Emberek/Interjú

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (3). Szükség van-e kamarára?

1/3

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

?>
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
?>
?>
1/3

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (3). Szükség van-e kamarára?
Emberek/Interjú

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (3). Szükség van-e kamarára?

2012.04.10. 12:17

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Noll Tamás, Masznyik Csaba

Vélemények:
14

Dosszié:

Pimasz kérdés. Képzeljük el, hogy valaki ül velünk szemben és megkérdezi: egyáltalán szükség van rád? Valóban kell nekünk ez a kötelező kamara? Az örök szkeptikusok felvetését tolmácsolva Masznyik Csaba nem kerüli meg a kényes kérdéseket a beszélgetés harmadik részében sem.

A Magyar Építész Kamara (a továbbiakban: kamara, ill. MÉK) elnökletét Noll Tamás 2009 végén vette át. Az azóta eltelt két év során több kritika érte a kamara vezetését: a szakmai szempontból jelentős eseményekkel kapcsolatosan a kamara ritkán foglal nyilvánosan állást, ezért a tagság úgy érzékeli, hogy az építészetnek továbbra sincs megfelelő szakmai érdekképviselete, tekintélye a magyar társadalmon belül. További zavart okoz, hogy a tagság nem választja külön az országos és a területi, különösen a fővárosi szervezeteket, egységesen „A Kamarán" kér számon mindent, a bírálatok is „A Kamarát" illetik. Mivel a Kamarának – és ebben nincs különbség az országos és a területi szervezetek között – egyelőre nincs jól működő kommunikációs stratégiája a tagság tájékoztatására, egy interjú keretében igyekeztem választ kapni a sok felmerült kérdésre. A kérdéssor összeállítása előtt több kollégától is kértem javaslatokat (Bardóczi Sándor, Huszti István, Pásztor Erika Katalina, Szabó Levente, Talmácsi István, Tardos Tibor), a kérdéseik többsége beépült az interjúba. A beszélgetésre 2011. november végén, december elején került sor, a szöveg feldolgozása sajnos sok időt vett igénybe: ahol szükségesnek találtam, jeleztem, hogy a válasz mely időpontra vonatkozik.
Masznyik Csaba

 

Szükség van-e kamarára?

MCs: Tudom, hogy ez nem aktuális kérdés, mégis izgatja a fantáziámat a kényszerkamara kérdése. Nem minden kamara ilyen, például az Orvosi Kamara sem. Noha az más szakma, és egészen más társadalmi státusza van, mint az építészetnek, tanulságos adat, hogy az orvosok nyolcvan százaléka belépett a kamarába annak ellenére, hogy nem kötelező. Az építészek között is van olyan vélemény, talán szintén nem túl sokan gondolják így, hogyha nem lenne kényszerkamara, akkor kilépnének, hiszen az építészet minden történeti korban a piacról élt és bizalom alapján választották ki azt, akitől tervet kértek. Kamarai elnökként mit gondolsz, mi a kamara szerepe? Kötelezettségeket jelent csupán, vagy érdemes is a kamarához tartozni? Miért merül fel többekben – és nemcsak olyanok részéről, akik magasan állnak a ranglétrán és biztos a megélhetésük, tehát gondolhatják azt, hogy a kamara csak púp a hátukon, hanem mások részéről is – hogy a kamarát feleslegesnek látják? Mivel tudsz érvelni a kamara mellett?

NT: Az ember homo politikum, tehát politikai lény a vegetatív lényen felül. Én alapvetően ilyen irányultságú vagyok és hiszek abban, hogy együttműködéssel jobb körülményeket lehet teremteni és sokkal több eredményt lehet elérni. Alapvetően a politikai közösségek is így szerveződnek. Megfelelő számú, súlyú, közös érdekű csoportok rájönnek arra, hogy az együttműködésből előnyök származzanak. Hogy ez hogyan csapódik le az emberekben, annak különböző fokozatai vannak. Ha a kamara közelmúltbeli történetét nézzük, akkor el kell mondani, hogy a szakmai önkormányzatok létrehozásának gondolata már a '80-as években megjelent. A '80-as évek végén, abban a környezetben, amelyben én is mozogtam, Bodonyi Csaba vetette föl – a Parlamentben is –, és ezt én is abszolút így gondoltam, hogy egy szakmai önkormányzat nagyon fontos szerve a működésnek. Én az önszerveződésben, az alulról szerveződésben hiszek.

