A Savoyaiak főépítésze, Filippo Juvarra – YUVARRA magyarországi tevékenysége és tájkompozíciói

Zsámbék történeti jelentőségű Zárdakertjének* északi falazata feletti Török-kúthoz is vezetett a késő barokk nálunk kevésbé hivatkozott, de zseniális művészének, Filippo Juvarrának eddig nem azonosított útja? Esetleg Ráckeve kastélya is őrzi a tehetségét? Kiss József táj- és kertépítész rövid elemzései ezt bizonyítják, melyek nyomán az építészettörténészek remélhetőleg majd további válaszokat adnak.

Filippo Juvarra a szicíliai Messinában 1678-ban született pap, építész, belsőépítész, szcenográfus, ezüstműves volt, aki kerteket és tájba szerkesztett épületeket, és hatalmas barokk kompozíciókat is tervezett, Itáliában majd Spanyolországban és Portugáliában is. 1714-től a Savoyai Ház királyi főépítészeként alkotott.  A Török-kút oldalfalába beépített tardosi vöröskő tábla a nevével hitelesített, és az kútépítmény azonosítására is vonatkozó feliratot őriz, és ezek szerint Zsámbékot is felvehetjük alkotói helyszínei közé, és e nyomon elindulva talán Ráckevét is.

A zsámbéki Török-kút XVI. századi török fürdőépület egyik megmaradt, részben átalakított része lehet legújabb kiinduló pontként Filippo Juvarra helyszínen megőrzött kőbe vésett felirata szerint. A bővizű forrás kifolyóira épített, többlépcsős központi vízvevő helyet szokatlanul nagy alapterületű; 10,25x 12,50 m-es falazott támfal veszi körül, amin belül több burkolati szinten egy alsó kifolyónyiláshoz vezetik a vizet a Zárdakert felé. A kútépítmény földbe süllyesztett falazatának felső mellvédrésze mintegy 1 m magas, míg a belső szint 2 méterrel is lejjebb van a külső terepszintnél. A falazaton több helyen is egykori forrásvíz kifolyó nyílások csatlakozási helyei figyelhetők meg. A falazat azonos méretű, és így könnyebben építhető nagy kváderkövekből készült. Logikusnak tűnik, hogy a Török-kúttól pár száz méterre lévő Józsefvárosi Pincesor egykori kőfejtőjéből származnak ezek a kövek, de ezt régi műemlékvédelmi gyakorlatunk szerint is kőzettani vizsgálattal kellene pontosítani. Ez az a hely, ahol a Német Nemzetiségi Emlékmű is áll, mivel már az 1700-as években érkezett német telepesek is innen, a „Gödör" azaz „Lehmgrube" kőfejtőjéből építették házaikat, ahová később a fejtési falba a pincéiket is építették, hiszen a szőlőművelés is kötődik hozzájuk.

A kútépítmény falazatában két emléktábla található. Az egyik a mellvéd külső oldalán 1892-ből, a másik pedig a délkeleti falazatba építve, átírásokkal és bekarcolásokkal. Ennek a tardosi vöröskő táblának szövegrészei csak hosszas azonosítások után váltak olvashatóvá, és így végül is három fő „ráírási" periódus olvasatát közölhetem. Mindegyik fontos, de számunkra most mégis az első bevésésként azonosított a meghatározó, a következő olvasattal:

„ATAMAN HARARA ENFILADE // ENFI- + A ……LA DE // REX ARME AMADE- AMIADE / REX HOFBAU YUVARRA F." azaz: „A TÖRÖK TÁBORPARANCSNOK FÜRDŐTERME- ENFILADE // + VÉGÜL // A KIRÁLYI FEGYVERESEK / BARÁTI- AMADÉ / KIRÁLYI FŐÉPÍTÉSZ YUVARRA F." - tehát Filippo Juvarra.

A zsámbéki felirat két alapvető közlése építészettörténeti jelentőségű. Egyrészt a barokk építészet kiemelkedő tehetségű és ma már több UNESCO világörökség alkotójának Filippo Juvarrának megállapítását olvashatjuk Zsámbékon.  Az építmény ilyen jellegű azonosítása csak személyes vizsgálódással volt lehetséges, röviddel a törökök kiűzése után, tehát Filippo Juvarra Magyarországon is tartózkodott. A másik fontos eredmény, hogy a bizonyosan még épebb és teljesebb állapotú épületegyüttesről egyértelmű a megállapítás; miszerint a Zsámbékon a ma is látható Török-kút egy török fürdő megmaradt, bár átalakított fürdőterme; a harara. A nyílt vízfelület nélküli, mosdásra alkalmas fürdők török elnevezése hamam, ahol a helyiségek sorrendjének is voltak a szabályai. A bejáratnál volt az öltözőterem (camekan) majd az átmeneti helyiség (soğukluk) következett, ahol a falak mentén található alacsony padkákon ülve falikutakból kis kőmedencékbe csorgó vízzel locsolhatták magukat. A török fürdő harmadik, fő helyisége, mint Zsámbékon is a Török-kút építményében megőrzött fürdőterem (harara). Ennek közepén nem vízzel teli medence volt, hanem egy nagy márványlap, a „köldökkő", a masszázs helye volt.  Az átalakítások után is láthatjuk ezt a „köldökkő", masszázs helyet a központi lépcsőzetes kőépítmény formájában. A fürdőtértől elválasztva állt a fűtőkemence, ahonnan a forró levegő a padló alatt elhelyezkedő fűtőrendszerbe áramlott. Valószínűleg ennek az egykor volt kiépített rendszernek maradványait láthattam, amikor a felmérési munkák során akkor még sikerült bebújni egy szűk résen át a lépcsőzet alá, ahol az üreges kiépítést láthattam.  A lehetséges fűtési helyet a Zárdakert felöli oldalon kereshetjük, a támfalként is működő oldalfalat felhasználva.

