„Űrhajó-etika”, újrafelhasznosítás, precious plastic – Tasnádi Gergely diplomája a Bulinegyedbe

A MOME diplomájának sajátossága, hogy az építészeti tervek mellett elméleti dolgozatot és egy tárgyat is terveznek a diplomázók. Tasnádi Gergely esetében a három szorosan összefügg. Az idei rektori különdíjas tervet, az Eldorado című felvetést mutatjuk be. 

Elméleti alapok: Diplomamunkám elméleti hátterét Buckminster Fuller Föld-űrhajó (Spaceship Earth) elmélete adja, erre alapozva az urbánus környezetben történő megvalósíthatóságát vizsgálom. Az általa „űrhajó-etika" néven  megfogalmazott felvetés szerint  az emberiség a Föld nevű űrhajón utazik, energiáját a Napból nyeri, egyéb készleti szigorúan korlátozottak. A természeti rendszerekhez hasonlóan a „jármű" működése olyan körfolyamatokon alapszik, melyek során az elhasznált nyersanyagok előbb-utóbb valamilyen formában visszakerülnek a folyamatba és immár készletként ismét bekapcsolódnak az űrhajó működtetésébe, ezzel megalkotva a körforgásos-gazdaságot.

Ennek akadálya, hogy a centralizált, magas terheltségű, monofunkcionális ellátórendszerek mechanizmusai rejtett terekben zajlanak; az energiaforrások eredete és mennyisége nem meghatározható, ez a felhasználókat súlyos függőségi helyzetbe hozza. A pazarló, ugyanakkor súlyosan kiszolgáltatott életmód korlátai a források „láthatatlansága" miatt gyakorlatilag érzékelhetetlenek. Az ívóvíz forrása szabad szemmel nem látható, nem felszíni vízkészletekhez kapcsolódik. A csatornarendszer föld alá rejtése bár közegészségügyi és esztétikai szempontokat szolgál, mellékhatásképpen a szennyvíz mennyisége és útja a felhasználó számára nem érzékelhető. Az élelem- és szemétszállítás a város zavartalan működésének biztosítása érdekében a hajnali órákban történik. Az élelem termelés, a hulladék tárolás a városi élettértől izolált. Az elektromos áram- és gázellátás a városhatáron kívülről, nem egy esetben több ezer kilométer távolságból érkezik. A mindennemű forráshoz való korlátlan hozzáférés élménye állandó. A környezetetikában ismert határvidék-etika (cowboy-gazdaság) alapfeltevése szerint a források gyakorlatilag végtelenek, bármeddig, bárhogyan használhatók. Jelenleg ezt nevezhetjük az uralkodó társadalmi és gazdaságetikai gondolkodásmódnak.

Véleményem szerint Fuller fenntarthatóságot célzó civilizáció-modelljének kiépítése elsősorban nem technológiai fejlettség kérdése. Feltétele az embert mára szinte teljesen körülvevő elsődleges civilizációs környezet, a város környezetetikai kritériumrendszer szerint történő újragondolása. Az űrhajó-építészet (spaceship architecture) a változó szükségletek és igények függvényében nyitott, adaptációra képes folyamat. Egy fenntarthatóságot célzó építészeti program a cowboy-és űrhajós-etika szabályrendszerei között megvalósuló „átzsilipelés" potenciáljával rendelkezik, tehát nem pusztán épület- technológiai fejlettség kérdése, hanem a fogyasztói magatartás megváltoztatására irányuló tervezői vízió függvénye is.

Program: A körforgásos rendszer részét képező recycling tevékenységek a modern városlakók számára jól látható, interakcióra alkalmas terekben kell folyjanak. A mestermunka programja az újrahasznosító tevékenység városi szövetbe integrálásán keresztül a városlakók fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletváltását célozza. Az átalakító tevékenység jelenléte a városszövetben kulcsfontossággal bírhat a mindennemű erőforrás felhasználás egyéni felelősségének tudatosításában. Egy kísérleti műhely mely a budapesti belső 7. kerület, azaz a Bulinegyed többszáz vendéglátóipari egységében termelődő, helyben újrahasznosítható (elsősorban műanyag) hulladék felhasználási területeit kutatja belsőépítészeti és bútor léptékben.

Az program alapját Dave Hakkens holland designer low-tech műanyag újrahasznosító gépei adják. A Precious Plastic relatíve egyszerűen és olcsón megépíthető gépei (daráló, prés, extrudáló, elszívó berendezés) lehetővé teszik a belvárosi környezetben is végezhető újrahasznosító munkát. A helyszín választást a kocsmák, kávézók, éttermek hasonló anyagminőségű, jól kalkulálható mennyiségben termelődő műanyag hulladékai indokolják (flakon, csomagolás, kupak, stb.). Az egyes egységek a működési engedélyük részeként egyfajta hulladékadóval tartoznak a kerületnek: ez nem pénzbeli kötelezettséget, hanem a hulladék szelektíven való gyűjtését és Eldorado-ba való szállítását jelenti.

Helyszín: A nyersanyagbánya a budapesti VII. kerületben egy szinte kizárólag tűzfalak által határolt, Kis Diófa és Csányi utcák között elhelyezkedő területen kapott helyet. A választott tervezési területen egy rendőrségi raktárépület, három rossz állapotú egyszintes lakóház, több bódéépület, valamint egyéb foghíjak találhatók. Ezek elbontásával alakul ki tűzfalakkal körbevett, bányaszerű „katlan", melyen passzázs nyílik a Kis Diófa és Csányi utca között. Erre a gerincre fűződik fel a program három fő egysége: az újrahasznosító műhely, egy rövidtávú lakhatást biztosító lakóegység, valamint a piactér. Az egész telek burkolata a tűzfalakhoz hasonlóan egységes, a lyukacsos tégla hézagjainak kitöltése az egyes funkciók szerint változik.

