Whitney Múzeum, New York

A 2009. évi Breuer-ösztöndíj negyedik beszámolója: Tenk Attila a híres New York-i kortárs művészeti múzeumról.

Amerikában elismert építészként, miután otthagyta tanári állását a Harvardon, Breuer Marcel számos sikeres középület, vallási és lakó épület után 1963-ban, pályája csúcsán kezdte meg a Whitney Múzeum tervezését, amely a Guggenheim múzeum után az első új modern múzeum Manhattanben, és az első, amit teljes egészében a kortárs amerikai művészetnek szenteltek. Ebből következik a filozófiája is, amit a tervezésnél is figyelembe kellett venni. Az állandó kiállításokkal szemben itt több az időszakos tárlat, ami változtatható tereket, a kortárs alkotások drasztikusan megnövekedett mérete miatt nagyobb felületeket igényel. Mindezen igényeknek teljes mértékben megfelelnek a Whitney hatalmas egybefüggő terei, melyek az előre gyártott rácsos vasbeton álmennyezeten mozgatható fal elemekkel könnyen alakíthatóak az aktuális tárlathoz. A felülről jövő kifinomult világítás, amellett hogy az épület arculatában meghatározó szerepe van, megengedi a homlokzati nyílások minimális méretét és ezzel növeli a függőleges kiállító felületeket és egyben megszünteti az ablakok elhelyezésének kötöttségeit, így kialakításuknál tisztán a formai koncepció dominálhatott.

A trapézoid ablakok nem elsősorban a világítást szolgálják, hanem a diszkrét és távolságtartó, de szükségszerű vizuális kapcsolatot az utcával. Azzal a Madison sugárúttal, ami egykor a művészetek utcájának számított, de az1960-as évekre ellepték az árusok és a szórakozó helyek. Ezzel a tendenciával szemben a művészet válasza a Whitney Múzeum, ami „erődként" a művészetek menedékévé vált. Egyértelműen védekező épület, elkülönül a környező épületektől, ezektől vasbeton lemezek pajzsként határolják el mindkét oldalon. Súlyos, monumentális szoborszerű tömegével uralja az utca látképét. A Madison Ave felől a várárokszerűen lesüllyesztett szoborkert fölött átívelő híd az egyetlen direkt kapcsolat az épülettel. Bár az épület sötét gránitba burkolva, erődszerű kinézetével nem egy barátságos épület, a fejjel lefelé fordított lépcsős piramis – amellett hogy ezen a kicsi, 30×38 méteres telken a legjobb helykihasználást teszi lehetővé – beinvitálja az embereket és egyediségével a művészet monumentális jelképévé válik.

 

A részletek végsőkig ki vannak dolgozva: világítás, bútorok, lépcsőkorlát, ajtók, még a legutolsó csavar is. Ezek közül sok megoldást találtunk meg más épületeinél is utunk során. Breuer, egymással összhangban, a design minden területén maradandót alkotott, a legnagyobb léptéktől a legkisebbig. Az épületbe belépve fokozatosan merülünk el az apró részletekben. Ráillik az idézet, amit egy kiadványban láttunk: „God is in details".

 

 

A Whitney múltja
A háború után kezdetben a Whitney művészeti társulatnak két összenyitott lakóépület volt az otthona. Miután az anyagi háttér lehetővé tette, megszületett az új Whitney épület gondolata. Ennek tervezésével bízta meg a társulat Breuer Marcelt és társát. A csoport szemléletét és egyediségét hűen tükröző múzeum épület megalkotása volt a cél. 1966-ban, az átadás után több negatív kritika is érte az épületet.

Ezra Stoller fényképei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elfogadják az épületet és megismerjék részleteit. Így válhatott az épület New York egyik legismertebb szimbólumává.

A Whitney jövője
Régóta tervezik egy új épületszárny építését. A bővítésre kezdetben született meghökkentő tervek után döntöttek úgy, hogy nem nyúlnak az eredetihez, hanem Manhattan másik oldalán építenek új épületet.

A Renzo Piano által tervezett épületet már az építés előtt is sok kritika éri. Jelenleg az építés anyagi okok miatt szünetel.

 

 

A művészetek több területén elért sikerei, nagyhatású oktatói tevékenysége és a magyar kultúrával fenntartott kapcsolatai ellenére az Amerikában elismert építész neve Európában inkább csak bútorairól ismert, hazánkban pedig csak egy nagyon szűk réteg ismeri Breuer Marcelt. Meglepődve tapasztaltam kint, hogy az épületeivel bármilyen kapcsolatban lévő emberek többnyire ismerték Breuer nevét. Sajnos azért előfordult, hogy hangzása és Bauhaus-os múltja miatt német építésznek vélték, de sokan még magyar származásával is tisztában voltak. Talán a nemrégiben lezajlott budapesti kiállítás a Ludwig Múzeumban, valamint újságcikkek, publikációk, és ez a pályázat is segít abban, hogy itthon is többen megismerjék munkásságát.

Tenk Attila