A tardosi vöröskő tábla jól kivehető kezdő „A" betűje előtt egy „O" is látszik, és utána egy átírt „T" részletei is, tehát megengedhető lenne az „ATAMAN helyett az OTTOMAN" kiegészítés is, de a legkevesebb hozzáadással írt szövegeket közlöm. Az általam már többször javasolt Reflextance Transformation Imaging eljárás további pontosításokkal szolgálhat. Az ENFI-LADE építészeti meghatározás (az egy tengelyre fűzött ajtókkal egymásba nyíló teremsor) írási módja párhuzamos értelmezést is lehetővé tesz; ENFI/ + A -------LA DE /REX ARME azaz VÉGÜL KERESZT A KIRÁLYI FEGYVERESEKTŐL. Szellemesen megoldottak a REX HOFBAU egymásra írt betűi, és ugyancsak a YU-VAR egymásra és a RA egymásba írt betűkkel. A francia barokk téralakításnak is fontos eszköze volt az enfilade, mint pl. Ráckevén is, a Savoyai kastélyban és itt ebben a rövid szövegben is kiemelésre került. A szellemes szöveg szerkesztésével egyúttal az Amadék katonai győzelmére is utal Juvarra, s mivel ötvös-metsző művész is volt, bizonyosra vehetjük, hogy a szövegezés módját is Ő adta meg.

Erről a tardosi vörös kőtábláról olvashatta Kneidinger András is Filippo Juvarra vésett szövegét, és az 1778-ban készült térképén közölte is azt.

Zsámbék térképi ábrázolásának fontos emléke Kneidinger András 1778-ban készített munkája (M.N.L.- O.L. / S11- N 46:1) ahol a Török-kút mellett egy gémeskút is látható. A jelentős kerttörténeti értékeket őrző Zárdakert északi falazata, támfala fölötti építmény forrása bővizű, ami télen sem fagy be. A kútépítményben kialakított csorgókhoz nyilván nem lehetett hozzáférni, és ezért találhatjuk meg a mellette lévő másik, használaton kívüli de jó vizű kutat is, amit a korábban elkészített téralakítási javaslataim kialakításakor lefedtünk az 1990-es években. Kneidinger András térképész Török-kúthoz írt feliratának részletes vizsgálata is értékes adalékokkal szolgál: „TÜRK= török / REIN(iger) = tisztálkodó/ AZ(?) / LA - CEST = ez van / REX=király(i) / J. BA(umeister) = J. építész" /, azaz J.= Juvarra.

Felvetődik a kérdés, hogy mikor járhatott Magyarországon Filippo Juvarra – egyelőre így írva a további szövegben is ? Juvarra 1714-től királyi főépítész, így ettől az időponttól megalapozott az e titulussal együtt használt, a zsámbéki kőtáblát datálni. Ahhoz, hogy közelebb juthassunk Filippo Juvarra magyarországi tartózkodásának lehetséges időpontjaihoz és céljához, talán főbb munkáinak és a Savoyai kastélyok építéseinek vázlatos áttekintése adhat segítséget. Az áttekintés kitérőkkel, de egy célhoz vezetnek; Juvarra valószínűsíthető magyarországi tevékenységeihez.

Juvarrát teológiai tanulmányai után 1703-ban szentelték fel pappá, miközben sikeres egyházi előmenetelre is számíthatott. 1700-tól maga mellett tudhatta a bíboros Tomasso Ruffino, XI. Kelemen pápa udvari kamaramesterének támogatását is. V. Fülöp Spanyolország, Szicília és Szardínia királyának 1701 ben rendezett koronázási ünnepségére Ő tervezte a díszleteket. Fontos a kapcsolatai miatt is hiszen V. Fülöp első felesége Savoyai Maria Luisa hercegnő volt, akinek apja II. Viktor Amadeus Savoyai herceg volt, aki 1714-ben a Savoyai-ház főépítészének nevezte ki Filippo Juvarrát. Tehát Juvarrának valójában már 1700-tól kapcsolata volt a Savoyaiakkal! Ez a kapcsolat megengedi azt a feltételezést, hogy Juvarra ez idő tájt akár már járhatott is Magyarországon a Savoyaiak, és így Savoyai Jenő megbízásból is. Ez nem csak általánosságban fontos, de a lehetséges magyarországi tervezéseit illetően is, mint az egyik rajza miatt is, amit a National Gallery of Art, Washington DC őriz (NGA -70973) ami alá ezt írta: „Prospectico – Facti a 15. Agosta 1704 – in Roma" azaz „Leendő – Készült 1704. augusztus 15.-én - Rómában". Rajza akár a ráckevei kastély előképe is lehet.