Amikor '89-ben már látszott, hogy a Szövetség elért a működése határaihoz és abban a formában nem tud már tovább jól működni, akkor a Szövetség fölkért egy kilenctagú bizottságot arra, hogy készítse elő a jövőbeli működés kereteit. Ennek a bizottságnak én is tagja lettem, többek között Makovecz Imre, Bodonyi Csaba, Ertsey Attila, Kampis Miklós, Roth János, Kaszab Ákos voltak benne. Fél éven át dolgoztunk együtt, és megfogalmaztuk azt, hogy egy olyan közösségre van szükség, amelybe minden építész beletartozik. Minden szakmáját gyakorló építészt engedjünk be ebbe a szervezetbe és próbáljunk olyan belső működési szabályokat hozni, amelyek szerint ez a szervezet, mint egy önszabályozó rendszer tud működni. Amikor sor került a döntő küldöttgyűlésre a Kertészeti Egyetemen, és a félévi munka alapján megszavaztuk azt a kvázi kamarai alapszabályt, mely MÉSZ-Kamaraként átalakította a meglévő szervezetet, háromezer, vagy háromezer-ötszáz önkéntes tagja lett ennek a Szövetség-Kamarának. Ez a háromezer-ötszáz tag a '96-os törvényig kitartott a Kamara mellett és önként fizette a tagdíjat. Körülbelül még három-négyezer ember kívül maradt, nekik ez nem volt fontos. Ők többnyire olyanok voltak, akik más építészek mellett dolgoztak. Később a kamarai törvény kimondta, hogy aki ebből a foglalkozásból él, annak legyen (kényszer) kamarai tagsága. A tagdíjnak egy időben volt adókedvezménye, most is el lehet cégköltségként számolni.

 

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
1/3
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

 

 

Sok európai országban kényszerkamara van, például Németországban és Ausztriában is. Ugyanakkor az északi országokban sokkal nyitottabb szabályozás működik. Svédországban nincs kamara, hanem szövetség van, a szakmagyakorló építészek kilencvenkilenc százaléka tagja a szövetségnek. A svéd szövetség a gyakorlatban szakszervezeti jogokat gyakorol, lényegében kamaraként működik, és mindenkit be tud kapcsolni a kamarai közéletbe. Tudják az építészek, hogy ebbe a közösségbe tartozni nemcsak annyit jelent, hogy tagdíjat kell fizetniük, hanem egyfajta társadalmi rangot is biztosít. És ugyanez a helyzet Angliában, vagy Amerikában is, tehát a RIBA, vagy az AIA tagjának lenni komoly elismerés. Nincs olyan számottevő építész, aki ne lenne tagja ennek az önkéntes szövetségnek. Ezekben a szervezetekben a tagok érzékelik a tagság előnyeit. Mi még egy – hogy is mondjam –, kezdeti fázisban vagyunk. Tehát a százvalahány éves működés, meg a mi tizenöt éves múltunk között nagy szakadék van. Nekem is az a célom, hogy próbáljuk úgy fölépíteni a rendszert, hogy minden egyes építész érezze azt, hogy a kamarának vannak előnyei, érezze, hogy működik és rangot is jelentsen, ha valaki ennek a szervezetnek a tagja.

Masznyik Csaba
(folyt.köv.)
 

