Nézőpontok/Kritika
Zikkert Zoltán gondolatai az Istvánmező városépítészeti ötletpályázat kapcsán
2012.07.27. 12:12
Zikkert Zoltán, a II. helyezést elért Pomsár és Társai Építész Iroda tervezőjének hozzánk eljuttatott személyes véleménye az Istvánmező rendezésére kiírt ötletpályázat és a témában megjelent eddigi hozzászólások kapcsán.
Kollégáimmal együtt úgy gondoltuk - mint a legmagasabban díjazott mű szerzőinek -, nem ildomos belefolynunk a kizárásokról folyó diskurzusba, azonban van néhány olyan tényező és pár bántó megfogalmazás, ami már arra bíztat, hogy mégis kifejtsem pár pontban a - hangsúlyozottan személyes - véleményemet.
Elsőként nekem is fájóan hiányzik a tervek nyilvánossága, hogy a kritikusok, érdeklődők megalapozott véleményt alakíthassanak ki a pályázatokról. Kifejezetten szerencsétlennek tartom, hogy az Építészfórumra hamarabb kerültek fel teljes terjedelmükben a kizárt pályaművek, mint a díjazottak. A pályázatoknál korábban megszokott automatikus építészfórumos felkérés hiányában július 17-én magunktól küldtük el terveinket, műleírásunkat és ráadásként a bíráló bizottság ránk vonatkozó bírálatát is a szerkesztőségnek. Újabb és újabb cikkek-vélemények jelentek meg a témában, rögtön az eredményhirdetés másnapján pedig címlapsztori tudott lenni az egyik kizárt alkotás.
1/2
Pomsár és Társai Építész Iroda munkája
Pomsár és Társai Építész Iroda munkája
Másik gondolatom, hogy ugyan a 23-ból 11 kizárást lehet soknak tekinteni (1 pályázó ebből nem adott be pályaművet, 1 hiányos – műleírás, 1000-es munkarész nélküli – pályaművet adott be, 1 határidőn túl adta fel a csomagot, 8 pedig az adathordozóval sértette a titkosságot), de nem kellene elfelejteni, hogy 12 pályázónak sikerült teljesíteni a titkossági követelményeket. Ehhez nem kellett informatikai gurunak lenni. Pdf-et ma már minden építész használ, és többségünk bizonyára tisztában van azzal is, hogyan kell korlátozni például a pdf hozzáférhetőségét a szellemi termék védelme érdekében. Nos, ennél nem nehezebb feladat a pdf szerzői adatait sem rendben tartani, ha pedig egy pályázat úgy kívánja, kitörölni. Ennek ellenére szerencsétlen dolognak tartom, ha valaki ezt elfelejtette, és emiatt kizárták, mert jól tudom, mennyi munka mehetett így veszendőbe. És én sem feltételezem, hogy valaki azért hagyta volna meg a pdf szerzőjét a pdf tulajdonságainál, hogy a zsűri azonosítani tudja a munkáját. Így sikerünk feletti örömömet beárnyékolja, hogy a zsűri nem tudta tervünket minden pályázóéval összemérni.
Harmadik megjegyzésem a pályázat eredményhirdetésével kapcsolatos, ahol Nagy Ervin országos főépítész, a zsűri elnöke, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt a díjazott pályamunkák összefoglaló értékelése, a fontosnak és későbbiekben követendőnek tartott gondolatok kiemelése helyett csupán annyit mondott el, hogy a hazai építészeknek még sokat kell tanulniuk, ha stadion tervezésben versenyre akarnak kelni a nemzetközi mezőnnyel, mert pillanatnyilag még nem elég felkészültek, illetve hogy ezt az egész pályázatot csak bemelegítésnek tekinti, és végre jöhet az „igazi pályázat". Alig hiszem el, hogy egy ilyen nyilvánosságú eseményen az országos főépítésznek így lehet a szakmájáról beszélni, és a zsűrielnöknek így lehet a zsűrizett pályázatról beszélni.
