/ MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet / MÉD 2021 Közönségszavazás / Épület, Terv, Épített környezet
Épületek/Örökség

10 éves az Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont

1/13

logó

?>
logó
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
?>
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
1/13

logó

10 éves az Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont
Épületek/Örökség

10 éves az Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont

2016.05.24. 08:00

Cikkinfó

Szerzők:
Salamon Gábor

Építészek, alkotók:
Jakab Csaba

Földrajzi hely:
Aggtelek

Cég, szervezet:
Magyar Rézpiaci Központ

A réz egyik jellegzetessége a patinázódás, színváltozás, de hogy megy végbe a folyamat az épület élettartama során? Erre a kérdésre is kereste a választ a Rézpiaci Központ, amikor újralátogatott egy 10 éves, rézlemezzel fedett épületet, és megkérték az építészt, Jakab Csabát, illetve a megbízót, mondja el tapasztalatait. A patinázódás folyamatát jól illusztrálják Csikó Zoltán képei.

Örökkévalót álmodtam.
Azt, amit a tér- és időbéli folyamatosság biztosít.
Úgy tűnhet, hogy ez a folyamatosság „felszámolja" magát a teret és időt.
Nem felszámolta csak „rázkódásmentessé" teszi a benne való közlekedést.
Értelmet ad az érzékeny árnyalatoknak, az egymásmellettiség harmóniájának.
Építészként ez elsősorban magatartásbéli, önmeghatározást jelent.
Tudnom kell, hogy én ki vagyok és mi a dolgom.
Ezeket alázattal vállalnom kell.
Tehetséget Isten adott (vagy nem adott), de legjobb képességünk szerint Őt dícsérjük akkor, amikor művét folytatjuk.
Atyánk teremtő erejéből mi, fiai is részesültünk.
Ez a vidám tudat számomra meghatározó.

A házak, amiket tervezek, ilyenek kívánnak lenni. Hogy sikerül-e, ki tudja? …majd kiderül.
Az építész bárhol is él és alkot már egy „elkezdett" művet folytat és tudnia kell, hogy azt nem is fejezi be. Legtöbb esetben.
A két „végpont" megragadható, de ezek a pontok csak viszonylagosak: kapcsolódnak egy előzményhez és egy következményhez.
…Az Úr művét tájalakítással (vagy még azzal sem manipulált helyszíneket is) már „folytatta" valaki és a tervezés során, majd az építkezéssel mi is ugyanazt tesszük." Jakab Csaba: Folyamatosan – Építész(-et) térben és időben.


Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
2/13
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán



A vöröstói barlangbejárati épület, „látogatóközpont" története 1890-ben kezdődik, amikor Münnich Kálmán tervei alapján megnyitották a Baradla-barlang itteni bejáratát. Az akkori szerény turistaforgalom lebonyolításához nem volt szükség fogadóépületre, de a kézilámpák, egyéb eszközök tárolásához nemsokára mégis felhúztak egy szerény épületet. Ez az első világháború után elenyészett. Újabb igény merült fel 1928-ban, amikor Kaffka Péter tervei alapján megnyílt a jósvafői bejárat, és lehetőség nyílt a mai vöröstói túra (középtúra) lebonyolítására a vöröstói bejárattól a Törőfej-völgyig, azaz a mai Tengerszem-szállóig. Ekkor ismét felépült egy bejárati épület, afféle kis menedékház, ahol a túravezető rossz idő esetén meghúzta magát, és ahol a turista megválthatta a belépőjegyét. Ez az épület a II. Világháború viharai következtében pusztult el.

A következő jelentősebb fejlesztés a barlangbejárat biztonságossá tétele és kibővítése volt az 1960-as évek második felében. Most már nem építettek külön épületet, közvetlenül a barlangbejárat elé épült egy kis kőkunyhó pénztárhelyiséggel és elektromos elosztóval, ekkor valósult meg a vöröstói bejárat és az Óriások-terme közötti villanyvilágítás. Az itteni pénztárat soha, egyetlen pillanatig sem használták. Később felmerült az igény egy WC-épület és valamiféle pénztár – túravezetői tartózkodó létesítésére, erre a nyolcvanas évek elején került sor, a különálló WC-épület felépült, az egykori bejárat előtti épület helyére pedig egy Tátra-típusú fűthető, komfortosítható csehszlovák faházat helyeztek el.

A vízellátást azonban nem sikerült megoldani, az utolsó, szintén reménytelen próbálkozás már a nemzeti parkos időkben történt, 1985-ben. A barlangban végighúzódott egy járdamosásra szolgáló csővezeték, amit a jósvafői bejárat közelében elhelyezett hidrofor táplált, de a vezeték nem bírta a nyomást, több helyen kilyukadt, így a vöröstói bejárathoz nem volt képes eljuttatni a vizet. A megfelelő infrastruktúra hiánya miatt a barlang Vöröstó-Jósvafő közötti legattraktívabb szakasza csak nehézségek árán volt látogatható, a túrákat a menetrendszerű buszokhoz kellett igazítani. A WC-épületet végül a kilencvenes években lebontották, a faházat pedig értékesítették egy magánszemélynek. Közben a barlang villamos rendszere, járófelületei és korlátai is amortizálódtak, helyenként még omlásveszély is jelentkezett, elkerülhetetlenné vált egy átfogó rekonstrukció megvalósítása.


Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
5/13
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán




A koncepció az volt, hogy a kevéssé attraktív, útismétléses Jósvafő - Óriások Terme – Jósvafő „Rövidtúra" megszűnik, ezáltal a világítás egyszerűbbé és környezetbarátabbá tehető, a vezérlés pedig automatizálható, a túraszakasz bemutatása pedig kizárólag Vöröstó-Jósvafő irányába történjen. A látogatókat a nemzeti park autóbusza szállítja vissza a bejárat melletti parkolóhoz. Ehhez viszont szükséges volt bizonyos turisztikai és szociális funkciók megvalósítása a vöröstói bejáratnál, ahol az elektromosságon és az autóparkolón kívül semmiféle infrastruktúra nem állt rendelkezésre. Arra gondoltunk, hogy ott a szükséges funkciókat lehetőleg egyetlen épületben valósítjuk meg, és a hiányzó közműellátást (ivóvíz, szennyvíz, telefon) a barlangon keresztül, a járófelületek alá lefektetett közművezetékekkel oldjuk meg. Mivel gázvezeték a két falu között nincs, elektromos fűtésben kellett gondolkodni, ez egyszersmind meghatározta, hogy nem tervezhettünk nagy belső légterű fogadótereket.

A legszükségesebb funkciókat kellett terveznünk, némileg a jövőre is gondolva, hogy később ne ébredjen késztetés újabb épületek, pláne toldatok kialakítására. Így feltétlenül kellett megfelelő számú WC, pénztár, túravezetői tartózkodó, büfé, kiállító- és előadóterem, elektromos kapcsolótér és transzformátorhelyiség, megfelelő alapterületű raktár, ajándékbolt, és a közbiztonsági szempontból szükséges állandó emberi jelenlétet generáló szolgálati lakás. Személyes véleményem az volt, hogy a történelmi tapasztalatokból okulva, a funkciótól függetlenül olyan jelentős épületet kell a bejáratnál emelni, amelyet nem lehet egyszerűen meg nem történtté tenni, azaz elfelejteni, nem használni és az enyészet martalékává tenni. A kialakítás módjáról csak nagyon vázlatos elképzeléseink voltak, sokszor elmantráztuk a „tájbaillesztés" igényét anélkül, hogy pontosan meg tudtuk volna fogalmazni ennek mibenlétét. Végső soron azért írtunk ki meghívásos tervpályázatot, hogy az építészek szabad kezet kapva maguk fejezhessék ki, mit értenek tájbaillő épületen.


Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
9/13
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán




A pályázók valóban nagyon különböző megfogalmazásokkal jelentkeztek, volt köztük, aki zöldtetős megoldással gyakorlatilag elrejtette volna az épületet a talajszint alá, volt, aki a gömöri kúriákra hajazó historizáló épülettel jelentkezett, volt, aki a funkciókkal keveset törődve posztmodern vízióként a barlangbejárat optikai felnagyításával kísérletezett. A jeligés pályamunkák közül végül az a terv kapta a zsűritől messze a legmagasabb pontszámot, melyet ( a zsürorok nem kis meglepetésére) a fiatal építész Jakab Csaba jegyzett, és amely nem túl lényeges módosítások után végül is megvalósításra került, azaz felépült. A ház – nevezhetjük bátran így, hiszen kiérdemelte ezt a már-már szakrális elnevezést – az ellentétek és végletek kifejezése. Egyszerre hagyományos és modern, látványos és szerényen a domborzatba simuló, kívülről tömbszerű, belülről hol játékosan, hol rejtélyesen áttört, a külvilágot izgalmas réseken és nyílásokon keresztül részekre tagoló. Az épületet szilárd vasbeton szerkezet teszi masszívvá és időtállóvá, ez a köztes födém felületén láthatóvá is van téve, ugyanakkor a függőleges felületek nyers rakott kőfalak, a tető pedig egy részben hagyományos megoldásokkal operáló bonyolult és látványos ácsszerkezet (Jakab Csaba le sem tagadhatná farkaslakai ács felmenőit), amely nem nélkülözi a modernnek számító ívesre hajlított rétegelt gerendát sem.

Az építész a múlt és jövő, fönn és lenn, világosság és sötétség ellentétpárjainak ilyetén megjelenítésén felül a hatalmas szárnyat formázó tető két végén még elhelyezett további jelképes, de funkcionáló épületelemeket, a tűzhelyként használható „tűzsárkányt", és az ivókútnak szolgáló „vízsárkányt". A ház mintegy átvezeti a látogatót a profán felszíni valóságból a szakrális mélységbe és sötétségbe, ahogy halad szintről szintre lefelé, úgy lát egyre kevesebbet a fényből és a környező világból, lelkileg felkészül a barlang szokatlan, rideg és félelmes miliőjére. Ez nem csak szellemi előkészítés, hanem egyben fiziológiai is, hiszen a szemnek a barlang szükségszerűen alacsony megvilágítottságához alkalmazkodni szükséges, ez hosszú percekig is eltart, a fokozatosság pedig csökkenti a balesetveszélyt is.


Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
10/13
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán




Az építész közös alkotásra invitálta a nyílászárókat megalkotó díszműkovácsokat, a feliratokat, jelképek-grafikákat, sárkányokat, madáritatót és sarokköveket kivitelező kőfaragót, az ácsokat a kőműveseket és a tetőfedőket is. Mindenki tudása legjavát adta, érezvén, hogy nem egy szokványos, mindennapi feladattal került szerencsés kapcsolatba.

Az épület lezárása, mintegy koronája a három kisebb épülettömb által áttört hatalmas tetőszerkezet, mely a korcolt rézlemezek sugaras megjelenése miatt egy óriási denevérszárnyra emlékeztet. Tetőfedő anyagként a csekély lejtésszög miatt csak valamilyen lemezfedés jöhetett számításba, a tartósság követelményei miatt cink vagy rézfedés között kellett választani, ebben a tekintetben a réz kedvezőbbnek tűnt. A réz hamarosan bepatinásodott, megfeketedett, így a fehér kőfalak, a vörösre pácolt ácsszerkezet és faburkolatok, valamint a szintén fekete kovácsoltvas felületek mellé nem került még egy szín, a kialakult látvány egyszerre harmonikus, könnyed, de méltóságteljes, anélkül hogy valamiféle rikító, harsány, vagy hivalkodó jelleget fedezhetnénk föl benne. A rézlemezből készült tetőfedés a gyakorlatban is bizonyított, nem fordult elő, elmozdulás, törés, repedés vagy beázás, ez nem csak az anyagválasztás helyességét bizonyítja, hanem a kivitelezők munkáját is minősíti.


Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
11/13
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán




A tervezés időszakában elég erőteljes kritikát kaptunk ún. zöld szervezetektől a nemzeti park közepére tervezett nagyméretű épület és ennek várható kedvezőtlen hatásai miatt, beleértve a tájképrombolást és negatív példamutatást, a megvalósítás után viszont ezek a kritikai hangok érdekes módon elnémultak. Lehet, hogy sikerült az eredeti célkitűzés? A táj nemcsak a felszínformák, kőzet, talaj, klíma és élővilág, hanem a rajta élő emberek, gazdálkodás és kultúra is. A vöröstói látogatóközpont épülete nem pusztán fizikailag simul bele a tájba, de szellemi beilleszkedését is elkönyvelhetjük. Lehet, hogy sikerült valamit eltalálni?

Az épület megvalósult immár több, mint tíz éve, állja az idő próbáját. A környezet rendezése, a tájépítészeti tervek megvalósítása pedig még ezután következik majd (remélhetőleg) folytatva a teremtést, építést ezen a helyen még ki tudja meddig. 


Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán
12/13
Aggteleki Nemzeti Park Vörös-tói Látogatóközpont - fotó: Csikó Zoltán



Budapest-Miskolc, 2016.04.19.

Az épület 2005/2006-os fotói megtekinthetők itt: A Baradla cseppkőbarlang aggteleki látogatóközpontja 2006

Tervező: Jakab Csaba és munkatársai, 1997-2005
Szöveg: Salamon Gábor az ANP korábbi igazgatója, megbízó, 2016
Fotó: Csikó Zoltán, 2016




 

Stáblista:

Aggtelek, Vörös-tói Látogatóközpont fogadóépülete
Tervező: Jakab Csaba – Hét-fő Bt.
Konzulens: Salamin Ferenc
Építész munkatársak: Márton László Attila, Tóth György, Török Mátyás, Tompa Tünde
Statika: Mantuano Tamás – Pond Kft.
Geodézia: Rozslay István
Gépészet: Halmai István – Halmai Építész és Mérnöki Iroda Kft.
Elektromos tervezés: Münnich Gábor – Fényesvölgy Bt.
Közmű: Gyarmati Imre
Kert- és tájépítészet: Mártonné Novotny Orsolya, Márton László Attila, Jakab Csaba
Úttervezés: Lévay Zoltán – LZ Mérnökiroda Kft.
Kivitelezés: Adeptus Rt., Miskolc
Megbízó: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága
Igazgató: Salamon Gábor
Projektfelelős: Tolnay Zsuzsa
Tervezés: 1997-2003
Kivitelezés: 2004-2005


Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk