építészet : környezet : innováció

Via Dolorosa

Tervező tervez, politika végez. Mégis van megváltás. A Pécsi EKF keretében megújult Tettye park és Havihegy régóta az ország első (és az építési engedélyezés „gyorsítása” miatt valószínűleg az utolsó) építési engedélyt kapott közparkja. A terület ugyan majdnem egy évvel a kulturális év után, de a hasonló sorsú területek rendezését jócskán megelőzve készült el. Bardóczi Sándor írása.

Van egy mozzanata a pécsi EKF történetének, amit a rengeteg – általában negatív – kritika között még nem láttam leírva. Ez a mozzanat pedig egynemű néhány igazán haladó szellemű városmegújítással és ezt a mozzanatot az alulról építkező pályázatból még a felülről belenyúló politika és a kétségbeejtően inkompetens levezénylés sem tudta kiíratni. Arról van szó, hogy a kulturális fővárost szakember-civil konstellációban megálmodók nem kizárólag belvárosban gondolkodtak.

 

Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
 

 

Bizonyos tekintetben a Kodály Központ és a Tudásközpont telepítése is decentralizáló hatású – még ha tudjuk is, hogy a háttérben nem a decentralizációs gondolat, hanem az ingatlanügylet volt a meghatározó. Ám ha az Uránvárosra, a Megyer (kertváros) városrészre, vagy éppen a Tettyére gondolunk, és ezek közterület-megújításaira, amelyek meglehetősen kevés felülethez jutnak az országos médiában, akkor azt kell mondanunk: a pécsieknek ezek adták a legtöbb fizikai pluszt a beruházások közül, hiszen végtelenül közel hozták hozzájuk a kulturális fővárost.

 
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
 

 

Gyakorlatilag – a csak most a végéhez közeledő megvalósítás – kiölte a legtöbb decentrális mag belvároshoz szervesülését, így a Tettye felé történő „felvezetés” is elmaradt. Gondolok itt az Ágoston térre álmodott multifunkciós pavilonra, amely a belvárosból érkezőket kalauzolná el a csak a helyiek által ismert Tettye helyszínére, vagy éppen a Tettye tér kávézóra, amely képes lett volna szervezni a közeli játszótér és barlang látogatóinak közösségi életét. A parkban megvalósult Tüke borozó üzemeltetése is inkább a Tettye egyik arcát, a sznobos kivagyiságot erősíti a mai formájában és nem az eredeti koncepciót: nevezetesen, hogy a terület egy fiatalos, egyetemistákra szabott multi-kulti hely legyen, a hazai „romkocsma-hagyományokra” és a „woodstock-életérzésre” rájátszó ügy, amely a POSZT egyik helyszíneként szolgáló kastélyrommal oda-vissza hatásban van.

 

 
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor

 

Mohácsi Sándor (s73) – aki nemcsak, hogy ’tüke’, hanem gyakorlatilag „kényszeres tettyéző” is, hiszen itt egy diplomatervtől a megvalósításig történt évtizedes lélektörténetről beszélünk – pályázati víziójában még arról is szó esett, hogy a város (egyes magánépületeket felvásárolva és diák-hotelekké átalakítva) fokozza a terület megfiatalítását. Bonyolult volt ez egy hivatali gépezetnek: nem is történt meg. A Tettye közelmúltja elképesztő kontrasztok színhelye: egyrészről egy infrastruktúrában és lakásállományban végtelenül korszerűtlen, elmaradott, szlömösödő beteg test a patakvölgyben, másrészről a hihetetlenül csalogató panoráma és az „olcsó” telek nyomán idepöffeszkedő, hegyoldali, ám maga köré falat építő újgazdag lét ütközési pontja. Ebbe a szegregálódási folyamatba szándékozott rést ütni (úgy érzem ez a szándék realizálódott is) a Tettyére és a Havihegyre irányuló rehabilitáció.

 

 
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor

 

Bár a fiatalosító koncepcióból a játszótéri megújításon kívül semmi nem látszik megvalósulni, mégis – ahogyan a többi közterületileg rehabilitált, decentralizált helyszín is – a rekonstrukción átesett terület lehetőségek tárházát rejti magában, így egyfajta gyutacsként indíthat be továbbgondolásra érdemes akciókat. Ha így vesszük, a Tettyén lassan befejeződő (egyébként igen jó kivitelezési minőségben elvégzett) rehabilitációs munkák mögül már csak egy jó tér-menedzsment (és némi fazonigazítás) hiányzik, hogy az jövőre élettel teljen meg. A Tettye és a Havihegy összepasszított együttese ugyanis a város léptékében azzá válhat, ami Budapestnek a Normafa, Bécsnek a Grinzing, vagy Rio de Janeironak a Megváltó Krisztus a Corcovado-hegyen. Azaz az urbánus létnek és a természeti környezetnek egyfajta – többszörözötten is szakrális – csomópontja, amely akár pusztán szabadidős, akár hétköznapi játék és sport, akár művészeti, akár gasztronómiai akár vallási téren zarándokhely lehet. Csak jól kellene vele élni.

