A művészetként megítélt street art aktivizmus

A graffiti szabadkézi tipográfiai világától lassan eltávolodni látszott a figurális ábrázolás, illetve, a graffiti masszív közegétől eltérő utcai megjelenések és az újszerű eszközök használata egy megújult szemlélet térhódítását jelezték. Az előre tervezettség és a sokszorosítás eszközeinek utcára vitele, új ablakokat nyitott a városi szub-kommunikációra.

Az utcai jelenlét - a házfalak kép, hír és névüzenetei- a falak, felületek civil használatának természetessége és egyértelmű kézhezállása miatt ösztönös, ezért ösztönösségében vissza-visszatérő jelensége minden korban azok számára, akik a köz terében kivánják megmutatni saját elképzelésüket a világról. A graffiti szabadkézi tipográfiai világától lassan eltávolodni látszott a figurális ábrázolás, illetve, a graffiti masszív közegétől eltérő utcai megjelenések és az újszerű eszközök használata egy megújult szemlélet térhódítását jelezték. Az előre tervezettség és a sokszorosítás eszközeinek utcára vitele, új ablakokat nyitott a városi szub-kommunikációra.

 

 

A komputeres képszerkesztés elterjedésével Londontól Tokióig a plakátok és magazinok oldalaira költöztek a stílus jegyei, betűtípusai, és a korábbi egyéni illetve civil üzenetek helyett céges reklámérdekek formáivá alakultak, elkezdődött a kiárusítás. A galéristák által kiemelt, válogatott darabok, és a tematikus kiállítások új megvilágításba helyezték az addig, a klaszikus művészeti szcénával semmilyen közösséget nem tápláló utcai megjelenéseket.

A pénzzel és a hírnévvel legalizálódott a műfaj és egyes művészei, miközben a városvezetések szerte a világon erőteljes lépéseket tesznek az egyértelmű vandalizmusnak kikiáltott klasszikus graffiti ellen. Például az európai graffiti scéna két fellegvárában, Franciaországban és Németországban precedensértékű börtönnel és tetemes pénzbüntetésekkel súlytják azokat, akit érnek, viszont az angol Banksy rekord árverési áron értékesíti darabjait, s mindeközben őrületes illegális akcióival sem áll le.

 

A másik oldalról, az alkotók, a festők, grafikusok és tervezők, akik tulajdonképpen az utcai jelenlétet produkálták és ezt a stílust képviselték, a pénzes megrendelések hatására, és az utcai aktivitás hanyatlásával egy időben, a műtermi és az anyagi biztonságba menekültek. Ez, egy korábban az utcai munkáiból hírnevet szerzett művész esetében szinte természetes folyománya az alkotói pályájának, a saját stílusát értékesíteni. Ám a kivonulás az utcai szintérről az egzisztenciális és társadalmi biztonságba csak azért fájó, mert az utca évek óta újra szürkül, és a korábbi ezerágú aktivizmus csak foszlányokban és sokadik másolatainak értéktelen maszatolásával van csak jelen. A galériák pedig tovább virulnak, a dizájn iskolákban egy újabb stílusról lehet végtelen bőrt lehúzni, a politikai pártok és például a gerillamarketing hétköznapivá tette a reklámjaikhoz a street art eszközeit. Tiltottból tűrt, majd támogatott lett az ezredforduló utcáinak szabad művészete.

 

 

A magyar street art szintér beindulását is a graffititől megihletett, de technikáiban változtató néhány matricázó, stencilező és plakátozó, valamint egyéb objekteket hangsúlyozottan az utcán elhelyező fiatal munkáinak rendszeresen megújuló időszakára tehetjük. A stílus vidéken is megjelent, workshopok témája lett és az Intermédia tanszék is félévet szentelt a témának, de a nemzetközi helyzettel ellentétben itthon a kisszámú lelkes tehetség utcai munkáit mára csak kosz lepi, nem a következő rétegek.

Orosz Richárd