Design/Formatervezés

Zalaegerszegi Hevesi Sándor színház rekonstrukciója

1/14

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/14

Zalaegerszegi Hevesi Sándor színház rekonstrukciója
Design/Formatervezés

Zalaegerszegi Hevesi Sándor színház rekonstrukciója

2002.03.06. 14:49

Cikkinfó

A Design rovatot támogatja a 

Építészek, alkotók:
Kőnig Tamás, Wagner Péter

Építész tervező: Kőnig Tamás és Wagner Péter

Ismertető a rekonstrukciós tervek műszaki leírása alapján

1999. augusztusában a Kőnig Tamás és Wagner Péter (Kőnig és Wagner Építészek Kft.) meghívásos tervpályázaton nyerte el a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház rekonstrukciója tervezésének jogát. A tervek - a program alapján - csak a ház közönségforgalmi tereire (bejárat, ruhatár, előcsarnokok, közönséglépcsők, a közönség vizesblokkjai, nézőtér) vonatkoztak, érintetlenül hagyták az üzemi területeket. A következő részleteket a terv műszaki leírásából választottuk, értelemszerűen átírva a szöveget múlt időbe:





A tervezők kiindulásként megállapították, hogy
a Hevesi Sándor Színház épülete heterogén, architekturálisan zavaros épület. Az eredeti szocreál külső és a belsőben érvényesülő, századunk második felére jellemző "magyar snassz" építészet jellegzetes keveréket alkot. Ráadásul az alkalmazott rossz minőségű anyagok lepusztulttá tették a házat és elodázhatatlanná a rekonstrukciót. A színház közönségforgalmi tereiben végzendő munkákat a pályázati felhívás tételesen ismertette. Mindazonáltal az egyes anyagok és szerkezetek cseréje nem nélkülözhette a koncepciót, rendezendő az összevisszaságot, s mindezt oly módon, hogy az eredmény a jelenleginél fizikailag és erkölcsileg is kevésbé avuló legyen. Nem tekintjük a rekonstrukciót egyszerű "belső"-építészeti feladatnak azért sem, mert nem hiszünk az építészet megoszthatóságában, eddigi munkáinknál is összetartozónak itéltük a terek szervezését és az alkalmazott anyagok, szerkezetek ezekben megjelenő arculatát.

A közönségforgalmi területen adott az összes szükséges helyiség, ugyanakkor ezek nem állnak össze jól áttekinthető, logikus láncolattá, nem alkotnak igényes térsort. A földszinti bejárati szélfogó egyben a napközbeni pénztár- és közönségszervező bejárat is, s az időben és igényekben is eltérő funkció zavarossá teszi az érkezést. A ház földszinti előcsarnokából az emeleti főszint két egykarú, a bejáratnak hátat fordító, szinte rejtett lépcsőn közelíthető meg. A másik, önálló térben futó, oldalra húzott kétkarú lépcső csak a stúdiószínpad idöszaki megközelítését szolgálja, egyébként kissé sután csatlakozik a fő játéktér forgalmához. Ráadásul a büfé ennek a lépcsőnek a pihenőjén át közelíthető meg. A büfében a pult bejáratközeli elhelyezésével teljesen blokkolja a műsorszüneti forgalmat.›

Mindezek alapján a nézőteret hátsó és oldalsó karzatszinttel egészítették ki. A színpaddal szemben fallal zárt páholyok, oldalt mellvédekkel elválasztott páholyok készültek. A karzatszinten rendezvények tartására is alkalmas előcsarnokot alakítottak ki, melyre az egy szinttel lejjebb lévő fő előcsarnokból egykarú lépcsővel lehet feljutni.

A szétaprózott tereket két módon kapcsolták egymáshoz. Egyrészt a lehetséges helyeken átlátási lehetőséget igyekeztek biztosítani: a karzatszinti előcsarnok galériaszerű lett, így vizuálisan összekötötté váltak az előcsarnokok. Ezt segíti a bejárati szintről felvezető egykarú lépcsők kis átalakítása is, melynek során az induló néhány fok térbe való behúzásával már a bejáratból láthatóvá válik a feljárás helye.