Vélemények (14)
lenienn
2012.04.10.
13:04

csak abban az esetben mondhatja el magáról egy szervezet, hogy hasznos és tagjainak is a hasznára van, ha kizárólag önkéntes szerveződésű. egy kényszerkamara elvi okokból nem hivatkozhat sem presztizsre, sem egyéb okokra. ma kizárólag azért lép be egy pályakezdő építész a kamarába, mert kötelező. sem előnye, sem haszna, sem más érdeke nem fűződik hozzá, ráadásul a tagdíjjal kapcsolatos szabályozás is kifejezetten úgy van összeállítva, hogy az összes hátrány a fiatal építészeket érje. tessék egy körkérdést feldobni, hogy kötelező tagság nélkül hány 30 alatti tagja lenne a szervezetnek. szomorú lenne az eredmény.

desdicsávo
2012.04.10.
14:44

@lenienn: hehe, ha jól emlékszem már a 2003-as közgyűlésen is elmaradásként jelezte a felügyelő bizottság, hogy nem történt előrelépés a differenciált tagdíjmegállapítás ügyében...

epiteszikon
2012.04.10.
19:25

@desdicsávo: Kell Kamara. Kamarai tagdíj legyen évi 200.000.-Ft Annak Aki ezzel pénzt kíván keresni, annak ez nem tétel. (Én kis munkákban vagyok megjegyzem, de nem tétel) .Csak főállásban építészként/mérnökként dolgozó mérnöknek lehet aktív jogosultsága. (üzletkötő/főépítész vagy? Nincs szükséged rá.) A jóöreg 40.000.-Ft kevés.Ezért pontosan azt is kapjuk, amit kapunk. Nem sokat. Én hiszek abban hogy egy kamara / fizetett rendelkezésünkre álló jogi stáb/műszaki stáb a hátunk mögött áll. Bocsánat,de ideje volna egy kicsit a multikra jellemző nyomulás/akarat. Szerintem mindenki számolja ki, hogy tavaly mennyit bukott az olcsó tervezési árakon, a ki nem fizetett munkákon. Tegyük hozzá, hogy ezért sokat is kellett dolgozni. (nulla este/nulla hétvége). És képzeljük el hogy létezik egy kamara, ahol Helyettünk lobbiznak a Világ/Ügyfelek felé, helyettünk magyaráznak (weboldalon) hogy miről szól is az egész építőipar. Magyarázzák a tervezési díjak lényegét, hogy mi miért vagyunk fontosak, mit teszünk, mit tudunk megváltoztatni. Mert egyenként elvérzünk. ÉS kérem.....digitálisan küldjék az Építész Műhelyt. Miért is fizessünk ezért nyomda/postaköltséget. 2012 van. Inkább nyerjünk meg egy jó marketinges/arculattervező/nemzetközi jogász tudomisén céget grátisz. Ha pénz kell hozzá jelezzék.:) El tudom képzelni persze hogy a kamara emberi erőforrásait -tudatosan -folyamatosan lekötik az aktuális kormányok. (Sok jogszabály.....sok változás, máris nincs kapacitás a legfontosabb kérdésekre. Nincs idő az erővonalak összefogására. Beszéljünk róla.

lenienn
2012.04.11.
08:17

@epiteszikon: nekem mindegy, mennyi a tagdíj. ha a kamara önkéntes, akkor rá lesz kényszerítve, hogy szolgáltasson és kvázi piaci módon kialakul a tagdíj reális mértéke. ha nem önkéntes, akkor minden tagdíj csupán lehúzás.

EMA
2012.04.11.
09:10

@epiteszikon: http://podo-pro.hu/ujrapozicionalva/ Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

desdicsávo
2012.04.11.
09:24

@epiteszikon: igen, ez a 200ezres tagdíj sok problémát megoldana: a kis mitugrász kezdő fiataloknak a palladio kft-ben lehúzott órák után nem jut majd eszükbe évente egyszer a nagynéni tetőtérbeépítését megtervezni, ne adj'isten önállóan pályázni. sőt, ennyi pénzből nemhogy 19 (vagy "csak" 18?) területi kamarát kellene működtetni, hanem biztos lehetne még jobban decentralizálni, bocs emberközelivé tenni a hálózatot. ... ne haragudj, te bizonyos vagy abban, hogy a 40e/kopfból nem lehetne okosabb szervezéssel jobb szolgáltatást nyújtani? (egyébként NT-ék próbáltak valamit változtatni, de nem is volt esélye a kipróbálásnak, mert elbukott már a küldött(?) gyűlésen.) érdekes: kapásból úgy látod, hogy az épműhelynél lehetne fogni -és értelmesebb dologra költeni.

