A Bükkalja sziklába vágott építészete

A Bükkalja kőzetei évmilliókkal ezelőtti vulkánkitörések hamujából és tufájából állnak, amelyeket a víz és a szél alakított tornyokká, szurdokokká. Az egerszalóki Betyárbújó kaptárkő sziklájába méretes szobát vájtak.

A sziklákba vájt nagyobb fülkéket a népnyelv búvóknak nevezi, az egykori szőlőhegyeken ezek árnyékadó menedékként szolgáltak, olykor kiváltva a korabeli présházak szerepét is.

Eger közelében ősidők óta megannyi kisebb, és néhány egészen nagy kőbánya adta a jól faragható követ. Puhasága miatt főként kisebb terhelésnek kitett falakhoz, szobrokhoz használták.

A kőzet legjellegzetesebb felhasználása a barlanglakások és menedékhelyek voltak, amik százas nagyságrendben találhatók a Bükkalján. Egerszalókon a 20. század közepi nyilvántartás szerint 33 barlanglakás volt, utolsó képviselőiket múzeummá alakították.

A barlanglakás múzeum föld alatti helységeiben a különböző korok jellegzetes szobabelsői, műhelyei láthatók, a képen éppen az utolsó, 1960-as évekre jellemző tiszta szobával. A mennyezetet utólag beépített vasbeton gerendák biztosítják.

A sziklába akár száz négyzetméteres, többszobás, istállót és borospincét tartalmazó, bonyolult alaprajzú lakásokat is vágtak, a falakat olykor meszelték is. Az egerszalóki múzeum a nyári szezonban hétfő kivételével minden nap látogatható.

Az egerszalókinál is kiterjedtebb "barlangváros" húzódik Noszvaj szélén, ahol egymás fölött több szinten vágtak a sziklába különféle lakó -és gazdasági helységeket.

Az utolsó lakók kiköltözése után, az 1990-es évektől a barlanglakások különleges funkciót kaptak: a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület vette gondozásba a területet.

A belső terek felújítása itt kevésbé a muzeális szempontok alapján történt, jóval nagyobb teret kapott a képzelőerő, főként az újonnan kivájt, bővített terek esetén, amikből szép számban akad a hegy gyomrában.

A művésztelep eddigi évtizedes története sorén számos hazai és külföldi alkotótábornak adott otthont, amelyek résztvevői kisebb-nagyobb művek sorát hagyták hátra a föld alatt, és azon kívül is.

Az egykori barlanglakások egy része ma is többé-kevésbé eredeti állapotban maradt, megfigyelhetők az egykori gazdasági "épületek", ólak, kamrák, konyhák is.

Egy korai lakótér, ritkaságnak számító, tégla padlóburkolattal. A legtöbb barlanglakás padlója a hagyományos döngölt föld, vagy égszerűen maga a simára faragott kőzet volt.

A telep Noszvajon is nyitva áll a nagyközönség előtt, az összes helység bejárásához érdemes legalább egy órával számolni.

Eger szélén, az egyik legnagyobb kőbánya területén húzódnak a Bolyki borászat pincéi. A főbejárat látványos kövei még a bánya bezárását követő években dőltek le mai helyükre a jobb oldali falról.

A hagyományos borospincék, alagutak mellett, immár modern technikával, óriási belső tereket is kialakítottak, ahol ezt a vastag kőzettakarás lehetővé tette. Légkondicionálásra a nyár legmelegebb napjain sincs szükség.

A munka ma is tart: kellően vastag pilléreket hagyva, pontos műszerekkel és statikai vizsgálatokkal támogatva, a hegy mélye szabadon formálható. Persze az erőhatásokat természetesen felvevő, boltíves mennyezetformától ma sem érdemes eltérni.