Tiszta képlet, korrekt luxus — villa a Svábhegyen
Építészeti koncepcióját tekintve képletszerűen egyszerű, megformálásában alázatos, anyaghasználatában következetes és elegáns. építész: Tima Zoltán; belsőépítész: Tima Zoltán, Hegedűs Judit
A svábhegyi villa — fogalom. Archetípusnak tekinthető, hallatán ugyanaz a kép bukkan fel laikusban és építészben egyaránt. A szóösszetétel domináns eleme a svábhegyi, de ha a jelzőt elhagyva, pusztán a villa szót ízlelgetjük, már sokkal változatosabb formai előképek közül válogathat a megbízó. Mert egy villa tervezésének alapvető, kikerülhetetlen építészeti feladata, hogy adott vizuális kultúrával, és az esetek többségében jelentős pénzügyi háttérrel és ennek megfelelő igényekkel rendelkező megbízó számára kell magas építészeti minőséget produkálni.
Tima Zoltán és munkatársai munkáját a fenti szempontok alapján csak dicséret illetheti — a szakmai korrektség szempontjából mindenképpen. Építészeti koncepcióját tekintve képletszerűen egyszerű, megformálásában alázatos, anyaghasználatában következetes és elegáns. A közhelyszámba menő mondat, miszerint "a tervezőt a megbízóhoz régi, jól működő kapcsolat fűzi", sokszorosan igaz, lévén szó a Tima Stúdió egyik komoly külföldi partneréről, akivel a „stílusgyakorlatokat" előzetesen már többször is lefuttatták. Itt persze a család is közbeszólt, a feleség történetesen shoeboxnak, azaz cipősdoboznak titulálta az első vázlatot, de végül különösebb kompromisszumok nélkül győzött az építészeti elképzelés.
Első körben a megépültnél jóval terjedelmesebb, összetett tömegű, a meredek lejtésű telek terepvonalaihoz illeszkedő terv született és maradt papíron. A felépült ház a megbízó kívánságára sokkal szolidabb volumenű, valóban csak a legszükségesebb tereket tartalmazza, de azokat rendkívüli igényességgel megfogalmazva. A tervező felvállalta az ebből adódó egyszerű tömeget, és az „U" alaprajzú dobozt egyszerűen ráültette a hegyoldalra. A meredek lejtésből adódóan az épület a bejárati oldalon egy szinttel magasodik a terep fölé, a párját ritkító panoráma felé viszont két szinttel nyílik meg. A homlokzat visszaugratott síkját két szint magas üvegfallal felhasítja, ezzel átláthatóvá teszi, megnyitja a házat.
Az alaprajz szervezése hasonlóan tiszta képlet: a kert szintjén a nappali terek, a felső — ezúttal bejárati — szinten a hálószobák. A bejárat szintjén az „U" egyik szárában a szülői háló és kiszolgáló helyiségei, a másikban a gyerekek két szobája, és fürdője. A közlekedő terek természetesen adódó helyükön vannak. Egykarú, egyenes lépcső vezet az épület két szára között kialakított, a ház központi terét alkotó, két szint belmagasságú reprezentatív nappali térbe. A kert szintjén az egyik szárnyban a tényleges nappali lakótér szerepét betöltő hatalmas konyha-étkező és kiszolgálói, a másikban dolgozó traktus kapott helyett. Az értelemszerűen kialakuló földalatti traktusban elfértek a kiszolgáló gépészeti funkciók. A garázs a bejárati szinten, külön tömegben került kialakításra, közvetlen átjárással a bejárai szintre. A bejárati szintről az épület mellett tört vonalú rámpa vezet a kert szintjére, ennek vonalvezetése és felületkezelése szerves része a homlokzat- és tömegformálásnak.
A homlokzatok: a tektonikát hangsúlyozó, vakolt fehér keretben bontott tégla burkolatú falak, világos fenyő nyílászárók, süttői mészkő járófelület, a terep-építményeken terméskő burkolat, a tetőn sötét cinklemez fedés, amely az egyszerű tömegre ültetett, gépészetet rejtő dobozt is burkolja. A homlokzatok felületét a nyílásokon kívül az árnyékoló szerkezetek foltjai tagolják: a mellékhelyiségek ablakai előtt áttört téglaburkolat, a nagy üvegfelületek előtt eltolható, gépi vezérlésű, súlyos tömörfa árnyékolók. Az előkép Dánia, Tima Zoltán a téglaburkolatot is szívesen vakolta volna vékonyan és festette volna fehérre, láttatni engedve a struktúra játékát. Az angol tulajdonos számára a melegebb rózsaszínű tégla látványa azonban kívánatosabbnak bizonyult, így lett a ház lágyabb, mint az eredeti tervezői elképzelés. Finoman megkomponált ablakosztások, a kerti homlokzaton az emeleti szint teraszai oldják az önként vállalt keretek szigorú logikáját.
