1956. évi októberi szabadságharc

Kiss Tibor építész feljegyzései II. (részletek egy készülő könyvből, mely a jövő évre tervezett Kiss Tibor kiállítás alkalmából jelenik majd meg a HAP Galéria gondozásában)

Kiss Tibor építész feljegyzései II.

(részletek egy készülő könyvből, mely a jövő évre tervezett Kiss Tibor kiállítás alkalmából jelenik majd meg a HAP Galéria gondozásában)

október 29. hétfő
A. jelent meg reggel, s búcsúzott, hogy utazik Pécsre. Hazafias vállalkozását két mostohafia segíti, én meg 200 Ft kölcsönnel. Tegnap M. J. 100-zal könnyített rajtam. Szegény R. B., szomszédunk nagy magányában és sorvasztó betegségében lecsúszott székéről és meghalt. A villany működött, a rádió tovább sugárzott, és a tojás szénné égett a tűzhelyén. Felfeszítették lakását, függönybe csavarták, gödröt ástak, leeresztettük, elföldeltük, jegyzőkönyvbe vettük, hazamentünk. A szemerkélő esőben sárga levelek hullanak a sírhantjára. Délelőtt az egyetemen voltam. Üres, csak néhány altiszt őrzi a bejáratot. Rektorunk nincs sehol, társrektorunk, Gillemot körül a harcos kommunisták szervezkednek a diákság lecsendesítésén. Egy ezredes, kit én ávósnak hittem – állítólag forradalmár – rendezkedik. Állítólag működik a pártbizottság. Elmenve a pesti oldalon romokkal telt rakpartot s utcákat látni. A Bakáts téri templom tornya ellőve. Itt-ott lövések. A Ch épület homlokzata lerombolva, amiért eltávolították a veres csillagot. Meghívó jön: holnap kari ülés. Temetés után elmentem Csonkához, hol csak felesége, majd Bardonhoz, ott a család fogadott. A holnapi ülésre minden tanár kapott meghívót, Csonka kollégiumokat látogat. Holnap összekerülünk: kommunisták és – félek, magam – nemzeti érzésűek. Déli hírek szerint Major Máté, a fő kommunista tanár aláírt egy Eötvös Kollégiumi követelést: oroszok ki, új választások. Most nyomják majd a tüskés koszorút a fejünkre.
Este Julika, Mamaka és Judit fürdetése. Óriási sivítás és jajveszékelés, némi hasmenés a fegyvernyugvás nagyobb dicsőségére.

október 30. kedd
Délelőtt kari és végül rektori tanácsülés. A két egyetem közösen jár el, később tárgyal az egyesülésről. Megdöbbentő, hogy a kommunista és nem kívánt tagok hiánytalanul jelen voltak: Gerendás, Perényi, Rados Kornél, Kardos Andor, Gábor László a párttitkárral egyetemben. A döntő többség véleménye szerint ez későbbi probléma. Most a legfontosabb a szovjet haderő kivonulása, polgári pártok alakulása, a minisztérium(?) kiszabadulása a szovjet és ávó fegyverei közül, egyetemi autonómia, teljes amnesztia. Mialatt a tárgyalások folytak, a hídon zászlók alatt felvonult ismét a tömeg, ágyúztak a városban, és a rádió behódolt. Szaladunk az események mögött. Munkások küldöttségei jönnek. Csepel, a vörös Csepel követeli a valláserkölcsi nevelést. Kimentünk a kollégiumokba – én a Bercsényi utcaiba –, a hallgatók közé. Késő délután értem haza, Wettsteinék, Nyiszi, Andris, Hermanék, Ohmann késő estig itt voltak. Aggodalom száll meg, mert az események túl gyorsan rohannak, s az oroszok még itt vannak. Előkerülnek a régi nevek: Tildy, Kovács Béla, Mindszenty bíboros s a többiek.