Itt tartom fontosnak megemlíteni: örülök, hogy az építész szakma kiharcolta a pályázat létrejöttét. Egy ilyen nagyságrendű beruházáshoz elengedhetetlenül szükséges a stadion épületén kívül a szűkebb-tágabb környezettel is foglalkozni, amihez a városrendező építészek a leginkább hozzáértők. És elengedhetetlenül fontos lenne a pályázók hasznos javaslatainak beépítése a jövő terveibe, mert ezen a helyen csak úgy lehet egyáltalán szó az „igazi pályázatról", a stadionról, ha korántsem csak arról van szó.
Foglakozhatnék még konkrétan a tervünket érintő kritikákkal, mint hogy mekkora a stadion mérete, hogy mi szerepel a kiírásban a dromosz áthelyezhetőségével kapcsolatban, hogy az É-D-i tájolás jó-e a FIFA ajánlása alapján, de az ilyen megjegyzéseket inkább érzem érzelmi alapú csapkodásnak, mint alapos tervmegismerés utáni véleményalkotásnak.
Remélem mihamarabb elérhetővé válik a tervünk műleírása, illetve a zsűrinek a tervünkről írt teljes véleménye, és sokaknak lesz kedvük végigolvasni, tanulmányozni a tervlapjainkkal egyetemben. Sokkal fontosabb lenne, ha a szakmai javaslatokról folyna diskurzus, mert növelné azok súlyát, de ez nyilván elmélyültebb megközelítést igényel, mint hogy mennyi kizárás történt. Érdemi szakmai vitákban pedig örömmel veszünk részt kollégáimmal egyetemben.
Zikkert Zoltán
13:17
Kedves Fiatal Barátom! Kedves Zoltán! Általában egyetértek a cikkben foglaltakkal, de sajnos a „Másik gondolatom” kezdetű bekezdés teljes tévedés. A pályázat titkosságát ugyanis nemcsak a 8 kizárt pályázó sértette meg, hanem az összes nyertes, akik nem tették be a borítékba a CD-t. Így köztük Te is, Ti is. Nem kell tényleges számítógépes gurunak lenni ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozott anyagból megállapíthassam: a Ti CD-tek azonosítója: BFD9-E16D a Ti CD-tek feldolgozásának befejezése: 2012.VI.18, 19 óra 02 perc. Ez a két adat egyenként is elegendő a titkosság megsértéséhez, mert egyedi azonosító jelek. Az csak hab a tortán, hogy Te felelős tervezőként vettél részt a pályázaton, kamarai jogosultság nélkül. Tehát ez mind nyilvános adat, semmi nem titkos. Ennél a pályázatnál nemcsak Ti, nemcsak a nyolc kizárt sértette meg a titkosságot, hanem összesen 20 pályamű. A titkosság megsértéséért természetesen nem a pályázók, hanem alapvetően a kiíró és a bíráló bizottság a felelős, mert döntésükkel, azaz azzal, hogy a borítékon kívülre kell helyezni a CD-t számtalan azonosító jelet, jegyet hozott létre. Magam mindenkor nagyon tiszteltem azt, ha valaki az igazáért, a vélt igazáért szól, kiáll. Ezt a Te hozzászólásodban is becsülöm. Azonban az zavar, hogy Te, illetve Ti, mint nyertesek, ekkora toleranciával viseltettek a kiírók, illetve a zsűri titoksértő magatartásával szemben és nem vagytok szolidárisak a kizártakkal, pedig ez a Ti nagyságotokat nem csökkentené. Építészeti vitát és kritikát azért nem folytattunk, mert egyrészt tiszteljük építész társaink munkáját, másrészt nagyon nehéz azt a gondolatot elfogadni, hogy az „Olimpiai bajnoki döntőt” úgy nyeri meg egy személy