A nézőtér szerkesztősíkjainak büfé felé mozdításával megteremtették a lehetőségét a térkapcsolatfejlesztés második módjának: a pszichológiai illesztésnek. Az egyébként tiszta osztású, derékszögű raszterű és térfalú helységsorban bevezettek egy második irányt, mely a kubuson belüli berendezések iránya: a nézőtéren a páholyok, a büfében a pult olyan elemsort alkot, mely az együtt nem látható terek érzetét összekapcsolja jellemző tömegarányaival és -irányaival, anyaghasználatával, színkezelésével. Az átalakítással megteremtették a tolókocsis közlekedés lehetőségét is. A bejárati előlépcsőknél rámpák készültek, a földszinti és az első emelet közé tolókocsi szállítására alkalmas felvonót építettek. A nézőtér utolsó előtti sorában, a bal oldal szélén két tolókocsi számára elegendő helyet hagytak üresen.

A nézőtéren az igényelt páholyokat a karzatfödém, valamint a mennyezeti hangterelő és légtechnikai álmennyezet egy részének elbontásával lehetett megépíteni. Az új, jobb látást és kényelmesebb ülést biztosító zsöllyeszint kialakításához a ferde vasbeton nézőtéri födémlemezen lévő vasbeton lépcsőelemeket is el kellett távolítani. Az új födémsíkot a vasbeton lemezre kerülő, felbetonozott pódiumsorral alakították ki. A felbetonra úsztatóréteg és csap-hornyos fapadló került. A sorok magasságkülönbségét felező lépcsőfokok kék szőnyegpadló burkolatúak, ezzel minden második fellépésnek más anyaga és színe van, ez - a lépcsővilágítás mellett - segíti a sötétben való közlekedést.

Az új térelrendezés meghatározója egyrészt a kiszerkesztett láthatóság, másrészt a fent említett térszervező irány, s az ebből eredő aszimmetria. Az alaptér mennyezete és a falburkolat feletti falfelületek - a szcenikai berendezések, karzatok is - matt fekete színűek. Ebbe a térbe került középen és bal oldalon a kék üvegnégyzetekkel kombinált, részben perforált, furnírozott rétegelt lemez és fa könyöklő kombinációjával előállított mellvédek szalagja, valamint az ugyanilyen elven készülő falburkolatok. A jobb oldalon a teret az íves karzatot hordó függőleges, műmárvánnyal borított vasbeton fal zárja le, mely előtt erkélyként jelenik meg a szintén műmárványos vasbeton mellvédű karzat. Ezt a mellvédet kék üvegből készített, belsejében világítószálat tartalmazó könyöklő zárja le. Ez a karzattest beszalad a hátsó páholyfödém alá, attól rejtett világítással ellebeg. A berendezéseket rejtett világítósávok és részben a felületekbe sűllyesztett fém-üveg kombinációjú lámpák egészítik ki. A nézőtéri fényforrások legnagyobb része szabályozható, vagyis az elsötétítés fokozatmentes.

A páholyok szerelt válaszfalakkal készültek. A nézőtér felöli oldalon ezek a falak textil kárpitot kaptak. A páholyfalak élein egyedi üveg világítósávok készültek. A nézőtér székei kék színű kárpítozásúak, faszerkezetük a sötétebbik nézőtéri falburkolat színével egyező. A zsöllyék a padló betonszerkezetéhez rögzítettek, a páholyok székei mobilak. A nézőtér terében, de attól vizuálisan elválasztva technológiai célokat szolgáló világítási hidak és munkakarzatok sora készült acél szerkezettel és fa járófelülettel. Az előszínpad - és ezzel együtt a zenekari árok - mérete megnőtt, lefedése flexibilis használatot tesz lehetővé. A világítási pozíciókat az oldalpáholyok mellvédje mögé szerelt világítási tartók egészítik ki.

Az előcsarnokhálózat kialakításának legfontosabb szempontja az összetartozás hangsúlyozása. A meglévő értékes burkolatokat (süttői mészkő) megtartották, helyenként átalakították illetve azonos anyagú új burkolatokat is terveztek. A meglévő-megmaradó kőszerkezeteket át kellett csiszolni. Ugyancsak a meglévő és az új állapotra is jellemző a vakolt illetve glettelt, festett felület. Ezeket egészítik ki a nézőtéren is használt furnírozott rétegelt lemez burkolatok, illetve az ilyen kialakítású beépített bútorok (ruhatár). Az előcsarnokokba új, gipszkarton álmennyezet került. Ezekbe sűllyesztve rejtett, kereskedelemből beszerezhető illetve egyedi világítótesteket szereltek. A világítást az oszlopokkal egybeépített üveg és fém kombinációjú lámpák egészítik ki. Az előcsarnokok világítási rendszere szándékosan többfajta, egymást kiagészítő fényt tartalmaz, ez egyrészt a színházi atmoszféra megteremtéséhez elengedhetetlen, másrészt lehetővé teszi az alkalmi rendezvényekhez alkalmazkodó variációkat (kiállítások, pódiumelőadások, fogadások stb.). Az új burkolatokat fényképek, plakátok bemutatására alkalmas képhelyek egészítik ki.