Juvarra 1704-ben költözött Rómába és ott tanult Carlo Fontana mellett. Erről az időszakáról írja a műveit is őrző Getty Museum: "Ebben az időszakban több mint ezer rajzot készített, köztük hatalmas képzeletbeli sémákat, valódi épületek tanulmányait, temetési dekorációkat, címereket és könyvillusztrációkat."  1708-1710 között Pierre Le Gros francia szobrásszal készítette el a gyönyörű alkotást az Antamoro kápolnát, Rómában. Mivel metsző is volt: 1711-ben jelent meg a faragott címermetszeteket tartalmazó könyve

Savoyai Jenő (1663- 1736) Buda törökök elleni felszabadítása után a nagyharsányi csata és a zentai diadal részeseként fővezérként a törökökkel 1699- ben megkötött karlócai béke után már pihenhetett volna Magyarországi birtokain is. Az Esterházyak a nem jövedelmező Csepel-sziget uradalmat – amihez többek között Ráckeve is tartozott – eladták gróf D. J. Heissler von Heitersheim császári tábornoknak. A generális viszont 1696-ban a hetényi csatában szerzett sérülésébe belehalt. Özvegye, Maria Barbara grófnő 1698. augusztus 4-én királyi engedéllyel 85 000 rajnai forintért eladta ezt az uradalmat Francois-Eugène de Savoie-Carignannak, azaz Savoyai Jenő piemonti hercegnek, akit 1715 -ben a Rendi Országgyűlés az 1715:130 törvénycikkel honfiúvá is fogadott, ahogy Miskei Antal a Csepel sziget és Ráckeve 2016-ban kiadott könyvében ismerteti.

Az igen művelt, tudományt és művészeteket kedvelő és támogató hadvezér további csaták hőseként állt helyt ezek után is. Az 1703-ban kitört spanyol örökösödési háborúban, 1706-ban a franciák ostrom alá fogták Torinót is. Csak a Savoyai Jenő tábornagy vezetésével megérkezett sereg tudta a fővárost felmenteni. Az ott folyó harcok során II. Viktor Amadé és Savoyai Jenő herceg fogadalmat tettek, hogy a város sikeres megmenekülése esetén Szűz Mária tiszteletére templomot emelnek a város melletti Superga dombon. Juvarra már, mint a Savoyaiak főépítésze kezdte meg munkáját és 1714 és 1716 között készítette el II. Amadé megbízására a Basilica Superga terveit, amit 1731-ben adtak át.  A torinói katedrális (Cattedrale di San Giovanni Battista) szintén őrzi Juvarra munkáját, ahol a Torinoi Leplet is őrzik, amit 1983-ban a Szentszéknek adományoztak a Savoyaiak és ahol a királyi kripta a Savoyaiak család temetkezési helye is.

Mafra UNESCO Világörökségi emlékként őrzött együttesének terveit Juvarra 1719 – ben Portugáliában V. János király meghívására készítette. A nagyszerűen a tájba vezető tengelyekkel a Mafrában megépített templom - kolostor- palota-kertek hatalmas együttesének tervezőjeként általában Johann Friedrich Württembergből származó ötvöst említik, pedig egyetlen, más építészeti tevékenysége sem ismert. A Mafra-palota igazgatója Mario Pereira is így ír: „a mafrai palota-kolostor hatalmas méreteit az ő grandiózus lisszaboni tervének többi részéhez viszonyítva kell érteni. A palota-kolostor a főváros területi kiterjesztésének része volt, amelyben Filippo Juvarra közvetlenül beavatkozott…" Ma már nyilvánvaló, hogy Juvarra terveit és méretarányos építészeti modelljét használták fel a V. János portugál király különös előzményekkel lekötelezetté tett kegyencének neve alatt.

Juvarra a londoni majd párizsi útjai után a Savoyai-Ház ünnepségeinek színhelyén a torinói Stupingi- palota építési munkáival volt elfoglalva 1729–1731 között. 1734 karácsonyakor a madridi Alcazart tűz pusztította el, így a spanyol V. Fülöp király felkérte Juvarrát egy új királyi palota tervezésére és építésére Madridban. 1735 áprilisára az építész Madridba költözött, terveit elkészítette, de sajnos munkájának méltatlan körülményei között beteg lett és Filippo Juvarra meghalt 1736 január 31-én.

A madridi királyi palota tervein kívül annak fa makettje is elkészült és így halála után minden tervét a tanítványai hűen megvalósították. Egyiküket, Giovanni Battista Sacchetti építészt V. Fülöp spanyol király – XIV. Lajos unokája – az építkezés folytatására Madrid királyi művek „maestro polgármesterévé" is kinevezte. Egyébként Juvarra szokásos gyakorlata volt terveihez olyan részletes fa modellek készítése, ami az építészeti részletrajzokat is, sőt szétszedhető módon a belső terek kialakításait is részletesen bemutatta, és így jelenléte nélkül is könnyebben valósíthatták meg terveit. Többek között az 1715-ben kiírt pályázatra készített Vatikán; Szent Péter Sekrestye modellje, a Superga katedrális XVIII. sz.-i kicsinyített másait ma is megtekinthetjük. Juvarra alkotásainak építészeti modelljei is egy kiállítás fontos dokumentumai lehetnek. Remélhetőleg „Savoyai-Ház főépítészének Filippo Juvarra építő- és kertművészete" tematikájú kiállítás hazánkban is létrejöhet majd.

Filippo Juvarra barokk város- és tájrendezői és kertművészeti kiemelkedő alkotásairól itt most csak néhány bevezető ismertetésre van lehetőség, de még sok alkotása vár elemzéseinkre. Számos konferencia és kiadványok sora foglalkozott már munkásságával, de még e rövid írásomban is olyan új eredményt mutathat be, mint például a Kassel, Wilhelmshöhe UNESCO Világörökségi parkjának és a híres Herkules építmény tervének azonosítása Filippo Juvarra alkotásaként.