Egy kritikai megjegyzés (az is — belátom — nőies szempontokat tükröz és figyelmen kívül hagyja a szerkesztés logikáját): az „U" alaprajz öblében kialakult, a tervező szándéka szerint hívogató terasz egyetlen prózai ok miatt marad kihasználatlan: nincs lefedve. A terasz déli tájolása miatt a család vonakodása teljes mértékben érthető, és ez a használat szempontjából nagy veszteség. Véleményem szerint formai szempontból sem tette volna tönkre a homlokzatot valamiféle lefedés, akár azon az áron is, hogy csorbul a két szint magas üvegfelület látványa.
A belsőről
A tervezés során a belső tér az építészeti kialakítás természetes folyományaként alakult. A fegyelmezett és következetes alaprajzi és tömeg-, ill. homlokzatformálás a belső terek megkomponálásánál is zökkenőmentesen folytatódik, bár a dolog természetéből adódóan lágyabb felhangokkal kísérve.
Maga a központi tér impozáns, a dupla belmagasságú nappali minden határoló felülete egyedileg komponált, és különböző, a kapcsolódó terekre utaló módon szerkesztett. A nappali felé tömör, mészkővel burkolt falfelületbe komponált kandalló és a nemes anyagú felület elé helyezett, ugyancsak a kompozíció szerves részét képező plazma tv, a lépcső túloldalán a tömör lezárás ellenpontjaként áttört, fehérre festett vakolt falsík, amely mögött felsejlik az épület bejárati homlokzatán kialakított nagyméretű ablaknyílás. Az „U" alaprajzból adódóan az emeleti közlekedő körbeöleli a nappali légterét, az ebből adódó átlátásokat a tervezés maximálisan, s némileg játékosan is, kihasználja.
A gyerekek szárnya felől teljes a kommunikáció, csak egy tömör mellvéd határolja a szobákhoz vezető folyosót. A szülői szárny felé fokozottabb az intimitás, itt már függőleges osztásokkal is operált a tervező, és így az adódó nyílásokat beüvegezte, sőt a tulajdonosok kérésére vízszintes lamella-rendszerrel a belátást minimálisra csökkentette. Példaértékű a közlekedőterek rendszerének nagyvonalú, mégsem pazarló kialakítása, mely a fényjáték és az átlátások révén az épület egyenrangú, szerves részévé avatja a funkcionálisan szükséges tereket. Az építészek nem felületi, hanem építészeti eszközökkel operáltak, s mindezt példamutató formai visszafogottsággal.
A ház építészeti üzenete annyira világos, hogy szinte szégyen (volt) elemezgetni. Stílusbeli elkötelezettségtől függetlenül bárki megállapíthatja, hogy szép és jó, talán az izgalom hiányzik kissé belőle. Egy normális vizuális kultúrával rendelkező országban ilyen házaknak kellene állni mindenfelé, nálunk egyelőre a kevés — de örvendetesen szaporodó — követendő és nézegetésre érdemes példák egyike.Zöldi Anna
Villa a Svábhegyen
építész: Tima Zoltán
belsőépítész: Tima Zoltán, Hegedűs Judit
munkatárs: Schreiber Gábor
statikus: Dobráter Béla
gépész tervező: Görgeyné Bihary Erzsébet, Terék Tamás
elektromos tervező: Máramarosi András
fotó: Bujnovszky Tamás
kivitelező: Épszerk Pannónia Invest Építőipari Kft.
építésvezető: Lévai Imre
15:47
Üdv mindenkinek,
ami engem igazán érdekelne,hogy hol lehet ilyen szép panorámájú telket találni,mert az,hogy Svábhegy még nem mondd semmit,azaz tudom merre van jártam arra de hasonlót sem láttam....
04:58
jónapot kívánok
Énekem olyan kérdésem lenne hogy egy ilyen házat menyiért lehet megvásárolni?Vagy hogy menyiér építenek ilyen házat?
05:14
@ricsi10: kedves Ricsi,nem tudunk választ adni a kérdésre. Vannak esetek (többnyire), amikor nem az anyagi érték miatt közlünk ezt-azt építészeti ügyekben.a szerk.+ egy megjegyzés: "énekem" nem ugyanaz, mint "énnekem". "Énekem olyan kérdés lenne": reméltem, hogy kapunk egy dalt a hozzászólásban...
21:25
Alaposan azt hiszem nem fogom tudni kifejteni, de bennem az az érzés motoszkál, ami általában szokott az igényes magyarországi házakkal-tervekkel kapcsolatban: valahogy máshová kerül a luxus, mint ahova kéne neki.