 

 
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
 

 

Mert mi az, ami megtörtént? Megtörtént az Ágoston tértől a Tettye téring a Vincze utca teljes megújítása egy haladó szellemben vegyes forgalmúvá tett utcaszerkezettel, amelynek a középen vezetett vápája a Tettye-patak - felszínre sajnos nem hozható – idézete. Az utca Tettye téri ízesülése ebben új vívmány: a patakmeder mellett elvezetett hídszerkezettel egy akadálymentes (babakocsi-barát) térszerkezeti hiányt számoltak fel a tervezők az itt felszínen csordogáló patak mentén. Sőt, a lakossági ötletpályázatok egyetlen megvalósult eleme, egy vizimalom-kerék is itt kapott helyet egyfajta vízjátékként, utalva a hely vízimalmokkal tarkított történetére. Bár jellemzően nem a megújítással összhangban, a Nemzeti Park égisze alatt, de mégiscsak a funkciókat gazdagítva megújult a Tettyei Mésztufa Barlang és bejárata. Megújult a játszótér és a sporttér. Igaz, nem egyedi játszótéri elemekkel, de mégsem szájbarágósan: kihasználva a domborzat adta lehetőséget például a csúszdaterek kialakításánál. (A ’koncepcióterveket’ Mohácsi Sándor óvodáskorú fia jegyzi: „Apa, ugye lesz itt egy jó hosszú csúszda?”).

 

Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
 

 

Megtörtént a sétányhálózat megújítása, a tervezőkhöz társuló fiatal művészeti csoport jóvoltából olyan egyedi ülőbútorok létesültek, amelyek a pixelekre bontott panoráma részleteivel, anyaghasználatukkal, szimbólumvilágukkal megidézik a pécsi és a Tettyén belüli tájhasználatokat, ipart, bányászatot és a terület együvé tartozását nagyon szolíd jelzéseikkel – egyediségük és sokszínűségük ellenére – összefogják egy arculati vezérmotívummal.

 

 
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor

 

Lassan végéhez ér a modern építészeti eszközökkel, mégis alázattal megerősített palotarom rekonstrukciója (Dévényi Márton és Gyürki-Kiss Pál) és újra kiderül majd, hogy annak idején Szathmáry püspöknek volt érzéke a palotanyaralók telepítéséhez. Már ami a panorámát illeti. Elkészültek a palota alatti és mögötti teresedések, már megnyílt a Tüke borozó, előterében a pécsi szőlőművelésnek emléket állító szőlő telepítésekkel. Lekerült az átmenő forgalom a Havihegyi útról és elválasztott rendszerben, az út mentén a meredek rézsű fölé lógatva védett gyalogos hídszerkezet alakult ki a Havihegy felé, akadálymentesen. Megújult (és gyalogos sétánnyá lett) a Havihegyi út hegygerinc-szakasza, a búcsújáró helynek megfelelő teret biztosítva. A természetvédelem ugyan megakadályozta, hogy megépüljön a tervpályázatnak még részelemét képező, a későbbi tervek során pedig már ennél jóval visszafogottabb, a terep eredeti adottságait csak terméskő lépcsővel lekövető apró, de védett kilátóhely a Havihegy magaslati pontján. A feszülethez persze ennek ellenére minden épkézláb, épelméjű, panorámára kíváncsi ember ma is felmászik (a tiltás miatt illegálisan, áttaposva).

 

Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
Pécs Tettye, fotó: Bardóczi Sándor
 

 

A helyszín tehát minden nehézség ellenére összeállt, egy akadálymentesen (babakocsival) is leküzdhető, kellemes útvonalat jelöl ki a pécsiek és a Pécsre kicsit felülnézetből tekinteni szándékozók számára. Ez az írás is ezzel az igénnyel született: egy távolabbi perspektívából rávilágítva arra, hogy minden, belülről talán kudarcként megélt történetben van valami, ami egy külső nézőpontból sokkal szebbnek, az összképet illetően jól sikerültnek tűnik. Amiből kiérződik, hogy a tervezők – és nem mindennapi történetként a kivitelezők is – a lelküket építették bele.

Bardóczi Sándor

A szerző ezt az írást a FAL weboldalon meghirdetett rendhagyó kritikái pályázatra küldte be.

 

vélemény írásához jelentkezzen be »