A legtöbben Giovanni Francesco Guerniero építészt jelölik Wilhelmshöhe tervezőjének, de a mostani, új tervazonosítás révén Filippo Juvarrát azonosíthatjuk tervezőként. Guernieroról Fritz Baumgartnál a Treccani100-ban olvashatjuk, hogy „1695-ben Rómában S. Ignazio al Gesù kápolnájában vakolóként dolgozott". A neve alatt, saját kiadásában megjelentette Wilhelmshöhe park tervének metszeteit (1705, 1706) de végül a projektet tervezési hibák és pénzhiány miatt nem lehetett befejezni, és „…a kivitelezés nagyon gyenge volt, olyannyira, hogy folyamatos helyreállításokra volt szükség… Guerniero az építkezés leállítása előtt visszamenekült Olaszországba". A téves hivatkozások talán megszakadnak és kiegészülnek a nyilvánvalóan jogosan Filippo Juvarra megnevezésével mint pl. Wilhelmshöhe parkjának vezető tervezője. F. Juvarra Kasselbe (Wilhelmshöhe) eddig meg nem valósult műveként;" Hesse-Kassel őrgróf számára, 1707-ben készített, nagy, nyolc udvaros palota" címmel meghatározott tervéről úgy vélem egyértelműen bizonyítható, hogy az a Kassel Wilhelmshöhe Herkules emlék építészeti terve. E terv előzetes variációs gondolatai közé sorolhatjuk a San Luca Akadémia pályázatához 1705. -ben készített rajzait is, ahol bár sokkal nagyobb léptékekben, de hat- illetve nyolcszögű konstrukciókat láthatunk (M. Daly közlésében a 19-20. rajzok).

Az eredetihez képest némileg csökkentett építészeti programot azonosíthatunk a terven, ahol az épület és a kerti építészeti elemek alaprajzai pontosan illeszthetőek. A Juvarra által megrajzolt, eddig egy magassági szinten értelmezett alaprajzot különböző magassági szinteken kell értelmeznünk, a kertben is megvalósított részeivel, és így a vízlépcső felső szintjeinek alaprajzi rávetítésével is. A Herkules-emlék nem csak a látványok építészeti megoldása, de egyben a működtetéshez szükséges vízrendszer része is, ahogy azt a rajzon is látható, épület melletti vízgyűjtő medence is érzékelteti. A „Katolikusok dicsősége – piramid V. Fülöp király" koronázási ünnepségére készített, hatalmas aranyozott építmény Juvarra tervével is találkozhatott már a Rómába és C. Fontanához is ellátogató Hesse-Kassel őrgróf. Ez a hatalmas dísz – a kétoldali emelvényen látható kürtösök is mutatják az arányokat – a piramid tetejére elhelyezett Hercules szobor előképnek is tekinthető.

Az 1696-ban az un. Kis Herkulesnél megkezdett, majd abbahagyott építkezéseknek, a park kialakításának tervezőjeként Filippo Juvarrát meghatározni nem csak az 1707-ben készített, most azonosított Herkules-emlék terve indokolja. Véleményem szerint Juvarra a valós építészeti feladatait színpadi megjelenítésre alkalmas díszletterveken is elkészítette. Így például az az Ottoboni Színház, A. Scarlatti 1711- ben bemutatott „Giunio Bruto a la caduta de’ Tarquini, a Junius Brutus Tarquinia "c. operájához készített Juvarra egyik díszletterve a Wilhelmshöhe park vízlépcsőjének színpadi adaptációját mutatja. Ezt nem téveszthetjük össze a korábbi Saint-Claude kastély – a középen is kiépített, más szerkezetű, 1667-1699-ben elkészült vízlépcsőjével sem. Ottoboni bíboros a művészek jelentős mecénásként hozzájárult a Capranica színház felújítás költségeihez is, és megbízta annak építészeti- és a díszletterveinek elkészítésével Juvarrát. Vele együtt Vivaldi, és A. Scralatti is szorosan kötődtek e színházhoz, Ottoboni bíboros köréhez.

Fontos tanulmány a Planting ‘Italian gusto’ in a ‘Gothick country’: the influence of Filippo Juvarra on William Kent, ahol Katrina Grant szintén kimutatta Juvarra díszlettervei és a William Kent tervezésének, azonosságait. Közvetlen építészeti kapcsolatukat is bemutatja egyik példának a Stowe parkban megépült Ősi Erény Templomát is, a Juvarrának a Tempietto and Altar, 1712 Victoria & Albert Museum, Londonban őrzött rajzának párosításával. Ráadásul ennek a rajznak egy másik változata Juvarrának szintén erre az „Il Ciro" Ottoboni 1712 -es színházi bemutatóra készített díszlettervének rézmetszete, Drezdában, a Grafikai és Nyomtatványi Gyűjteményben található.

Érdekes azonosságot mutat Kentnek Stoweban megépült Ősi Erény temploma és Wilhelmshöhe un. Yussow temploma. Hogy a teljes azonosság egy tudatos ismétlése az angliai példának, végül is mindegy, mert a kiinduló pont egy és ugyanaz: F. Juvarra tervei. Az azonosság nem véletlen hiszen William Kent híres angol tájépítész 1709-és 1719 között Itáliában, Rómában tartózkodott, ahol 1707-1709 között Juvarra tanítványa is volt a festők védőszentjéről, Szt. Lukácsról elnevezett, és ma is működő Accademia di San Lucan. Juvarra Burlington 3. Grófjának Richard Boylenak is készített egy albumot a Chatsworthben lévő birtokához, akivel 1714-ben Rómában, majd 1720-ban Angliában is találkozott.