A magyar építészetet mintha egy levethetetlen forma- és anyagfetisizmus jellemezné (sommás vagyok, igen...), amit a kilencvenes években a rengeteg új anyag és lehetőség miatt még nagyon jól értettem is. Azért az meglep, hogy MOST a luxus lehetséges alkotóelemeként mintha nem vetődött volna fel a TÉR: itt a ház legnagyobb tere a garázs (!!!), minden nagyon elaprózva, átlátások alig, hosszú-hosszú-hosszú közlekedők, a nappali is csak egy a sok nagyjából azonos léptékű terek között (jó, a belmagassága persze nagyobb). És a remek kilátást a teraszon is mitha egy szűk csőbe zárná a tervező. (a földszintre pedig egy olyan lépcsőn jutok, ami KIvisz a nappaliból, egy szűk közlekedőbe - neki a kamraajtónak...)
Ami tehát itt eszembe jut: az (a kétségtelen profizmus mellett) az anyag, a tömörség, a zárás-zártság, miközben az életnek, a szemnek, a tekintetnek lehet hogy inkább volna igénye helyre, térre, szabadságra.
A napokban futottam bele a dezeen-en egy villa tervébe – ég és föld a különbség. Bár szinte ugyanez a geometrikus szerkesztés, de amott könnyedség, nyitás, átlátások - és TÉR van! EZ az igazi luxus!!!
10:30
@mB: Az anyagfetisizmussal maximálisan egyet értek - annyi megszorítással, hogy ez a fétis az élő, természetes, stb. anyagok felé fordul. Betonkísérletek nálunk nincsnek, a fém, műanyag és poliuretán, de még az üveg-varázslások is jellemzően hiányzanak. Az anyag nálunk a "materialitást", a földhöz rögzítő "masszivitást" jelenti. A formafetisizmussal viszont nem értek egyet. Ilyen nálunk - szerintem - nincs. Sőt, inkább az ellenkezője, a formafóbia jellemző. Ez a ház sem a lázas formakeresésről szól. A formák kapcsán viszont kétsételenül tény, hogy létezik egy kánon, melyet a tophetvenes aranygeneráció képvisel. Ha azt mondod, hogy ezt a formakánont tekinti fétisnek a legfiatalabb generáció, akkor abban van valami, de talán enyhébb, esetleg találóbb azt normakövetésnek, vagy divatnak nevezni. (Már ha ha arra gondolsz, amire én gondolom, hogy gondolsz:)
Inspiratív, amit a luxus helyiről írsz: hirtelen az ugrott be, hogy ha a design - filozófiai szempontból - nem más, mint jog a gondolkodásra, alapvető kollektív és szimbolikus tartalmak kifejezésére, és emellé teszem, hogy az építészet csak korlátok között narratív műfaj, akkor akkor az igazi fényűzés, az tényleg a tettenért gondolat luxusa. uhhh... füstöl is a klaviatúrám...
19:33
Az alaprajzokban tényleg van egy-két érthetetlen dolog. De ettől függetlenül tény: pár éve még nem ilyen villák épültek.
08:31
@WérGidA: Ebben a házban van poézis. Több mint általában styl-társaknál. Egyébként külföldön ez a műfaj valahol a kilencvenes évek végén megtört és monoton kaptafává vált. Minálunk pedig most állítják kánonba... Nem is ez a baj, hanem az, hogy az egyszerű nép, aki eddig a neobarokktól a meditercsin keresztül a newbauhausig "késte" a trendet, most a fogalmasincsmiaz minimált harsogja. Kicsit olyan mint a kemoterápia már ez a műfaj, mindent kilúgoz (jót-rosszat) és már jó ideje kiüresedett is. Boldog az olyan mint TZ (és mások), aki meri ezt másképp, líraian csinálni hát még aki idejében kilép ebből a kánonból.