vagy csapat, hogy a versenyzők nagy részét mondvacsinált okokra hivatkozva kizárják. Megítélésem szerint Te és Ti nem kívánhattok így nyerni. Bízom benne, hogy a közbeszerzési döntőbizottság, a zsűri, az országos és a budapesti kamara, az építőművész szövetség kiáll amellett, hogy ez a pályázat e formájában nem felelt meg a kiírásnak, a zsűri hibát követett el azzal, hogy a CD-t kivetette a borítékból és azzal, hogy ha már kivetette, nem titkosította és így a zsűri eleve lehetetlenné tette a titkosság betartását. Ha ezek az illetlen kérdések rendeződnek a nyertesek és elbíráltak között, valamint szakmai szervezeteink kiállnak a kizártak mellett, a kizártak valamilyen kártérítésben részesülnek, akkor következhet be az a korszak, mely a nyertes és nem nyertes tervek összességének elemzésére építhet. Addig szíves türelmeteket és türelmedet kérjük! Hidd el, városépítészeti-építészeti véleményünk adott, azzal együtt, hogy nagyfokú empátiával viseltetünk versenytársaink megoldásai iránt. 2012. július 30. Komjáthy Attila Építész
13:40
@komjáthyattila: Sajnos a Titkosságnak ma technológiai életünkben nincs sok értelme. Egyszerűen nem biztosíték. Tényleg nem tudjuk, hogy XY tervező / Politikus (mindegy) résztvevő nem-e egyeztettek-e már, hogy kinek kell nyerni. Ha nemzetbiztonsági szintű ellenőrzést lehetne lefolytatni az összes zsűri, elnök, beruházó összes telefon, email, facebook, iwiw, előélet, blog,utcai kamrák által rögzített anyagában, privát céges nyilvántartásában akkor még van volna reményünk az ügyek tisztán tartására. Addig azonban ma már ez amolyan valami aminek léte ....felesleges. Mégegyszer mondom, JÓ lenne, de amíg a MÁSIK (minket ellenőrző szervet) nem tudjuk ellenőrizni, addig egyoldalú. Mindenkit tisztelek, de a mai világ ad okot a bizalmatlanságra. S a Nemzeti Színház rég elfeledett ügyét előhozva...fontos, hogy mindig tudjuk, a szakma másodlagos....
14:13
@epiteszikon: Nem ilyen bonyolult a helyzet. A tervpályázati rendelet jó, csak be kell tartani. A CD-t a zárt borítékba kell tenni, mint ahogy az eredeti kiírásban volt. Akkor a titkosság betartható. A szakma pedig elsődleges.
14:21
@epiteszikon: természetes hogy egy pályázatnál rögzítettek a titkosság követelményei, de mindig meglepődöm mikor ennek kapcsán az összeszövetkezések és mutyizások merülnek _először_ fel. pedig látható, hogy a törvény ismerete is hiányzik, a dolog tiszta lefolytatásával is gondok vannak -- nemrégiben volt egy cikk az indexen, pont arra rámutatva hogy az eu-s pénzek elvesztését a legtöbb esetben nem a rosszindulat, a keresztbetevés vagy a politika, hanem a szimpla _hülyeség_ okozza [nem ez történt most is?]. az építészirodák iszonyat munkát ölnek egy pályázatba, jellemzően energiájuk sem lenne összebeszélni bárkivel is „fent”, miközben olyan nemzetbiztonsági követelményeknek kell megfelelniük, ami kimondatlanul is többszörös adócsalónak és sikkasztónak, csempésznek tételezi fel őket. csak egy picit bíznánk a rendszerben (általában), egymásban – és egy ’picit’ tisztább lenne a (köz)életünk.