Pontosan nem ismert Juvarra terveinek és az un. rajzi „gondolatainak" további sorsa, de úgy tűnik, hogy bizony még a XIX. sz.-ban is előszeretettel használták azokat. Egy 1712-ben, az „Il Ciro"- hoz készített díszlettervének (Alessandro Scarlatti „ Il Ciro" azaz „Kürosz" c. operájához, a római Palazzo della Cancellaria Teatro Ottoboni, 1. felvonás. 1. jelenet, Táj híddal, Ectabana) szintén H. CH. Jussow általi XIX. sz.-i megidézése Wilhelmshöhe parkban az un. Ördöghíd- vízesés. Juvarra díszlettervének rézmetszetét szintén a drezdai gyűjteményt is ismertető Prof. Margaret Daly Davis közölte, ahol az azonosság egyértelmű a Kasselbe tervet készítő mester rajza és a megvalósultak között.

Juvarra elképzelt táj – és kertépítészeti „gondolatok" rajzai közt számos más a parkba megtalálható emléket azonosíthatunk, de ez már egy másik tanulmány része. Természetesnek is tarthatjuk ezek után, hogy Carlo Fontana Stúdiója, Filippo Juvarra gyújtópontja annak a szellemi özönnek, ami André Le Notre Versaillese után a barokk és a korai tájképi kertek alkotásain láthatunk. Nem véletlenül láthatjuk Juvarra szellemiségét viszont az I. Péter cár szolgálatában, 1718-23 között Oroszországban alkotó „forrásmesternek" kinevezett Niccolo Michetti alkotásaként (is) a Peterhofban létrehozott nagy cascadot, hiszen előtte F. Juvarra társa volt Fontana stúdiójában. Nevéhez fűződik a Marlin Cascade, a Kadriorg park Tallinban, Észtországban és a Konstantin palota létrehozása is Szentpéterváron. Jellemző a művészek kapcsolataira többféle tásaságuk tagjaiként is. A Pantheon Pápai Művészeti Akadémia társulatának tagjairól, annak 1701-1703 közötti rektora, Leone Ghezzi híres karikatúra sorozatának egyik rajzát Juvarráról készítette, egy másikat pl. Vivaldiról.

Vivaldi Il Giustino című művének bemutatója is a Teatro Capranicában volt 1724 -ben, amelyről Nicola Badolato írta a Svéd Drottningholm Palace Theatre legendás előadásához: „ezeknek az éveknek az operaprodukcióiból nagy mennyiségű anyag maradt meg, melyek közül kiemelkedik a Juvarra által a szcenikai változásokhoz felvázolt számos rajz és gondolat". Az előadást 2022-ben tartották meg az 1762-ben újjáépített, eredeti barokk színházban, s megjegyzem, ennek tükrében is nagyra értékelhetjük Gödöllő barokk színházának helyreállítását. Egy Ghezzinek tulajdonított „karikatúra" rajzot a Budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz, talán éppen Alessandro Scarlattit ábrázolja, akinek operájához F. Juvarra készített díszletterveket.

Prof. Margaret Daly Davis ragyogó Juvarra tanulmányaiban, többek között a drezdai Kupferstich-Kabinettben (Grafikai és Nyomtatványi Gyűjtemény, Drezda) őrzött rajzkönyvet; a Disegni di Prospettiva Ideale (1732) ismerteti. Juvarra rajzai ajánlására saját kezűleg írt levelét is közli.  Az 1732-ben Erős Ágost (1670-1733) lengyel király és fia számára Wackerbarth-Salmour gróf (1662-1734) közvetítésével – aki 1704-től Savoyai Jenő szolgálatában állt – eljuttatott Juvarra rajzainak 45 lapos rajzgyűjtemény írt ajánló levelében ott látható Juvarra aláírása, úgy ahogyan Zsámbékon is; Y-al; YUVARRA. Egyrészt a francia Philippe Yuvarra és az első mappa lapon, mint FILIPPO YUVARRA. Ezzel határozott bizonyítást nyert a Zsámbékon a Török-kút falában elhelyezett faragott kőtábla hitelessége is. YUVARRA; Y-al, olvasható még a Concorso Clementino 1705-ben készített rajzán és a Giorgio Gesué Törnquistnek 1706-ban írt ajánlással, rajzmappájának borítóján is. Valójában tiszteletünk jeléül az aláírása szerint kellene írnunk nevét e csodálatos barokk „művész pápának", aki felszentelt papként az alkotásoknak is hű alattvalója volt.  

Mi vezethet minket Magyarországon Juvarrához? Elsősorban mint a Savoyaiak főépítészének 1714-től feladatai közé sorolhatták, hogy a magyarországi Savoyai Jenő birtokában lévő kastélyok és parkjainak, táji kompozícióinak kialakítására készítsen javaslatokat. Zsámbékon a vöröskőbe faragott táblát már 1714 után vésték a főépítész titulusával, de mivel már korábban is kapcsolatban került a Savoyai-házzal (V. Fülöp koronázási ünnepségére történ megbízatással 1700-ban) így itteni szemléit már korábban is megtarthatta. Vele kapcsolatban elsősorban Ráckevére kell gondolnunk. A ráckevei Savoyai kastély építéstörténeti elemzését az eddig fellelhető dokumentumok alapján – más Savoyai kastélyok építéstörténeti összefüggései miatt most kiemelve - Farbaky Péter építész, művészettörténész leírásából idézem: „A tervező személyét hét, véletlenül előkerült levél bizonyítja. A leveleket Johann Lucas von Hildebrandt bécsi építész írta 1702 elején az észak-itáliai hadjáratban részt vevő építtetőnek… "hogy válasszon a nagyterem alternatív megoldásai közül. Az építkezés további menetéről semmit sem tudunk. Az építész még az 1702. esztendőben tető alá kívánta hozni művét… 1728-ban egy ábrázolás szerint az épület már készen állt…"