14:47
A cipősdoboz valóban találó erre az épületre. Cipő tárolására lehet hogy jó, de lakni benne? Megnézte már valaki ennek a háznak az alaprajzát? És ha igen, akkor az úgy jó? Jó ez a rengeteg közlekedő, zegzugos folyosók, búrozhatatlan hálószobák? Egy-egy szobának legalább 3 oldalán van ajtó, ablak, esetleg mindkettő. Bútorozza már be valaki legalább gondolatban! Tiszta képlet? - Valamit rosszul helyettesítettek be abba képletbe:-)
13:07
@Műkedvelő: Ha már kötözködünk, meg ha már az alaprajzon rugózunk, hadd legyek fogadatlan prókátor! Tehát ha valóban objektív igényességgel megnézzük az alaprajzokat és a képeket, az alábbiakat vehetjük észre:
ez nem egy minimál programú ház, egyértelműen nem minimál igényű lakókkal, mint ahogyan a cím is jelzi: luxuslakás;ennek megfelelően teli van kényelmes méretű gardróbokkal, tárolókkal;s ezeknek megfelelően nincs igény a szobák telizsúfolására;de ha alaposan megnézzük a szobákat, kiderülnek az alábbiak:még a legkisebb szobában is kényelmesen elhelyezhetőek az alábbiak: 3 normál méretű szekrény + egy egyszemélyes ágy + írósaztal (ez szerintem még ;az emeleti, sarki szobában valóban kevesebb fér el, de legyen ez az építtető személyes problémája (vagy döntésének eredménye);a nappaliba nyílvánvalóan csak térbe állított ülőgarnitúra helyezhető el (de ez azért annyira nem újdonság), és a falakat valószínűleg nem szándékozzák könyvespolcokkal telirakni (ez is valószínűleg építtetői döntés - attól, hogy valaki nem szándékozik könyvtárban lakni, nem következik, hogy tahó lenne; sőt talán elegánsabb is mint a soha nem forgatott könyvekkel megnyugtatni a sznobizmokat);ergo a szobák korántsem tekinthetők bútorozhatatlannak;közlekedők:sok helyiség, nagy alapterületek, nyilvánvalóan kikövetkeztethető generációs elszeparálási igény;a közlekedők tiszta szerkesztésűek, kellemes térkapcsolatokkal (a nappalihoz);a fentiek alapján a zegzugosság "vádja" is meglehetősen sommás;építészeti formálás:ha valamit föl lehet róni, akkor az a mechanikus újmodernség;de illik észrevenni, hogy a ház tényleg jó arányú, jó formálású (s tényleg van benne poézis);talán a nappali térarányai lettek egy kicsit feszítettek (fölfelé), a nappali hangulata valóban nem túl lakályos (de lehet, hogy ez a fajta eleganciára törekvés is építtetői igény volt);anyaghasználat (korábban volt erre vonatkozóan is kritika):kimondottan időtálló anyagokat láttam: tégla, fémlemez, vakolat;a fafelületek meg természetesen hozzáértő fönntartást igényelnek (de ez egy ilyen luxuslakásnál nem annyira furcsa ügy - a lakóknak valószínűleg nem újdonság, hogy egy épületre a megépítés után is költeni kell);valóban, ha saválló acélból készült volna minden, akkor sokkal tartósabb lenne (de azt is polírozni kellene időnként);Egyszóval: kicsit elhamarkodott volt a nagyarcúság.Újfent javaslom: mondjátok azt, hogy rohadtul rühellitek ezt a fajta újmodern dobozház-világot (az úgy hiteles és őszinte lenne), de nem kell a kákára is alaprajzi hibát csomózni. ;)
19:31
sby.f.j.
Kicsit meglepődtem, mikor a fotókat is végig néztem. Általában azzal kezdek, most előbb olvastam.
Valahogy azt sugalja ez a csupasz sima vonal, hogy nem szeretnék egy másodpercet sem eltölteni, nemhogy élni benne. A "cipős doboz" egy nagyon kellemes megszólítása az építmény tömegnek.
Ha elveszti a látható anyag, fa, és egyéb burkolás az újszerűségét és az 10-15 év, végkép lekopik minden látvány erről a puritán tömegről.
A cikkíró Zöldi Anna fergeteges hangulattal festi le, le a kalappal előtte azt is amit talán csak Ő lát, sajnálom, rám nem tett hatást, akartam... Szeretném, ha a mi "remekeinket" is Ő méltatná egyszer, hasonlóan ugyan ilyen lendülettel, a cikk hangulata és módja megnyert, tetszik.
Sajnos csak ennyi. sby.f.j.
12:12
Hát ez kész :o
nem gondoltam volna hogy vannak (még) ekkora telkek
07:46
A képek alapján rendkívül preciz ház. Magabiztosan találja el a léptéket, a formavilágot, a kompozíciót. Igen, ez egy gazdag ember háza, de egy olyan emberé, akinek jó ízlése van. Érett, komoly, európai színvonalú munka. Nem progresszív, nem kísérletezö, nem tabudöntögetö, hanem elegáns és kozmopolita. Nem Ferrari, hanem BMW.
A páció lefedése valóban funkcionális mankónak tünik, egy pergola+némi futónövény lenne a legkézenfekvöbb. A kilátás pedig olyan, hogy még a képeket látva is beleszédülök.
15:00
rendkivül igényesen megtervezett és ugyanilyen színvonalon kivitelezett villaépület. Jó ilyet látni.
(végre nem a fotós személye és "bűvészkedése" van a középpontban, hanem maga az épület, valóságos nézőpontokkal, a részletek, formák - az értelmezését és a látványt segítő - bemutatásával)