Műhely: A műhely tömbje a Kis Diófa utcában feszül két tűzfal közé. A rácsostartó tető- és falszerkezet transzparens épület kialakítását teszi lehetővé, így az utcaforgalom számára megfigyelhető a bent zajló tevékenység. Az épület tetején elhelyezett napelemek biztosítják az energiaellátást, valamint a megfelelő árnyékolást is. A műhely három szintből áll: a pinceszint az egyik elbontott lakóépület alagsorát kihasználva alakul ki, itt kaptak helyet a gépészeti terek, raktárak, vizesblokkok, valamint földszintre vezető teherlift és lépcső. A temperált földszinti csarnokban helyezkedik el külön zárt térben a műanyag-, fa- és fémműhely, ezekhez kapcsolódnak további raktáregységek, valamint a gazdasági bejárat és hulladékelosztó. A zárt műhelyhez szorosan illeszkedik az alkotótér, ahol az egyes bútorok, installációk építése zajlik. E tér passzázs felöli oldalán kiállítótér alakítható ki ideiglenes állványszerkezetből, a passzázson áthaladva így egyfajta kirakatként jelenik meg az üveghomlokzat mögött. A zárt műhelytér kubusának tetején a számítógépes és high-tech munkák (lézervágás, 3d print, stb) végezhetőek, itt található továbbá a konyha és a közösségi tér is. Ezen a szinten igény szerint függönyökkel választhatóak el egymástól az egyes funckiók. A lyukacsos téglaburkolat kitöltése a műhelytérben az elbontott épületek törmelékét hasznosítja.

Lakóépület: A lakóépület a Csányi utca 8. szám alatt álló háromszintes kis bérházhoz közös lépcsőházzal csatlakozik egy új, L-alakú tömböt kialakítva. A régi bérház földszintjén kiadó üzlethelyiség, mosoda és kávézó (kijárattal a belső udvaron lévő teraszra) található. Az első és második emeleten a régi lakások felújításra kerülnek. Ezek a helyiségek akár a műhelyben legyártott belsőépítészeti elemek felhasználásával is készülhetnek. Az új, acélszerkezetes épületszárny hét szintből áll. A földszint szabadon átjárható, itt kaphat helyet a kávézó esővédett terasza is. Az első emeleten co-working iroda, a másodikon a közösségi konyha és tér a háztömb lakói számára. A 3-7. emeleten az egyes előregyártott lakódobozok (összesen 24db) találhatóak, melyek egységenként két fő elszállásolására alkalmasak. Ezek a lakóegységek elsősorban a műhelyben dolgozó, kísérleteket végző, budapesti lakóhellyel nem rendelkező alkotók számára vannak fenntartva, segítve rövidtávú lakhatásukat. A lakóegységek bútorzata moduláris, az egyes lakók igénye szerint átalakítható. Az műhelyben elkészített műanyag bútorelemek a műhelyben újra nyersanyaggá alakíthatók és új bútorként beépíthetők. A lakódobozok belső perforált falburkolata (fém, fa) teszi lehetővé a moduláris kialakítást.

Közösségi terek: Az egész telek a műhely kivételével szabadon bejárható. A fő közönségforgalmi terek a Kis Diófa és Csányi utcákat összekötő, kizárólag gyalogos forgalom számára szolgáló passzázshoz kapcsolódnak. A passzázs nyugati oldalán nyíló öböl, mely alkalmi bolhapiacoknak, vásároknak ad helyet. A terület esővédettsége opcionálisan kifeszíthető ponyvaszerkezettel biztosított. Az egyéb passzázsról nyíló szabadtéri terek lazán szervezettek, nincsenek állandó funkcióval ellátva. Az új lakótömbhöz kapcsolódó udvaron létesíthető kutyafuttató, sportpálya, akár szabadtéri mozi is a szemközti tűzfal kihasználásával. A lyukacsos téglaburkolat ezeken a területeken, színezett betonnal, fűvel, vagy fenyőmulccsal van kitöltve, funkciónak megfelelően.

A megvalósítás folyamata: A tervezési program megvalósítása több lépcsőben törtnénik. Első lépésként a terület megnyitásával és rendezésével új városi tér keletkezik, melyen piacok és egyéb közösségi funkciók már kezdettől helyet kaphatnak. A kísérleti műhely első, kisebb formája megvalósítható a meglévő rendőrségi raktárépületben. Második lépésként a raktár elbontásra kerül és megépül meg az új műhelyépület. Ennek részét képezi az elbontott épületek pincéinek hasznosítása is. Harmadik lépésként a kis bérházhoz kapcsolódó új lakóépület kerül a helyére.

Kísérleti anyag fejlesztése: Diplomatárgyam a Precious Plastic eindhoveni (Hollandia) műhelyében készült a 2019-es holland design hétre. Az építőelemcsalád a low-tech műanyag újrahasznosítás építészeti felhasználásának lehetőségeit kutatja. A lézervágott elemekből hegesztéssel összeépített öntőformába extruder segítségével olvad műanyagot folyatva alakul ki az építőelem. A tervezésnél fontos szempont volt az olcsó, gyors gyártási folyamat, a könnyű sorolhatóság és szerelhetőség. A három elemből álló építőelem család üreges kialakítása gyors és erős falazást munkamódszert tesz lehetővé. A kísérletezés következő fázisa a műanyag kémiai tulajdonságainak (UV- és tűzvédelem) javítása lesz.

Tasnádi Gergely

Szerk.: Somogyi Krisztina