Természetes vakolatok és falfestékek - Zöldkönyvek sorozat

A könyv szerzői elkötelezett hívei az ökologikus építészetnek. Művük igazi kuriózumnak tekinthető, ebben a témában világviszonylatban is egyedülálló. A könyvet a környezettudatos építészet elkötelezett híveinek és a téma iránt érdeklődőknek egyaránt ajánljuk.Könyvajánló a Cser Kiadó jóvoltából

A magyar népi építészet évszázadokon keresztül alkalmazta a természetes vakolóanyagokat. Napjainkban, az ökologikus szemlélet térhódításával újra felfedezzük ezeket a szépséges és ősidők óta bevált építőanyagokat, amelyek nagy előnye, hogy helyi anyagok, tehát alkalmazásukkor nincsen szükség hosszabb távolságra való költséges, energiapazarló szállításra.

A falazat védelmére és egyben esztétikusabbá tételére alkalmazott egyik megoldás az agyagos, humuszmentes földdel való tapasztás. Ehhez az agyagos földhöz egyéb anyagokat (törek, állati trágya vagy szőr) is hozzákevertek Ezt a durva felületű bevonatot aztán híg agyagos sárral (amelyet néha finom homokkal kevertek össze) mázolták be, amelyhez sárgás, néha kékes vagy fehéres földet használtak. Szép mázolt homlokzatú házakat találhatunk például a Balaton-felvidéken; ezeken csak az ablaknyílásokat hangsúlyozzák meszelt keretekkel.

A mázolást a 19. század közepe táján felváltotta a meszelés, és ezzel előbbi a lakóházakról inkább a gazdasági épületekre vagy hátsó homlokzatokra korlátozódott. Meglepő módon tehát a meszelt fal viszonylag újkeletű (csak a 18. sz. végétől vált általánossá) hagyomány a magyar építészetben, amelynek aztán a 19-20. század fordulójára meghatározó jellegzetessége lett. A fehérre meszelt falú házat napjainkban a magyar népi építészet tipikus megtestesítőjének tekintjük. A falat pingálásokkal díszíthették, ami az asszonyok feladata volt.

A meszeléssel egy időben jelent meg, de idővel (Székelyföld egyes részeit kivéve) magyar nyelvterületeken el is tűnt a kékre festett ház hagyománya. Ehhez először természetes ásványi festékeket, majd gyári változatokat alkalmaztak. Bizonyos vidékeken azonban a mészbe egy kevés kék festéket is kevertek, így a fal ragyogóan fehér színű lett. A meszelt falú házak lábazatát praktikus okokból sötétebb színűre készítették, ehhez a mészbe kormot vagy földfestéket kevertek.

A 19. század közepétől terjedtek el a homlokzatok vakolatdíszei, amelyeket legtöbbször mészhabarcs, ritkábban pelyvás sár alkalmazásával készítettek. Ezeket a díszítményeket azonban csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, így egy adott faluban is csak a házak egy részén jelentek meg. A vakolatdíszek inkább rátétes jellegűek, az épület szerkezetétől független motívumok.

(Forrás: Barabás Jenő-Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2005. és Istvánti Gyula: Az építészet története Népi építészet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997.)

A könyv szerzői elkötelezett hívei az ökologikus építészetnek. Művük igazi kuriózumnak tekinthető, ebben a témában világviszonylatban is egyedülálló. A könyvet a környezettudatos építészet elkötelezett híveinek és a téma iránt érdeklődőknek egyaránt ajánljuk.

Terjedelem: 92 oldal
Kiadás éve: 2007
Ár: 3.998,- Ft
ISBN szám: 978-963-9759-43-5
Cser Kiadó