epiteszikon
2012.04.11.
19:30

@desdicsávo: Bocsánat a 40-es tételből is lehetne okosabbat. Rosszul írtam. De ehelyett veszegetnek/bérelgetnek megyei irodákat kamaráknak, nem túl felvértezett irodai alkalmazottakkal. Amelyek inkább csak adminisztrálnak. Amit írtam abban pont az lehetne az inspiráló, hogy a "mitugrász kezdő fiatal" már elsőre JÓ áron vállalhat. S az első tettérbeépítéséből fizeti lazán a tagdíjat. Csak erre gondoltam. Árgarancia.A második tettérbeépítésből már mehet cégfejlesztésre / tanulmányútra. De a minőség/magasabb mérnöki díjakért lehet kamrának is többet kell adni egy ütősebb Hozzáállás miatt.

zim
2012.04.11.
20:32

@epiteszikon: Könyörgöm, Mo-n már két évtizede vegyes piacgazdaság van. (Az Árhivatallal a 30-as évek hadigazdálkodása alatt, meg a szocialista hiánygazdaság idején avatkozott be az állam a gazdaságba.) Úgyhogy ezt az 'Árgaranciát' teljesen felesleges számon kérni a Kamarán. Lehetne viszont egy sokkal szofisztikáltabb tervezésidíj-képzési policyt bevezetni (ezt most itt hely hiányában nem taglalom), mert a jelenlegit nem tudod megvédeni egy ingatlanfejlesztővel/projektmenedzserrel szemben.

desdicsávo
2012.04.12.
07:39

@zim: "ezt most itt hely hiányában nem taglalom" =ez majdnem olyan süket duma így, mint számomra a "tervezésidíj-képzési policy". ha szerinted a policy-d -lettlégyen ez akármi is- annyira jó és csak a hely hiánya akadály, akkor küldd el az ÉF-nek és ők -mérlegelés után- szívesen kiteszik cikkbe. ha jól emlékszem volt már rá példa, hogy kommentelő cikke megjelent.

zim
2012.04.12.
11:58

@desdicsávo: Alapprobléma: jelenleg logikailag ellenérdekeltséget hoz létre a megrendelő és a tervező között a kivitelezési ktsg-re vetített tervezési díj ("Miért akar nekem az építész drágább házat tervezni?") Szerintem legalább kétfelé kellene bontani a díj struktúráját: (i) szellemi termék díjára (jogdíjra), (ii) effektív szolgáltatás díjára (óradíj) (+ esetleg, dok. ktsg-k). Létesítménytípus és nagyság szerinti óraráfordítás előzetes becslésével.

Így egyrészt , minden félnek tiszta lenne, hogy mennyi is a ténylegesen ráfordítandó munkamennyiség egy-egy projektre

Másrészt, megállapítható lenne a tisztességtelen ár (közbeszerzés)

Harmadrészt, a tervező jobban tudna kalkulálni árajánlat-adásnál

Negyedrészt, a pótmunkák elszámolása kitisztulna

Szerintem, a jelenlegi rsz-ben az arányok is el vannak csúszva (pl. szakágak, építés felügyelete).

Nem veszi figyelembe a rsz., hogy ma már az eng. terv fázisában a számítógépes feldolgozás miatt, sokkal pontosabb (azaz magasabb műszaki tartalommal rendelkező) terv szükséges.

