építészet : környezet : innováció

Üveghuta múzeum, Visegrád

Kovács Petra diplomamunkája 2007-ben, a MÉSZ-MÉK Diplomadíj pályázatán dícsérő oklevélben részesült.

Kovács Petra diplomamunkája 2007-ben, a MÉSZ-MÉK Diplomadíj pályázatán dícsérő oklevélben részesült.

 

Témaválasztás, helyszínválasztás
A létesítendő épület helyszíne Visegrád szívében található a Rév utca 5-ös szám alatt, a mai és a középkori Visegrád város központjában. A növényzettel sűrűn benőtt telek évtizedek óta üresen áll, a rajta található lakóház a 70-es években leégett. Akkor derült ki, hogy a ház középkori eredetű, ezért a telek műemléki védettséget kapott.
Ennek következtében a terület régóta nagy érdeklődésre tart számot a visegrádi régészek körében. A közelmúltban új tulajdonos birtokába került a telek, ennek kapcsán indulhatott el a terület régészeti feltárása. A telekre 2004 nyarán nyílt lehetősége a Mátyás Király Múzeum régészeinek bejutni. Hamar kiderült, a terület igen gazdag leletanyagban, a mai városmag a középkorban is gazdagon beépített volt.
Az ásatás szerencsésnek bizonyult: egy középkori útfelület részlete, egy faszerkezetű ház alapjai és egy kőház maradványai kerültek elő a telek északi felében, ezektől délre áll a romos ház, mely egy középkori üveghutának adott otthont. Tőle nem messze, keletre egy másik középkori kőépület találunk, melynek falcsonkjai ma is láthatók.

 

helyszín



Az üveghuta épülete
A romos ház 20. századi szintjéről az épület belsejének mélyítése során, vöröses föld és tégla került elő. A téglák szabályosan helyezkedtek el, végükön vastagon rárakódott üvegolvadékkal. A középkori járószintet elérve a régészek számára világossá vált az épület funkciója: középkori üveghutát tártak föl. Az eredeti középkori épület 29×10 méter nagyságú volt, 130 cm-es vastag falakkal, négy helyiségre osztva. A helyiségek mindegyikébe kelet felől ajtó nyílt. A ház nyugati oldalán egyetlen ajtó nyílik, mely az épület északnyugati sarkához épített vékonyabb falú toronyba vezetett.
A 15. századi műhelyként szolgáló épület valójában két műhelyre oszlott: egy tökéletesen szimmetrikusan kialakított műhelypárra. Egy műhely két helyiségből állt, a helyiségek mindegyikét egy-egy nagyméretű huta uralta. A két távolabbi szoba közepén egy - egy ovális formájú kemence helyezkedett el, melyek az előkészítő- vagy olvasztókemencék szerepét tölthették be, a temperálást a másik, alacsonyabb hőfokon izzó kemencében végeztek.

 

 

A műhely nagy valószínűséggel név szerint is azonosítható. Az esztergomi érsek számadáskönyvében megemlítenek egy bizonyos János visegrádi üvegkészítő mestert.
A műhely mérete, kiképzése, a kemencék nagysága alapján alkalmas lehetett arra, hogy nagy mennyiségben állítson elő magas színvonalon üvegtárgyakat. Az itt talált leletek, főképp a számos ablakszem-töredék is arra mutat, hogy Mátyás nagyszabású palota építkezésében tevékenyen részt vett.


A Visegrádon feltárt üvegműhely olyan lelet-együttest képvisel, mely páratlan ipartörténeti emlék Magyarországon, sőt nyugat-európai viszonylatban is komoly jelentőségnek örvend. Egy ilyen leletnek mindenképpen múzeumi bemutatásra kell kerülnie, kihasználva a benne rejlő anyagi és kulturális lehetőségeket.

 

 

Telepítés, beépítés
A beépítésnél fontos szempontnak tekintettem a telken jelenleg is megtalálható épületek, valamint a telek első felében található öreg diófa megtartását. Kezdeti elképzeléseimben szerettem volna helyreállítani a meglévő épületeket legalább kontúrjuk formájában. Ezen elképzelés szerint négy kisebb épületet helyeztem volna el a telken, visszaadva ezzel a középkori Visegrád utcahangulatát. Hamar kiderült azonban az elképzelésről, hogy nem biztosít elegendő helyet egy mai modern múzeum elvárásaihoz, térigényéhez, valamint a település elképzeléseihez sem, miszerint az utcát zártsorúan kell beépíteni. Ezt követően törekedtem a zártsorú beépítésre, illetve, hogy jó arányú udvar alakuljon ki, amellett, hogy a múzeum terei is tágasak, átláthatóak legyenek. Így alakult ki az „L” alakú beépítés, mely a telek legnagyobb részén telekhatárra épül.

 

 

Forma, tömegképzés, anyaghasználat
A területen található gazdag lelet-együttes minden darabját fontosnak tartottam bemutatni. Az épület tömegalakításával egyszerű, letisztult formavilágot próbáltam létrehozni. Az épület a romot egyfajta negatív tömegként mutatja be, mellyel különösen odavonzza a látogatók figyelmét.


A középkori üvegműhely funkciója kiegészül a technika bemutatásához szükséges műhellyel, ahol a látogató közvetlen kapcsolatba kerül az üveggel, mint anyaggal.
A tömegképzésnél, illetve a térképzésnél fontos megvalósítandó célnak tekintettem egy olyan nyitott múzeumi tér megteremtését, ahol mindenki szabadon kötöttségek nélkül mozoghat, így igyekeztem a lehető legkevesebb térelválasztást alkalmazni.
A megtartani kívánt fa, mely szerves részét képezi a teleknek, kis udvart hoz létre az épület bejárati részén.

 

 

Anyaghasználat kérdésében döntő fontosságú volt, hogy a választott építőanyag egyszerre legyen elegáns a funkcióhoz illően, ugyanakkor homogén és visszafogott, hogy ne vonja el a figyelmet a romról, mint a létesítendő épület legfontosabb eleméről. A beton mint tartószerkezet, és mint burkolat egyszerre képvisel tisztaságot, egyszerűséget, homogén hátteret a múzeum tereihez, mely egyszerű vonalvezetéssel, „védőépületként” szinte csak körbeöleli a romot. A látszóbeton felületként szendvicspanel kialakítással mind kívül, mind belül megjelenhet, így nincs szükség külön burkolati anyagra.


A betonon kívül az üveg jelenik meg, mint másik anyag. Mindkét udvar homlokzatánál törekedtem a lehető legnagyobb egybefüggő üvegfelületek kialakítására, ezen függönyfal rendszerek lényegében ajtók sorolásával jönnek létre, melyek közép tengelyük mentén kiforgathatóak, így nyáron teljesen nyitottá válik az épület, és elejétől a végéig átjárható, ezzel is a látogatóbarát, nyitott, interaktív múzeum elképzelését igyekeztem erősíteni.


Kovács Petra: Visegrád, Üveghuta múzeum
Budapesti Műszaki Egyetem,
Építészmérnöki Kar
Konzulens: Hild György

 

vélemény írásához jelentkezzen be »