miértekre választ keresve közelebb jutnak a megváltáshoz, és talán belülről is megkeresik a külső jelképek magyarázatát. A templom tömege a Golgotát idézi. A toronyig felmagasodó kőburkolat - rakataival - erre szeretne utalni. A templom sziluettjét a keresztút 14 stációja tagolja, 14 kereszttel díszített kőoszlop. A tizenkettediken a Korpusszal. A ferde oszlopok utalnak a keresztút azon állomásaira, ahol Krisztus elesett a terhe alatt. Az épületen belül, a templomtér oszlopain relief jeleníti meg az eseményeket. Ezek egy belső körmenet állomásai is egyúttal. Az épület nem "keletelt" szentélyű, mert a telek alakja ezt nem tette lehetővé, és a környezethez való illeszkedés a bejárati oldalt, a tornyot kívánta egyensúlyként a többszintes lakóházak között felmagasítani. A földig fémlemezfedésű, „hegyszerű" tömeg magára vonja a figyelmet egyediségével.  Az alaprajzilag derékszögű elemekkel operáló, kis léptékű templomépület talán nem válik alárendelt melléképületté az ötszintes társasházak között, amely minden lakótelepi templom alapvető kihívása.

 

 

Az építési engedélyt se adták könnyen, de a gond akkor kezdődött, amikor kitűzték az épület sarkait és a lakástulajdonosok rádöbbentek, hogy a templomban harangozni fognak és se reggel, se este, se vasárnap, se ünnepeken nem lehet majd aludni a harangszótól. Petíció és aláírásgyűjtés indult az engedély visszavonásáért, az öreg pap támogatáskérő házalásával párhuzamosan. Az adójuk egy százalékát az „Örökösföldi templom alapítványának" adók, és a csendpártiak egymás ellen ható törekvése kiéleződött. Az öreg kiszámította, hogy ezt a házat önköltségesen 80 millióból meg lehetne építeni. Téglajegyet bocsát ki a lakótelep lakói részére, így tervezte. Minden család vesz egyet, és ha a lakótelepen 4000 család él, és csak 20 000 forintot szán erre minden család, máris megvan a rávaló. Ha kevesebb lesz, a Püspökség kipótolja, és megépülhet az Isten háza.

Csakhogy ez az a lakótelep is olyan, mint a többi: vallási meggyőződése a magyar átlaghoz igazodik. Római katolikus: 25%, vagyis 1400 lakos, adója egy százalékát itt 11% adja az egyháznak, vagyis 616 fő, ez 200 családot jelent. Ezekből 10%-ban a családfő munkanélküli. Ha a 180 család felajánl 20 000 forintot, már meg is van 3, 6 millió, ami a torony csúcsán a korpusz előállításához is kevés. Persze a lakossági tiltakozásra és a beépítési kötelezettség nem teljesítése miatt a templom építési engedélyét visszavonták.

A panelprogramba az önkormányzatok és az állam is besegített. Így lett a házakon hőszigetelés, hogy kevesebb legyen a fűtésszámla. A lakótelepen a templom az imádsághoz kell, hogy jöjjön a pénzes postás, vagyis a hívek saját erejéből nem valósulhat meg egyik sem, de a vallásos ember sem szegregálódhat ki a lakótelepről!

Nyíregyházán cseretelket ajánlottak fel az egyháznak a lakótelep szélén. Egy labdarúgó pálya, egy buszvégállomás és egy magasfeszültségű alállomás között. A templom és a hittanterem elfér rajta. Az épület majd megpróbál illeszkedni az új környezetébe, a hívek megpróbálnak szaporodni, a 80 éves plébános tovább gyűjti a téglajegyeket, és majd csak megsegít az Úristen.

Kulcsár Attila DLA