október 31. szerda
Az oroszok vonulnak, de még nincsenek kinn. Tíz órakor oktatói ülés, ahol egy forradalmi bizottság alakult. Építész részről Csonka, Rados Jenő, Kecskés és Somogyi. Teljes fegyelemmel zajlott le az ülés, néhány kommunista és faji sikollyal. Simon János párttitkár és Fenyő István professzor kiutasítása: elsőt a teremből, másikat a nemzetőri puskától, amellyel őrt akart állni a kapuban.
Mindszenty hercegprímást kiengedték, és jogaiba visszahelyezték. Lerántották a szovjet emléket a Gellért téren, a katonát a gellérthegyi szabadságszoborról. (Nesze neked Kisfaludy-Stróbl!) W. H. ménkű nagy pecsétgyűrűvel jár, s bizony lőnek még, de az oroszok kifelé vonulnak az utcáról. Ávósokat koncolnak. Ma délután aludtam, s református prédikációra ébredtem a sötétedő műteremben. Fekszel, Julika, könyveink előtt, az érkezésedre szórt csillagok és a rádió zöld csillaga alatt, a könyvtár rőtfényű lámpája fényében, Bach pasztoráljának hangjai mellett, kis Jézuskaként. H.-ék nemzetiszínű szalagot kérnek, kokárdára. Ennek a szalagnak felét nekik adom, ezért ilyen rövid. Este Wien helyszíni közvetítést adott a Nagy Imrével való beszélgetésről. Sajnos németül beszélt, rosszul, ami nagyon visszatetsző volt. Szörnyű ez a nyelv-nem-tudás itt Magyarországon. Magamat is beleértem. Épp ily szörnyű, mennyire nem tudok beszélni. Idegi beállítottság a hazugságvilágtól, hogy nem tudom gondolataimról ép mondatokat mondani. Mindent egy mondatban szeretnék elmondani, irtózom a kifordított értelmezéstől, egzisztenciális félelem ül minden kijelentés körül.

november 1. csütörtök
Mindenszentek. Mindenszentek segítségét kérem, mert a helyzet számunkra, öregeknek most kezd forróvá válni. Eddig a fiatalok harcoltak, véreztek és győztek, most nekünk kell okossággal belépni a háborúba, és a győzelmet megerősíteni. Tegnap este Ivánka – este bekapcsolták a telefonunkat – elmesélte, hogy megalakult a Szövetség forradalmi tanácsa és Perényit kidobták. Csendes éjjel után Juhász Jenő hívott telefonon, kér, menjek Kotsis Ivánhoz vele, felkéri a szövetségi elnökségre. Vállaltam. Most derül majd ki, hogy állok volt főnökömmel, kivel a fordulat óta (1950) nem beszéltem, s ki rám érzésem szerint haragszik. Behozzuk a virágokat a teraszról.
Délben nagy a forgalom: Eszterkéék megjöttek, Nyiszi itt ebédelt, B. százados és egy csomó telefon. Álhír, hogy sok nehéz repülő repült át Székesfehérvár felett. Nem álhír, hogy Izrael elérte a Szuezi csatornát és Anglia bombázta Kairót. A miniszterelnök délelőtt a szovjet követnek bejelentette, hogy semlegesek vagyunk. Orosz csapatok érkeztek az ország területére. Kéri az ENSZ azonnali összehívását és a négy nagyhatalom védelmét.
Kinn, az estében minden ablak szeme csillog, gyertyák égnek, lobogva világítanak bele ebbe a szörnyű vakságba.

november 2. péntek
Reggel elmentem Kotsis Ivánhoz. Hosszú idő óta először volt főnökömmel: udvariasság, meleg érzelem és fegyelmezett értelem, de jóízűen végigdiskuráltuk a másfél órát. Az egyetemen a tanársegédek fegyveres szervezkedése, sajnos nem nagy lelkesedéssel és kedvvel. Fizetés. Hideg szobák. Éjjel agyonlőtt hallgató az aulában.
Délután rossz hírek. S., aki tömérdek dolga után még elment a maga forradalmi ülésére is, ott hallotta, hogy Győr körül van véve szovjet csapatokkal, éppúgy, mint mi. A rádió szerint Nagy Imre a harmadik jegyzéket küldi az új csapatok bevonulása miatt. Választ nem kap. Az ENSZ újra ülésezik ügyünkben. Kairót az angolok bombázzák. Az oroszok lefoglalják a vasúti vonalakat és állomásokat.
Házassági évfordulónk holnap. Andrisék jönnek koccintani. Téged, Jutkám, Mamaka elfenekelt. Az izgalom emelkedik. Úgy látszik, indul a második forduló.

november 3. szombat
Reggel a kis üzletben cukorvásárlás. Nemzetek Szövetsége ismét tárgyal bennünket. Délben óvóhely előkészítés Eszterkénél, miután újabb orosz csapatok érkeznek. Egyetemen rövid összejövetel. Burgonyát, húst, tejet szállítok haza, nagyon nehéz volt. Délután H.-ék nálunk, én lenn Eszterkénél. Kilőtték az Opera és a Nemzeti igazgatóit. Tolnay Pali telefonált, Lohr Feri lakását szétlőtték. Állítólag tárgyal a kormány az orosz hadvezetőséggel. Fischer Juszuf államminiszter lett. Este a hercegprímás beszédét várjuk. A mai nap már lövöldözés nélkül telt el. Megjött Lajtha zeneszerző Sopronból, tele lelkesedéssel. A forradalom becsületessége a legnagyobb lelki élmény. Mintha népünk csak az életveszedelem nyomása alatt tudna kultúr-életet élni. Ma ünnepeljük házasságunk 5. évfordulóját. A hercegprímás szózata felemelő komoly, és politikus, tényleg egyházfejedelem volt. Biztonsága és gőgje imponáló. Este tudtuk meg, hogy az Akadémia forradalmi bizottságának elnöke Kodály Zoltán, alelnök Gombás Pál, titkár Nizsalovszky Bandi. És 11 órakor megszólalt Pluhár István, a régi kedvelt football-szpíker.

november 4. vasárnap
Reggel 5-kor dél felől megszólaltak az ágyúk, és itt-ott gépfegyver. A rádió a Himnusz és a Szózat állandóan zengő hangjai közt megszólaltatta Nagy Imrét, ki bejelentette, hogy ma reggel a szovjet csapatok megtámadták a várost, az ország harcban áll, a kormány a helyén van. Minden nyelven tolmácsolják a kiáltványt. Dereng, 6.45 van, még mindig azonos a rádió hangja. Állandó ismétlés. Közben Maléter tábornokot, aki a szovjet csapatokkal tárgyaláson van, felszólítják, hogy jöjjön azonnal vissza. Ebben a pillanatban közli a rádió, hogy az Association Presse munkatársa bejelentette: a Biztonsági Tanács (New York) kéri a Nemzetek Szövetségét, hogy azonnal üljenek össze rendkívüli ülésre. Hideg van. Teáztunk. A ház lakói hurcolkodnak az óvóhelyre. Mi megvárjuk – ha lehet – míg a gyerekek felébrednek.
Írók, tudósok SOS-t kiáltanak a világ minden művelt emberéhez.
Reggel fél 10-ig aludtál, Judit, mi már régen fenn voltunk. Reggeli közben Ivánkáék érkeztek, mert félnek a Műegyetem közelségétől. Miután a nagypapáék házát a szabadságharcosok kiürítették és elfoglalták, ők is megérkeznek. Megtelt a lakás. 3 óra felé felettünk lövedékek surrogását hallottam, tehát levonultunk Eszterékhez. Egész nap vándoroltunk, ablakokat akasztottuk ki, csomagoltunk, szőnyegeket szedtünk fel. A rádióhírek közlik, hogy a Nagy Imre-féle kormányból kimaradt kommunistákból ellenkormány alakult, a szovjet hadsereg védelme alatt. Honvédminiszterünket és a vezérkari főnököt tárgyalás közben elfogták az oroszok. Nagy Imrét is elfogták, az oroszok átvonultak a városon északról délre (Csonka telefonja). Mindszenty hercegprímás az amerikai követség védelme alatt, annak óvóhelyén. Az Ensz éjjel ülésezik. Az éjszaka egy-egy nagy ágyulövéstől eltekintve csendes volt. Eszterkénél Domanovszkyék, Ivánkáék, M.-ék és mi. Mi az erkélyen: este melegben, reggel hűvösben. Reggel fogtuk rádión, hogy az ENSZ nagy többséggel elítélte a szovjetet, kivonulást kíván és megfigyelő bizottságot a helyszínre. Budapest I. ismét szól, de a kommunista kormány híreit és magnetofonra vett jelszavait adja.

(folytatjuk)