Nem honorolja a rendszer az építész tanácsadói (kvázi szakértői) tevékenységét az ingatlanfejlesztő mellett, amikor az építési jogi ügyekben neki kell sokszor megoldásokat találnia - az általában azért jól honorált - jogi képviselő helyett

zapata
2012.04.12.
12:52

@zim: Még az önkéntes kamara idején fénymásolatban terjedt egy hasonló, de sokkal egyszerűbb díjszabási segédlet, az is négyzetméter és díjosztály alapú volt. Kétségtelen előnye volt, hogy nem mondhatta kuncsaft, hogy ő azt a házat fele annyiból is megépíti, de mondhatott ehelyett mást. Attól tartok nem ez a döntő momentum. Ameddig tart az árverseny, addig tisztes díjazásra a szakma nagyobbik része nem számíthat.

desdicsávo
2012.04.12.
14:18

@zim: igaztalan lennék, ha most nem válaszolnék neked. a jelenlegi aj.díjszám. óradíjas elszámolást is lehetővé tesz. az óradíj alapesetben 3e-47e ft, "éjszakai" pótlékkal felmehet 62e ft-ra, sőt hétvégét számolva 75e-re. ezt már ügyvédek is irigyelhetik. a szellemi/effektív meg van határozva. (1.sz.mell.) kiv.klts. miatti logikai ellentét: a jelenlegi aj.díjszámban az épülettipusok m2 árai statisztikai adatokból indulnak ki, igényszint szerinti mód.szorzókkal, tehát a megrendelő igényei befolyásolhatják. szóval azt gondolom, hogy a tervezési/szakértői díj statisztikai alátámasztása a jelenlegi segédletek alapján is igen szélső értékeket vehet fel. ha nem sikerül kellően magasra srófolni, akkor nem bízik eléggé benned a megrendelő és/vagy másik építész kevesebbel beéri. egy szó mint száz: akkor lehetne policy(?)-val átlagban magasabb díjakat elérni, ha "hatósági áras" lenne a rendszer. (nb. ez szerintem marhaság.) abban igazad van, hogy a mék szabályzat túlságosan tervezés központú: de ha nem tudsz az óradíjas részével kellően érvelni "szakértésnél", akkor ne akarj meggyőző tanácsokat adni befektetőknek. :)

zim
2012.04.15.
14:08

@zapata: Árverseny: igen, csakhogy ez zajlik minden területen. Low-cost repülőjegyek, Orange-ways, kuponos szállodák, ingyen szállás a Kanári-szigeteken, ingyen cégalapítás diszkont könyveléssel, hívókártyák külföldre, mindent a dobozáruházból! Ami viszont a nagy különbség, hogy ezekkel elég hamar tele lett a sajtó meg az internet: hogy hány óra és még mennyivel drágább a low-cost repülőtérről bebumlizni a meghirdetett városba, hogy az "ingyen szállás"-on milyen hiperdrága kötelező szolgáltatások vannak, hogy a dobozáruházban vásárolt reggeli ital nem látott tehenet... Szóval a racionalitás sokszor felülkerekedik az áron. A low-cost tervezéssel kapcsolatban azonban sajnos hiányzik az ilyen típusú figyelmeztetés: még 50 év egy elszúrt házban...

zim
2012.04.15.
14:37

@desdicsávo: Bocs, de azt hiszem pont a lényegét nem értetted meg a gondolatmenetnek. Egy komolyabb beruházás tervezési ajánlati tárgyalása elhúzódik hetekig, hónapokig. Szerintem, ilyenkor célszerű először azokat a dolgokat megbeszélni, amiben könnyű konszenzust elérni, mint pl. a létesítmény alapterületét, a kért tervek fajtáit stb. Így, ha lennének elfogadott munkaóra-számítások épülettípusokra/méretekre, viszonylag könnyen konszenzusra lehetne jutni az építész/mérnökórák számában is. Ez alapján utána már konstruktívabban lehetne tárgyalni a teljes díjról is. (Egy bizonyos óradíjszintet sokkal racionálisabban el lehet magyarázni, mint egy fiktív %-os díjazást.) Ezen kívül, a munka során egyszerűbb lenne korrigálni a díjat, ha - a megrendelőnek betudhatóan - lényegesen megváltozna a tervezési órák száma. És ezzel nem azt mondtam, hogy a tervezési díjat csak az óradíjra kell számolni, hanem - nyilvánvalóan - ehhez jön még a szellemi alkotás díja is, ami pedig a kreatív-alkotó tevékenységet díjazza.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk