Múzeum nyílik a párizsi metrólejárók Art Nouveau mesterének életművéből

Párizs legismertebb metróbejáratait és több Art Nouveau épületét jegyző Hector Guimard életműve múzeumot kap a francia fővárosban. Az új intézmény célja, hogy helyreállítsa a tervező örökségének méltó helyét a város kulturális emlékezetében.

Hector Guimard (1867–1942) a 20. század elején karakteres nyomot hagyott Párizs városképén: ő tervezte a metróállomások díszes bejáratait, amelyek vasból és üvegből formált, ívelt szerkezetei kibontott rovarszárnyakra emlékeztetnek — a párizsiak emiatt „szitakötőknek" is nevezték ezeket.

A megmaradt metróbejáratok hajlékony vonalú öntöttvas szerkezeteit gyöngyvirágot idéző lámpák díszítik, a bejáratokat pedig a stilizált „Métropolitain" felirat koronázza, mely szintén Guimard munkája. Ezek az elemek mára jól ismertek a képeslapokról és a turistafotókról, noha az 1900-as évek elején sok párizsi ellenérzésekkel fogadta őket.

Egy korabeli kritikus szerint a zöld festés „nem franciás", míg egy másik azt írta, a díszes feliratok „összezavarják a betűket tanuló gyerekeket, és megbotránkoztatják a külföldieket".

Az Art Nouveau népszerűsége hamar leáldozott, és Guimard terveit már 1913-ban mellőzték a városi közlekedési hatóságok. Az alkotó a második világháború előtt feleségével, az amerikai zsidó származású Adeline-nel az Egyesült Államokba menekült a náci fenyegetés elől, és ott is hunyt el 1942-ben, 75 évesen. Addigra már szinte elfeledték, számos alkotása pedig ócskavasként végezte.

„A külföldi látogatók számára talán meglepő, de a franciák sosem kedvelték igazán az Art Nouveaut" – mondta Fabien Choné, Guimard-gyűjtő, a most létrejövő múzeumot támogató Hector Guimard Diffusion nevű vállalat vezetője. „Guimard metróbejáratai komoly ellenállásba ütköztek. Míg a látogatók a belle époque korszakának csodás szimbólumait látták bennük, a párizsiak spagetti-stílusnak csúfolták, és nem értették, a turistáknak mi tetszik rajtuk."

Guimard felesége, aki képzőművész volt, és 1899-ben szerepelt munkájával a Beaux-Arts szalonon, 1948-ban visszatért Párizsba, és mindent megtett férje örökségének megőrzéséért, aki mintegy 50 lakóépületet is tervezett. Múzeumoknak, köztük több amerikai intézménynek adományozta férje rajzait és kisebb alkotásait, bútorait. Felajánlotta továbbá, hogy Art Nouveau otthonukat, a Hôtel Guimard-t teljes berendezésével együtt a francia államra, majd a városra hagyományozza, ám mindkét ajánlatot visszautasították. Az épületet végül lakásokká alakították, a bútorok és berendezési tárgyak pedig szétszóródtak.

A háború utáni Európát elárasztó modernizmus hullámában az Art Nouveau-t túlzottan díszesnek tartották, és Guimard számos alkotását történelmi vagy művészeti érték nélkülinek nyilvánították, majd megsemmisítették. A Guimard által tervezett 167 metróbejáratból mindössze 88 maradt fenn.

A most létrejövő múzeum a 16. kerületben található, Guimard által 1910-ben tervezett Hôtel Mezzara épületében kap helyet. Az eredetileg velencei textilgyáros barátja, Paul Mezzara számára épült villa kovácsoltvas részletei, üvegtetője és csillárjai mind Guimard stílusát tükrözik. Az épület az oktatási minisztérium tulajdonában van, korábban diákotthonként működött, és mintegy 6 millió eurós felújítást követően várhatóan 2027 végén nyílik meg.

A múzeum Guimard bútorait és lakberendezési munkáit, valamint terveinek archívumát mutatja majd be. Fabien Choné gyűjtő szerint méltatlan, hogy Guimard munkásságát világszerte, különösen az Egyesült Államokban számos múzeumban elismerik, miközben Párizsban – ahol a város több ikonikus szimbóluma is az ő nevéhez fűződik – semmi sem őrzi az emlékét. Nicolas Horiot építész, a Guimard életművét megőrizni kívánó Le Cercle Guimard egyesület elnöke szerint a múzeum „történelmi igazságtétel". Mint mondta: „A második világháború után Guimard-t teljesen elfelejtették. Az Art Nouveau nem érdekelte többé a várostervezőket, és sok művét elpusztították. A rehabilitáció 1970-ben, egy New York-i kiállítással kezdődött, és lépésről lépésre haladt. A múzeumot ennek a folyamatnak a beteljesülésének tekintjük."

Forrás: The Guardian