Filippo Juvarra és a Savoyai kastélyok építészeként említett J. L. Hildebrandt is Itáliában, utóbbi Genovában 1668-ban született, és Bécsben hunyt el 1745-ben. Johann Lukas von Hildebrandt és Filippo Juvarra építészek együttműködésére vonatkozóan nem találtam konkrét adatokat, viszont számos és közvetlen adat utal közvetlen kapcsolatukra. Hildebrandt apja a genovai német sereg egyik kapitánya volt. Hildebrandt Rómába ment, ahol Carlo Fontana tanítványa volt, csakúgy, mint Juvarra. Eredetileg vártervezést tanult és hadmérnöki képzést kapott. 1695–96-ban Savoyai Jenő herceg parancsnoksága alatt szolgált és így a későbbiekben Savoyai lett a fő támogatója. Ezek után Bécsben telepedett le és ott császári tanácsos, majd 1700-ban már udvari mérnök lett és 1711-ben az Udvari Építészeti Hivatal vezetője. Juvarra 1714-ben lett a Savoyai Ház főépítésze. Hildebrandt, Fischer von Erlach halála után és annak utódaként lett a császári építési főfelügyelő 1723-ban, és így minden jelentősebb építési jóváhagyás „ura".

Savoyai Jenő magyarországi kastélyainak elhelyezési jellegzetessége az ahogyan Savoyai Jenő kiválasztotta „kastély" központjait a Duna mellett. Ő a Duna jobb partjához közel, Promontoron - Budafokon építtetett kastélyt és a Csepel-szigeten, a Soroksári-Ráckeve Duna ág jobb partján is. Az 1782-es I. Katonai Felmérés térképen jól nyomon követhetjük, hogy a ráckevei birtokhoz tartozó, a kastélytól 7 km-re lévő Lórévnél az átkelő után Adonytól Promontorig már a part közelében el lehetett jutni a főúton. Ráckevéről közlekedett rév az Alföld irányába is. Promontor „kastélyától" kissé északra is egy rév vitt Csepelre. A körbejárás lehetősége adott volt. A révátkelőket is használva – jó hadvezérhez méltóan – számos lehetőség nyílott egérútra is, és ráadásul Savoyai herceg preferálta a hajóutat is a Dunán. Az I. Katonai Felmérés térképén jól látható, hogy Ráckevén csak a központi kastélyrész állt még 1782-1785 között is, egy vélhetőlen falazott kerítéssel határolva, tengelyében a Duna.

Promontor-Budafok kastélyának (uradalmi igazgatási-kereskedelmi központjának) fő tengelye szintén a Duna, illetve a túlparton akkor még meglévő Szent János kápolna – valószínűleg Nepomuki Szt. János, ahová Promontorról is átjártak a révvel egy 1726- os feljegyzés szerint. A térképen látható a mai Csepel, Szent Imre tér, ahol 1740 körül épült fel a Szent Mihály kőtemplom, majd 1760-ban Nepomuki Szent Jánosnak szentelt, és átalakításokkal a mai Kisboldogasszony templom. Az egykori Szt. János kápolnát eltörölte a mai Csepel Gyártelep építkezése.

Ha Juvarrának kiadott Savoyai Jenő kérése lehetett magyarországi kastélyaira vonatkozó javaslatok készítése, akkor erre a torinói Bazilika Superga kezdeti, hegytető terepszint süllyesztési időszaka és a Lady Mary Wortley Montagu törökországba tartó, 1717 január 16. Bécs és 1717 február 26. Eszék közötti, Dunán megtett magyarországi utazásának időpontjának egybeesése jó alkalom lehetett. Juvarra 1714-ben, már, mint királyi főépítész, Savoyai Jenő és Victor Amadaeo király megbízásából megkezdte Torinóban a Basilica Superga tervezését és építését. A Bazilika Superga – Castello di Rivoli a Savoyai királyi palota – és a Stupingi kastély háromszögének súlypontjában lévő Torinó fellegvárával fontos kegyeleti helyszínei Juvarra Torino táji kompozíciójának. Juvarra készített egy építési tervet, de a Superga-hegy tetejét süllyeszteni kellett, egy régi, kisebb templom helyén. 1716 májusban kezdődtek meg a bontási és földmunkák, amikorra már elkészült Juvarra tervei szerint a bazilika ma is meglévő makettje is, amit Torínóban, a Superga - Convento dei Sevidi Maria (Mária Szolgálóinak Kolostorában) őriznek. 1716 májusában megkezdődött a régi templom lebontásával a terep süllyesztése. Juvarra részletes leírásban elmagyarázta az ásatási munkálatok elvégzésének módját, és javasolja a kiásott anyag elhelyezését. Az alapkőletétel egy fehér márványlapra vésett latin felirattal történt: „A Megváltó anyjának / Torino Megváltójának / Victor Amadeus, Szicília, Jeruzsálem és Ciprus királya / 1717. július 20-án letette az első követ" és az építkezés közvetlenül az alapkőletétel után megkezdődött.

Számunkra nagyon fontos az építkezésnek e kezdeti időszaka, hiszen a Savoyai Jenő javaslatára és segítségével (Letter XXI.) a Dunán szervezett utazás első fele az Ő birtokait érintve történt, bár a hajóval Ráckevét bizonyosan nem érintették. (Farbaky Péter is említést tesz a levelekről). Lady Montagu a Turkish Embassy Letters, a Török nagykövetségi levelek c. 1763-ban kiadott műben olvashatjuk megtett dunai útvonalukat, ami Bécs – Győr – Neszmély – (Szentendre) – Buda – a németül „Adam", azaz Adony érintésével – „Todowar" a mára a folyószabályozás miatt a Dunától elszakadt Tolnavár – Mohács – Pétervárad állomásokkal Eszékre, tehát nem a ráckevei ágon vezetett. Ettől függetlenül nehézkes, de nem volt lehetetlen Ráckevére eljutni Zsámbékról, akár Juvarrának is! Zsámbékról, mert a Lady leírását követve (LETTER XXIII. To the Countess of— Peterwaradin, Jan. 30, O. S. 1717.) a törököktől lerombolt Budán nem találtak szállást és amúgy is a „present residence of the governor (kormányzó) general Ragule, (reguláris parancsnok)" kocsijával a kastélyába utaztatta őket. Alakjában az 1686 nyarán ifjabb Zichy István győri vicegenerális utódjára Zichy Péterre az Óbudai uradalom részeként Zsámbék birtokosára ismerhetünk. Zsámbékon az 1710-es évekre megépült egyemeletes L-alakú várkastély két saroktoronnyal, középen kapucsarnokos épülettel. Keskeny udvari folyosóval és dongaboltozatos szobákkal rendelkezett. A rövidebb szárnyban kapott helyet a nagy méretű kápolna, amely 1716-ra készült el – közli a Várlexikon. A levélben írtak alapján (XXIII. Letter továbbra is) Zsámbék várkastélyát és a betelepülők házaikkal alakuló települést azonosíthatjuk, ahol Zichy Péter "minden lehetséges kulturáltsággal együtt elragadó felesége" gondoskodott róluk. Nem másról írt a Lady, mint Bercsényi Miklós kuruc generális lányáról, Bercsényi Zsuzsanna grófnőről (1691–1745) akinek testvére a francia huszárság magyar alapítója; Bercsényi László volt, aki 1712-ben került Franciaországba. A Grófnő emlékét a budaörsiek kegyelettel őrzik, hiszen a város egykori földesasszonyaként 1721-ben a települést saját pénzén és jogán kivásárolva biztosította annak további fejlődését, ahogy a budaörsi naplóban Bercsényi Zsuzsanna labanc kérői c. tanulmányában Mészáros Kálmán ismerteti. Juvarra tehát ha ezt az utazást felhasználva került Magyarországra a Savoyai birtokokat szemrevételezni akkor mivel három töltöttek – véleményem szerint Zsámbékon – és szép időjárásról írt a Lady, akkor a már említett Lórévnél átkelve egy nap alatt megtehette az utat Ráckevéig és vissza. Ekkor még nyilván ideje maradt a nemrég még épségben álló török emlék, a mai Török-fürdőnek nevezett, valójában Török fürdő épületét is azonosítani és erről egy felirati rajzot – szellemes grafikai kivitellel, és saját nevével – kivésésre és elhelyezésre átadni zsámbéki vendéglátóinak.

Az Eszék melletti, a híres hídon túli Bellye csak 1715-től kerülhetett hivatalosan Savoyai Jenő birtokába. Itt sem tudjuk, hogy ki volt az építkezés tervezője, csakúgy, mint Ráckeve esetében. A szabályos négyzet alaprajzú, reneszánsz- korabarokk várkastélyba a hídon és a parkon át lehetett eljutni. Vadászkastélya is fontos eleme lett a parkjának. A Dráva innen 10 km-re egyesül a Dunával.

Savoyai Jenő az osztrák–magyar–szlovák határhoz egyaránt közeli Schloss Hof kastélyát 1725-ben vásárolta meg és hozzá egy évvel később az onnan 3 km-re lévő Schloss Niederweiden épületét is, ahol kialakíttatott egy mulatóerdőt és vadasparkot, egy a Schloss Hof kastélyba vezető sétánnyal. A Morva vidékének e szép kastélya is csak 5 km-re van a Dunától.Tervezőként Johann Lukas von Hildebrandt került itt is megnevezésre, de tekintettel Filippo Juvarra Savoyai királyi főépítészi helyzetével, Hildebrandthoz fűződő régi ismeretségére és hivatali kapcsolataikra, és Juvarra terveinek „gondolati", lényeges parkszerkezeti analógiáira feltételeznünk kell Filippo Juvarra közreműködését itt is, és Magyarországon is. Ehhez a további kutatások tudnak majd pontosabb képet adni számunkra. Mindenesetre a nem kizárólagos, de jellemző „Savoyai etalon" az „egy kastély – egy kiskastély – két vízfolyam – Duna a közelben –  tengelyek allékkal" is megfigyelhető. A Duna hajózható közelsége fontos lehetett Savoyai Jenő számára hiszen az 1712 -ben megkezdett építkezésű bécsi nyári rezidenciája, a Belvedere az egykori Duna ágtól, a mai Duna-csatornától csak 1500 méterre van, és ahol a Wienfluss folyócska beömlik csak 500 méterre. Ma is ott vannak az Első Dunai-Gőzhajózási Társaság jogutódjainak kikötői. J. A. Nagel 1780-ban kiadott Wien térképén jól látható e folyócska jelentősége. A Duna hadi és reprezentációs célú hajózási lehetőségei- amit eddig nem elemeztünk - jelentős lehetett Savoyai Jenő számára.