08:21
@komjáthyattila: Kedves Attila! Köszönöm a barátságos hangú hozzászólásod. Mindig attól tartok az efféle fórumokon, hogy az írásban leírt gondolatok mögött nem érződnek a hangsúlyok, és az olvasó - különösen ha más véleményen van - másképp érti a leírtakat, mint ahogy szánták. Szerintem van különbség aközött, hogy ráírom a nevem egy tervlapra vagy egyedi betűtípust, grafikát használok és megsúgom a zsűriben ülő ismerősnek, hogy miről ismeri meg a pályázatomat. Ugyanígy, a BFD9-E16D azonosító alapján senki nem mondta volna meg, hogy az a mi művünk, hacsak nem súgjuk meg neki, de ha a PDF szerzőjénél szerepel, hogy Pomsár és Társai, akkor mindenkinek egyértelmű lett volna. Szóval a titkosságot sértő egyedi azonosító jelek hajszolása egy ponton túl értelmetlen, úgyis lesz mód jelezni a zsűritagoknak, melyik a preferálandó mű, ha valakinek ez lenne a szándéka (például legegyszerűbben meg lehet mutatni a pályázatot még zsűrizés előtt). De a névtelen pályázásnak van értelme, mert egy ismerős név a jó szándékú, pártatlan bírálóra is hathat. A CD-ék borítékba kényszerítése hosszabb távon nem biztos, hogy tartható megoldás, mert könnyű elképzelni, hogy afelé haladunk, hogy digitális tartalommal is rendelkező pályázatokat kelljen beadni. Még ha a mostani pályázaton nem is éreztem elkerülhetetlenül szükségszerűnek a bejárható 3D modellt a bírálathoz, de azt papíralapon nem lehetett volna dokumentálni. Arról még egy szót, hogy kamarai tagság nélkül vettem részt a pályázaton. A kiírásból idéznék: "A pályázónak és társtervezőinek, munkatársainak rendelkezniük kell összesen és együttesen egy felsőfokú műszaki végzettségű és a 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 1. melléklete szerinti építész tervezői vagy azzal egyenértékű jogosultsággal (betűjele: É) és egy felsőfokú műszaki végzettségű és a 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 2. melléklete szerinti egy településtervezési vagy azzal egyenértékű jogosultsággal (betűjele: TT), és – hazai pályázó esetén – a Kamarai nyilvántartásban szereplő szakemberrel." 4 fős csapatunk ezt teljesítette, de azt sehol nem zárta ki a kiírás, hogy ne pályázhatnánk egyenrangúan 4-en, függetlenül kamarai tagságunktól. Hozzáteszem: szerencsére, mert mégis egy ötletpályázatról volt szó, mindenféle konkrét további megbízás ígérete nélkül. Miért zárnánk ki ebből a lehetőségből bárkit? Amúgy pedig nyilván tévedésből szólsz többször is többesszámban rólunk, miután előre tisztáztam, hogy személyes véleményemet fogalmazom meg. Ugyanakkor toleranciámmal és szolidaritásommal kapcsolatban tévedsz, de ez az indulatok világa és semmiképpen nem tudnánk ezt írásban a pozitív lezárás esélyével megvitatni, ezért részletesebben erre nem reagálok. Üdvözlettel, Zikkert Zoltán
08:47
@zikkertzoltan: Kedves Zoltán! Szerinted mi a különbség egy "BFD9-E16D" azonosító és egy "rendszergazda" azonosító között a titkosság szempontjából? (Az a baj, hogy nem a pályázók hibáztak, hanem a bizottság a kérdésre adott válaszokban, amely ellentétes a tervpályázati rendelet szövegével.) Egyébként teljes mértékben osztom a véleményed a jogosultsági kérdésben: egy ötletpályázatnak nem a jogosultságról, hanem az ötletekről kell szólnia. Ötlete pedig nem csak vezető tervezőknek lehet. Az új rendelet hatalmas hibája, hogy - ahogyan a régi sem - az ötletpályázati szintet nem különíti el sokkal élesebben a tervpályázattól.