A meglévő egykarú lépcsők új fogódzót és világítást kaptak, felújított járófelülettel. A földszinti indulásnál a bejárat felőli láthatóságot az induló fokok kihúzása és az álmennyezet - illetve ehhez kapcsolódóan a világítás - kialakítása hangsúlyozza. A kétkarú felvezető lépcső kőanyagát felújították, a korlátról a vascső fogódzót fára cserélték, a fogódzó alatti korlátrészt újrafestették. Ennél a lépcsőnél nem készült álmennyezet, a világítást a pihenők feletti, mennyezetre szerelt szóló illetve sínes lámpatestek adják, s ezeket az oldalfalak képvilágítói egészítik ki. Az új, a páholyokhoz vezető lépcső acél tartószerkezetű, borda nélküli üveg mellvéddel és fa fogódzóval, ugyanilyen a páholyok előtti galéria mellvédje is. (A galéria és az emeleti előcsarnok közötti vizuális kapcsolatot az oszlopsor közötti nyílások felett a meglévőben is több helyen használt kőbélletű "ablaksor" segíti.)

‹A tervezett rekonstrukciós munkákból csupán azok egy része - reméljük, hogy azok "első ütemeként" - a nézőtér és annak közvetlen előtere készült el az új páholyokhoz felvezető lépcsővel.

Az előcsarnokok részben kő, részben szőnyegpadló burkolatúak. A földszinti előcsarnok kőburkolata felújítandó. Az emeleti és a karzatszinti előcsarnok szőnyegpadlós, melyet az emeleten kősávok egészítenek ki. A karzatszintre vezető lépcső körül kialakított térbővület padlója és fala is kőburkolat kap, ebbe a lépcső alatt padlóba sűllyesztett lámpák kerülnek. A szélfogó üvegfalai megtarthatók, de kis kék üvegrátétekkel kiegészítendők (a tolópajzsok már most is kék színőek, megtartandók). A három külső bejárati ajtó közül az egyik a napközbeni forgalomra alkalmas, automatizált, a másik kettő csak a rendezvényeket szolgálja (ekkor az előbbi automatikája kikapcsolható). A külső oszlopok új kőburkolatot kapnak. Az oszlopok arányát vízszintes, lefelé és felfelé világító lámpákkal ellátott födémsáv osztja meg, mely a bejárat fölött előtetővé válik. (A pillérek előtető fölötti burkolata fémanyagú.) A kiugró előcsarnoki tömb elavult, lépcsőző alsó burkolatát új aluminiumburkolatra cseréljük. A bejárat előtti pillérek üveg világítótesteket is kapnak. A használt anyagok és fények a belsőben megjelenő effektusokra utalnak. Az előlépcsők meglévő kőburkolatát a térszinten, a kiugró épülettömeg síkjáig ki kell egészíteni, az előlépcsőkben az akadálymentes közlekedést lehetővé tevő rámpák készülnek.

A büfé az átépítés után nemcsak a lépcsőpihenőről nyíló kiszolgáló helyiség lesz, hanem a közönségforgalmi térsor szerves része. A pultot elfordítjuk a bejárattól, hogy nagyobb csoportosulás se jelentsen forgalmi dugót. Az elrendezés olyan, hogy ugyanakkor a meglévő, két irányba nyíló ablakok nem kerülnek a pult mögé s a pulthossz is képes a lökésszerű igénybevételt biztosítani. A pultszerkezet kalakítása, szín- és formavilága a ruhatárével egyezik azzal a különbséggel, hogy fedlapja fa helyett kőből készül. A pult egyik oldalán álló kiszolgálás van, másik oldalán bárszékek helyezhetők el, ezenkívül igény esetén a helyiségbe kis pódium és néhány szék-asztal is telepíthető. Itt is új álmennyezet és világítási mód egészíti ki az architektúrát.

A munkában az alábbi tervezők vettek részt:

Építész

  • Kőnig Tamás és Wagner Péter
  • Fixek Mónika,
  • Jó Andrea,
  • Ország Attila

Szerkezettervező

  • dr. Nagy Tibor

Épületgépész

  • Dobay István,
  • Pacher László

Elektromos tervező

  • Holló Mihályné,
  • Révhegyi Ferenc

Akusztikus tervező

  • Kotschy András

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk