10. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále, magyar pavilon

folyamat, szervezés, tematika

re:orient – the architecture of infiltration
re:orient – rejtett hálózatok architektúrája 

(sajtóanyag) 

A projekt folyamata
A kiállítás anyaga egy reflexív kutatói munkacsoport, egy tervezői installációs csapat és a nyilvánosság párbeszédéből fog felépülni, folyamatos fordítások és visszacsatolások eredményeképpen, egy iteratív fejlesztési modellt követve. 

Az első csapat, társadalomtudósok, médiakutatók, antropológusok munkája intenzívebb lesz a projekt elején, és tudományosan is koherens, de ugyanakkor interdiszciplináris kontextusban értelmezhető állításokat fog elsősorban eredményezni, mely teljességében a kiállítás publikációjában lesz bemutatva. 

A második építészek, művészek alkotta csapat szintén több párhuzamos vonalon kezd el haladni, részint saját kutatási (helyszíni felmérés, elemzés, gyűjtés) fázissal, részint az első csapat eredményeinek térbeli / építészeti értelmezésével, folyamatosan átfordítva azokat nem textuális médiumokba. Ennek a folyamatnak a végeredménye lesz az az installációs anyag, mely a katalógus mellé a kiállítótérbe kerül. 

A fenti párbeszéd rendszeres publikus és dokumentált prezentációk segítségével tesz kísérletet arra, hogy minden érdeklődő kritikai észrevételét és munka/ötlet szintű javaslatait is magába foglalhassa, akár kibővítve a csapatok létszámát, remélve, hogy az eredmény így eléri egy közösségileg alkotott kulturális termék gazdagságát és széleskörű értelmezhetőségét. Fontosnak tartjuk a projekt által generált hazai szakmai és szakmaközi párbeszéd megteremtését is. 

A projekt folyamatában meghirdetett prezentációk hangsúlyozottan nyilvánosak. Ezúton is jelezzük, hogy számítunk a szakma és a sajtó érdeklődő figyelmére és javaslataira. A prezentációk pontos időpontjáról a későbbiekben küldünk tájékoztatást. 

A projekt szervezete
A projekt felépítése eltér a korábban megszokott kurátor – művész felállástól és idomul a folyamatmunka által diktált igényekhez. A projektet Dr. Petrányi Zsolt nemzeti biztos igazgatja Nemes Attila projekt-koordinátor segítségével. Az egyes fázisokban kialakuló munkacsoportokat és alprojekteket Bodó Balázs, Szemerey Samu és Somlai-Fischer Szabolcs vezetik. A tartalomért felelős szervezet munkáját a biennáleiroda munkatársai Gáspár Júlia vezetésével segítik. Így a munkafolyamatban nincs kiemelt 'szerző' – a biennálén bemutatásra kerülő anyagot létrehozó csapatok tagjai egyenrangú résztvevőkként szerepelnek az alkotók listáján. Ez egyben kísérlet az (építészeti) tervezési metódusok és a kollektív kreativitásra alapuló csapatmunka ötvözésére, és az építészi szerep ezen keresztüli átértelmezésére is. 

Petrányi Zsolt, nemzeti biztos, projektigazgató
Nemes Attila, projekt-koordinátor
Bodó Balázs, Somlai-Fischer Szabolcs, Szemerey Samu, projektvezetők, munkacsoport-vezetők 

re:orient – the architecture of infiltration
re:orient – rejtett hálózatok architektúrája

A magyarországi városi kultúrát alapjaiban átalakító rendszerváltozással egy időben indult meg az a bevándorlási folyamat, aminek eredményeképpen Magyarország mára a távol-keleti országok európai hídfőállása lett. A 'kínaiak' – minthogy ez a csoportos megnevezése a sokféle kelet-ázsiai bevándorló csoportnak – az átalakuló tulajdonú és funkciójú építészeti közegben rövid idő alatt hatékonyan kezdték el használni a kereskedelmi hálózatok szinte minden településen jelen levő egységeit, új, gyakorlatilag egységes arculatú, karakteres és mindenki által ismert környezetet kialakítva bennük. A 'kínai' éttermek és diszkontok, áruházak, piacok világa a hazai társadalom széles rétegei számára meghatározó áruforrássá vált, és a személyes környezetbe vándorló tárgyakon, ruhákon, technikai eszközökön keresztül átformálta a magyar környezetkultúrát is. 

---

---

 

A 'kínai' bevándorlás jelensége az egész országban megtalálható, a legkisebb falvakig, ráadásul figyelemre méltóan hasonló stratégiák mentén. Ha a bevándorlók szempontjából szemléljük a 'metacity' fogalmát, a város(ok) szerkezete és határai nyilvánvalóan nem azonosak az általunk ismert városfogalmakkal: lehet úgy nézni az egész országot, mint egy nagy metavárost, illetve fel lehet térképezni az ismert geopolitikai-közigazgatási határoktól és zónáktól eltérő övezeteket, territóriumokat, hálózatokat, stb. Ezek urbanisztikai és építészeti vonatkozásai városaink mibenlétének meghatározásához járulhatnak hozzá. Budapest (vagy bármelyik magyar város) már nem képzelhető el ezen jelenségek nélkül, azzal együtt, hogy a jelenlegi magyarországi várospolitika gyakorlatilag nem vesz tudomást róluk. 

Az olyan példák, mint a Budapesten a használaton kívüli vasúti területekre rátelepült Négy Tigris piac mind léptékükben, mind pozíciójukban, mind a globális hálózatokba történő kapcsolódásuk révén emblematikus példái ennek a folyamatnak. A vasút, mint a városok hálózatának, az áruforgalomnak egyik fő csatornája; a piac, ami az európai városok létrejöttének egyik alapeleme; és a migráció, ami sajátos identitásánál és közvetítő szerepénél fogva a történelem során számtalanszor átalakította a kultúrákat – minden együtt van itt egy új építészet- és városértelmezés megalkotásához. Ráadásul mindezt egy olyan csoport teremti meg, ami hatalmas mérete ellenére láthatatlanul van jelen városainkban. 

Megjelenik-e a kínai építészet, az új kínai konjunktúra a magyar építészetben? Mi történik a bevándorlókkal, akik jelentős része egyben menekült is, amikor a kínai állam hivatalosan is hazánkat jelöli meg európai logisztikai központnak? Hogyan kapcsolódik a két, egymással térbeli és üzleti szimbiózisban élő csoport a globális folyamatokba? Mit tanulhatunk az emergens városi és építészeti megoldásokból? Milyen pontokon kapcsolódik mindez az eddig szinte lineárisnak tekintett város- és építészettörténethez? Ezek a kiinduló kérdések, amikre a következő fél év kutatása és alkotói munkája alapulhat. 

Historicizmus és hibridizáció - a metavárosok metafizikája
Olcsó repülőjáratok és világvevő rádió (na jó, a műholdas tévé): ebben az országban a legértékesebb vagyontárgyak a műsorsugárzásra használatos frekvenciák és a repülőtér: a külvilággal való kapcsolat. A kényszerű izoláció helyett most épp a globális cserekereskedelmet kell valahogy megindokolnunk: áruk és emberek, képek és képernyők, bitek és atomok transzkontinentális áramlását és persze azt, hogy ennek mi köze is van hozzánk. Él itt egy kisebbség (volt már ilyen, éltek köztünk már mások is), kapcsolatban vagyunk velünk, esszük ételeik, hordjuk ruháik, kereskedünk velük (volt már ilyen, szívesen fogadtunk, befogadtunk, elüldöztünk már másokat is), jászok, kunok, svábok, zsidók után/helyett most épp a kínai. Mi lesz a sorsuk? mi lesz a közös sorsunk velük? Itt, ebben a nehezen meghatározható térben (ki gépen száll föléje) mi magyarok (milyen magyarok?) vagyunk többen, de valójában ők azok, akiket új világhatalomként sejtenek.

Mi és ők. Itt és most. Képlékeny, puha körvonalú, zavaros fogalmak, amiben a határok, akárcsak a világgazdasági, politikai és a médiumok által kijelölt terében egyszerre mozognak és szívódnak fel észrevétlen. Ami régen működött (vagy már régen sem annyira), az asszimiláció helyett most új dologgal kell megbarátkoznunk, ez a hibridizáció. A környezetnek való ki nem szolgáltatottság, a köztünk élő területen kívüli. Offshore területek a városban, nem körbezárt gettók, hanem mobil, bármikor össze- és szétcsomagolható városok, a maguk infrastrukturális teljességében. Kiszolgáltatottság helyett szimbiózis, beolvadás helyett kölcsönös alkalmazkodás. Vége a területi és kulturális integritásnak így a történeti kontinuitás is a semmibe mutat. Illetve talán pont ez a kérdés, hogy hová mutat ez a trajektória, melynek irányvektorába hirtelen, amint megnyíltak az ég csatornái, bekavartak brazil és amerikai szappanoperák, kínai kolóniák, svéd metálzenészek. Mert az látszik ma már, hogy úgy tovább, ahogy eddig, nem lehet, ahogy az elizaurásodástól sem kell tartanunk. Az eredmény (itt és persze mondjuk Kínában is) valami zavarbaejtően új dolog lehet, idegen kultúrák találkozásából létrejött pidgin-magyar-kínai, kreol kultúra, egyszerre beszélünk két-három nyelven még akkor is ha csak magyarul értünk: beépítettük a magunk világába a texas-i olajmilliárdost és a blaxploitation filmek hőseit, sem ez nem a régi már, sem az nem az, ami volt, mikor nekiindult a tengerentúlról. 

Magyarország és a kínai. Hányféle ponton érintkezünk? Mit értenek meg ők abból, amit itt az M1-en látnak? Hogyan értik? Milyennek látnak bennünket? És mi? Meg tudjuk-e már különböztetni egymástól az arcukat? Mivel töltik azt az időt, ami nem a tavaszi tekercsről és a pamutzokniról szól? Hol élnek? Magányosak-e? Honvágyuk van-e? Elüldözték őket, vagy maguk jöttek? Szegények-e vagy jól élnek a színfalak mögött? Várja-e őket bárki otthon? Látott-e bármelyikünk kínai esküvőt? Hol, és főleg mit tanulnak a gyerekeik erről a földről? Hol, és főleg mit tanulnak gyerekeink róluk, az életükről? Mennyi a világaink között az átfedés? Mennyi ezekből a látszólagos, a gyorsan múló és mennyi marad meg hosszú távon is? Milyen lesz a kínai negyed Budapesten, ha lesz? Milyen lesz a magyar negyed egy multikulti világban? 

El kell kezdenünk fordítani. Kiépíteni az utakat, amik bevezetnek, ebbe a - hogyis mondjam - külvilágba.
 

Időzítés, fontosabb időpontok 

• Kutatási fázis: április-május
• Építészeti / produkciós fázis: május – július
• Kivitelezési – installációs fázis: augusztus
• Tervezett prezentációk: májusban, júniusban és júliusban, illetve szeptemberben
• A katalógus várhatóan szeptember elejére készül el.
• A kiállítás megnyitója: szeptember 10.
• A sajtó és a szakmák tájékoztatása folyamatos
• A projekt folyamata követhető lesz a hamarosan induló weboldalon és a munkafolyamatot dokumentáló blogon keresztül, melynek elérhetőségét indulásakor közétesszük.