Villa a kisváros felett

"A végleges épületforma megszületése szinte egy matematikai képlet" – fogalmaz a tervező, Nagy Szabolcs – "amelynek elemei az adottságok, a létesíthető közútcsatlakozás, a meglévő diófa, a jelentős tereplejtés és a megrendelői igények." Mindezt figyelembe véve valósult meg a villaépület Bonyhádon.

Helyszín:
Az épület a Tolna vármegyei Bonyhádon, a városból kivezető szerpentin mentén fekszik. A szomszédos telkek klasszikus felosztásúak, szabadon álló beépítéssel rendelkeznek. 1000-1500 négyzetméter nagyságúak, és szinte mindegyiken meglévő, túlnyomórészt nagy traktusszélességű, nyeregtetős lakóépületek helyezkednek el. A területnek az adja a különlegességét, hogy a szerpentin felső kanyara mentén fekszik, ahol nagymértékű az emelkedés, ezért itt nem lett felosztva a terület, mert nem lehetett volna megközelíteni az ingatlanokat. Az elérési nehézségekből adódóan egy hosszanti fekvésű, a környezetéhez viszonyítva nagyobb, beépítetlen telek maradt itt.

Az ingatlanról a város felé és a Kelet-Mecsekre teljes panoráma nyílik. Az első helyszíni egyeztetésen a telek bozótos volt, csak gyalogosan lehetett megközelíteni egy másik telken áthaladva. Éppen azon a helyen állt egy diófa, ahol az adottságok miatt legcélszerűbb lett volna az épület elhelyezése. Tervezői döntésként a diófa megtartása prioritást élvezett a ház telepítésénél.

Tömegformálás:
A páratlan panoráma miatt adott volt egy hosszan elfekvő épület kialakítása, hogy ezt az adottságot minél több helyiségből kihasználjuk. A hatósággal való hosszas egyeztetés után egy megközelítési lehetőség maradt a közútról, amely a telek déli oldalára vezet. Mivel innen a terep mindkét irányba nagymértékben lejt, a garázst minél közelebb kellett elhelyezni ehhez a ponthoz.

Az épülettömeg kialakításánál cél volt a panoráma diktálta, hosszú tömeg fragmentálása és fő funkciók szerinti felosztása. Így került a garázs egy külön épületrészbe, alatta egy kerti tárolóval, amely nyers zsalukő homlokzatával enyhíti az épület magasságát, illetve egyben jelzést is ad a funkciók különbözőségének. A garázs a telek felső részére, a tároló pedig a kertre, a lejtés felé néz. Innen egy fedett-nyitott részen jutunk el az épületig. Ennek vonalában öleli körbe a lakórész, garázs és terasz hármasa a telken meglévő diófát, ezzel megteremtve a lejtés ellenére a külső és belső közötti folytonosságot. A teraszról a fa tövében készített élménykert látható. A nappali terének délre való emelkedése, a rajta elhelyezett nyílászárók a fa lombjának, a rajta átsugárzó napfénynek látványát nyújtják.

A végleges épületforma megszületése szinte egy matematikai képlet, amelynek elemei az adottságok, a létesíthető közútcsatlakozás, a meglévő diófa, a jelentős tereplejtés és a megrendelői igények. A közútcsatlakozás a garázs lehetséges padlósíkját, a fa pozíciója pedig a lakórész garázstól való eltolását adta meg. Így jött létre a fedett-nyitott terasz, amelynek nincs mély alapozása, ezzel sértetlenül hagyja a fa gyökérzetét. A telek lejtése határozza meg a lakóépület pozícióját, amely teljes pontossággal a terepvonallal párhuzamosan lett elhelyezve, figyelve a kitermelt és feltöltött talaj arányára.

A ház legészakibb részén eltolódik az épülettömeg, amellyel kialakul egy rejtett, csendes terasz, a túloldalon pedig a hálószobából kelet-mecseki panorámát ad a teraszajtó üvegfelületén keresztül. Az épületet a város mellett futó főútról, az ott lévő hipermarketek parkolójából lehet csak látni, a gyalogos forgalom elől, a tereplejtés miatt, teljesen elrejtőzik. Ez a kertnek is megadja az intimitást, ezáltal harmonikus otthonként funkcionál.

Nagy Szabolcs