A bizonyosan Filippo Juvarra szövegezésével és nevével kifaragott tardosi vöröskő tábla elhelyezést követően, azon többször átvésésekkel, bekarcolásokkal átírásokat követtek el. Az elsőnek tűnő átvésés 1892-ben történt. Ennek oka a zsámbéki földrengésben részben beomlott templom állagmegóvási munkáival lehetett összefüggésben, mivel arra Möller István 1889-ben kapott megbízatást a Műemlékek Országos Bizottságától. A kiolvasható felirat: „ÁTALLA RAKATOTT / + / REX ARLE III AMADE -AÉ / ABDIB". Arle ősi Savoyai, Provence terület. III. Amadé szárd király (1726- 796) Savoya és Piemont hercege. Abdi aki nem más, mint Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa (1616- 1686) a Budai vilajet utolsó pasája, aki Buda ostrománál halt hősies halált. Az emlékezet szerinti halálnak helyén emlékmű áll, a Hadtörténeti Intézet és a Bécsi-kapu között. Az egykori középkori török temető a budai vár alatt, a mai Dózsa szoborcsoporttól délre eső területen volt. A Déli rondella alatti turbános sírkövekkel kialakított Török sírkert a helyreállítás során előkerült török sírkövek kegyeleti elhelyezésével történt a rondella helyreállításakor, tudomásom szerint Gerő László, Dalányi László, Kiss E. Gusztáv javaslatai szerint. 2000-ben a budapesti Török Köztársaság Budapesti Nagykövetségének, Ender Arat nagykövet úr kezdeményezésére abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy hozzájárulásként megtervezhettem a Török sírkert ma is látható kialakítását, és annak kerítését is. Ender Arat úrnak előzetesen bemutatott kerítésem makettjét örömmel fogadta el, és milyen a sors; a lakatos munkákat Ráckevén készítették, közel Savoyai Jenő kastélyához, akire én magam úgy gondolhatok, mint a Budafokra települő sváb őseim életútját is meghatározó kivételes tehetségű, magyarrá is lett hadvezérre.

Egy másik tábla is elhelyezésre került a külső falsíkon, 1892-ben. E tábla feliratának névazonosítása kérdéses volt eddig, de szerencsére bizonyosan kiegészíthető így: „/ HELYRE ÁLLITATOTT / 1892 ÉVBEN / KAHN SIMON / bírósága és / NYIRÁK GYULA / jegyzősége idejében /". A zsidó családfa kutatás még sok érdekes részlettel gazdagíthatja zsámbéki megtelepedésük történetét. Zsámbékon a 18. században telepedtek le az első zsidó családok. 1727-ben 15, 1736-ban pedig 76 családfőt írtak össze. A 18. század végi összeírás 283 zsidó személyt említ. Az 1810-ben épült zsámbéki zsinagógát már a sváb betelepülőkkel is érkezett, jelentős számú zsidóság építtette. A Zsámbékon anyakönyvezett (Magyar Nemzeti Levéltár - Egyházi Iratok Rk.) Kahn família jelenléte a XVIII. sz.-i betelepülésig vezethető vissza.  A Biatorbágy Értéktár közlése szerint 2000-ben, Krisztiáni Sándor kőrestaurátor Biatorbágyon az 1863-ban emelt Szent Vendel szobor helyreállítása során a talapzaton „KAHN MIH. ZSÁMBÉK" tehát Kahn Mihály -Zsámbék feliratot talált, aki a megrendelő, de a kőfaragó is lehetett.

NYIRÁK GYULA jegyzősége kapcsán érdekes hírt közölt a Buda és Vidéke c. lap 1896 (5.) február 16.-i számában „…Egy szenzácziós ügy fonalán jött szóba. A zsámbéki romok értékes régiségek. A kiállításra idejövő régészek közül sokan tekintik majd meg. A kiállítás igazgatósága jól tenné, ha erre a régiségre az ideérkező régészeket figyelmeztetné. Zsámbék községnek, melynek oly intelligens jegyzője van, mint Nyirák Gyula minden lehetőt el kellene követni, hogy a romok megtekintését a kiállítás igazgatósága a külföldi vendégeknek ajánlaná." Nem hagyhatom figyelmen kívül az ez alatti híradást sem, amiben Bereczki Máténak, a híres kunágotai pomológusnak szobrot terveznek állítani a kertészképző intézetben.

Egy harmadik periódusnak is van olvasata a tardosi kőből készült táblának, ahol bekarcolások után a következők szerint módosították a szöveget: „LÁT ALLAH ÁLDTOTT / TETT + ES AME / ABDIB --- Ű KARAFFA". Ezt a szöveget nagyon töredezetten, bekarcolt, különböző nagyságú és formájú, előzetes betűk felhasználásával, helyenként rovás betűkkel írták. Nehezen olvasható, de lényegében Abdi pasa emlékének szánta, aki bevéste.

Szeretném remélni, hogy a Zsámbék Török-kút falában elhelyezett kisebb kőtábla feliratának néhány sora egy, az építészet- és művészettörténészekre váró új fejezet első sorai lehetnek.

2025.04.10.
Kiss József,
ós Károly díjas, ny. táj- és kertépítész

*A letölthető PDF melléklet az Építészfórum / 2014.12.- Post scriptum I. utáni Post scriptum II.- Zárdakert és nargilé – Zsámbék török kert kutatása, aminek folytatása is Kiss József jelen tanulmánya.